A Szív, 1922-1923 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-02 / 1. szám
Budapest, 1922. szeptember 2. Vili. évfolyam. © si üézus-szive-sz ö: H«3T1 • é[RT691T036 ] Szív előfizetési ára egész évre 260 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker., Horánszky-u. 20 milliwhri ' ■ [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]- u_____*■^■1,1__ megjelenik: \ J9mD$n- SEOJRBJlTOrL "Sfpti 'sjft'?///// KI ADOHIVATAL. SZERKESZTopSEG És KI ATDOHIVATAL.: BUDAPEST.VIII.^ORANSZKY-UTCA 20. flaslzue Ára 5 kor. kiadja: Megnyílnak Szeptember eleje van. Kitárulnak az iskolák kapui, hogy bebocsássák a gyermekeiket beírató szüleiket, bebocsássák nehéz murst Icájukra a tanítókat és bebocsássák a gyermekeket. Igazán hite szerint élő és gondolkodó katholikus ember előtt nem közömbös ez az esemény, amint nem közömbösek azok az előbbemlített tényezők sem, melyek az iskolanyitásnál szerepelnek. Nem nézhetjük közömbösen, milyen iskola az, amelyikbe gyermekeink járnak. Az iskola nemcsak ismereteket közöl, hanem azokat bizonyos világnézeti keretbe állítja be. Az a világnézeti keret lehet Krisztus Szíve szerinti, lehet közömbös, de lehet katholikusellenes is. Nézzük meg tehát, milyen iskolába járatjuk gyermekeinket! Ahol csak lehet, katholikus felekezeti intézetbe adjuk őket, de más vallású felekezeti iskolába soha! Mint adófizető polgárok pedig hozzunk áldozatot is, ha kell, de iskoláinkat ne adjuk oda senkinek, még a felekezet nélkülinek mondott államnak se! Azok a szülők, akik gyermekeiket kézenfogva elvezetik az iskolai beírásra, ne higyjék, hogy ezzel egy évre elvetették a nevelés gondját. Az iskola elsősorban tanít és nevelési elveket olt a gyermekbe, de hogy a tanítás a fiatal észben megrögződjék, ahhoz a gyermek munkája, hogy a nevelési elv gyakorlattá és tetté váljék, ahhoz állandó ellenőrzés kell. Ez pedig a szülőnek a kötelessége. Utánna kell nézni annak a gyermeknek, hogy tanul-e otthon, számon kell venni, hogy miként él az iskolán kivül is! Az pedig éppen nem közömbös, hogy mi- az iskolák! lyen tanító vagy tanítónő neveli gyermekeinket. Az ifjúság lelke viaszpuha és szeme éles. Elöljárói rossz példáját hamar észreveszi és könnyen utánozza. Ha az a tanító nem él keresztény életet, a község egész generációjának lelke megérzi azt, mert romboló az ilyen nevelő példája. Ügyeljünk tehát, hogy milyenek a mi tanítóink. A jókat és buzgókat becsüljük meg, a tévedőkkel szemben pedcig járjunk el. Ott van az iskolaszék. Hány tagja van annak? Szóljanak föl azok ott és figyelmeztessék a tanítót legelső nevelői kötelességére, hogy jó példát adjon. Végül bekerül az iskolakapun a gyermek is, hogy megkezdje egy újabb esztendőnek munkáját. A tanuláson és nevelésen kívül több olyan tényező hatott az iskolában a gyermekre, amely erős hatással van hajlékony lelkére öntudatlanul is. Ott az iskolában veszi észre például a gyermek, hogy az életben osztálykülönbségek is vannak hogy van gazdag és szegény, van úri és paraszt. A szülő is iparkodjék ennek természetes voltát megértetni a gyermekkel. Magyarázza meg neki, hogy lelkünk és Isten előtt való értékünk egyforma a mindannyiunknak, de társadalmi elhelyeződésünk más és más. Nyugtassa meg a gyermeket, hogy ez a természet rendjéhez tartozik, hiszen ott is vannak sasok, galambok és fecskék is, de a boldogság és érdem nem helyzettől függ, hanem attól, hogy mint ke ressük lelkünk belső értékét. Az iskolának így segítő szülő a legjobb és legeredményesebb nevelő, mert azt a kincset adja meg gyermekének, ami az élet boldogságát minden helyzetben elősegíti: a megelégedettséget! Szertí példa — szent tanítás. __ Csonkamagyarországon sok emberre nehéz tél jár. A lelkiismeretlen árdrágítók, sztrájkok és országgyalázók fölötte megrontották szegény hazánk helyzetét. A várható nyomor enyhítésére a kormányzó mozgalmat indított. Ennek céljaira XI. Pilis pápa nevében Schioppa Lőrinc budapesti pápai nuncius félmillió koronát küldött egy levél kíséretében, melyből csak a következő részt idézzük: »A Szentséges Atya példája, aki maga is segítségre szorul és abból ad, amit a szeretet neki nyújt, serkentse be adakozásra különösen azokat, akik bővelkedésükben vagyonukat inkább kevésbbé épületes fényűzésre fordítják, minthogy ínségben sínylődő testvéreiken segítenének és így részben felelőssé teszik magukat a gyötrő társadalmi és gazdasági válságért.« Jóságos e tett, de reánk szomorú az, amit a kísérőlevél azonkívül emlékezetünkbe hoz: Csonkamagyarországon sokan vannak, akik vagyonuk fölösleges részét mulatásra fordítják ahelyett, hogy azzal is segítsék ínséges társaikat. És mi ennek az oka? Az, hogy hazánkban nem tartják be a kereszténység törvényeit! sscEsssEcsrsssaatassascBscssassssee Zsidó hadjárat a Pápa ellen. Őszentsége a pápa nemrég egy átiratot intézett a népszövetséghez, amelyben rámutat arra, hogy Palesztinában a zsidó cionizmus zászlaja alatt a keresztények és az arab törzsek lassú, de céltudatos elnyomásnak néznek elébe. A pápának ezen memoranduma, amely pedig semmi animozitást nem tartalmaz a zsidósággal szemben, hanem csak az egyes nemzetiségek egymás mellé rendeltségéért száll síkra, a cionista körökben nagy idegességet váltott ki. A Vatikán azóta a zsidó sajtóban állandó támadások központja. A, vatikánellenes hadjáratban az Angliában megjelenő »Jewish World« vezet. Szemére veti Anglia katholitaisainak, hogy a zsidósággal szemben igazságtalanok és elfogultak. Egy vezércikkben pedig azt írja: Rómának politikai befolyása az utóbbi időben óriási mód megnövekedett Ideje volna, hogy Róma ezen nemzetközi hatalmának útját álljuk. Ma ugyan Róma politikájának az a színezete van, mintha egyedül a zsidók ellen fordulna. Azonban naiv volna azt hinni, hogy a zsidókon aratott győzelmet nem követné-e más győzelem is. A római kérdés tehát nemcsak a zsidóságot érdekli, hanem a világ összes népeit. A Vatikán mai hatalmának megnövekedése azt a veszélyt rejti magában, hogy a reformáció előtti időket hozza vissza, amelyeket pedig semmiféle kultúrember nem kíván Európában még egyszer megeleveníteni. A zsidó sajtónak ezen szavaiból az összes keresztény népek számára egy mély tanúság folyik. Azt a tanússágit. i„ hogy az összes keresztényeknek össze kell tartaniok s ez a tanúság annál aktuálisabb, mivel pl. Angliában egyes protestáns felekezetek a zsidóknak térhódítását Palesztinában nemcsak melegen üdvözlik, hanem benne a szentírás egyik jövendölésének beteljesedését látják. Eltűntek a körmöcbányai kolostor műkincsei. Az ódon körmöcbányai kolostor hosszú évtizedeken át drága műkincsek őrzője volt. Értékes arany és ezüst ereklyék sok műbecsüst és régiségbúvárt csaltak a kolostorba. Az értékes műkincseket a körmöcbányai bányamunkások még 1737-ben ajándékozták a kolostornak s azóta a ferencrendi barátok őrizték. Az ereklyék között voltak drága arany és ezüstkeretes festmények, aranyszárnyú sas, arany- és ezüstangyalok, valamint gyertyatartók. A körmöcbányai nép, amely nemcsak ismerte, meg is szokta ezen műkincseket, az idei Urnapi körmeneten vette először észre hiányukat. Rögtön megkérdezték a rendfőnököt, hogy hová tűntek a műkincsek, ez azonban nem tudott felvilágosítást adni. Hivatalos vizsgálat megállapította, hogy az ereklyék a pozsonyi állami hatóságnak meg egy műintézetnek 1500 koronáért adattak el holott értékük a tízszeresét is meghaladja. E hírrel kapcsolatban, mely a Narodni Listyben jelent meg, azt írja a Marodni Woviky, hogy a Felvidéken igen sok értékes egyházi műemlék és műkincs van és szükségesnek tartja, hogy az állam írassa őket össze és azután foglalja le. o ** „ n - / í Követésre méltó példa. A Szoannet S. J. boldogult Ledóchowska grófnőhöz intézett, 1022 jan. 12-én keltezett, levelében beszámol az örvendetes haladásáról, amelyet Kisantuóán (belga Kongó) a Szent Szív tisztelet körül tapasztalt. Minden hó első péntekén —írja— körülbelül 200 áldozó van. (Ah, hány város van édes hazánkban több ezer fehérrel, ahol nincs 200 áldozó a hó első péntekén!) Az ünnepi hangulat emelésére énekes misét tartunk Szentségkitétellel; az esti áldásnál pedig elvégezzük a felajánlást Jézus sz. Szivéhez. Sokan odahaza egyszerű lakásukban feldíszítik a Sz. Sziv-képet és előtte megújítják a család felajánlását. (Nem lehetne-é ezt nálunk is meghonosítani?) Főleg az ifjúság buzgólkodik az első péntek megölésében. A # buzgóság megjutalmazására és felélesztésére Sz-Sziv-képecskéket adunk növendékeinknek a következő szöveggel: Jézus Szent Szive, jöjjön el a Te országod ! (Nemde szép hófehér lelkek ezek a feketék?!) Erre a példára hívjuk fel az iskolaév elején az ifjúság figyelmét. Terjesszük az első péntek megülését, éspedig a gyónás szentségéhez való járulással együtt! Jézus Szive-templom Mezőkövesden, Szent István napján a Jézus Szive szükségkápolnának alapkövét tették le Mezőkövesden. Lapunk már régebben hozta a hírt, hogy P. Biró lelkigyakorlatai nyolmán, a kövesdiek régi gondolata, hogy a szentséges Szív tiszteletére templomot és a Jézus-társasági atyáknak egy kis rendházat építenek, a megoldáshoz közeledik. Gyűjtést indítottak, és több, mint egy millió koronáért egy bérházat vettek a rend számára. Most a rendház kertjében egy szükségtemplomocskát építenek, hogy majd néhány év szorgalmas gyűjtése után, a t0—70 millióba kerülő nagy Jézus Szíve templomot felépítsék. Jól tudják a kövesdiek, hogy a kis almamagból lesz a nagy almafa, azért a kis templom építéséhez a legnagyobb lelkesedéssel fogtak. Bámulatos ,és elismerésre méltó dolog, hogy mit tud az Isten szeretete, a papok és hívek együttes munkája létrehozni! Négy nap alatt megásták a hívek a 30 méter hosszú, 9,15 méter széles templom , a két sekrestye alapját. Ez idő alatt két hatalmas mészgödröt ástak és egy vagon meszet oltottak. A 11 kilométernyire fekvő bogácsi kőbányából 98 kocsi terméskövet hoztak. Huszonegyedikén 40 gazda jelentkezett kocsival, lóval a kőhordásra. Többen kijelentették, hogy addig hordják a követ, míg elég nem lesz és ha százszor is kell fordulniok. És ezt mind Isten iránti szeretetből teszik! Pénzért ekkora termésköveket nem raknának szekerükre. Most csak győzzék a kőművesek a köveket rakosgatni! hívek megfeszített négynapos munkája után az alap kőletételének ünnepét ülték. Augusztus 19-ről 20-ra virradó egész éjjel Szentségimádást tartottak. A gyóntatás délután 3 órától, éjjel 1 óráig tartott. A fénybonusz- templomot a hívek serege egész éjjel beletette. Kilenc órakor indult a körmenet Kiss László apáátplébános vezetésével az építendő kápolna helyére, hol gyönyörű matyóizlésü tábori oltár állott. A mise alatt a kövesdi férfiénekkar a legszebb énekeket énekelte. Az alkalmi beszédet P. Jámbor László Jézustársasági atya mondotta. Beszédében kiemelte, hogy a Gondviselés úgy rendezte, hogy épp Szent István napján tegyük le e templom alapkövét. Róla feljegyezte a történelem, hogy egy érsekséget, tíz püspökséget és vagy hatvan anyaegyházat és sok templomot, zárdát épített. És ha van még magyar Duna-Tisza között, a Kárpátok alján, szép Erdélynek bérces táján, ezt Isten után Szent Istvánnak köszönjük. Ha ő úgy gondolkozott volna, mint akárhány korcsmagyar gondolkozik manapság, minek a templom? hát akkor régesrégen eltiport volna bennünket az ellenség. Hogy élünk, állunk még, ezt neki köszönhetjük, hogy így élünk, állunk, ezt magunknak. No igen, sok embernek nem kell templom, mert nincs Istene, nincs lelke. Végül adakozásra szólította fel hallgatóit, ’ézni Szive segíts* nemes munkájukban a derék mez'1: *,vsdi népet I X