A Szív, 1925-1926 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-05 / 1. szám

Budapest, 1925 szeptember 5 XI. évfolyam. ® 1. szám. © si-stois-szive Ura 1200 korona in ■ [UNK]Vm .ti­i« « ii^————» • * HGTi eRTfíSlT036 © rz/'/sA kiatdgmivatal: m kiadja: 4S6kY-UTCA 20. M^Zlld-&ZIVH-0Z0V$T8$6 megjeel-Eniik : jHin.D6n,- sEOJHB-Jinron, ^^.azz%zm$sz a-'sa^sssi&BE^ Szív előfizetési ára V* évre 15.000 korona. Tömeges rendelésnél 50 példányié­ ked­ve 50 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cim : Budapest, tíll­. ker., Koránszky­ u. 20. rrrsavaaaxK. i -ocma Anyáknak — Anyáról. Régebben igen el volt terjedve az az épü­letes szokás, hogy édesanyák kisgyermekeiket a Sz. Szűznek ajánlották fel, sőt ennek kifeje­zéséül bizonyos életkorig fehérben vagy vi­lágoskékben járatták azokat. Ma már csak gyéren találkozunk ezzel a kedves és felette hasznos szokással, azért szeretnénk ezt az édesanyák lelkében felújítani. Nem a külsősé­gét, hogy még a ruha színével is jelezzék gyermekeik felajánlását, ami nagyon költséges és felesleges, hanem magát a lényeget: Anyák, ajánljátok gyermekeiteket a Sz. Szűz oltalmába! I. Mit jelent ez? Semmiféle fogadalmat a gyerm­ek jövőjére nézve. Csupán azt, hogy a gyermeket különösen a Sz. Sz­­z tiszteletére, a Sz. Szűz oltalmába ajánljátok s ezzel megígé­ritek, hogy a Sz. Szűz iránti kiváló tiszteletet ápolni fogjátok gyermekeitek szivében. II. Van-e ennek a felajánlásnak valami kü­lönös szertartása? Nincs. Az édesanya megteszi saját lelkében. Akár otthon, amint gyermekét először tartja karjaiban, akár a templomban, amikor kisdedét először viszi oda. Egyszóval nem szertartásos, csak lélekben való felaján­lásról szólunk. :H. Mire kinetead-«*. a , ái'ői? Rétzfcsn,­iyxiy.­­imáiban gyakran ajánlja újra és újra a Sz Szűz oltalmába gyermekét, részben pedig arra, hogy gyermekében öntudatossá tegye: te a Szűz Anyának felajánlott gyermeke vagy­ IV. Hogyan tegye ezt? Beszélje el gyerme­kének, hogy mikor, hogyan ajánlotta fel a Sz. Szűznek. Gyakran emlegesse ezt előtte. Füg­gesszen nyakába Mária-ermecskét. Tanítsa meg buzgón imádkozni a Sz. Szüzhöz, főleg szok­tassa hozzá a sz. olvasó imádságh­oz. Naponta imádkoztasson vele külön a Sz. Szüzhöz, di­­szittesse vele a Sz. Szűz képét, szobrát, oltá­rát Emlékeztesse, hogy az Égi Anya nézi, figyeli, szom­orkodik bűnei felett, örül jótettei­nek. Amikor nagyobb, adja be a Mária-lányok, Mária-leventék, kor­gregánisták közé. V. Végül, mi haszna van a felajánlásnak? Ha földi királynő venné kiváló »protekciója«, pártfogása alá gyermekedet, ugye, boldog vol­nál s nagy megnyugvással tekintenél a" gyer­mek jövő sorsa iránt? Mennyire inkább áll ez arra az esetre, ha az ég és foki királynőjé­nek különös pártfogása alá kerül gyermeked! Minden irányban kiváló segítője lesz az Égi Anya, főleg a szent tisztaság megóvásában, amely ellen a legnagyobb kísértéseket épp az ifjú­ság szenvedi. ►»o­ r» mi ♦ ******** s». o* ^ • « Me taxuik m’E erkölcstelenséget! Valaki egy csomag színházi lapot juttatott el hozzánk a szerkeszté­égbe. Azért hozta, hogy megmutassa, mennyire lezüllött a színpad ma­napság és megkérje: normánkét, hogy szólal­junk föl a bujaságnak e büntanyái ellen. Megtesszük, de r.en: egész úgy, mint ahogy az a jóindulatú ember övánta. Mi nem a szín­házak ellen írunk cikkeket, hanem néhány jelen­ségre mutatunk egyelőre reá, amit azokból a szín­házi lapokból tudtunk .Meg. A színházait ek­e­r azért nem írunk, mert a mi imádkozó olvasóközönségünk lehetetlen, hogy ezekbe a bűn­tanyákba eljárjon. (Nem írha­tunk más nevet a színház helyébe, mint b­ű­n­­tanya, mert még a tartalmilag kifogástalan darabokat is a kéjelgés szolgálatába állítják a színésznők ruhátlanságával. Hát még a kifeje­zetten sikamlós darabok milyenek lehetnek? Az újságok fényképei után , ítélve, még a bünamya se fejezi ki azoknak a helyiségeknek alantas rendeltetését!) Az egyik színházi lapnak két számát talá­lomra felütöttük. Az egyik hosszú ciki­ben közülte, hogy va­lami különös nevű sa­sznó óriási összegért megvette magának Ana­ királyné aáiósdobáját. Ezt a szoba­bútort a magyar mágnások csi­náltatták ajándékba a királynénak, rózsafából faragták és több művész dolgozott rajta. Nem került­­ rá sor, hogy átadhassák és most meg­vette a királyi bútort egy primadonna. A másik cikk pedig többek közt egy fiatal angol leányról szól. Néhány hónap előtt került Budapestre többedmagával táncosnőnek egy színdarabba. Kis pakktáskát hozott néhány ruha­darabbal. Most, hogy elhagyta Budapestet, óriási összegű pénzt (valóságos vagyont) és dús ruha­­tárat vitt magával. Valljuk meg csak őszintén, egészséges álla­potok-e­ azok, amikor egy ország történelmi ne­mességének fejedelmi ajándéka a piacra kerül­het? Egészséges állapotok azok, amikor egy színésznő mesés kincsű királyi bútorokat sze­rezhet meg magának? Egészséges állapotok azok, amikor egy jött­ment idegen lányka vér­forraló ruhákban ugrándozásával néhány hónap alatt vagyont gyűjthet össze? És lehetséges mindez akkor, amikor­­ n­ágy­á kürtöljük, hogy Csonkam­agyarország szegény és letiport! Amikor gyermekeinket ezerszámra utaz­tatjuk a jószivü, de nem dúsgazdag belgák és hollandiak gondjára! Amikor kölcsönpénzből él az állam és az orvosok tehetetlenek a kórokkal szemben, mert az éhség legyengítette a közép­osztály testi erejét! Amikor naponta annyi em­bernek eszét bomlasztja meg a nyomor és őrülten fölemeli kezét önmaga ellen! Így lehetne-e ez, ha Krisztus szel­leme uralkodnék a társadalomban, az államban, a közéletben és magán­életben egyaránt? Nem volna-e különb és boldogabb világ a mainál, amelyik a »ne paráználkodjál« isteni parancsát betartaná? Nem volna-e örömteljesebb az élet, ha a pénzfölös­leget a­ kéjelgés helyett a nyomorgók és szű­­kölködők gondjainak enyhítésére juttatnák? Bizony mindenki, — még a bűnös is — be­látja, hogy jobban és nemesebben élhetne az emberiség. De azt már mi nem látjuk be, hogy miért ne lehetne ezen segíteni? Miért ne le­hetne legalább egy részét elfojtani ennek a mai erkölcsrombolt állatiasság-kultusznak? Gtt van az állam, — kereszténynek nevezi magát! — tegyen valamit! Tiltson, kényszerítsen, bün­tessen, ha kell! Ha nem tesz az állam magától e szörnyű förtelmek megfékezésére, a katholikus val­lásos társulatok indítsanak helyi mozgalmakat és kényszerítsék reá képviselőjüket az állásfoglalásra, hogy egyszer már vétesse a »keresz­tény« ország vezetősége is komo­lyan — ne csak egyes esetekben — a Krisztus törvényeit! Újabb protesiátrós támadás. Kecskeméten a legutóbb nagygyűlést tartot­tak a kálvinista prédikátorok. Ez alkalommal több panasz hangzott el a beszédekben. Ko­vács J. István theologiai­igazgató fölpana­szolta, hogy a magyar kálvinisták a közélet­ben háttérbe szorulnak. Balthazar debreceni főprédikátor pedig azt merte állítani, hogy a protestantizmust Csonkam­agyarországon jogta­lanul háttérbe szorítja a »reakció szelleme a jezsuitizmus utján!« Évszázadok óta hozzászokott már ahhoz a ma­gyar közélet, hogy a protestánsok mindenkor panaszkodtak. Érthető, hiszen a protestálás az éltető elemük. Könnyen napirendre lehetne térni tehát megszokott elégedetlenségük fölött. Az ember igazságérzetét fölforralja azonban az a példátlan vakmerőség, amel­lyel állításaikat a valóság ellenére világgá merik kiáltani. Azt mondják, hogy a protestantizmus a köz­életben háttérbe szorult! És mi a tény? Az, hogy az ország kormányzója protestáns, a mi­niszterelnök protestáns, a honvédség főpa­ sncs­­noka protestáns, a Kúria elnöke protestáns, ve­zető lapjaink (Nemzeti Újság, Magyarság, Szó­zat) szerkesztői protestánsok, a társadalmi egyesületek vezetői közt arányszámon fölül vannak a protestánsok. Köztudomású dolog, hogy a hivatalokban, egyetemi katedrákon (még a budapesti egyetemen az egyh­ázjogot is az egyik katedrán protestáns adja elő, a szegedin szintén!) feltűnően sok a protestáns. Mi ezt nem bolygatnánk, de akkor miért merészked­nek az ellenkező állítására a protestánsok?! Vagy ott van az állam segítsége, amelyik­ről Balthazár főprédikátor vakmerően azt állí­totta, hogy a protestánsok nem kapnak ele­get. A kultuszkormány 1924/25. évi költség­­előirányzatában ezek a letagadhatatlan tételek állanak: A rom. kath. Egyház támo­gatására 400.670 aranykorona A két protestáns felekezet­iek 761.200 aranykorona (139.SOO az evangélikusoknak, 574.500 a kál­vinistáknak). Ugyanazon költségvetésnek »Egyéb járulások « cimen fölvett összeget, közt hozzá­a katholikusok kapnak 5.000 aranykoronát a két protestáns felekezet 294.000 aranykoronát Az ország többségét kitevő katholikusok te­hát jelentékenyen kevesebbet kapnak, mint a protestánsok! Ezek tények, amelyek után szomorúan látja az ember, hogy mily alaptalanul támadják a protestánsok a magyar államot és a katholi­­cizmust. Az fáj talán nekik, hogy a magyar hercegprímás még nem protestáns, hanem csak katholikus lehet? Vagy talán azért csapnak ak­kora támadást, mert el akarják terelni a figyel­met a tényekről? A cseh­ek békéslési kísérlete. Amint már többször megírtuk, Csehország­­ben élénk ellentét van a cseh kormány és a ka­tholikus Egyház között Erősebben kirobbant a­ feszültség legutóbb, amikor az eretnek Husz János­­ katholikusellenes célzatú ünnepségein a cseh állam hivatalosan is részt vett. Ennek kö­vetkezménye lett, hogy a Szentatya visszahívta Rómába Marmaggi prágai pápai ruiiciust. A katholikus Egyháznak ilyetén bántalmazása nincsen előnyére a cseh uralomnak. Igaz ugyan, hogy két irányban jó néven veszik ezt az egy­­házi ikiózést, de az ebből származó előny nem ér föl azzal a kárral, amit viszont más iránya­ban eredményez. A csehek egy­házüldözés­ének örülnek a szabad korai vesek és ők Fran­ciaországban stb. helyeken a csehek érdeméül tudják be ezt. Örülnek azonkívül a szociál­­demokrat­ák, akik bárkivel hajlandók szö­vetkezni a katholikus Egyház ellen. Nagyon rossz néven veszik azonban a felvidéki tótok és a katholikus magyarok (a kálvinisták és evangélikusok föltűnően hűvö­sen viselkedtek a Marmaggi-eset alkalmával. Úgy látszik, a cseh Húsz mégis csak közelebb esik a szireikhöz). Különösen most, a küszöbön álló választások előtt igen rosszkor jött a cseheknek ez a val­lási harc. Nagyon alantas és átlátszó trükkökkel

Next