A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 2. (Budapest, 1916)

Kún Vilmos: A Dardanellák elleni szárazföldi harcok. Partraszállás és első megrohanás

03›DQ3QDG›DDG3›DGXD A DARDANELLÁK ELLENI SZÁRAZFÖLDI HARCOK OXSOXSOXSOXSOXS Eszki-Hisszarlik-magaslatot. Állítólag egy éjjeli támadással a 9-ik hadosztály az ellenséget a tengerbe szorította. Ez utóbbi jelentés azonban később megerősítést nem nyert. Török forrásból, török szempontból ez volt az első napja a Gallipoli-félsziget követke­zendő hosszú harcainak. A történelmi hűség kedvéért meg kell azon­ban hallgatnunk a másik felet is, és pedig a legilletékesebb helyről, Hamilton angol fő­­parancsnok szájából. Sir Hamilton az április 26-án kiadott hivatalos jelentésében a követ­kezőleg festette a 25-iki harcok képét: »A »Kings Own Scottish Borderers« és a »Plymouth« tengerészzászlóalj feladata volt a Szighin-Dere-patak torkolatánál partraszál­­lani. A partraszállásra kiszemelt hely egy Kirte­­től délnyugatra fekvő keskeny partszegély volt, mely mögött egy 200 láb magas, bozóttal benőtt kapaszkodó emelkedett. Mindkét csapatnak sikerült a magaslat tetejét elérni s magát beásni. Ezután tervszerűen észak felé kezdtek haladni, hogy a Kum-Tepe­­nél part­raszállott csapatrészekkel összekötte­tést keressenek. Szerencsétlenségükre egy erős ellenséges osztag Szighin-Dere felől a két partraszállott rész közé ékelte be magát. Kum-Tepenél álló csapataink az ellenség elleni támadással tel­jesen le voltak kötve, úgy hogy a két partra­szállási pont között lehetetlen volt összekötte­tést létesíteni. A nap folyamán a Kerenisz-Dere-magaslat felé húzódó erős ellenséges osztagokat észlel­tünk s így Koe ezredes kényszerülve volt csa­patait a már elért vonalban beásatni. A törö­kök részéről folytonos erős, minduntalan meg­újuló támadásokat kel­lett kivédenünk, melye­ket az ellenséges tüzér­ség szívósan támogatott. Hadihaj­óink tüze a terep sajátságos alakulásánál fogva említésre méltó tá­mogatásban nem tudta részesíteni a szárazföldi csapatokat. A skót csapatok szu­ronnyal ismételt ellentá­madásokat intéztek, a törökök azonban túlerő­ben voltak. Koe ezredes — aki 170 sebesbe azóta belehalt — már kora reggel megsebesült, s rajta kívül is elesett tisztekben és legénységben nagy veszteségeink voltak. Este a Scottish Bor­­derersekből már csak a fele volt életben s a maroknyi csapatnak oly kiterjedésű védőárkot kellett védelmezni, mely négyszer akkora erőt kívánt volna. A bátor legénység a folyton meg­újuló támadások folytán már teljesen kimerült, s mivel erősítések idejekorán való bevetésére nem volt remény, kénytelenek voltunk a be­hajózásra parancsot adni. Hála a »Goliath«, »Dublin«, »Amethyst« és »Saphir« hadihajók közreműködésének, egy kis skót utóvéd fel­áldozásával sikerült mindkét zászlóaljat elég szerencsésen behajózni. A Kum-Tepénél kiszemelt kikötőhely egy körülbelül 200 méter hosszú és 8 méter széles partsáv volt, mely mögött közvetlenül egy ma­gas part emelkedett. Itt a Royal Fusiliers zászló­alj és az »Anson« tengerészzászlóalj szállot­tak partra az »Implacable« csatahajó fede­zete alatt. Az »Implacable« bámulatraméltó merész­séggel egész a parthoz állt s összes ágyúiból megnyitotta a tüzet. Hála a hatásos közreműködésnek a csapa­tok csekély veszteséggel elérték a partot, s azután rögtön a 114-es magaslat felé nyomultak elő. Később azonban túl erős támadások elől kénytelenek voltunk kitérni. A Hellesz-foknál a partraszállás egészen kü­lönös módon folyt le. A dublini vadászok há­rom százada csónakokba szállott s a part felé evezett. Nyomon kísérte őket a »River Clyde« szénszállító hajó, melyen a dublini vadászok Angol tüzérség partraszállása a Hellesz-foknál.

Next