A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

IDŐTLEN IDŐK Illyés Gyula Idők című verse tavaly januárban tet­szett meg annyira, hogy közöltük is akkor. Költője a „normális” és a fölöttünk lebegő másfajta időt egybevetve elvágyódik a számunkra adott elem­ből, a „folyékony” időből, hogy legalább egy jót kortyolhasson végre a másikból is, amit időtlennek nevez. Nem csupán a költőknek vannak tapasztalatai az időtlen időről. Számunkra, egyszerű emberek szá­mára is meg-megáll az idő, és nem is csak kivé­telesen. Amikor két ember egymásra talál és elköteleződik egész életére, amikor egy fiatal teljes tudatos­sággal és elszántan örök fogadalmat tesz vala­melyik szerzetesrend tagjaként, amikor egy ifjú anya, alig túl a szülés megpróbáltatásain, rámo­solyog újszülöttjére és „örül, hogy ember született a világra” - természetes, hogy az ilyen pillanatok nem mérhetők szokásos időmérő eszközeinkkel M ... . Minden kedves Olvasónknak, Jótevőnknek, Terjesztőnk „adjon Isten minden jót ez új esztendőben!" a mm ar lelkünkb­­ RUL Et Világossága. rül és a fény belőlünk, ■n tovább. Piri körülöttünk az élet

Next