A Szív, 1936-1937 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1936-09-05 / 1. szám

Budapest, 1936 szeptember 5. XXII. évfolyam. o 1. szám. © -nézus-szive-szög megjelenik: JflUIDÖn- SZO-TRBIlTOn, /////,rys'"' ///■ Araló fillér ______ ■ .in........nri-n-m-rAnm—rrmTriTm I I ■■ ■ f'W ■ * ■ • -1* — ______ÖRT6S1TÖ36 © SZERKESZT­ŐSÉG és.KIA­DÓHIVATAL.: «­ KIAD­ I/AI ......„MAR'IA-UTCA 23. fj^e[2XJ9*8ZlVä-9£ÖV€[T9ÖG Előfizetési ár 1 évre 5 P, % évre 2.50 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-tól kezdve 20% kedvezmény. Pósfavtakot csekkszhi sz. 8.857. B­^est. VTH., Mária^u. 23^T^IJK Veni fanet« Spiritus! Nagy vállalkozások, nagy mun­kák előtt szoktuk a Szentlélek se­gítségét kérni, mivel kegyelme előtt nincs akadály, segítségével semmi sem nehéz. Nagy feladat, nagy vállalkozás, nagy cél a lelkek nevelése, a szel­lem művelése, amely az iskolai év megnyitásával kezdődik. Most szeptemberben a gyermek, az ifjú, a felnőtt, mind, mind, aki még nevelésre szorul, aki tovább akar haladni, művelődni, megkezdi a nevelődés munkáját. A cél az, hogy jobb ember legyen, földi és örök boldogságát eredményesen tud­ja munkálni. Oly nagy munka ez, hogy emberi igyekezet nem elég. Itt több kell. Az ismeretközlés még csak jár va­lamely eredménnyel, de érméig a munkánál is a figyelmet fölébresz­teni, az érdeklődést lekötni, az el­vont tárgyat megkedveltetni már nem áll az embernek hatalmában. Az ember vetheti a jó magot, ültet­heti a csemetét, öntözheti mind a kettőt, a megfogamzás, a növekedés­ről, ner> i­ ő irtunk évn, nn. TVli­lWt' is. Mily fontos tehát, hogy tanítók, tanárok, nevelők a Szent­lélek felvilágosító, erősítő kegyel­mével kezdjék meg az évet ön­maguk miatt! Jöjj el Szentlélekisten! És a nevelés alanya? A gyerme­kek és az ifjúság? Mennyi a gyar­lóság bennük, mily formátlan tö­meg még, mennyire puszta föld, mennyire faragatlan kődarab! A léleknek megvannak a természetes képességei, a test egész berendezé­sével a lélek szolgálatában áll, de mind a kettő az áteredő bűn káros következményei alatt nyög. A köte­lességteljesítés, a munka, még ha tetszetős, kívánatos is, teherszámba megy. Azért nehezen vállalja, kön­­­nyen lerázza. Ember itt nem segít, a Szentlélek tüzének kell alakítani, dolgozni. Jöjj el Szentlélekisten! De nemcsak a nevelőn és az ifjú­ságon múlik minden. A gyermek életében óriási szerepet játszanak a szülők és az otthoni környezet. Ha ezek mind az iskola mellé állanak, nagyban megkönnyítik a munkáját. De ha ellene vannak, teljesen tönkre­teszik mindazt, amit az is­kola és a nevelő a gyermek lelkén épít. ó, mennyire fontos, hogy együttműködjék a család és az is­kola! Nevelők és a gyermek kör­nyezete, ide sorolhatjuk az utcát, a lakást, az összes felnőtteket! Mennyi javítanivaló van a csalá­don, mennyi kiégetnivaló a gyermek környezetében és mily sok erkölcsi szemét az utcán, amelynek pusztul­nia kell! A gyermek tiszta levegő­ben, jó környezetben nevelődik he­lyesen. Nem csoda, ha az iskolai év, a nevelés nagy munkája elején a templomba megyünk és imádkoz­­zuk: Jöjj el Szentlélekisten! A bíbornok hercegprímás szózata Budavár visszavételének 250 éves jubileumára. Hercegprímásunk a szeptember 2-ai ünnepély alkalmaiból pásztorlevelet kül­dött egyházmegyéje papságához, amelyben szemünk elé állítja a 250. évforduló je­­lentőségét. „Buda visszafoglalása a keresztény közösség eszméjének diadala volt. Ezt az eszmét, mely a hitújítás után végleg veszendőbe látszott menni, a dicső emlékezetű XI. Ince pápának sikerült Európa népeiben az izlám veszedelmével szemben újra öntudatra juttatni. Mikor Európa keresztény népei közt a sorsmentő egység nagy nehezen létrejött, már-már attól kellett tartani, hogy éppen a porig alázott magyar nemzetnek egy része kiesik a keresztény közösség nagy­szerű összefogásából. Fő oka volt ennek az ősi katholikus hit meggyen­gülése, amely a magyarság jórészében elhomályosította a Nyugathoz való tartozás tudatát és elfeledtette, hogy neki Szent István óta mindig az apostoli szentszék oldalán van a helye. Hála azonban Pázmány Péter alatt oly lendületet vett katholikus megújhodásnak és az újra megerősödött ősi Szűz Mária-tiszteletnek, nemzet a sorsdöntő órában magára talált. A török áfium nem tudta el­a hódítani és a Buda falait ostromló seregekben ott volt 15.000 főnyi magyar katona is. — Az ünnep tanulsága ezek után kézenfekvő. A haza érdekében is ki kell tartanunk ősi katholikus hitünk mellett! Gyávaság és rút hálát­lanság volna szégyenlenünk azt a vallást, melynek nemzetünk megmen­tését köszönhetjük. Távol legyen tőlünk a kicsinyhitűség vagy a meg­­hunyászkodás akár a magán-, akár a közéletben, mintha mi katholikusok a hazának csökkent értékű polgárai lennénk. Egységesen ragaszkodnunk kell az Apostoli Szentszékhez. Erre különösen szükség van most, mikor a kereszténységet és vele együtt kis országunkat az izlámnál is rettene­tesebb ellenséges irányzatok fenyegetik, melyek egyelőre csak „áfiumos“ prófétákat és írásokat küldenek a világba, de amelyek készek akár fegy­veres hadakkal is támadni. — Csüggednünk azonban nem kell! Kicsiny ország lettünk. Talán kisebb, mint 250 év előtt, Buda felszabadítása előtt voltunk. Sokszor megkondítják felettünk most is a vészharangot. De mi bízunk a Minden­ható Istenben, ki nem azért adott dicsőséges ezer évet, hogy utána el­pusztulni engedjen, és aki nem hagy el bennünket, ha mi őt el nem hagyjuk. Bízunk a Boldogságos Szűz hathatós pártfogásában, kinek Buda felszabadulása után Szent István koronájának akkori viselője felajánlotta az országot e szavakkal: ,Ezt a Te hatalmad által visszaadott királyságot, Neked, halhatatlan Isten, minden győzelmek kiosztójának és a Szűzanyá­nak, ég és föld Királynéjának, a magyarok Nagyasszonyának, ismételten felajánlom azon alázatos kéréssel, hogy tekintsen rá jóságos szemeivel és ne engedje a pogányok seregeit ellene felvonulni, őt leverni, hanem ehelyett segítse békés nyugalomhoz. A német püspökök riadója. A német püspökök közös pásztorleve­­let adtak ki, melyet vasárnap, augusztus 30-án olvastak­­ fel a német birodalom összes szószékein. Egyes részeket köz­lünk belőle. — A kommunizmus és a bolseviz­­mus ördögi céltudatossággal és szí­vóssággal törekszik arra, hogy kelet­ről és nyugatról előretörjön Európa szívébe.­­ Azok a rettenetes állapotok, amelyek a legutóbbi hónapokban a szerencsétlen Spanyolországban ki­alakultak, gondolkodóba ejtenek min­ket. Nem akarunk részletesen kiter­jeszkedni azokra a barbár cselekmé­nyekre, amelyeket a szovjet kiküldöt­tek hazug ígéretei által felizgatott fanatikus csőcselék az egész kultúr­­világ mé­ly megdöbbenésére elköve­tett, de szívből jövő részvéttel fordu­lunk e csaknem példátlan üldözések áldozatai felé. — Csupán arra az észrevételre szorítkozunk: Ha Spanyolország ál­dozatul esnék most a bolsevizmusnak, akkor Európa sorsa, ha nem is lenne véglegesen megpecsételve, de rendkí­vül aggasztóan alakulna. — Magától adódik, hogy mi a tel­­j adata ebben a helyzetben népünknek eo .ir­ Anai iá... Azt hívjajtut, vajha sikerülne Ve­­­rünknek Isten segítsé­gével megvalósítania ezt a mérhetet­lenül nehéz feladatot valamennyi pol­gár megingathatatlan hű együttmun­­kálkodásával. Tény, hogy az orosz és a spanyol bolsevizmus éppen a katholikus Egy­házban, a katholikus papságban és a katholikus szerzetesrendekben látja leg­engesztelhetetlenebb és legveszé­lyesebb ellenségét. Ezért van az, hogy a végletekig gyűlöli a katholikus Egyházat és minden erejével annak megsemmisítésére törekszik. — Kézenfekvő, hogy a bolsevizmus, amint az Oroszországban és Mexikó­ban is bebizonyult, csupán akkor ver­het­­ gyökeret és csak akkor maradhat fenn, ha a vallást, mint „a nép ká­bítószerét“ száműzi és ha az emberek szívéből és lelkéből kiirtja. 9 bécsi bíbornak szózata. Megrendítő szavaiban szólítja fel a bécsi bíbornok, Innitzer Tivadar egyház­­megyéje híveit, hogy külsőleg és belső­leg foglalkozzanak azokkal a borzalmak­kal, amelyek Spanyolországban katholikus testvéreink ellen történnek. „Keresztény k­atholikusokat hitük miatt mészárolnak le, oly kegyetlen­séggel, amilyen csak Néró nevével van összekapcsolva. A híveket az elé a választás elé állítják, hogy vagy gyalázzák Istent, vagy haljanak meg. Apácákat, kik csak az imád­­ságnak­ és szociális működésnek szentelték magukat, kiűzik, leölik, a papok fejére vérdíjakat tűznek és püspököket is legyilko­lak. Borzalmas szentségtörés ez, amely­ből meglátszik a pokoli gyűlölet Isten és az ö intézménye ellen. Az­­ istentelenség még sohasem mutatta meg ily elrémító nyersesség­gel valódi pokoli ábrázatát. A Szentatya Rómában az Üldözött spanyol katholikusok miatt bélé-

Next