A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás
GXDeyrX5XDQ3<!DG3<DG3iCDG3<D AZ ANAFORTAI PARTRASZÁLLÁS QXSCPCSQXSQXSQíXSQXSQXS A török haderők főparancsnoka a partraszállás első hírére nyomban megindította az egész védelmi gépezetet. Táviratilag Anafortára rendelte a Gallipoli városnál, a Szároszi-öböl védelmére tartalékul ott álló 7-ik és 12-ik hadosztályt, a déli csoporttól Vehib pasa minden aggodalmai dacára a 4-ik hadosztályt, végül a Kannengiesser - hadosztálynak tartalékban lévő két ezredét Kanli-Szirt mellől. Anaforta volt az a pont, mely központi fekvésénél fogva akár a Kadja - Djemen - Dagh, akár a védelmi vonal többi partjainak megerősítésére tartalékok összevonása céljából a legalkalmasabbnak látszott. Tudta azonkívül Limon Sanders pasa, érezte, hogy a legnagyobb küzdelem a Kódja Djemen-Daghnál fog kifejlődni, azért annak a közelébe rendelte az összes rendelkezésre álló tartalékot, nem törődve a délen e napon még meg-megújuló dühös angol támadásokkal a Szigindere mellett. Itt mutatta ki ismét erélyes és elszánt vezetését, melyet az ellenség semmiféle csele megingatni nem tudott. Ő bízott rendületlenül abban, hogy ha az augusztus 6-iki angol rohamok visszavezettek, s az első ellenséges lökem meghiúsult, 7-ikén is meg fogják állani derék ormányai a helyüket. Ezzel a szilárd hittel kockáztatta meg azt, hogy dacára a megismétlődő angol támadásoknak, elvont onnan egy egész hadosztályt. Az Anafortára indított tartalékoknak hosszú útjuk volt, úgy hogy még a legközelebbi csapatok, a Kannergiesser-hadosztály két ezrede sem tudott odaérni, a támadók megelőzték. Kannengiesser két ezrede még csak fele úton járt, mikor a Szaszlidere patak mentén előrenyomuló angol Kitchener-hadosztály már dühösen támadta a Drank-Betin-magaslatot, mely már-már elveszett. Kannengiesser ezredes nem habozott s dacára a parancsnak, mely őt Anafortára szólította, egész erejét bevetette a veszélyeztetett pontra. A gyors segítségnek köszönhető, hogy a fenyegetett magaslat, mely 58 a Kodja-Djemen-Dagh fontos előállása, a törökök birtokában maradt s az ellenség véres fejjel vissza vezetett. Kannengiesser ezredes mellén találva maga is megsebesült, de szerencsére nem súlyosan, úgy hogy pár hét múlva ismét érte lelkesedő katonái közt lehetett. A délről segítségül közeledő 4-ik török hadosztálynak Djemil bej volt a parancsnoka, kinek alárendeltetett az egész Kannengiessercsoport is, úgy hogy Kanli-Szirt és a Kodja- Djemen-Dagh között majdnem két teljes hadosztály felett rendelkezett. Természetesen ez az első hosszabb vonalban volt szétosztva, s a Djank-Bahir és Kodja-Djemen-Dagh védelmére, melyet négy ellenséges — s hozzá még a töröknél erősebb — hadosztály támadott, mindössze másfél hadosztály ereje volt. Ezzel a kisebbségben lévő erővel hősiesen ellenállott minden erőfeszítéssel, pedig az ellenséges támadó hullámok szakadatlanul követték egymást. Az állásba betörni sehol sem tudott az ellenség s végre is lélekzete fogytán, kénytelen volt a hegylejtő közepén beásni magát. Tovább előremenni egyszerűen lehetetlen volt, a visszavonulás a partig aránytalan veszteségekbe került volna. Másnap, augusztus 8-ikán, azonban a támadások újra megindultak. Az összes még rendelkezésre álló tartalékok, melyek másutt egyáltalában nélkülözhetők voltak, a Kodja- Djemen-Dagh ellen vitettek harcba. Az előző napon beásott angol-francia csapatok új erőre kaptak s fokozott erővel, fokozott dühvel Angol liszti lakóház a Szuvla-öbölnél. Angol lap után.