A Szív, 1933-1934 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-02 / 1. szám

Budapest, 1933 szeptember 2. XIX. évfolyam, * 1. szám. G 3I-332US-871V6-S201 HGTI • CÍRTGÍS1TÖ36 © A Szív előfizetési ára egész évre 5 P, félévre 2 P 50 f. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20% kedvezmény. Budapest, Vin., Horánszky­ u. 20. Tel. J. 352—33, megjelenik: || szerkeszt jmriDga- Bzo^RBJiToa 1 budapest.viii domivatal: KV-UTCA 20 Ára IQ fillér k iadja: JI-302T16-SZIV6-9^ÖV^TBÖG Tessék az okokat megszüntetni! Angolországban is hangoztatják egyes vallástalan irányzatok azt a ter­vet, hogy a testileg gyengébb embere­ket nem szabad házasodni engedni. Sőt olyanok is vannak, akik azt köve­telik, hogy a gyógyíthatatlan bete­geket és a társadalomra terhesen nyo­morék embereket mérgezzék meg, vagy valami fájdalmatlan módon tegyék el láb­adói. Újabban Németországban még komolyabb alakban ütötte föl fe­jét ez a szellem. Nemzeti szocialisták fajvédelem címe alatt, törvényt akar­nak hozni, amellyel a házasságból ki akarják zárni mindazokat, akiket faj­tudósaik gyermekek világrahozására alkalmatlanoknak minősítenek. Dr. Downey, liverpooli érsek, leg­utóbb erősen kikelt az egyik beszédé­ben ez ellen az irányzat ellen. Rámu­tatott, hogy ezek a túlzó fajvédők nem a bajnak az okait akarják kiir­tani, hanem megfordítva, a baj oko­zatával foglalkoznak. Az élet tovább­­plántálására alkalmatlan egyének leg­nagyobb százalékában az erkölcstelen­ség, a nemi betegségek a hibásak. Elsősorban tehát ezen erkölcstelenség ellen kell harcolni. Annak pedig, hogy a mai emberiségnek jelentékeny ré­sze beteg, nem kis mértékben a tár­sadalmi viszonyok, a munkanélküli­ség, a nyomor, a helytelen táplálko­zás, a rossz lakások az okai. Ne eze­ket a szerencsétleneket gyilkolják le, hanem szerencsétlenségüknek okán segítsenek. A sok­an létezés és tár­gyalás helyett teremtsenek előnyösebb gazdasági viszonyokat, egyezzenek meg egymás között az országok veze­tői és mindjárt tizedére fog leszállni a beteg és fajvédelmi szempontból nem kívánatos egyéniségek száma. Nagyon igaza volt a liverpooli ér­seknek! Ma nem a bajok gyökerét ke­resik az emberek, hanem a bajok ál­dozataival pepecselnek, őrültek há­zait és tüdőbeteg szanatóriumokat állítanak föl egymásután, de arról hallgatnak, hogy az őrültek házát er­kölcstelenség által terjesztett nemi­betegségek töltik meg, a tüdőbetegek jelentékeny részét pedig a rossz mun­kaviszonyok és a nyomor gyengítik le. A bajok igazi megoldása nem a fajvédők túlzó intézkedéseiben van, hanem a jobb erkölcsökben és a jobb gazdasági viszonyokban, a csoportban résztvevő pappal. Ennek még előéletét is kikutatták. Ez a pap rész vett a világháborúban és egy gáz­támadás alkalmával megsérült. Úgy azóta, mint egész életében azonban már egészséges volt, családjában semminemű rendellenesség nem for­dult elő. A jelenést minden egzaltált­ság nélkül, a legpontosabban és a leg­­nyugodtabban írta le. A hatóságok bámulva állanak a beauraingi esemé­nyekkel szemben. Ezek természet­­fölöttiségét most már bajos kétségbe­vonni. Az egyházi hatóságok azon­ban, bár állandóan vizsgálják az ügyet, még mindig nem foglaltak állást. Beauraingban ismét jelenés volt. Augusztus 15-én 200 flamand za­rándok jelent meg a belgiumi Beaura­ingban. Tudvalevő, hogy ezen a he­lyen egy év előtt néhány iskolás gyer­meknek, állítólag, megjelent a Bol­­dogságos Szent Szűz. Azóta ez a je­lenés többször ismétlődött és helyén sok csodás gyógyulás és imameghall­gatás történt. E flamand zarándo­kokkal egy pap is volt. A kétszáz za­rándok majdnem egy órán keresztül látomásban részesült e kegyhelyen. A Boldogságos Szent Szüzet látták a Gyermek Jézussal ölében. Orvosok és pedagógusok kihallgatták a zarán­dokcsoport tagjait. Azok egymással nem beszélhettek és bámulatos, hogy a jelenést teljesen egyformán írták le. Különösen behatóan foglalkoztak­ ­ a gyémántmisés egri érsek. Augusztus 27-én a római Szt. Pé­ter templomban csendesen, de annál mélyebb áhítattal és meghatódottan mondta el gyémántmiséjét Eger fő­pásztora, dr. szmrecsáni Szmrecsányi Lajos, pápai trónálló. Hálát adott az Istennek, hogy ezt a ritka jubileumot, pa­ppá szenteltetésének 60. évforduló­ját, meg­engedte érni. Idehaza pedig nemcsak az egri egyházmegye hívei, hanem az ország katholikusainak sok ezrei, megemlé­keztek erről a galambősz, de még most is daliás tartású főpapról, akiben­ a régi legendás magyar papok talán utolsó alakját tisztelik. Mert igazán olyan ő, mint azok az évszázad előtti nagylelkű, erősderekú, keménykezű, de aranyos és szerető szívű magyar papok, akiknek érdekességében és lelki szépségében csak a klasszikus magyar írók történeteiből gyönyörkö­dik már a mai nemzedék. Szmrecsányi érsek 1851. április 26-án született Darócon, ősrégi, híres magyar nemesi családból. 1873-ban szentelték pappá és első állomása a miskolci káplánság volt. Kilenc évi működés után az egri érseki hiva­talba került, ahol az udvari papok úgyszólván valamennyi ügykörét hosszú éveken keresztül betöltötte. Munkásságának elismeréséül Samassa érsek főke­tesztérére egri kanonokká nevezte ki I. Ferenc József apostoli magyar király. 1904-ben az egri ér­sek segédpüspöke lett, magidai püs­pök címmel. Amikor Samassa beteges­kedni kezdett, 1912 március 20-án, őt nevezték ki utódlási joggal koadjuto­­tu l­iává és ugyanekkor a curroi ér­seki címet adományozta számára X. Pius pápa. Koadjutorsága nem sokáig tartott, mert 1912 augusztusában meghalt Samassa és helyére Szmrecsányi lépett. Azóta bámulatos energiával, erős akarattal kormányozza egyházme­gyéjét és vesz részt az egész or­szág életében. Markáns egyénisége, finom modorral párosuló magyaros egyenessége, határozottsága nemcsak az egyházi körökben teszik őt főpap­jaink egyik legtekintélyesebb alak­jává, hanem az ország előkelőségei és kormányai is tisztelettel hajolnak meg kiválósága előtt. w ** Dr. Szmrecsányi György, egri érsek. A protestáns szekták egyik helyen ki, a másik helyen be! A háború után nemcsak a legyőzött államokba, hanem a győztes orszá­gokba is beköszöntöttek egy kis ven­dégszereplésre a protestáns szekták. Az amerikai dollár, amely a háború üzletén alaposan fölszaporodott, bő­kezűen ontotta számukra a segítsé­get. A protestáns szekták közül a m­­etodisták Franciaországban ütötték föl táborozó helyeiket. Folyóiratokat alapítottak, gyülekezőhelyeket szer­veztek, agitátorokat képeztek és elő­adásokat tartottak. A protestáns propagandának azon­ban nem lett meg a várt eredménye. A franciák közül, akik katholikus hi­tüket ismerik és aszerint élnek, sok­kal vallásosabbak, minthogy felültek volna tévtanaiknak; a vallástalan franciák pedig semminemű ilyen pro­pagandával nem törődnek. A rengeteg pénznek és sok katholikusellenes támadásnak mindössze néhány száz munkanélküli dőlt be, akik azonban mindjárt hátat fordítottak a protes­tantizmusnak, amint a segélyezéseket és alamizsnákat beszüntették szá­mukra. Most aztán a metodisták ame­rikai missziós központja visszahívta Franciaországból prédikátorait és az egész akciót beszüntette. Spanyolország már több mint egy éve a zűrzavarok hona. A protestáns szekták iparkodnak fölhasználni a za­varosban való halászás alkalmát és egymásután küldik ki agitátoraikat ebbe a szerencsétlen országba. Az utóbbi félév alatt hét protestáns szek­ta települt ott le és 11 folyóirat indult meg az érdekükben. A spanyolok e folyóiratokkal nem valami túlságosan sokat törődnek, prédikációikat és pro­pagandaelőadásaikat se nagyon hall­gatják, de szeretetlakomáikon, ala­mizsnaosztásaikon részt vesznek. Va­lószínű azonban, hogy itt is hasonló lesz az eredmény a francia erőlkö­déshez. Jellemző a protestáns szektákra, hogy misszionáriusaikat nem annyira a vadak és pogányok közé küldik, mint azokba az országokba, ahol a katholicizmustól egy-két lelket el le­het csípni. Ez az eljárás a protestáns szektáknak irányzatát mutatja, amely inkább katholikusellenes, mint pozi­­tíve keresztény. A bélpoklosok a spanyol forradalom ellen. Fontillesban évszázadok óta műkö­dik egy bélpoklos telep, amelyet a je­zsuiták alapítottak és egész a spanyol forradalomig apácák vezettek. A for­radalom diadalra jutásával az összes egyházi vezetésű kórházakat átvették a forradalmárok, így ezt a bélpoklos­­telepet is. A telep élére egy szociál­demokrata orvost neveztek ki, aki 24 óra alatt eltávolította onnét az összes apácákat. Helyükbe szociáldemokrata munkásokat állított, négyszer akkora fizetéssel, mint amennyit az apácák kaptak. Ezek a vörös ápolók azonban az ápolást magát is „megszervezték“, ők maguk csak felügyeletet gyakorol­nak és a munkát, a súlyosabb bete­gekkel való érintkezést, azokkal a bél­poklos betegekkel végeztetik, akiknek baja még nem haladt nagyon előre és éveken keresztül fönt járnak még. Két hét előtt a bélpoklos telep elv­társ igazgatója újabb rendeletet adott ki. Eltávolította a telep szobáiból, kór­termeiből az összes feszületeket, sőt a betegek magántulajdonában lévő szentképeket, rózsafüzéreket és ima­könyveket is elkoboztatta és föléget­­tette. Eljárását azzal indokolta, hogy a bélpoklos telep állami intézmény és így annak falai között semmi keresni­valója sem lehet vallásos propagandá­nak. A telep betegei valósággal föllázad­tak ezekre az intézkedésekre. Akik mozogni tudtak, gyűlésre jöttek össze és onnét küldöttséget menesztettek az igazgató elvtárshoz. A bélpoklosok szónoka megható beszédet mondott. Elmondotta, hogy elvették tőlük ápolóikat, akik éveken keresztül önfel­­áldozóan gondozták őket és akik iga­zán szeretetteljes ápolóik voltak. He­lyükbe olyanokat adtak, akik csak az ajtóból nézik a betegeket. Nem egy olyan ápoló van a telep területén, aki egy év óta teljesít szolgálatot, de ezen idő alatt egyetlen ágyat sem vetett föl és kezével egyetlen bélpoklost sem fogott meg. Mindezt eltűrték. De most az utolsó erősségüket, a vallásukat és hitük megnyilatkozását tették lehetet­lenné. Az emberiesség nevében kö­nyörögnek, hogy nekik, akiknek szá­mára az élet már semmit sem jelent, legalább a vallásos halál jótéteményét hagyják meg. A szociáldemokrata igazgató-orvos végighallgatta a beszédet és utána durván kiutasította a küldöttség tag­jait. Íme, ilyenek az állapotok ott, ahol a vörösök szóhoz jutnak. A vallás el­lensége, aki bármiben tápiogatja a szociáldemokráciát!

Next