A Szinpad, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1-3. szám

munkásszínjátszó olimpiádon részt vett „Hét tartomány" és a „Fiatal Színjátszók“ a legkiválóbbak. 1934-ben alakult az első munkástánccsoport „Dinamó" névvel. Spanyolországban a munkásszínpadok a Spanyol Köz­ponti Forradalmi Színházszövetség keretében működnek. Közülük a leg­kiemelkedőbb a „Novotros“, amely gyakran rendez vidéki körutakat a falvakban. Igen figyelemreméltó vállalkozás a madridi „Munkanélküli Színészek Kollektívuma", csupa szerződés nélküli színészt foglalkoztató politikai színpad, amely a többi munkásszínpaddal együtt küzd közös politikai célokért. A belga,­ dán, norvég, svájci stb. munkásszínpadok te­vékenysége erősen fokozódik és a hivatásos színházi emberek bekapcso­lódásával a művészi színvonal is emelkedik. Csehszlovákiában a DVOC (Munkásműkedvelő Színpadok Szövetsége) 400 színjátszó csoportot fog­lalkoztat F. Spitzer vezetésével. Ezek mind Agitpropok formájában mű­ködnek. A legismertebb az El-Car nevezetű. Egész estét betöltő színda­rabokat csak az 1933 januárjában alakult Prolet Scene játszik. Ezt a munkásszínpadot E. Famira, a prágai Nemzeti Színház volt szólótán­cosa vezeti. Famira egészen kiváló rendező és színpadtervező, aki mun­kásokból, diákokból, hivatalnokokból és egy-két hivatásos színészből álló társulatával a „szocialista realizmus“ irányának értékes képviselője. Prágában működik még E. F. Burian vezetése alatt egy magas művészi színvonalú, hivatásos politikai színház, a „D 31". De nemcsak a nyugati kultúrterü­leten: Európában és Amerikában, hanem a többi világrészeken is erősödik és terjeszkedik a politikai mun­kásszínjátszó mozgalom. Így pl. Koreában 1930-ban egyesültek önálló színházszövetségbe a munkás- és parasztszínpadok. A legjobb színjátszó csoportok, a Delün-Kikdshen (Tömegszínház), a Yenkik-Kondshen (Szín­házgyár, a Katu-Kikdshen (Uccai színház) gyakran indulnak vidéki körutakra. A koreai munkásszínjátszók elkeseredett harcot folytatnak a japán hatóságokkal. Az előadásokat betiltják, a színészeket becsukják. Mégis 1934-ben számos új munkás- és parasztszínpad támadt a falvakban és városokban egyaránt. „Színházmozgalom“ címmel folyóiratot adnak ki. Koreai munkásszínjátszó- és tánccsoportok működnek Japánban is. Japánban különben élénk tevékenységet folytat a Japán Proletár Szín­házszövetség. A Szovjet­ Unió területén jelenleg 42 nemzet színháza működik 33 különböző nyelven. Moszkvában az orosz színházakon kívül 2 cigányszín­ház, 1 kalmük-színház és egy zsidó-színház játszik. A színházak száma 1930-tól 1932-ig 25%-kal növekedett. A hivatásos színészek száma megha­ladja a 30.000-t, nem számítva az Agitprop csoportok színjátszó tömegeit. Az utánpótlásról 3 filmiskola és 12 színiiskola (ezek közül kettő főiskola)­ gondoskodik. A kezdeti korszak éles iránydrámáit lassan kiszorítják a valóságos folyamatok belső összefüggéseit konkrét módon érzékeltető művek, amelyek a „szocialista realizmus“ objektív eljárásával akarják a közönséget meggyőzni és cselekvésre indítani. A különböző államok politikai munkásszínpadait a Forradalmi Színházak Nemzetközi Szövetsége fűzi össze. 6. A szintézis felé. A harmincas évek új színezetű politikai színjátéka elterjedését és művészi megerősödését három társadalmi réteg: a munkásság, az iparo­ 81

Next