A Szív, 1998 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
2 Nem vagyunk egyedül l egkedvesebb regényem az amerikai Thornton Wilder „hattyúdala” (magyarul A teremtés nyolcadik napja címen jelent meg), amelyben az író, ez a bölcs „tanítóbácsi” összefoglalja mindazt, amit élete során a létről, a történelemről megtudott. Nem kevés ez a tudás. A regény a legutóbbi századforduló idején játszódik, amikor Darwin neve még fölöttébb gyanúsan csengett, amikor a kalandvágyó vásott gyerekek vonatok tengelyére kapaszkodva mentek világgá. Főhőse a Nyolcadik nap gyermeke, egy új Ádám, aki elindul, hogy nevet adjon az állatoknak, megtalálja az egyetlen, csakis neki szánt asszonyt, akivel párja nincs, rendkívüli gyermekeket nemzenek, akik a maguk életében szintén továbbviszik a teremtés folytatásának művét, amit Isten az emberre bízott, és így tovább. Minden januárban fölidézem ezt a regényt, de most, ennek a kifejezetten Szentlélekre figyelő évnek az elején még inkább. Az első pünkösd óta a Szentlélek korszakában járunk, de úgy is mondhatjuk, hogy a teremtés nyolcadik napját éljük. Fölemelő feladatokat tartogat a számunkra ez a „nap”: a Szentlélek dolgozik a világ megújítására irányuló minden erőfeszítésünkben. Nekünk nem a különféle nyelveken beszélők között kell egységet teremtenünk - ehhez ma már nincs szükség csodára -, de lebontani a falakat, a szükségtelen kerítéseket ember és ember között - ez még a megoldásunkra vár. Amikor jó vagy máshoz, pedig ezért semmilyen ellenszolgáltatást nem kapsz; amikor az elhatalmasodó bűn közepette reménykedve várod a kegyelem túláradását; amikor családanyaként föláldozod magad, pedig ezt minden barátnőd ostobaságnak tartja; amikor elviseled a jogtalanságot, és még erkölcsi fölényedben sem akarsz tetszelegni; amikor lelkiismeretedre hallgatva olyan döntést hozol, amit senki nem ért meg, mégis felelősséget vállalsz érte... ilyen és még annyi más esetben mindig a Szentlélek folytatja bennünk Jézus Krisztus munkáját, és szenteli meg a világot. Boldog új évet kíván minden kedves Olvasónak megújult munkatársai nevében: a szerkesztő Fotó: Kohl Gabriella Reményik Sándor BÉKE Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend - Széthúzó erők erős egyensúlya. Mély belső bizonyosság idebent - Bizonyosság arról, hogy élni jó. Szenvedni elkerülhetetlen. Szeretni tisztám megistenülés. Meghalni szép S a kifejezést meglelni mindezekhez. Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orbán ordíthat aztán odakünt. Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent, csend. Isten hozott. A Szív Jelenleg a legidősebb erdélyi pap vagyok, a kilencvenedik évemet taposom. Elég jó egészségnek örvendek, csak két éve elestem, és azóta lábszárté törésben tehetetlenkedem. Két éve nem hagytam el lakásomat, ahol 87 éves húgommal élek együtt. Egyik versemet is mellékelem, az októberi ájtatosság egyik fohászát. Többet is tudnék küldeni, de nem tolakodom. (Teleky Dezső, Gyulafehérvár) [Köszönjük a verset is, de A Szívben a klasszikusokon kívül csak pedagógiai célból szoktunk fiatalok által írt verseket közölni a költők életkorának feltüntetésével.] ...mint ferences missziós nővérnek éveken át küldték A Szívet Kanadából Afrikába, hogy segítsen megőriznem magyar anyanyelvemet. ... A vasárnapi gondolatokat nagyon szeretem olvasni. Örültem az októberi szám elején annak az írásnak, amelynek a címe: Szűz és egyháztanító, és amely az igazán kicsiny, mégis nagy szentről, Szent Terézről szólt. Mi a belgiumi magyar lelkészen, Dobai Sándor atyán keresztül fizetünk elő 98- ra. (Pereszlényi E. nővér, Belgium) Egy éve vagyok előfizető, és nagyon a szívemhez nőtt A Szív. Áprilisra várjuk harmadik gyermekünket, miközben az egyik kislányunk két és fél éves, a másik pedig nyolc hónapos. Mióta ismerőseink, rokonaink tudják, hogy a harmadik is érkezőben van, mintha magyarázatot várnának tőlünk. Bizony, nagyon megsértődtem, amikor valaki megkérdezte: megtartjátok? Nem vártam volna ezt a kérdést olyan embertől, akinek tizenkét évi házasság után született végre gyermeke. Úgy véltem, ő igazán tisztában lehet egy élet értékével. (S. Szilvia, Pécs) [Szeretnénk, ha lapunk olvasóit igazi barátainak tudná tekinteni. Olyan barátoknak, akik őszinte örömmel osztoznak az ilyen fészek-jóhírekben.] (folytatás a 5. oldalon) A címoldalon szereplő kör alakú ábra a Jézus Társaságának ősi pecsétje.