A Szív, 1933-1934 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-02 / 1. szám
Budapest, 1933 szeptember 2. XIX. évfolyam, * 1. szám. G 3I-332US-871V6-S201 HGTI • CÍRTGÍS1TÖ36 © A Szív előfizetési ára egész évre 5 P, félévre 2 P 50 f. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20% kedvezmény. Budapest, Vin., Horánszky u. 20. Tel. J. 352—33, megjelenik: || szerkeszt jmriDga- Bzo^RBJiToa 1 budapest.viii domivatal: KV-UTCA 20 Ára IQ fillér k iadja: JI-302T16-SZIV6-9^ÖV^TBÖG Tessék az okokat megszüntetni! Angolországban is hangoztatják egyes vallástalan irányzatok azt a tervet, hogy a testileg gyengébb embereket nem szabad házasodni engedni. Sőt olyanok is vannak, akik azt követelik, hogy a gyógyíthatatlan betegeket és a társadalomra terhesen nyomorék embereket mérgezzék meg, vagy valami fájdalmatlan módon tegyék el lábadói. Újabban Németországban még komolyabb alakban ütötte föl fejét ez a szellem. Nemzeti szocialisták fajvédelem címe alatt, törvényt akarnak hozni, amellyel a házasságból ki akarják zárni mindazokat, akiket fajtudósaik gyermekek világrahozására alkalmatlanoknak minősítenek. Dr. Downey, liverpooli érsek, legutóbb erősen kikelt az egyik beszédében ez ellen az irányzat ellen. Rámutatott, hogy ezek a túlzó fajvédők nem a bajnak az okait akarják kiirtani, hanem megfordítva, a baj okozatával foglalkoznak. Az élet továbbplántálására alkalmatlan egyének legnagyobb százalékában az erkölcstelenség, a nemi betegségek a hibásak. Elsősorban tehát ezen erkölcstelenség ellen kell harcolni. Annak pedig, hogy a mai emberiségnek jelentékeny része beteg, nem kis mértékben a társadalmi viszonyok, a munkanélküliség, a nyomor, a helytelen táplálkozás, a rossz lakások az okai. Ne ezeket a szerencsétleneket gyilkolják le, hanem szerencsétlenségüknek okán segítsenek. A sokan létezés és tárgyalás helyett teremtsenek előnyösebb gazdasági viszonyokat, egyezzenek meg egymás között az országok vezetői és mindjárt tizedére fog leszállni a beteg és fajvédelmi szempontból nem kívánatos egyéniségek száma. Nagyon igaza volt a liverpooli érseknek! Ma nem a bajok gyökerét keresik az emberek, hanem a bajok áldozataival pepecselnek, őrültek házait és tüdőbeteg szanatóriumokat állítanak föl egymásután, de arról hallgatnak, hogy az őrültek házát erkölcstelenség által terjesztett nemibetegségek töltik meg, a tüdőbetegek jelentékeny részét pedig a rossz munkaviszonyok és a nyomor gyengítik le. A bajok igazi megoldása nem a fajvédők túlzó intézkedéseiben van, hanem a jobb erkölcsökben és a jobb gazdasági viszonyokban, a csoportban résztvevő pappal. Ennek még előéletét is kikutatták. Ez a pap rész vett a világháborúban és egy gáztámadás alkalmával megsérült. Úgy azóta, mint egész életében azonban már egészséges volt, családjában semminemű rendellenesség nem fordult elő. A jelenést minden egzaltáltság nélkül, a legpontosabban és a legnyugodtabban írta le. A hatóságok bámulva állanak a beauraingi eseményekkel szemben. Ezek természetfölöttiségét most már bajos kétségbevonni. Az egyházi hatóságok azonban, bár állandóan vizsgálják az ügyet, még mindig nem foglaltak állást. Beauraingban ismét jelenés volt. Augusztus 15-én 200 flamand zarándok jelent meg a belgiumi Beauraingban. Tudvalevő, hogy ezen a helyen egy év előtt néhány iskolás gyermeknek, állítólag, megjelent a Boldogságos Szent Szűz. Azóta ez a jelenés többször ismétlődött és helyén sok csodás gyógyulás és imameghallgatás történt. E flamand zarándokokkal egy pap is volt. A kétszáz zarándok majdnem egy órán keresztül látomásban részesült e kegyhelyen. A Boldogságos Szent Szüzet látták a Gyermek Jézussal ölében. Orvosok és pedagógusok kihallgatták a zarándokcsoport tagjait. Azok egymással nem beszélhettek és bámulatos, hogy a jelenést teljesen egyformán írták le. Különösen behatóan foglalkoztak a gyémántmisés egri érsek. Augusztus 27-én a római Szt. Péter templomban csendesen, de annál mélyebb áhítattal és meghatódottan mondta el gyémántmiséjét Eger főpásztora, dr. szmrecsáni Szmrecsányi Lajos, pápai trónálló. Hálát adott az Istennek, hogy ezt a ritka jubileumot, pappá szenteltetésének 60. évfordulóját, megengedte érni. Idehaza pedig nemcsak az egri egyházmegye hívei, hanem az ország katholikusainak sok ezrei, megemlékeztek erről a galambősz, de még most is daliás tartású főpapról, akiben a régi legendás magyar papok talán utolsó alakját tisztelik. Mert igazán olyan ő, mint azok az évszázad előtti nagylelkű, erősderekú, keménykezű, de aranyos és szerető szívű magyar papok, akiknek érdekességében és lelki szépségében csak a klasszikus magyar írók történeteiből gyönyörködik már a mai nemzedék. Szmrecsányi érsek 1851. április 26-án született Darócon, ősrégi, híres magyar nemesi családból. 1873-ban szentelték pappá és első állomása a miskolci káplánság volt. Kilenc évi működés után az egri érseki hivatalba került, ahol az udvari papok úgyszólván valamennyi ügykörét hosszú éveken keresztül betöltötte. Munkásságának elismeréséül Samassa érsek főketesztérére egri kanonokká nevezte ki I. Ferenc József apostoli magyar király. 1904-ben az egri érsek segédpüspöke lett, magidai püspök címmel. Amikor Samassa betegeskedni kezdett, 1912 március 20-án, őt nevezték ki utódlási joggal koadjutotu liává és ugyanekkor a curroi érseki címet adományozta számára X. Pius pápa. Koadjutorsága nem sokáig tartott, mert 1912 augusztusában meghalt Samassa és helyére Szmrecsányi lépett. Azóta bámulatos energiával, erős akarattal kormányozza egyházmegyéjét és vesz részt az egész ország életében. Markáns egyénisége, finom modorral párosuló magyaros egyenessége, határozottsága nemcsak az egyházi körökben teszik őt főpapjaink egyik legtekintélyesebb alakjává, hanem az ország előkelőségei és kormányai is tisztelettel hajolnak meg kiválósága előtt. w ** Dr. Szmrecsányi György, egri érsek. A protestáns szekták egyik helyen ki, a másik helyen be! A háború után nemcsak a legyőzött államokba, hanem a győztes országokba is beköszöntöttek egy kis vendégszereplésre a protestáns szekták. Az amerikai dollár, amely a háború üzletén alaposan fölszaporodott, bőkezűen ontotta számukra a segítséget. A protestáns szekták közül a metodisták Franciaországban ütötték föl táborozó helyeiket. Folyóiratokat alapítottak, gyülekezőhelyeket szerveztek, agitátorokat képeztek és előadásokat tartottak. A protestáns propagandának azonban nem lett meg a várt eredménye. A franciák közül, akik katholikus hitüket ismerik és aszerint élnek, sokkal vallásosabbak, minthogy felültek volna tévtanaiknak; a vallástalan franciák pedig semminemű ilyen propagandával nem törődnek. A rengeteg pénznek és sok katholikusellenes támadásnak mindössze néhány száz munkanélküli dőlt be, akik azonban mindjárt hátat fordítottak a protestantizmusnak, amint a segélyezéseket és alamizsnákat beszüntették számukra. Most aztán a metodisták amerikai missziós központja visszahívta Franciaországból prédikátorait és az egész akciót beszüntette. Spanyolország már több mint egy éve a zűrzavarok hona. A protestáns szekták iparkodnak fölhasználni a zavarosban való halászás alkalmát és egymásután küldik ki agitátoraikat ebbe a szerencsétlen országba. Az utóbbi félév alatt hét protestáns szekta települt ott le és 11 folyóirat indult meg az érdekükben. A spanyolok e folyóiratokkal nem valami túlságosan sokat törődnek, prédikációikat és propagandaelőadásaikat se nagyon hallgatják, de szeretetlakomáikon, alamizsnaosztásaikon részt vesznek. Valószínű azonban, hogy itt is hasonló lesz az eredmény a francia erőlködéshez. Jellemző a protestáns szektákra, hogy misszionáriusaikat nem annyira a vadak és pogányok közé küldik, mint azokba az országokba, ahol a katholicizmustól egy-két lelket el lehet csípni. Ez az eljárás a protestáns szektáknak irányzatát mutatja, amely inkább katholikusellenes, mint pozitíve keresztény. A bélpoklosok a spanyol forradalom ellen. Fontillesban évszázadok óta működik egy bélpoklos telep, amelyet a jezsuiták alapítottak és egész a spanyol forradalomig apácák vezettek. A forradalom diadalra jutásával az összes egyházi vezetésű kórházakat átvették a forradalmárok, így ezt a bélpoklostelepet is. A telep élére egy szociáldemokrata orvost neveztek ki, aki 24 óra alatt eltávolította onnét az összes apácákat. Helyükbe szociáldemokrata munkásokat állított, négyszer akkora fizetéssel, mint amennyit az apácák kaptak. Ezek a vörös ápolók azonban az ápolást magát is „megszervezték“, ők maguk csak felügyeletet gyakorolnak és a munkát, a súlyosabb betegekkel való érintkezést, azokkal a bélpoklos betegekkel végeztetik, akiknek baja még nem haladt nagyon előre és éveken keresztül fönt járnak még. Két hét előtt a bélpoklos telep elvtárs igazgatója újabb rendeletet adott ki. Eltávolította a telep szobáiból, kórtermeiből az összes feszületeket, sőt a betegek magántulajdonában lévő szentképeket, rózsafüzéreket és imakönyveket is elkoboztatta és fölégettette. Eljárását azzal indokolta, hogy a bélpoklos telep állami intézmény és így annak falai között semmi keresnivalója sem lehet vallásos propagandának. A telep betegei valósággal föllázadtak ezekre az intézkedésekre. Akik mozogni tudtak, gyűlésre jöttek össze és onnét küldöttséget menesztettek az igazgató elvtárshoz. A bélpoklosok szónoka megható beszédet mondott. Elmondotta, hogy elvették tőlük ápolóikat, akik éveken keresztül önfeláldozóan gondozták őket és akik igazán szeretetteljes ápolóik voltak. Helyükbe olyanokat adtak, akik csak az ajtóból nézik a betegeket. Nem egy olyan ápoló van a telep területén, aki egy év óta teljesít szolgálatot, de ezen idő alatt egyetlen ágyat sem vetett föl és kezével egyetlen bélpoklost sem fogott meg. Mindezt eltűrték. De most az utolsó erősségüket, a vallásukat és hitük megnyilatkozását tették lehetetlenné. Az emberiesség nevében könyörögnek, hogy nekik, akiknek számára az élet már semmit sem jelent, legalább a vallásos halál jótéteményét hagyják meg. A szociáldemokrata igazgató-orvos végighallgatta a beszédet és utána durván kiutasította a küldöttség tagjait. Íme, ilyenek az állapotok ott, ahol a vörösök szóhoz jutnak. A vallás ellensége, aki bármiben tápiogatja a szociáldemokráciát!