A Szív, 1945-46 (31. évfolyam, 1-48. szám)

1945-09-01 / 1. szám

2. oldal. eJ&S&LV' Hazatért a Szent Jobb! Beszélgetés Ralph Diefenbach-hal Melegen szorítom meg kezét ennek a fiatal amerikai tábori lelkésznek, mert ez a kéz olyan nagy kincset és egyben olyan nagy örömet hozott en­nek a szegény Magyarországnak : Szent István dicsőséges Jobbját. Amerika texasi egyházmegyéjéből való , napbarnította arcán áttetszik Texas népének vonása, s az amerikai nép finom csiszoltsága. Az angolkisasszonyok budapesti házában találkozom vele, amikor éppen szentmiséről jön, a magya­rul nagyszerűen beszélő Stephan Schmergel kíséretében. A két szimpatikus harcos férfi beszámol ar­ról a küzdelmes útról, amelyen Szent István királyunk dicsőséges jobbját Salzburgból épp a szent Király ünne­pére elhozták. — Midőn az amerikai kommisszió 11. Simonithe ezredes, G. St. Kovách alezredes, E. Czernick őrnagy, — Budapestről megérkezett Salzburgba, ahol D­r. Borcher András hercegérsek gondosan őrizte a magya­rok drága kincsét, a szent Jobbot, szerencsés véletlen folytán épp akkor érkezett meg Clark tábornok is, aki jó katolikus lévén, igen meleg összeköttetést tart fenn a Szentatyá­val. A tábornok azonnal felajánlotta, hogy rádiósürgönyben fordul szentszékhez engedélyért. A válasz­a azonnal megérkezett, amelyben egy­házi kíséret biztosítását kíván­a a Szentatya. Minthogy éppen Salzburgban állomásoztam, — folytatja a lelkész, — katonai parancsnokaim választása reám esett. Pénteken, 17-én délután 5 órakor lett volna a Szent Jobb át­vételének hivatalos ideje, ámde a kulcsokat a hercegérsek gondosan magával vitte az olasz határon lévő és 2500 m magasban fekvő szervita kolostorba Lugauba, ahol éppen az évi lelkigyakorlatait végezte. Már 36 órája utaztunk, azon­ban nehogy a magyarok nagy ünne­péről a Szent Jobb lekéssen, szinte minden veszély ellenére azonnal neki­vágtunk a hatalmas útnak, a Gross- Glockneren keresztül. Aki már autó­zott a Gross-Glockneren éjtszaka, fel­hőkben, hóviharban, az megértheti, mit jelentett ez a küzdelmes út a Szent Jobb kulcsáért. Miután a hercegérsek bizto­sítva látta a Szent Jobb útját Magyar­­országra, készséggel átadta a kul­csot és szombat este féltizenegykor, nyaktörő út után, áthatolhatatlan felhőtömegben, hóviharban, — s hozzá még a fék is felmondta a szol­gálatot, egyszer majdnem a szaka­dékba zuhantunk, — visszaérkez­tünk Salzburgba. A kellő okmányok aláírása után az újságírók és fotóriporterek jelenlété­ben átvettük a Szent Jobbot és hala­déktalanul folytattuk az utat, éjjel tizenegykor Linzen keresztül Buda­pest felé. A hosszú éjtszakázások után végre már három órát aludni is kellett Linzben. Ugyancsak itt az amerikai parancsnokság előzékenyen páncél­autós kíséretet rendelt őrséggel el­látva a szent ereklye őrzésére. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem : — Milyen érzéssel vállalta a meg­bízatást a Szent Jobb hazahozata­lára lather? — Már régen hallottam Szent István királyról, értesültem fentma­­radt ereklyéjéről, a Szent Jobbról is. Ki sem mondhatom, mekkora öröm volt számomra ezt a nemzeti kincset a kezemben hazahozni. —Szemüvege­s mögött megcsillant boldogan a szeme mondja : Életem­ legboldogabb órái voltak ezek. A többiről ők nem beszélnek. A katonák nem szeretnek beszélni hős­tetteikről. Csak az angolkisasszonyok­tól értesülünk arról a boldog percről, mikor augusztus 19-én, vasárnap este váratlanul megállt két autó a Váci­­utcai rendházuk előtt. Először fent a Várban keresték d­r. Witz Bé­la, érseki helytartót, a Szent Jobb őrét, — ott azonban csak romokat találtak. Nem lehet leírni azt a bol­dogságot, amelyet az ereklye meg­érkezése keltett. Talán csak ahhoz lehetne hasonlítani ezeket a boldog pillanatokat, mikor a keleti bölcsek ismét felragyogni látták a Messiás csillagát Betlehem fölött. «I­gy érez­tük, — mondja az egyik máter, aki megmutatja a szentély mögötti kis kápolnában Szent István jobbját, — mint mikor ismét megjelenik a magya­rok csillaga köztünk.» A katonai komisszió tagjai majd összeestek a többnapos álmatlanság­tól, fáradságtól, de kárpótolta őket a nagy boldogság, hogy örömöt okoz­hattak a szomorú magyar népnek. Nem állhatom meg, ha több évi elzártság után messze világból jött férfiakkal találkozhatom, ne vessek fel néhány kérdést az amerikai katoli­cizmus helyzetéről. — Megbízatásom előtt — vála­szol R. Diefenbach —, Mauthausen­­ben és Gusenben teljesítettem szolgá­latot, ahol a kórházban lelki gondju­kat viseltem az internáló-táborban meggyötört foglyoknak , így sok ke­resztény magyar fogoly és deportált gyónását hallgattam, illetve nékik prédikáltam dr. Erős tolmácsolásá­val. — És, ha nem vetek fel kellemet­len kérdést, mi volt a magyar katoli­­tikusokról a benyomása? — Úgy vélem, hogy az összes európai nemzetiségek között, akikkel találkoztam a fogolytáborban, a leg­őszintébb kereszténységet náluk ta­pasztaltam. — Örömmel hallottuk a vissza­térőktől, hogy milyen szép a hitélet az amerikai katonák között. A német templomok amerikai katonákkal van­nak tele. Mi ennek az oka? — Az amerikai katonaságnak majdnem egyharmada katolikus, még­pedig jó katolikus, kiknek a vasár­napi szentmise el nem maradhat. Há­rom pontban tudnám összefoglalni a katolicizmus eredményességének okát Amerikában. 1. Minthogy őszinte vallásszabadság van Amerikában, azonfelül a katolikus Egyház kisebb­ségben van s felülről támogatásban nem részesül, papjainak keményen és szívósan kell dolgozniok a hí­veikért. — 2. Különböző világnéze­tek és vallások között fényesen ki­emelkedik a katolicizmusnak erkölcsi és hitbeli felsőbbrendűsége. — 3. Sok protestáns komolyan kutat az igaz­ság után, a kielégítő feleletet azonban csak a katolikus Egyházban kapja meg. Beszélgetésünk véget ér s nem tudom eléggé hálásan megköszönni «A Szív» félmilliós olvasótábora ne­vében az amerikai katonai misszió tagjainak, s elsősorban G. St. Kovách alezredesnek, aki a Szent Jobb haza­hozatalát­­­ ő maga is «István» lé­vén — olyan előzékenyen szorgal­mazta. Búcsúzásul csak ennyit mondok ■ — Uraim, önök ezzel az áldoza­tos munkájukkal beírták nevüket a magyar történelembe. — Büszkék is vagyunk rá — vála­szolnak boldogan. /­is Boldo­g asszony (Szűz Mária születésnapja, szept. 8.) Ezt az ünnepet körülbelül 12 szá­zad óta tartják az Egyházban. A bájos legenda szerint egy remete minden évben szept. 8-án mennyei éneket hallott. Könyörgött, hogy meg­ismerje a titok értelmét. Azt a választ kapta, hogy ez Mária születésnapja, amelyet az ég megünnepel és illő, hogy a föld is megünnepelje. Mi nem hallottuk az ég hozsannájá­nak átszüremlését, de annál inkább halljuk Isten és az Egyház szüntelen dícséretét a kis Királynő, ősmagyaro­­san : Kisasszony, K­is boldog­­asszony bölcsőjénél. t * «Az asszony által­­ éll a bűn» — mondja szent Ágoston. «A bűn ügye — válaszol rá egy mai író, P. PLUS S. J. — vi­ss­zakerül az asszony­hoz, ahogyan az Úr mondotta a bűnbe­esés­ban. «Az asszony (Mária) meg­rontja /eredet». Az Evangéliumban Szűz Mária nemzetségiábláját olvassuk. Csupa unal­mas név, csupa bűnös teremtés Jézus családfája. «Jegyezzük meg magunk­nak, hogy az Üdvözítő családfájában egy szent asszony sem találunk, csak olyanokat, akiket a Szentirás megró. Ez fejezi ki, hogy a Megváltó a bűnö­sökért jött, a bűnösöktől született, hogy minden bűnt eltöröljön». (SZEN­T JEROM­OS.) * Úgy hangzik, mint a szerelő bölcső­­jin, ARANY SZÁJÚ SZENT JÁ­NOS meleg szava: «Másutt alig talál i Szentlétek őszinte lelket, amely őt be­fogadná ; de a Tt leszed a Szentlélek lakóhelye leszen.» * Jó magyar népünk keletiesen színes képzeletével így köszönti a kis Király nőt: Ó kegyelem drága szép hajléka, Békességnek hűvös zöld árnyéka, Régi szentek édes maradéka, Bizony benned az Istennek gazdag ajándéka. (Kisdr.) Körösi Márk kanonok a kassai vértanuk egyike, borzalmas kísértésbe került a szeptember 7-re virradó éjtszakán. Hóhérai szánako­zást mutattak és kérték : könyörül­jön meg magán és ne kényszerítse őket a végsőkre ; magyar ember lé­tére miért nem tart velük, magyar hitűekkel, a magyar haza javára az idegen német zsarnokság ellen. — Isten ments — válaszolta Kö­rösi —, hogy ellensége legyek azoknak, akik a haza javán dolgoznak. Megijedt e szavak hallatára P. Pongrác István, a jezsuita, akit vele együtt kínoztak a börtön­ben, mert azt hitte, hogy Körösi kín­jai között ingadozni kezd. Saját fáj­dalmait elfelejtette és végső erőlkö­déssel átkiáltott hozzá : — Távol legyen kegyelmedtől, Kö­rösi uram, hogy ezekkel tartson és Krisztus zászlajától elpártoljon, s a nyomorult múlandó élet kedvéért át­menjen az Úr ellenségeihez! Körösi megértette Pongrácz páter félreértését és aggodalmát, azért ha­mar megnyugtatta : — Ne féltsen engem, kedves páter! Sohasem jutott eszembe ilyen aljasság. Csak azt akartam mondani, hogy azok­kal tartok, akik a haza igaz javát akarják. Erre a határozott nyilatkozatra a fanatikus hóhérok végeztek vele : nekirontottak és levágták a fejét. * * * Mi katolikusok sohasem küzdünk azok ellen, akik a haza javát őszin­tén akarják. De ugyanakkor szent meggyőződésünk, hogy senki sem szereti jobban a hazáját, mint aki igazán és őszintén krisztusi lelkű, mélyen katolikus. Ezért a hitünkért akár meg is h­alunk . . . az Örök hála néked, nagy Amerika, megtanultad dicső szentedet, szent Paiikos tiszteim mert most a Gondviselés általad visszahozta nékünk a mi nagy szentünk Szent István k­iály dicsőséges Jobbját. P. Hada ük Bertalan Szent István-napi beszédéből. 1945 szeptember 1. Miről beszéljenek az asszonyok? A Szív multbeli számában «Szent Jakab és a pletyka» címmel föl­merült a kérdés: ha nem pletykáz­­nak az asszonyok, akkor miről be­széljenek? — Íme az első válasz: Örömmel üdvözöljük A Szív fel­szólalását, s örömmel jelentjük, hogy mi itt, páran asszonyok, a mi kis körünkben már majdnem sikeresen megvívtuk a pletyka elleni harcot. Hárman összebeszé­ltünk s elhatároz­tuk, hogy ügyesen és észrevetlerük­ «társalgás-vezetők» leszünk, ahány­szor csak együtt leszünk barátnőink­kel. Tehát nem azzal kezdtük, hogy megbotránkoztunk hangosan, mikor valaki pletykás történetbe kezdett, hanem gyorsan átváltottunk valami másra, ami feltehetően érdekelte as­­­szonytársainkat. Régebben háború, könyvek, asszonyoknak való érdekes újsághírek voltak a témák, manap­ság azonban minden pletykahajla­mot legyőz, ha valami olcsó és jó etet újdonságával szolgálhatunk. Pél­dául : én teljes pletykadélutánt pusz­títottam el azzal, hogy elmondtam, hogyan lehet a friss kalarábé levelé­ből spenótfőzeléket főzni — a kala­­rábéból, megreszelve, a méregdrága káposzta helyett, káposztáskockát csinálni, s végül a tökmagból felis­­merhetetlen húslevest csinálni. (Friss tökmag — be kell zöldségeim, mint a rendes húslevest, még zsírfoltocs­­kák is úszkálnak rajta, mire megfél, s micsoda gyönyörű aranysárga !) Először erről beszéltünk, aztán min­denkinek volt valami takarékos öt­lete, emléke édesanyjától, nagyanyjá­tól. Csakhamar kiderült, hogy a le­nézett öregek milyen pompás házi­asszonyok voltak ! Szóval, a lénye­ges a pletykaellenes harcban, hogy ügyes és okos asszonyok válalják a társalgás vezetésének a feladatát. Simán és észrevétlenül. Egy asszony Szabad-e gondolkozni? Tri­ers, a híres francia államférfiú 1849- ben egyszer az oktatási szabadságról beszél: a párizsi parlamentben. Ekkor hirtelen félbe­­szakította valaki közbekiáltással: — Az egyháznak nem kell szabadokta­tást engedni. Az egyház a szabadgondolko­dásnak főellensége. Ez pedig alapelve a mo­dern társadalomnak ! Mire Thiers így felelt: — Uraim, én szeretem hinni, hogy ma­gam is a modern társadalomhoz tartozom : az úgynevezett gondolkodási szabadságról még külön tanulmányokat is folytattam. De mondhatom, mindennek ellenére meg kellett győződnöm egyről: a gondolkodási szabad­ságban a vallás csak egyfajta embereket szokott akadályozni: azokat, akik egyálta­lában nem születtek arra, hogy gondolkod­janak ! Adjon Isten! — köszönti a magyar a városból jött urat. — Ne köszönjön így, mert nincs Isten ! — válaszol a köszöntött. — Hát mi van akkor ? — Csak Nagy Természet. — Jó, hát akkor... — meg­biccenti a magyar a kalapját . — Áldja meg az urat a nagy természet. Engem meg az Úristen. Aztán eltávozott. LELKIUVAKOULATOS II­­­IKK. A Mimre­­­­ában a következő lelkigyakorlatok lesznek: Szeptember 6—10 : a Csonka-gyár személyzete;­­ 11—15: férfiak ; — 15—16 : férfiak ; — 21—25 : férfak; — 26—50 : férfiak; — október 1—5: Részvételi feltételek : 3 és fél napra 120 P, továbbá a 3 és fél napra szükséges kenyér, 3 dkg cukor, 12 dkg zsír vagy 2,5 dl olaj és 15 dkg liszt. — 5 és fél napra­ 150 P, 14 dkg Mikor, 20 dkg­­.sir vagy 4 dl olaj, 70 dkg liszt, 5 és fél napra való kenyér. Jelentkezés : Man­rézu, Budapest, XII., Labanc­ u. 57. LELKUn.AKUItLATOK LESZNEK A l'ÉCFI.I­Xül LELKIUYAKOK­LAlOSK­Á­.KAIV : Szeptem­ber 7—li : Jézus Szíve Szövetség és Wekerle­­­ele­)i Szívmozgalom (P. Polgár S.J.I. — 12—16 : szalézi Munkatársak S. S - 17—21 : Magyarok Nagy assz­onya Plébánia Pacsirta-telepi "lelki gyakorlat » ;­­ 22—26 : Szent Domonkos Egyházközség (P. Jácint O. P.) — ok­tó­ber 7 — 11 Ah belső ipariskola növendékei. Lelkigyakorlat díja 3 és fél napra 300 P,­­ többágyas szobában 280 P. Ajánlatos 10—1. nappal előbb jelentkezni. Utazási igazolvány nem szükséges. Érdeklődésnél válaszbélyeg I melléklendő. Cím : Pécel, Lelkijgyakorlat ostíaz

Next