A Szív, 2004 (90. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
IDŐTLEN IDŐK Illyés Gyula Idők című verse tavaly januárban tetszett meg annyira, hogy közöltük is akkor. Költője a „normális” és a fölöttünk lebegő másfajta időt egybevetve elvágyódik a számunkra adott elemből, a „folyékony” időből, hogy legalább egy jót kortyolhasson végre a másikból is, amit időtlennek nevez. Nem csupán a költőknek vannak tapasztalatai az időtlen időről. Számunkra, egyszerű emberek számára is meg-megáll az idő, és nem is csak kivételesen. Amikor két ember egymásra talál és elköteleződik egész életére, amikor egy fiatal teljes tudatossággal és elszántan örök fogadalmat tesz valamelyik szerzetesrend tagjaként, amikor egy ifjú anya, alig túl a szülés megpróbáltatásain, rámosolyog újszülöttjére és „örül, hogy ember született a világra” - természetes, hogy az ilyen pillanatok nem mérhetők szokásos időmérő eszközeinkkel M ... . Minden kedves Olvasónknak, Jótevőnknek, Terjesztőnk „adjon Isten minden jót ez új esztendőben!" a mm ar lelkünkb RUL Et Világossága. rül és a fény belőlünk, ■n tovább. Piri körülöttünk az élet