A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Állóharcok a Gallipoli-félszigeten (1915 május-július havában)
GXDGXD ÁLLÓHARCOK A GALLIPOLI-FÉLSZIGETEN. (1915 MÁJUS—JÚLIUS HAVÁBAN) C3XSQXL mesén belőhetett a betolakodók árkaiba. A hegy elfoglalása végett két irányból indult meg a harc , és pedig először egy nagy tüntető támadás Ari-Burnu felől, mit csak az ottani harcok kifejlődése után követett az Elcsi-Tepe elleni előnyomulás. A törökök, tekintve azt, hogy Ari-Burnu és Maidosz között nagyon rövid a távolság, kénytelenek voltak jelentékeny erőket harcba vetni, nehogy az ellenség itt áttörhessen s a déli csoport hátába kerülve, azt válságos helyzetbe juttassa. A támadó észrevette, hogy a török vezetőség minden erejét Ari Burnu ellen tolta el s elérkezettnek látta az időt az Elcsi- Tepe elleni döntő támadásra. Dacára azonban a tagadhatatlanul vitéz támadásnak, dacára annak, hogy mindig újabb és újabb csapatokat vetettek harcba, eredményt nem tudtak elérni. A török állások már eléggé ki voltak építve s rajtuk megtörött minden támadás. Ekkor az antantvezetőség ,Ari-Burnutól tolt át csapatokat Elcsi-Tepe ellen, aminek azonban csak az lett a következménye, hogy északi csoportját gyengítette meg. Esszad pasa vissza akarta adni a kölcsönt s a meggyöngített Ari- Burnu-fronton elhatározta az ellenség megtámadását. Dacára azonban annak, hogy a támadásra elég erőt gyűjtött össze, hogy egész május közepéig mindent megtett annak előkészítésére, eredményt alig tudott elérni. A május 18-ról 19-ére virradó éjjelen végrehajtott támadás mindössze néhány ponton jutott el az ellenséges állásokig. Az ok azonban nem Esszad ,pasában, vagy a török csapatokban keresendő. Előbbi teljes joggal remélhette a meggyérült ellenség kiverését, utóbbiak páratlan vitézséggel harcoltak. Baj volt azonban a törökök kezdetleges tüzérségi és lőszerfelszerelése, melyek nem bírtak megbirkózni az erős ellenséges fedezékekkel. Az ellenség óvóhelyein elegendő biztonságot talált a török tüzérség tüze ellen, a beépített állások épek maradtak s mikor a török támadó vonalak a közvetlen közelbe értek, ellentállóképességük még teljes értékű volt. Mindazonáltal a török halálmegvetéssel tört be az ellenség állásaiba, hol példátlan kézitusa keletkezett, mely a hajnali órákig tartott. Pirkadás előtt azonban a törökök kénytelenek voltak állásaikba visszatérni. Veszteség mindkét részről igen nagy volt, annyira, hogy Birdwood angol tábornok, az Ari-Burnucsoport főparancsnoka rövid fegyverszünetet kért a halottak eltemetésére, mert a hullaszag már majdnem elviselhetetlen volt. Három nappal később az angolok és franciák újult erővel támadtak Elcsi-Tepe ellen. Minden rendelkezésükre álló erőt összevonva oly heves támadást intéztek, hogy már-már elérték a rég óhajtott célt. Ekkor azonban Weber tábornok egy erélyes ellentámadással a pálmát a török fegyverek részére csikarta ki Mars isten kezéből. A támadók vesztesége óriási volt , 4000 angol, francia és színes katona holtteste fedte a véráztatott talajt, számos Újzélandi katonák felkúsznak£a sziklákra. Angol lap nyomán: 45