A Szív, 1925-1926 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-05 / 1. szám

2. oldal ipakodnak a tót és magyar katolikusok előtt a valásosság színezetével feltűnni. Egyik nevesebb, cseh politikus például bejárja most a relvineket és a népgyüléseken azzal kezdi beszédet, hogy Rómából jön és a pána áldását h^ ,a tót nép számára. A tót lapok megállapították, hogy ez a cseh politikus sohasem volt Rómában és nem is látta a pápát! Legujabban pedig Pozsonyban terveznek valami egyházias tüntetést a csehek. A tótok és magyarok ugyanis kifogásolták, hogy az állam funkcionárusai, részt vettek a Huszita-protestáns ünnepségeken, — most ezt úgy akarnik ellensúlyozni, hogy Masaryk elnök legközelebb Pozsonyban részt vesz egy nagymisén, ilyen farizeus ájtatoskodással azonban nem lehet majd a felvidékieket falhoz ájlítani, hiszen köztudomású, hogy Masaryk elnök gyűlöli a katholicizmust és szabadkőmives. Jézisijs Szivének Segsssagsfísbij Hogy melyik az? Megmondta maga Jézus Szent Szivéről adott kinyilatkoztatásai között. Legjobban fájnak Szivének azok a bántalmak, melyeket ép a neki szentelt lelkektől kell elszenvednie. . Ezzel nemcsak az egyháziakat érti az üdvözítő: a rossz papokat, hanyag szerzeteseket. Haazokat a világiakat is, akik ajkukkal s külsőségekkel neki szentelték magukat, de szívükben undokságokat hordozva, állandóan sértik és bántják Őt Azok a templomban ülők, akik otthon nem gondolnak kötelességeikre, gyermekeik nevelésére, azok a gáncsoskodók, akik pletykálnak, megszólnak, rágalmaznak, s sokszor azt a nyelvet, amelyen pár perc előtt az üdvözítő pihent, mások becsületének megszabdalására használják, azok a gyakori gyónók, akik felületességből, emberi tekintetekből, személyek iránti rajongásukból, szivbeli töredelem s szokott bűneikből való javulás nélkül járogatnak csak a gyóntatószékbe, azok a gyakori áldozok, akik őszinte jószándék nélkül, sőt kellő súllyal meg nem gyónt, vagy őszintén meg nem bánt s jóvá nem tett vétkekkel térdelnek oda az áldoztató korláthoz. Oh igen, ezek is azok között vannak, akik az Ur Jézus Szivének a legnagyobb szenvedéseket okozzák! Azért vizsgáljátok meg magatokat mindnyájan, ti is, kik meg vagytok elégedve magatokkal, hogy jámborságot mutatva, nem tartoztok-e ép az ellenkező táborba: az Ur Jézus Szivének megszomoritói közé!! Kisasszony-napja — szeptember 8. — A szentek ünnepéül rendesen haláluk napját rendeli az Egyház. A Szűzanyánál azonban születése napját is megüljük. E nap ugyanis két szempontból jelentős. Önmagában páratlan esemény volt a Szűzanya születése, mert lelkén az eredeti bűn nélkül jött e világra, ahogyan nem születik senki az emberek közül. Másodszor pedig a mi megváltásunknak közeledését jelezte e világra jötte. Ez a Mária-ünnep újabb keletű és eredete csak a VII. századba nyúlik vissza. A kereszténység első századaiban ugyanis teljesen keresztülvitték azt az elvet, hogy a szenteknek halála napját ünnepelték.. A Szűzanyával csak később tettek ily kivételt. A szeptember 8-iki terminus természetesen nem jelenti azt, mintha pontosan ezen a napon születt volna Szűz Mária. Erről nincs semmi adat. A születésnapot azonban a dolog természete szerint valami időponthoz kellett kötni és így került az szeptember 8-ra. Ennek az ünnepnek magyar neve »Kisasszony«, ami rövidített alakja a Kisboldogasszony elnevezésnek. Nagyboldogasszonnyal jelölték meg ugyanis a régi magyarok a Szűzanya halálának napját, a születésének emlékünnepét pedig a Kisboldogasszony névvel ruházták föl. E nap ma már nem kötelező ünnep, tehát nem tartozunk halálos bűn terhe alatt szentmisét hallgatni, amint más ünnepen és a szolgai munka is meg van engedve. Aki azonban mint szoros ünnepnapot üli meg, igen helyesen cselekszik. Magyar hazánk történetében kevesek által ismert nevezetes nap a Kisasszony napja. E napon találták meg Orsován a szabadságharc után elásott Szent Koronát. A Boldogságos Szűz őrködött a Szent István király által néki fölajánlott korona fölött. Ma az oláhok birtokolják azt a földet, ahol 72 év előtt meglelték nemzetünk drága kincsét. Kérjük a Szűzanyát, eszközölje ki közbenjárásával, hogy újra a szent Korona birtoka legyen az orsovai határ! Szűz Mária i nevenapja. — Szeptember 12. — az Üdvözítő földi életében bizonnyal a legnagyobb tisztelettel édesanyjának nevét mondotta ki Istené Után. Hogy ez a név Jézus neve után nékünk is kedves, az természetes dolog. Hiszen Istenünk anyja volt Mária! Az is természetes, hogy nevének ünnepet szentelünk. Spanyolországban kezdték el legelőször Mária nevenapját megtartani és pedig szeptember 17-én. Amikor 1683-ban kezdetét vette a török Fölszabadító háború és ennek első sikeréül Bécset a pogányoktól visszafoglalták, (ennek folytatása volt Hazánk fölszabadítása), XI. Ince a győzelem emlékére Szűz Mária nevenapjának megülését az egész Egyházra kiterjesztette. A pápa akkor Kisasszony napját követő vasárnapot rendelte Mária nevelőapjának. így is volt ez egész a legutóbbi időkig, amikor X. Pius pápa a vasárnapra eső ünnepek nagy részét más napokra helyezte át, így került Mária nevenapja szeptember 12-re. Ez az ünnep természetesen csak ájtatossági jellegű és a világi életre nem terjedt ki. Ez nem 1925. szeptember 5. mulassza azonban egy jó katholikus se, hogy ezen a napon egy ájtatos »Üdvözlégy M. rával ne köszöntse Jézusunk Anyját. Ovi magunk hibái és a másoké. Egy szintélet'.' apát jelenlétében egysz... valamelyik távollevő társuk bűneit tárgyaltak a szerzetesek. Elmondották, hogy milyen helytelenül cselekedett az több ízben, sőt ezek alapján még azt a véleményt is kiformálták, hogy nem méltó a szerzetesi öltönyre. Az apát hallgatta egy ideig a megszóló beszédet, de mindjobban elszomorodott Azi^mr.ndrt.a ■ a szerzeteseknek, hogy maradjanak még együtt, amíg visszatér, mert mutatni kíván nekik valamit - Kis idő múlva ismét közibük jött az apát, de csodálkozva nézték a szerzetesek, hogy a hátán hatalmas, földdel teli zsák van is, a kezében egy kicsiny zacskót tart, mely néhány göröngyöt tartalmaz. A zacskót maga elé tett és nézegette, miközben csak egy gornyefit a hátán lévő zsák súlyától. Megkérdezték, hogy mit akar nekik megmutatni ? — Azt, — felelte az apát — hogy miként cselekedtetek ti az elébb, amikor szerzetestársatok gyengeségét megszóló beszédeitekkel rágtátok, úgy’ tetetek, mint én, amikor magam elé tettem a néhány göröngyöt tartalmazó zacskót. Csak ezt néztem és nem láttam azt a zsákot, amelyik tízszer annyi görönggyel a hátamat nyomja. Ti sem gondoltatok a magatok sok bűnére és hibájára, hanem a társatok gyengeségét magatok elé vettétek és gyönyörködve forgattátok, feszegettétek. A szerzetesek elszégyelték magukat és nem igen folytattak attól kezdve megszóló beszédet. a három kassai vértanú (szept. 7). Kőrösy Márk esztergomi kanonok, komáromi főesperes volt, akit az esztergomi káptalan 1619-ben a széplaki apátság ügyeinek rendezésére küldött. Kassán tartózkodott, amikor Bethlen Gábor a protestánsok sérelmei címén fölkelt és egyik vezérét jelentékeny sereggel Kassára küldötte. A város protestáns elöljárósága készséggel bebocsátotta a hadakat. A protestánsok vezére kiadta a rendeletet, hogy a városban található három katholikus papot el kell fogni. Két jezsuita működött akkor Kassán: Pongrácz István (magyar főnemesi család sarja) és Grodecz Máté.ti ő vendégük volt a jezsuita rendházban Kőrösy Márk kanonok is. A protestáns hajdúk előbb kirabolták a jezsuiták kápolnáját. Másnaptól kezdve őrizték őket és a rendiházból sem be, sem ki nem engedtek senkit. A három papot együvé zárták és étlen-szomjan tartották. A harmadik napon megjelent Körösynél a hadvezér megbízásából egy előkelő protestáns és reá akarta bírni, hogy térjen a kálvinista hitre. Koncul a szépiáid apátság birtokait ígérte, Kőrösy azonban keményen ellentátott. Szeptember 7-én egy csapat hajdú rontott be A divat. (Elbeszélés, 6. folytatás.) Dénesék estélyén valóban kiváló, uj vendégek voltak. A központ Orosz Dezső volt, bankigazgatónak a fia. Üresfejü és lelkü, de nagyon csinos, elegáns, minden tekintetben a legmodernebb s főképen nagyon gazdag fiú, egyszóval »jó párti«. A lányok félig öltözött, legújabb divatú ruháikban mulattak a fiatalemberekkel, a legújabb divatu modor szerint is. Pajtáskodva lökdösődtek, egymás vállát veregették, összetámaszkodtak, le létegezték egymást. Virtus volt, hogy minél cimborásabb legyen a leány és fiú egymással. Köztük volt Márta is, a család kívánságára. •Mint a liliom a gaz körül, úgy emelkedett ki a társaságtól. Teljesen felöltözötten, tartózkodó méltóságában, melyhez a legmerészebb fiú sem mert még ujjal sem érintkezni, szinte királynő volt a többi felett, akihez a lelkileg rongyos tömeg nem mer közeledni. Kissé félrehúzódott maga is, kellemetlen volt neki az egész társaság, leánybüszkeségét sértette annak szemlélése, ahogy a férfiak a többi leányokkal bánni mernek. S szégyell? azok helyett, akik nem szégyenkeztek, hogy maguk a leányok voltak azok, akik feljogosítottak ilyen bánásmódhoz. Orosz Dezsőnek feltűnt a félrehúzódó szép leány. S otthagyva a mellette ugráló ultramodern leányokat, Márta mellé ült. A léha fiút elvarázsolta a leány méltóságteljessége, amilyet még eddig megszokott női társaságában nem tapasztalt. Hosszú szóáradat után, melyben bőbeszédűen ecsetelte, hogy milyen viszi majd, milyen fényesen fogja társaságba öltöztetni, milyen pompás, »modern» életmódot juttat majd feleségének, — váratlanul és hirtelen kijelentete: — Boldog lennék, ha olyan feleségem lenne, mint maga. Mária hidegen felelt: — Én pedig boldogtalan lennék, ha olyan férjem lenne, mint maga. Orosz Dezső majd lefordult a székről meglepetésében. Ó, a körülrajongott gazdag bankfiú, nem volt elkészülve ilyen feleletre. Sértődötten vágta föl a fejét: — S ha szabad kérdeznem, miért? Ugyan minek a hiányát találja bennem? — A komolyságot, — felelt kurtán Márta A fiatalember megsértődött Hamarosan helyet is cserélt. Pabizshoz csatlakozott és feltűnő hévvel kezdett udvarolni neki, mintha ki akarná mutatni, hogy más leány is van Mártán kívül. Márta azonban nem bánta. Örült, hogy lerázta magáról a léha fiút. Alig maradt magára, már mellette termett Károly, aki eddig feltűnő komolyan, sőt szomorúan viselkedett . Tudtam, hogy Orosz a maga kedvéért jött — kezdte bevezetés nélkül — Megmondta nekem. Érdeklődik maga iránt nagyon. — Na, azt hiszem, tőlem most megkapta a magáét — mosolygott Márta. — Figyeltem magukat és észrevettem, hogy erős visszautasítást kaphatott. Előre sejtettem, hogy így lesz, de — mégis féltem. Most azonban nyugodt vagyok félig. — Miért csak félig? — Mert felerészben magát féltettem egy ilyen üres, léha embernek, hálójától. Ezirányban már megnyugodtam. De másik felerészben magamat féltettem. S ebben még nincs megnyugvásom. Mert abból, hogy Oroszt visszautasította, még nem következik bizonyossággal az, hogy engem nem utasít vissza. Márta elpirult és hallgatott — Meglepi ez a kérdés? — Nem — felelt őszintén Márta. Károly leült s komoly, meleg hangon kezdett beszélni. — Márta, mióta magát megismertem, megváltozott az egész belső világom. Én csak sí modern léhaságokat ismertem eddig. Abban éltem, ami a divat volt. A lányokat csak úgy ismertem, mint divatbábokat, akikkel sok mindent megengedhet magának az ember, mert maguk hívnak ki rá, egész megjelenésükkel. Ahogy maga beköltözött hozzánk, egy új világ tájait fel előttem. Egy komolyabb, tisztább, szentebb és boldogabb világ. És magában megismertem az igazi nőt, aki hivatva van — nem flörtölni, —• hanem boldogítani. Tudom, hogy még sok hiány van bennem, de a maga oldalán pótolni akarom s Isten segítségével pótolni fogom ezeket. Akarja? — Akarom, — felelt csendesen, de annál több bensőséggel. Többet nem is kellett szólni. Az este azonban szenzációval végződött. Kitűzték az eljegyzés napját Dénes Károly és Géczy Márta között (Folyt kőv.)