A Szív, 1955 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL KANADA és Távol-Külföld számára : 4260 Bordeaux St. Montreal 34 CANADA lel. 4 ® 203 KATOLIKUS HITBUZGALMI FOLYÓIRAT SZIV-KÖZPONT és KIADÓHIVATAL az EGYESÜLT ÁLLAMOK számára : 371 Watson St. Buffalo 12, N. Y. U. S. A. Felelős szerk. és kiadó: MEGJELENIK HAVONTA Szerkesztő : REISZ ELEMÉR S. J. Kiadja: a magyar Jézus-Társaság ZRÍNYI JÓZSEF S. J. A KIVÁNDOROLT MAGYARSÁG LELKE A KIVÁNDOROLT MAGYARSÁG néha tüneményes erővel nyilvánítja meg önmagát egészen apró jeleken át. Ilyen megnyilvánulása volt az, amiről csak megha­tódottan tudunk megemlé­kezni. A menekült magyar kispapok segí­tésére gondolunk. AMIKOR EZ A KIS csoport, kiű­zetve a szegedi szemináriumból és a kor­mány kegyetlen rendeletéből kiutasítva az összes többi magyarországi szeminá­riumból, nekiindult a határnak, nem tudta, hogy mi lesz vele. Amikor a Fertő-tó mocsarain keresztül menekült,­­ és amikor nyolcan közülük a vonat alá kötözötten szorongtak, nem tudták még, hogy mit hoz rájuk a holnap. NEM TELT EL sok idő azonban, az amerikai és kanadai magyarok fölkarol­ták őket. Négy év alatt közel 16.000 dollárt juttattak el hozzájuk. Igaz, hogy az utánuk kifizetendő adósság ennek majdnem a háromszorosa. De az a szeretet, amit a múltban kaptak, biz­tosítja a reményt a jövőre nézve. SEMMI KÉTSÉG: ez a hihetetlen fogalom, ez az otthonát vesztett angyal, ez a száműzött tündér megvan és él. Itt él közöttünk, pedig azt hittük, hogy a politikai veszekedéseknek, a gyűlöl­ködésnek, széthúzásnak az ördöge teljesen elűzte a sorainkból a krisztusi szeretetet. Kiderült, hogy nem sikerült még ennek sem elűznie, nem riasztották el még az egymással szemben való harcaink ége­tései sem. Még mindig keresztények va­gyunk; még azok is keresztények, akik talán azt hiszik magukról, hogy nem azok. KÖSZÖNTJÜK és köszönjük a ki­vándorolt magyarság lelkének ezt a jelentkezését! Hogy nemcsak gyűlölkö­désben, hanem szeretetben is megnyil­vánul a magyar társadalom egysége. A mögött, hogy a mi öreg amerikásaink és öreg kanadásaink együtt az új bevándo­roltakkal siettek a magyar kispapok segítésére, nagy tanulság van. A mögött, hogy a cselédmunkát végző magyarjaink egyformán segítettek azokkal, akik katedrákon tanítanak, ott van a magyar társadalom találkozása az áldozatban és a szeretetben. EZ AZ EGYSÉG l­e­l­k­i tény — és ez az érték benne. Kár lenne, ha közéleti tanulság nélkül maradna az, hogy a kivándorolt magyarság lelke akarja ezt a belső egységet az önzetlenségben és a szere­tetben. Olyan egységet, amely belülről jön és nem kivülről akarják ráerő­szakolni. A kivándorolt magyarság is­meri és akarja a szeretet parancsát és nem akarja otthontalanná tenni a szeretet angyalát. ERRE AZ ÖRVENDETES megál­lapításra jutunk, amikor a magyar kis­papok segítése mögött a kivándorolt magyarság lelkét vizsgáljuk.­­| « Bármit cselekesztek... mindent tegyetek­­! az Úr J­ézus nevében. » Sz. Pál Mit hoz az Újév? KICSINY, ÁRTATLAN GYERMEKKÉNT köszönt be az 1955. esztendő. Valóban olyan mint a gyermek, akiről nem tudjuk, hogy mi lesz belőle, ha felnő. De valamit mégis tudunk róla! TUDJUK, hogy sokak számára 365 napnak idejét jelenti. De hogy ki az, akinek kevesebbet ad majd, azt az Isten böl­csessége kegyesen eltitkolja előlünk. Lehet, hogy azok, akik gyengén, betegen lépik át az újév küszöbét, megérik mind a 365 napot. De az is lehet, hogy olyanok, akik erőtől duzzadva, pirospozsgásan emelik poharukat Szilveszter éjtszakáján az újév köszöntésére, ebből a 365 napból csak keveset töltenek itt a földön. TUDJUK, hogy ez az év örömöket is hoz. Egyiknek nagyob­bat, de mindenkinek apró-cseprő boldog pillanatokat. Köszön­jük meg majd a legkisebb örömöt is és legyünk hálásak érette Annak, aki adja: az Istennek. TUDJUK, hogy ez az esztendő megpróbáltatásokat, fájdal­mat, sőt csapásokat is hoz majd egyik-másikunkra. Hiába küzködünk ellenük, bekövetkeznek. Ne féljünk tehát tőlük, hanem vállaljuk azokat Istenben való megnyugvással. TUDJUK, hogy ez az esztendő küzdelmet és munkát hoz. Az élet nem adja a megélhetést és nem adja a boldogságot in­gyen. Meg kell érte dolgoznunk, mert ez a rendeltetésünk a földön. TUDJUK, hogy ez az év sok bűnt és sok erényt hoz a világ­ra. Amíg emberek élnek a földön, lesznek közöttük gyarlók, de lesznek közöttük szentek is. Lesznek olyanok is, akik jót is tesznek, de néha el is csúsznak. Csak az a szomorú, hogy a bűnösök között akadnak majd olyanok is, akik nem térnek meg és akiknek bűnük vesztükre és örök kárhozatukra válik. BIZONYOS, hogy mindezeket elhozza majd az újév. De hogy a jóból és a rosszból, a bűnből és az erényből kinek-kinek mennyit hoz, az kitől-kitől magától is függ a szerint, hogy hogyan alakítja életét. BOLDOG az, aki a j­ó­t akarja! BOLDOG az, aki n­e­m f­é­l a csapástól és szenvedéstől és nem fél a küzdelemtől. BOL­DOG az, aki ISTEN AKARATÁNAK A SZOLGÁLATÁBAN TÖL­TI MAJD az 1955. évet! ELSŐ PÉNTEKEN A HÓNAP első péntekén, a dolog­­tevő napok hajnali szürkületében, vi­lágszerte zsúfoltak a templomok gyó­nókkal és áldozókkal. JÉZUS SZÍVÉNEK tiszteletét sugá­rozza ez a nap, akárcsak az Úrnap nyol­cadát követő főünnep, a Szent Szív ünnepe. Ez az áj­tatosság az újkorban a Paray-le-Monial-i francia apácának, Alacoque Szt. Margitnak (megh. 1690-ben) adott magánkinyilatkozta­tásból indult el, bár időben nagyon mélyre ereszti gyökereit. SZENT MARGIT még be sem lé­pett a zárdájába, amikor Eudes Szt. János 1670-ben Jézus-Szive misét és zsolozsmát hagyatott jóvá püspöké­vel ujonan alapított szerzete részére. A FONALAT visszagöngyölítve cso­dálkozva vesszük tudomásul, hogy 1585- ben az Újvilágban, Brazíliában emel­ték az első templomot a Szent Szív tiszteletére. Csak a régi középkori hagyományt követték ebben, amely Szt. Bernátban találta meg az első apostolát a 12-ik században. Szent Ber­­nát szerint Jézus Szíve az a sziklaha­sadék, amelybe az isteni Vőlegény vár­ja, hogy az istenszere­tő lélek fészket rakjon. A 13-IK SZÁZAD új rendjei, a fe­rencesek és dominikánusok egyön­tetűen lettek apostolai ennek az ájta­­tosságnak. A Szent Szív liturgikus tisz­teletét 1765-ben engedélyezte XIII. KELEMEN pápa. Azóta több mise-és zsolozsmaszöveg látott napvilágot, míg XL PIUS pápa 1928-ban az ünnepet kiváltságos nyolcaddal ellátott első osz­tályú főüneppé emelte. BIZONYÁRA nem véletlen, hogy ez akkor történt, amikor a római kér­dést megoldotta és néhány héttel ké­sőbb, 1870 óta először hagyva el a Vati­kánt, hétezer pap körmeneti kíséretével vitte az Oltáriszentséget a Szent Péter­­téren keresztül a földkerekeség legna­gyobb bazilikájába. AZOKNAK, akik ezt az ősi ájta­­tosságot kitartóan gyakorolják, rend­kívüli kegyelmek gazdagsága jut osztály­részül. Családi béke, áldás minden vállalkozáson és kibékülés Istennel az utolsó órában. Az első­ péntek a buzgó katolikusok ájtatossága. Azo­­ké, akik a kötelezőn felül még többet akarnak adni Istennek és még töb­bet akarnak törődni a lelkükkel. XLI. évf. 1955 január JÉZUS Szent NEVE kiömlő drága olaj ; az olaj világít a lámpáá­­ban, sebeinket gyógyít­­ja, a tüzet táplálja, a fájdalmat enyhíti; igy JÉZUS NEVE [enge­dég, táplálék és orvosság egyszerre. Szent Sernát, MÁRIA SEGÍTETT ELMÚLT A MÁRIA-ÉV, a nagy felbuzdulások és a nagy kegyelmek­nek az esztendeje. Sok magyar kéz morzsolta ebben az évben hittel és bizalommal a rózsafűzért idekint és az Óhazában, — és sok magyar részesült Mária köz­vetítésével ebben az eszten­dőben az Isten különös áldásában. Voltak rendkívüli, csodálatos kegyel­mek is. Olvasóink közül hárman küld­tek meghatott hangú levelet a Magya­rok Nagyasszonya különös pártfogá­sáról. «... egyik ismerősünk rákbetegség­ben volt. Az orvosok lemondtak róla, operálni sem akarták. Mi nagy biza­lommal kilencedet tartottunk a Lour­­desi Szűzanyához. És az eredmény az lett, hogy a beteg meggyógyult, ma már dolgozik is. » (N. N., Michigan.) «... csatolok egy Mária-éneket, a­­melynek különös története van. A kis leányom súlyos vesefertőzést kapott az elmúlt évben és úgy látszott, hogy krónikussá válik. Közel kilenc hónapi kezelés után megfogadtam a Szűzanyá­nak, hogy életem végéig minden nap elmondok egy tizedet a rózsafűzérből a gyermekem gyógyulásáért. Az első tize­dek imádkozása óta a gyermek állapo­tában határozott és nagy javulás mutat­kozik. Még nem gyógyult meg tökéle­tesen, de hiszem, hogy a Szűzanya meghallgatja a könyörgésemet. Amikor a nagy javulás bekövetkezett, akkor írtam a mellékelt éneket a Szűzanyá­hoz. » (Dr. G. B., New York, N. Y.) «Csatoltan küldök 5 dollárt leá­nyom súlyos betegségéből való felgyó­gyulása miatt hála-szentmisék mondá­sára. A Szűzanya megmutatta nekünk is hatalmát. » (Dr. J. V., Iselin, N. J.) CSAK EGY KIS VONÁS A temetők keresztjén újabban a születési és halálozási évszámot szokták csak bevésni. A kettő közé egy kis vonást: elválasztó-jelet tesznek, így olvashatjuk a sírkereszteken: X. Y. 1890-1938. Ez az elválasztó-jel az életet jelenti. Egyiknél húsz évet, a másiknál ötvenet, nyolcvanat jelent és csak kevésnél ennél többet. Ilyenkor, az esztendő fordulásánál rádöbben az ember arra gondolatra: az ő sírjára vájjon milyen évszám kerül majd másodiknak? Az egyiket tudja mindenki; születésének évszáma az. A másikat nem ismeri senki, így aztán senki sem bizonyos, hogy e máso­dik évszámnak nem 1955-öt vésik-e majd oda... 1

Next