A Szív, 1943-1944 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1943-09-04 / 1. szám

Budapest, 1943 szeptember 4 XXIX. évfolyam. * 1. szám. Kaiefflier BBagggliülB.....fl...I............ .lüg © srsézne szive sz HGTI• éRTGS1TÖ36 O vrnribmmM>$mwjr/^//////M/iarmffMtmMmpjrfmta/////////#tyws/,^/////jM0*<fjrJmi £ MEGJELENIK: I SZERKESZTŐSEG és.KinOOHIVATAL: M KIADJ sEOJRBJiTon, J1-a0209-821SZÖve[TBGG •W//%/BH Előfizetési ár 1 évre 8 P, ’/, évre 4 P. Tömeges rendelésnél 50 pld-tól kezdve 20 •/H kedvezmény. Postatakpt. csekkszia sz. 8857.Bpest, VIII., Mária u. 23. Tel.: 135-233 Az újítás jelszavával indul manapság minden mozgalom, folyóirat vagy üzlet. Az újítás lázában égő korunk számára ósdinak és elavultnak tűnik fel minden, ami régi, kiforrott úton halad és akármilyen korszellő fuvallatára nem evez idegen vizek felé. Ezzel, a sokszor oktalan, újítási vággyal szemben A SZÍV az új évfolyam kezdetén sem tud szebbet és nagyobbat ígérni olvasóinak, mint azt, hogy a régi marad és a régi készséggel és szeretettel kívánja vigasztalni és erősíteni a mai idők megpróbáltatásaitól megrázott lelkeket. Különben is A SZIV-ujságban hirdetett tartalom veleje: AZ ISTENI ÖRÖK ELVEK mindörökre változhatatlanok! Ezeknek terjesztésével és korszerű alkalmazásával akarjuk továbbra is szolgálni olvasóink lelki igényeit, a belső front erősödését, hazánk igazi javát és az Isten országának megvalósulását e földön! * EGY, ITJITÁST azonban mégis kénytelenek vagyunk bevezetni az áremelést! Mint már jeleztük :az évi előfizetés 8 P-re módosul, egyes szám ára pedig 18 fillér lesz. Nem akartuk ezt a változást, a körülmények kényszerítenek rá minket. De nagyban megkönnyíti azt számunkra olvasóink máris előlegezett megértése és jóindulata. Különben is a testi élelem árának emelkedéséhez képest szinte semmi a lelki táplálék csomagolópapírjának e drágulása. Mert hiszen csak ez drágult: a csomagolás, amiben a lelki táplálékot nyújtjuk. Magát a lelki táplálékot anyagi pénzzel megfizetni úgysem lehet. És ha a romlandó anyagi eledelért órák hosszat tudunk sorfalat állni, a lélek szükségleteinek kielégítésére sem sajnálhatja senki azt a heti 8 filléres többletet! DE MÉG MÁST IS KELL KJITANUNK! Újítsuk meg magunkban az áldozatkészséget, hűséget és Istenbe helyezett rendíthetetlen bizalmat, szekély a mai vészterhes '.lökben annyira szükséges erények«*! És kérjük Istent, hogy amint most, az évfolyam kezdetén, egy világégés rőt lángjai világítják meg utunkat és csupán a remény hajnalcsillaga ragyog a lelkünk mélyén, — úgy, Isten kegyelméből, az évfolyam végére a béke napja tündököljék a föld felett és árassza el jótékony sugaraival Hazánkat és a megpróbált emberiséget! Legyünk következetesek! A magyar katolicizmus régi kivánaga teljesült, midőn XII. Pius pápa ózzájárult Árpád házi Szent Margit szenttéavatásához. A mi fladatunk azonban ezzel még egyálalában nem zárult le. Ha máig a szenttéavatás előkészítésén olgoztunk és annak sikeres kimenetéért imádkoztunk, akkor lgyünk következetesek és hk az új Szent méltó megdicsőítéén és tiszteletének előmozdításán fáadozzunk ! Utcát Szent Margitról ! Erre vonatkozólag örömmel érteültünk arról, hogy a Dunántúl valamelyik nagy városában az egyik legiugalmasabb útvonalat Margit-sugárútnak Szent akarik elnevezni. Tudomásunk szerint z ügy még nem végleg elintézett, zonban minden remény megvan ahoz, hogy a terv hamarosan meg fog alósulni. Az ilyen utca-elnevezés étségkívül nagyon alkalmas arra, hgy a közvélemény figyelmét állandóan ráirányítsa az zentre és így mintegy nyílt hitúj állást tegyen a város vezetőséének és lakosságának katolikus és magyar öntudatáról. Ne legyen tehát egyetlen magyar város vagy község sem, ahol a többi magyar szent mellett ne lenne egy Szent Margitról elnevezett utca is ! Úgyis annyi letűnt nagyságról neveztünk már el utcákat (hogy ne is beszéljünk az ostoba és értelmetlen utcanevekről!), viseljék hát az utcák legalább ezentúl igazi magyar értékeink nevét ! A Margitsziget tisztaságáért! A másik szép terv pedig az, hogy Szent Margit áldozatos életének és boldog halálának színhelyén, a róla elnevezett Szent Margit-sziget bejáratánál impozáns szobrot akar tiszteletére emelni a főváros, hogy ez minden belépőnek állandóan eszébe juttassa a hely szentségét és a nagy királyleány emlékét. A gondolat szép és föltétlenül megvalósítandó ! Azonban éppen az említett cél biztosabb elérése végett merjük remélni a fővárostól azt is, hogy minden más intézkedést meg fog tenni a hely szentségének megvédése érdekében. Gondolunk elsősorban a Margitszigeti Színpad eltávolítására, amely anyagilag úgysem hoz sokat, erkölcsileg azonban selejtes darabjaival csak rombolni tud. Jól emlékszünk még, hogy az elmúlt évben a «Szép Heléna» előadásával vert föl botrányt, az idén pedig a «Víg özvegyi« bemutatása által hinti a komolytalan erkölcsi felfogás csíráit. Ne szentségtelenítsük meg a szent királyleány áldozatos életével megszentelt helyet erkölcslazítással és ne tűrjük, hogy a jövőben mintegy az új Szent szobra fogadja a sziget bejáratánál az erkölcsi szabadosságra éhes közönséget! Mint mindenben, úgy a szentek tiszteletében is legyünk következetesek az egész vonalon !Mindnyájan iparkodjunk becsületesen teljesíteni kötelességünket ott, ahova az isteni Gondviselés békében és háborúban a közjó szolgálatába állít bennünket, akkor a Haza Atyjának, a Szentkirálynak közbenjárására Hazánk és nemzetünk számára Isten segítségével továbbra is biztosítjuk az életet» (A bíboros-hercegprímás Szent István-napi rádiószózatából) Helyes felfogás a sportról Gyakori vád az Egyház ellen, hogy egyoldalúan csak a lelket nézi, a testet pedig nem értékeli eléggé. Való igaz, hogy az Egyház mindig felemelte szavát a sportőrület és testkultusz túlzásaival szemben. Azonban tagadhatatlan, hogy a test igazi értékelését éppen az Egyház tana tartalmazza és a testápolásnak, valamint a sikrlnak helyes célját és elveit is mindig az Egyház képviselői szögezték le. A sport végső célja nem lehet más, mint az Isten megdicsőítése a testen keresztül. A kereszténység mindig megbecsülte a testet, mert az Isten csodás célszerűséggel megalkotott művét látta benne. A test a lélek élettársa, Isten örök életre és megdicsőülésre szemelte ki és a szentségek révén számtalanszor megszentelte azt. Az emberi test legnagyobb felmagasztalását pedig az Úr Jézusnak a megtestesülése jelenti. Az ő személyében ugyanis maga az Isten élt, dolgozott és szenvedett emberi testben, feltámadása által megdicsőítette, mennybemenetele révén pedig az Isten jobbjára emelte azt. A test lebecsülése tehát eretnek felfogás és soha nem lehet az Egyház álláspontja. Becsüljük meg a testet! Éppen ezért szoros kötelességünk, hogy testünket ápoljuk, fejlesszük és a munka, valamint a sport által edzetté, erőssé, ellentállóvá tegyük. Arra kell törekednünk, hogy testünk mindenben minél alkalmasabb eszköze en a léleknek. Legyünk tehát szában annak, hogy testünk és a test egészsége érték, amelyért felelősek vagyunk. A petyhüdt, elhanyagolt, gyenge test számos kísértés forrásává válhat. A helyes testápolás viszont biztosítja az életkedvet, életerőt, az emberi méltóság tudatát és rendet, harmóniát teremt test és lélek között. A sport túlzott és egyoldalú értékelése és gyakorlása azonban veszedelmes szakadékot támaszt az emberben, mert a lelket elhanyagolva kizárólag a testet fejleszti és így csak annál jobb eledelt készít a férgeknek és esetleg tűzrevalót a pokol számára . De ne hanyagoljuk el a lelket sem! Az embernek azonban lelke is van és amint a test állapota visszahat a lélekre, úgy a lélek ereje kiáramlik a testre is. Egy kiváló orvos, dr. Nánássy írja ezzel kapcsolatban : «Aki nem tudja egyéniségét feltétlenül és minden körülmények között fegyelmezni, aki nem tud indulatainak, érzéseinek, ösztöneinek parancsolni, az ilyen fegyelmezetlen, lelkileg műveletlen egyén állandóan az izgalmak pergőtüzében pazarolja el idegeit, ami maga után vonja a testszervezet ellenálló erejének teljes lecsökkenését. Ezért kell tehát testünk gyakorlásával párhuzamosan lelkünket is edzenünk : imával, szentségekkel, gyakori gyónással és áldozással, önmegtagadóssal főleg a mai élet tényszerű lemondásainak vállalásával. Ennek a lélekgyakorlásnak, vagyis aszkézisnek célja nem a test letörése, hanem az, hogy a test, az erő, az egészség, a szépség a lelket szolgálja. Az egészségesen megépített s a lélek igájába hajtott test, valamint a testet a maga eszközéül felhasználó és azt megnemesítő lélek legyen az ideálunk ! Az ilyen beállítottság megnemesíti a sportot, felmagasztalja a testápolást, a pihenést, az alvást, az étkezést és mindezt Isten szolgálatába állítja, mintegy istentiszteletté teszi! Mi a nagyobb csoda? Ez az eset megtörtént Budapesten. Egy vallásos orvosházaspár kisgyermeke váratlanul megbetegedett. A görcs egészen kiforgatta tagjait. Mint orvosok tudták, hogy ez milyen súlyos, majdnem gyógyíthatatlan betegségnek a tünete. Amikor bevitték a gyermeket a klinikára, újra felajánlották a kicsikét Jézus Szívének és odaadó bizalommal imádkoztak érte. Másnap reggelre, amikor várták a szörnyű megállapítást, kisfiúkat gyógyultan találták. Két tanárt hívtak , ezek nem tudták megmagyarázni az esetet. A vallásos szülők meg tudták magyarázni : «az Édes Jézus meghallgatta imádságukat, meggyógyította gyermeküket». Ám a többi tudós orvos feljegyezte mint a megmagyarázhatatlan esetet», ami még nem fordult elő orvosi krónikájukban és amit« nem tudnak megokolni». Milyen furcsa... Inkább elfogadják azt, hogy érthetetlen, mintsem beváltanák, hogy Isten lépett közbe. Pedig az nem is olyan nagy csoda, ha Isten meggyógyít valakit, hiszen Isten mindenható. Sokkal nagyobb csoda az, ha érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul történik valami.