A Szív, 1935-1936 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-07 / 1. szám

j^22SS&eZZZZ^g^ © 5I CIÖ2UI8 Ö2]V6 SXÖ §pH6TI*6[RT6S1TQ36 © Jflini>GIV SEOJHBJlTOn, hvÜWB -szivei-BZÖV&TB&G miamii í+jls v-i • u • i i-/tn i v7 • 4>- ^ u/ w i-^n i L.vJ i ; Vyl 11., I ’ I AA HVI h\ " U | OM <iO. 'Előfizetési ár 1 évre 5 f, ^ évre 2.50 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-tól kezdve 20% kedvezmény. Postatalapi csekkszin 8.857. Bpast, Vuil., Mária­ u. 23. Tel: 352—33. m­egjelenik: l/Vf/z/W/i tübt-iivATAL: M kiadja: 'I A • •■P*^ A Ä -• ^ v/////S//s/f/yy..'/,z/. ss/s/s/. //////r/y/////■// '■ ?> • • •Az egész társadalom alapja a házasság és annak gyümölcse: a gyermek !... — Horthy Miklós kormányzó baranyai beszéde. A múlt héten az anyák­­ ünnepségét tartották meg Baranya - megye­­­ társadalom figyelmébe, hogy állá­­ben, Harkányfürdőn. 250 sokgyermekes családanyát tüntettek ki ez al­ sok betöltésénél, munkaadásnál ré­­kalommal és megbecsülésük jeléül ezen az ünnepségen megjelent Horthy ' °^űolf=“v — —,'~í -’­M— Miklós kormányzó is és beszédet mondott. Baranya­­ vármegye bizonyos szempontból szomorú vidéke hazánknak. Ennek főképp protestáns népe között terjedt el először és legnagyobb mér­tékben az a nemzeti veszedelem, amelyet „egykének“ neveznek. A termé­szet ellen való lélekrontó bűn ez, amely a házassággal való visszaélésből, a gyermekáldás megakadályozásának Istennel való szembehelyezkedéséből áll. Ez a halálos bűn egyben a magyar nemzet legyengülését és romlását is előidézi, mert amíg ellenségeinknek, az oláhnak, rácnak, cseheknek száma egyre növek­szik, addig a magyar nép számbelileg is hátramarad. Ez a bűnös egyke a vallásos érzésnek is kiirtója. Nemcsak azért nagy baj, mert elkövetőik halálos bűnnel mocskolják be a lelküket, hanem azért is, mert akik ennek a bűnnek hódolnak, érzik, milyen ellentétbe helyezked­tek Istennel. Az ilyen érzelmű ember aztán távol tartja magát a vallásos élettől, hite ellanyhul és végül is a vallástalanság hidegségének esik áldo­zatul. Tisztelet és hála illeti épp ezért a Kormányzót, hogy nagy igazságokat tartalmazó beszédjével a köztudat elé állította ezt a bűnt. Beszédjének­­ azonkívül még több olyan részlete is volt, amelyeknek mi magyar katho­­likusok különösen örülünk, s­szesítsék előnyben azokat, akiknek sok gyermekük van. — A kormány programmjába vette — mondotta — azokat az intézkedéseket, amelyek a népesség megfelelő szaporo­dása érdekében az azt akadályozó káros irányzatok leküzdésére, továbbá a gyer­­mekegészségügy és nevelés fejlesztésére szükségesek és ma megvalósíthatók. Mindez azonban egymagában nem elég, szükség van az egész magyar társada­lom közreműködésére. Ahol többen kér­nek enni otthon, oda könnyebben kerül­jön a kenyér és nagyobb darab jusson belőle. Mindenkinek, nemcsak az állam­nak és a köztestület­ek­nek, hanem a vál­lalatoknak és a magánosoknak is köteles­sége, hogy egyenlő alkalmasság esetében annak adjanak munkát és azt alkalmaz­zák, akinek nagyobb családja van. A kötelességteljesítő anyák. — Mélyen átérezve ennek a szép ün­nepségnek nagy erkölcsi jelentőségét, — kezdte beszédét a kormányzó — az egész ország tiszteletét, megbecsülését és há­láját kívánom tolmácsolni azoknak a magyar anyáknak, akik­ híven és önfel­­áldozóan megteszik a maguk kötelessé­gét a ma oly nehezen küzködő családdal, a sorsüldözött hazával és a válságoktól megviselt társadalommal szemben. Azok­nak a magyar anyák­nak, akik tudják, hogy az életnek ma fokozottabb szenve­déseiért is bőven kárpótolják őket az anyai szív mélységes örömei és különö­sen azoknak, akik nem tévesztik szem elől, hogy az Isten áldását nem szabad elhárítani maguktól. A kötelességmulasztó anyák. — Szomorúság tölt el, ha arra gondo­lok, hogy az országban sok helyen és különösen ezen a vidéken egész községek­ben mintegy járványszerűen pusztít egy erkölcsi betegség. E romboló irányzat hatása alatt vannak, akik azt képzelik, hogy elég, ha egy gyermekük van, az majd tovább folytatja fajtájukat. Elfe­lejtik, hogy az emberi élet sorsa Isten kezében van s igen sokszor megesik, hogy az egyetlen gyermek elhal s a szülőket öregségükre nem veszi körül a gyermekek és unokák szeretete és gon­dozása s nem marad egyedük egy puszta fakeresztnél a temetőben, házuk és föld­jük pedig idegen kézre jut haláluk után, mert nincs, aki nevüket fenntartaná és családjukat tovább vinné. Mindenkinek meg kell tennie kötelességét fajával szemben, ha nem akarja, hogy ősei temp­lomának tornyában elnémuljanak a ha­rangok, hogy apáink házában idegen jö­vevények üssenek tanyát és hogy a föld, amelyet nemzedékeken át az ő családjá­nak verejtéke öntözött, a jövőben más­nak hozza a gyümölcsöt. A házasság­ val A kormányzó ezután következő szó­különösen nagy jelentőségűek. Ugyanazokat az igazságokat foglalta össze tömören, amelyek az Actio Catholica programmját képezik annak keletkezése óta. A két utóbbi Katho­­likus Nagygyűlés is azt hirdette, Serédi hercegprímás is számtalan beszédében figyelmeztette reá az or­szágot, hogy a társadalomnak, a nemzetnek alapja a házasság és a jövő reménysége ennek gyümölcse: a gyermek.­­ Az egész társadalom életének alap­ja a házasság s annak gyümölcse, gyermek, — jelentette ki a kormányzó. a — A család az a sejt, amelyen keresz­tül a nemzet tovább fejlődik és ha a sejt beteg, a nemzet is elsorvad. Pusztulunk! A kormányzó nemcsak arra mu­tatott reá a továbbiakban, hogy a magyar nemzet ezen egyke követ­keztében elmarad, hanem élesen el­ítélte azokat a bűnösöket, akik nem­zetünk katasztrófáját előidézik. — Valamikor a magyar nagysága egyenlő volt a ma hatalmas nyugati né­pekével. A mi nemzetünk azonban itt, a népek országútján, a hatalmi törekvések ütközőpontján, nehéz történelmi felada­tot teljesített, testével fedezte az utat, amelyen keresztül kelet hódító vágya a művelt nyugatot pusztulással fenyegette. Évszázadokon át tizedelték a magyar népet a hősies küzdelmek és fajtánk egyre vérzett. Szántban más nemzetté let­tünk. Ha ma mi magunk ritkítjuk so­rainkat önzésből, vagy erkölcsellenes, ká­ros irányzatnak hódolva, könnyen támad­hat az a veszély, hogy a pusztulásnak kitett helyeken csupán történelmi emlékké válik a magyar név, amelynek pedig fa­junk belső értékei, katonai erények és politikai tehetsége nagy megbecsülést szerzett világszerte. Aki elbukik a küz­delemben, az hős, de aki önmaga ítéli pusztulásra saját fajtáját és engedi át másnak ősei örökét, az sem szánalomra, sem megbecsülésre nem tarthat számot. Előnyt a sokgyermekeseknek! A bajnak megállapítása csak fél­munka lenne. Gyógyítására sokat kell tennie az államnak is és a tár­sadalomnak is. E teendők közül fő­kép azt ajánlotta a kormányzó a Nehezítsék meg a válást! A többi megjelölt teendő közül különösen egy fog visszhangot kel­teni a katholikus körökben. Nyílt szóval kimondotta a kormányzó, hogy meg kell nehezíteni a házas­­sági elválást.­­ Ma, amikor a családalapítás nehéz­ségei egyre fokozódnak, mindent meg kell tenni a házasságkötések megkönnyítése, továbbá a gyermekágyas anyák megse­gítése érdekében és viszont meg kell ne­hezíteni a válást. Az egész társadalom fordítson minél nagyobb gondot a gyer­mekek gondozására, a gyermekegészség­­ügy minél intenzívebb fejlesztésére, a ne­velés megkönnyítésére, a tehetséges gyer­mekek felkarolására, bárhol ringott böl­csőjük, bármily kicsiny kunyhóban, hogy a magyarság fájának fiatal hajtása nemcsak minél dúsabb, de minél életerő­­sebb is legyen. Az egész magyar társa­dalom lelkiismerete elé kívántam idézni mindezeket a kérdéseket, hogy ezekkel minél szélesebb körökben foglalkozzanak és hogy ezeknek felkarolása és megol­dása körül tegye meg mindenki a ma­gáét, ami módjában áll. Tetteket várunk! Hálás tisztelet illeti a kormányzat beszédjéért. Amikor reámutatott bajokra és fölhívta a figyelmet azok a orvoslásának egy-két módjára, köte­lességét teljesítette. Ámde most már teljesítse a kor­mány is a kötelességét! A kormányzó kijelentette, hogy társadalmunk alapja a házasság. Most jöjjön a kormány és erősítse meg ezt az alapot egy új, a keresz­tény hitnek jobban megfelelő házas­sági törvénnyel. A kormányzó kijelentette, hogy meg kell nehezíteni a házassági el­várásokat. Most jöjjön a kormány és nyújtson be egy ilyen törvényt. Semmiesetre se engedjék, hogy a kormányzó szava csak szép beszéd maradjon! A győri egyházmegyei zsinat befejezte tanácskozásait. Negyedfélszáz év után a múlt hé­ten tartotta meg dr. Breyer István megyéspüspök elnökletével zsinatját a győri egyházmegye, hogy megtár­gyalja az egyházi törvénykönyv ren­delkezéseit, a lelkipásztorkodás kér­déseit és az egyházmegyei szabályza­tot A közel egy évi előkészítő munka után ültek össze Győrött a zsinati tagok, akik részint a székesegyház­ban, részint a nagyszeminárium könyvtártermében tartották meg ün­nepélyes, illetve tanácskozó üléseiket A hatalmas kötetet kitevő anyagot amelyet hónapokkal előbb vettek kéz­hez tanulmányozás és hozzászólás cél­jából a zsinat tagjai, három napon keresztül vitatták és tárgyalták meg. A tanácskozások csütörtökön befeje­ződtek és az üléseken elnöklő megyés­püspök a délutáni ülésen hirdette ki a meghozott határozatokat, majd be­fejezésül Te Deumra gyűltek össze a székesegyházban. A halál senkit sem kímél. Igen, a halál senkit sem kímél meg, hanem egyformán, kérlelhetet­len kézzel szakítja el koldus és ki­rály életének fonalát. Az években különösen döbbenetes utóbbi volt néhány fejedelmi és kormányfői család tagjainak tragikus vége. Al­bert belga király hegymászás közben lezuhant Sándor szerb király és francia külügyminiszter életét egy a leigázott nemzet elkeseredett fia ol­totta ki. Dolfuss osztrák kancellár politikai gyilkosságnak áldozata lett Schuschnigg osztrák miniszterelnök felesége autószerencsétlenség követ­keztében mult ki. Hasonló sors érte most a belgák fiatal királynőjét, Astridet is. Az esetben fokozza még a tragikumot hogy maga királyi férje vezette az autót. Egy pillanatra odahajolt fele­ségéhez, hogy megnézze, mit mutat az a térképen és az a röpke pilla­nat elég volt ahhoz, hogy az autó a vigyázatlanság következtében neki­menjen az út korlátjának és be­­következhessék a szerencsétlenség, amely egy nemzet szeretett király­néját és három kis gyermek édes­anyját döntötte a halálba. Mi vallásos emberek más szemmel nézzük a halált, mint azok, akik csak e röpke földi létben hisznek. Ámde mi is megdöbbenünk, amikor ilyen rendkívüli alakban ér véget va­lakinek földi élete. Ilyenkor fokozott mértékben átéljük az igazságot, hogy Isten kezében vagyunk és az a viruló egészség és nagy boldogság köréből is egyetlen pillanat alatt odahívhat bennünket ítélőszéke elé. Megdöbbenve eszmélünk reá gyászos eset kapcsán arra is, hogy­­ az életben egyetlen percnyi vigyá­zatlanság romokat okozhat és orszá­gokat dönthet gyászba. Vékony haj­szálon függ bizony a földi élet!

Next