A Szív, 1946-47 (32. évfolyam, 1-48. szám)

1946-09-07 / 1. szám

J‚ A. 8 £ t? 1946. «September 7. Kassa dísze Szeptember 7-én van b. Kö­rösi Márk István esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita atyák vértanúhalálának évfordulója. Mindhárman buzgó lelkipász­tori működésükért és hitük hősi megvallásáért szenvedték a vér­tanúhalált Rákóczi György haj­dúitól, 1619-ben. A dicső vér­­­tanukról megemlékezik e napon az egyház Magyarországon, Horvátországban, Lengyelor­szágban, valamint a jezsuita rend összes templomaiban és kápolnáiban. Krisztus vértanúi, boldog Körösi, Pongrácz és Grodecz megdicsőült egyéniségei biztatóan intenek az égből felénk, küzdő és viharban álló katolikusokra, ők hősiesen küzdötték végig a nekik szánt próbát, jutalmuk a vértanúk koronája. Emberi szemmel nézve kegyetlen sors volt ez a lelkes és buzgó, fiatalos tűzzel működő papra, amilyen akkor, sajnos, na­gyon kevés volt­ h­azánkban. Körösi Pázmány és Forgách munkájában állott, a katolikus restauráción dol­gozott. Rettenetes halálával össze­omlottak nemcsak egyéni tervei, de főpapjának az elgondolásai is meg­hiúsultak. Isten leckét adott a ma­gyar egyháznak : nem a nagy szó­nokok és hitvitázóké a dicsőség, a vér­tanuk vére többet ér ezeknél. Pongrácz és Grodecz páterek is nagy missziót töltöttek be a túlnyomóan protestáns Kassán és a vegyes összetételű hadseregnél. A két kihe­lyezett lelkipásztor működését a rend elöljárósága állandó figyelemmel kí­sérte, végleges letelepülésük útját kellett volna előkészíteniök. Mind­ketten fényesen eleget tettek megbízatá­suknak, mert jól megalapozták a rend későbbi kassai működését. Igaz, nem az elgondolt módon, hanem hitvallói vérükkel. Mi, mai katolikusok már csak az oltárok fényében ismerjük e három hőst és tudjuk, hogy a vértanúi halál többet nyom Krisztus ügyének mér­legében, mint sok egyébként fényes lelkipásztori év. De a kortársak és ezeknek a férfiaknak a fölöttesei valószínűleg inkább a rémület és csa­lódás érzésével hallgatták a hírnököket, kik Kassáról menekülve beszámoltak a szeptember 7-i és 8-i esemé­nyekről. Emberi terveik megsemmi­sültek, Isten bölcsesége azonban így kormányozza az Egyházat. Akkor intézi sorsát a legszerencsésebben, mikor a vég leheletét véli az emberi­ség érezni. A kassai napok rövidek voltán, de hatásuk évszázadokra szól. Példát adtak az akkori csekély számú és minden oldalról viharban álló ,magyar katolikus társadalomnak. A mai hivő seregnek, a relátoroknak, kongre­ganistáknak, házapostoloknak és más­más elnevezéssel működő és buzgól­­kodó apostoloknak pedig intő példát adnak : nem a bölcs szó és leleményes­ség, hanem az áldozat, a hősiesség, ha Isten úgy akarja, a vértanúság fogják a mindenkori Egyházat a leghatéko­nyabban erősíteni, védeni és terjesz­teni.­­£ eg­y flyházközségi sejtélykiáltás is. A határ­­menti Harka telepesközségben a kitelepített protestáns német lakosság helyén 570 szín­magyar katolikus él és műveli a földet. A «hon­foglalás» első évét jégverés, rossz termés, nyo­masztó beszolgáltatási terhek mellett egyéb gondok is nehezítik. A telepesek lelkipásztort kívántak és kaptak , annak lakóhelyet tataroz­tak és rendeztek be, a régi kistemplomot javítják; ráadásul a bőséges gyermekáldás miatt három tanerős iskolát kell létesíteni s annak terhét is vállalni kell, mert a telepesek ragaszkodnak a hitvallásos katolikus iskolához. Ennyi teher vállalása a legnagyobb anyagi gondokba sodorta az egyházközséget és lelki­­pásztorát. A község, amely Szent István király ünnepén Jézus Szent fizirének ajánlot­ta fel magát s ahol most folynak a családfelajánlások, aggódva gondol arra, hogy kialszik az örökmécs a harkai templomban és megbukik a katolikus iskola ügye, ha segítő kezek nem sietnek segt­­ségére. Minden adományt, mely a templom és iskola szükségletét enyhítené (harmónium, gyertya, villanykörte, misebor, taneszközök) és a legcsekélyebb pénzadományt is a leg­nagyobb hálával fogadná az egyházközség. Jótékony lelkek, akik a mai szűkös világban sem feledkeznek el a náluk még jobban nélkü­lözőkről, küldjék nemeslelkű L. Kiss Antal plébános címére : adományukat Klarka, Sop­ron m. A betegek között (Szentirásmagyarázat.) Az időben: Amint Jézus Jeruzsálem felé tartott, átmene­t Szamarián és Galileán. Mikor pedig beméne egy faluba, tíz poklos­­ férfi jőve elébe, kik távolról megállának, és fölemelik szavukat, mondván: Jézus, mester! könyörülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondd: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És jön, hogy amint mentek, megtisztulának. Egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent, és arcra borulva az ő lábainál, hálát ada, és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondd: Nemde, tizen tisztultak meg, és kilenc hol vagyon ? Nem akadt, áki visszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez az idegen. És mondd neki: Kelj fel, menj el, mert hited meggyógyított téged. (Szent Lukács 17, 11—19.) Jézus tíz bélpoklossal találkozik. Nem véletlenül! Mert ha egyszer az Isten emberré lesz, és itt a földön csak harminchárom évet tartózkodik látható emberi alakban, és ebből is csak három esztendőt tölt a nagy nyilvánosság előtt, akkor ki van mérve minden szava, tervszerűen teszi minden lépését. E programainak egyik igen jelentős pontját teszik a betegek­kel való találkozások. Ha mi emberek állítottuk volna össze Isten Fiának földi napirendjét, talán be se vettük volna a társadalomnak ezt a fájó pontját, a betegeket és a velük való találkozást. De, az Isteni Szeretet máskép cselekszik. Azóta közülünk is sokan máskép gondolkodnak és szintén fölkeresik a betegeket. Életü­ket a betegápolásnak szentelik. Ők jelentik azt a pillanatnyi boldogságot, mikor a mindenkitől lesajnált szenvedő ember Krisztussal találkozik. Krisztus Szívének melege veszi őket körül, ami­kor egy kedves nővér gondozza őket. Az Üdvözítő azonban nemcsak a kedves nővérek számára hirdeti a be­tegek szeretetét, hanem mindenkinek adja ezt a tanítást. Mindenkinek, aki hozzá akar csatlakozni. Mert ha nem is keresi az ember a betegeket, ha nem is irányítja lépteit úgy, mint a Mester az Aggok háza és a Menhely meg a különböző kórházak felé, mégis sokszor találkozik betegekkel. Kinek nincsen a rokoni vagy baráti körében betegje? Főleg a háború után ! Sokan talán szívesen el is kerülnék őket, de nem tehetik, kell velük találkozniok. Gondolj ilyenkor Krisztusra és érezd magad az Úr tanítványának, aki kénytelen-kelletlen együtt járja élete útját a Mesterrel, akkor is, mi­kor az M betegekkel találkozik. Figyeld meg m­estert imádságos lélekkel, hogyan viselkedik ő szenvedő testvéreivel szemben és próbáld követni. A megértés az első. Hallgasd meg testvéred panaszát és éljed magad bele abba a helyzetbe. Facsarodjon össze a te szíved is, mint az övé és tudj őszintén sírni, ha ő sír fájdal­mában. A második a segítés. Krisztus isteni erővel járt köztük, ő meggyógyította­­ őket. A csodák erejét nem adja meg­indenkinek az isteni orvos. Azon­ban a keresztény ember lelkéből kell, hogy áradjon annyi szeretet, jóság, segíteni akarás, bizalom az Istenben, jóság, türelem, hogy a beteg is érezzen ezekből valamit. Szavunkkal, maga­tartásunkkal , mennyit tehetünk egy szomorú, levert betegért. Egy kis vi­rág, néhány jó szó, kis bíztatás, gon­dolat a jó Istenre, ki sohasem feled­kezik meg gyermekeiről, jó hírek el­mondása, a nemes emberinek a be­áramlása csodálatos beteg szobájába, ezek mind eredményeket érnek el. Lelliszi Szent Kamill, egy betegápoló rend alapítója, egy alkalommal igen rosszul érezte magát és kiment a me­zőre kis sétára. Tanítványai, hogy mesterük szomorú hangulatán eny­hítsenek, vele mentek. Mikor szen­tünk kint lepihent egy fa alatt, az ifjú sereg virágokat gyűjtött, a­ mester köré rakta és egészen befödte őt vele. Felébredve, ámulva látta az apró nép figyelmét. Boldog örömmel ugrott fel fekhelyéről és régi jókedvében sietett vissza a kórházba. Figyelmességünkkel, segítségünk­kel, de minden egyes szavunkkal te­gyünk mintegy virágot betegeink ágya köré. Ha betegeink részéről nem is találunk minden esetben hálára, hi­szen a tíz bélpoklos közül is csak egy köszönte meg a gyógyulását, az isteni beteglátogató úgy tekinti szolgálatun­kat, mintha őneki tettük volna. Krisz­tus pedig a pohár vizet is megjutal­mazza. * * Rohamlépésen halad az amerikai katolikus magyarok szeretetadományainak szétosztása Hatvanhét konyhán kilenc­ezer az Actio Catholica az ambudapesti és pestkörnyéki katolikust lát el erikai katolikusok adományaiból. Legújabb értesüléseink szerint, újabb negyven konyha kezdte meg működését Budapesten, illetve Budapest környékén Összesen tehát a megnyitottakkal együtt hatvanhét konyha működik a fővárosban és környékén, amely konyhákon szám­szerűen kilencezer rászorult katolikus kap mindennap ebédet . Az A. C. a megnyitott konyhákon kívül még legalább hatvanat kíván meg­nyitni s akkor ezekkel a konyhákkal együtt összesen 13—14 ezer rászorult katolikust tudnak mindennap meleg ebéd­hez juttatni. Hogy a nagyközönségnek fogalma le­gyen arról a hatalmas munkáról, amely az adományok kiosztásával kapcsolatban felmerül, megkérdeztünk néhány illeté­keset — a legnagyobbaktól a legkiseb­bekig —­ számoljon be lehetőleg három mondatban az adományok kiosztásának menetéről Elsőnek Mihal­ovic­s Zsigmond prelá­tust, az A. C. országos igazgatóját kér­deztük meg — Mr. Thomas Foxnak az N­C. IV. 0 középeurópai megbízottjának köszönhető elsősorban az adományok sürgős meg­érkezése és a kiosztások lehetővé tétele Sajnos, nem kaptunk annyit, hogy min­den katolikusnak jusson belőle, ezért első­sorban a rászorultak eddig és azok kap­nak a jövőben is. Ezért ezúton is kérünk mindenkit, hogy aki nem érzi magát elvan nincstelennek, ne kívánja el attól az ebé­det akinek tényleg nincs — fejezi be nyi­latkozatát az A­t. igazgatója. « Megkérdeztük, az egyik pestkörnyéki plébánost, akinek körzetében két­­ lép konyha is működik. — A szociális nővérek ostrom előtti és utáni környezettanulmányait vettük alapul — válaszolja a plébános­t, a rá­szorultak kijelölésére Meghallgattuk azo­kat­ is, akiknél a szociális nővérek nem voltak kint és indokolt esetben azonnal adtunk ebédjegyet az illetőknek Hála a hivők fegyelmezettségének és belátásá­nak, körzetem mind a két­ konyhája kifo­gástalanul működik. A két konyhán ös­­­szesen háromszázhúsz rászorultat lá­tunk el — Ha van miből akkor könnyű a főzés — felelte kérdésünkre az egyik konyhán dolgozó nővér — A hozzánk juttatott adományokból, hála az amerikai katolikusok jószívének, meglehetősen vál­tozatos és jóízű ebédet főzhetünk a hét minden napjára. Látom az ebédért jelent­kezőket, milyen hálásak és hold­asok Valószínűleg érzik azt, hogy az emberi szeretet végül is legyőzi a gonoszság által az emberiségre küldött rigordort s fel­emeli a lelket a testen keresztül istenéhez Tulajdonképpen a rászorultakat kel­lett volna legelőször megszólaltatni, de szándékosan hagytuk utoljára őket So­kakkal beszéltünk, de elég ha egy valaki­nek a nyilatkozata áll itt, hiszen ez egy­magában is kifejezi mondanivalóját. Beteges, hajlotthátú öregember áll előttünk Barnás, csőszerű nadrágjává^ kabátjának foszladozó kézelőjével úgy hat mint az eleven­ nyomor megfestést­tője fis mégis bizakodva, keményen mondja: — fin kérem a magam nyolcvanhárom évemmel, mint megrokkant munkásem­ber nem könyöradománynak, hanem segítség­nek tekintem az amerikai katolikusok jut­tatását Két fiam még fogságban van az egyiknek feleségét és két fiát úgy tartom el hogy nyolcvanhárom éves fővel kapál­gatni járok itt pest környékén az egyik kertészetbe Magamnak jó a népkonyha étele is, de nekik nem szabad nélkülöz­niök Majd, ha hazajönnek a fiaim akkor más lesz ... Mosolyogva bólogat nozza az öreg es búcsúzik hogy felvenni az ebédett és viszi haza Otthon eszi meg. Vájjon ki tudja, kinek ad még belőle... Nagy Ferenc miniszterelnök az aug. 11-én Bicskén tartott országos jellegű gyűlés kapcsán ellátogatott a szomszé­dos Mány községbe is, ahol megtekin­tette a rombadőlt katolikus templomot. A miniszterelnök ígérte, hogy ő is tapo­gatni fogja a templom újjáépítési ügyét. A lengyel egyháznak óriási veszte­sége van a papság terén. A hiány pótlá­sára ősszel, Rómában és Párisban is nyí­lik egy-egy szeminárium kizárólag len­gyel papnövendékek számára. Jövő év tavaszán nyílik meg London­ban a keresztény templomok szakszerű újjáépítésére alakult nemzetközi társa­ságnak a kiállítása. Külön szakfolyóirata is van a társaságnak, mindenféle felvilá­gosító és propagandaelőadásokat rendez. A Szentatya Rómában „Szent Péter­ Kollégium" néven új papnevelő intéze­tet létesített bennszülött kispapok ré­szére. Az intézet vezetését az Isteni Ige Társaságra bízta. Moszkvából jelentik, hogy a Szalin­­a csatornát, mely a Balti-tengert köti össze Fehér-tengerrel, teljesen helyreállítot­ták és már át is adták a forgalomnak. Ugyancsak használatban van már a Laieper—Bug-csatorna is. A Pápa a palesztinai kérdésről: A béke csak igazságon és igazságossá­gon alapulhat. Minden nép tisztelje má­sok jogait és hagyományait, vallási té­ren is. Az egyes népek csak az igazság fegyvereivel védjék jogaikat, minden erőszak elítélendő. A kat. munkásifjúsági mozgalom fé­nyes keretek között tartotta meg első amerikai nagygyűlését, melyen többek közt Costa rica köztársaság elnöke is meg­jelent. Majdnem valamennyi amerikai állam ifjúsága képviseltette magát a kongresszuson. Coblenzben (francia megszállás) és környékén népszavazás volt az iskola­kérdésről. A lakosság háromnegyed ré­sze a hitvallásos iskolákat követelte. Angliában nagy aggodalommal figye­lik a házassági válások számának emel­kedését, különösen a háború éveiben. Főleg a gyermekek sorsa miatt aggasztó ez a tünet. Franciaországban nagy ünnepségekkel hordozzák körül mindenfelé a boulognei Szűz Mária-szobrot. Nemrég a francia Alpokban lévő legmagasabb hegyi úton vitték át. Itt Tarentaise püspöke tábori misét mondott, melyen megjelent a kö­zeli festői völgyek egész lakossága. Fogolykiváltó Szűz templomához, Mak­­kos­ Máriára szept. 8-án Kispestről megy zarándoklat a plébániatemplom és je­zsuita templom híveivel. Szept. 15-én Óbuda, Újlak és a szalézi atyák hívei za­rándokolnak fel a Szűzanyához. D. e. 11 órakor szentmise, d. u. fél 3-kor ájta­­tosság van. Folyó hó 24-6» lesz 900 éves jubi­leuma Szent Gellért püspök vértanu­­ságának. Szentünk egyházmegyéjének jelenlegi székhelyén, Szegeden azok­ban a napokban fényes ünnepségek lesznek. Katolikus nagygyűlést rendez Ham­vas Endre csanádi püspök az Alföld ­egnagyobb városában, Szegeden. Szeptember 22-én lesz az alföldi kato­­lk­us nép nagyszabású találkozója a­zegedi Dóm-téren, ahol a Bíboros- Hercegprímással az élen megjelenik a atpiicizmus számos,egyházi és világv­ezető egyénisége. A vértanu püspök elkesedése és forró szeretete, hite és a magyarság iránt nyerjen meg újra minden magyar katolikust I ait A Szirteslörjjánin volt tagjait, barát és vezetőit évnyitó találkozóra írja a mozgalom vezetősége szeptem­­ber 15-én d. e. y2li órára. A találkozó helye: Budapest, Vill., Mária­ utca 23." I. emelet. A kevermesi események váratlanul agg port vertek az országban, de nem lónélkül. Helybeli hatóságok ismétel­em kellemetlenkedtek a katolikus pap­ágnak, míg végre is sikerült mind­három lelkészt internáltatniok. A csa­­ládi püspök, tekintve, hogy fölösleges papja nincsen, bezáratta az így elár­vult templomot. Jellemző azonban a helvbeli katolikus nép vallásos hangu­latára, a bíró, hogy nagyobb kellemet­lenségnek elejét vegye, kinyittatta a a templomot és istentiszteletet tartatott kántorral és a néppel, persze pap nélkül. Hogy a három pap mennyire tisztán áll a­­ rájuk fogott ügyben, mu­tatja az is, hogy alig néhány nap múlva az egyiket már szabadon is bocsá­tották. *

Next