Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-22 / 16. szám
16. szám. Kassa, április hó 22-én. IV. évfolyam, 1875. H*" Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 70. sz. II. udvari emelet" Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden OC csütörtökén. ABAUJ-KASSAI LONY. (HALADÁS.) Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva r. vidékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj t 5-hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Teendőink. III. A homogeneitás külömböző nevezetű pártok közt leginkább abban gyökerezik, ha politikai programmjuk lényegben azonos. E tételt alkalmazva a közjogi ellenzékre, látni fogjuk, hogy annak mind a három árnyalata a 67- iki közjogi alapot elvetendőnek tartja, s politikai hitvallása abban kulminál, hogy Magyarország önálló, minden más államtól független, véres vagyona fölött önállóan rendelkező ország. Ezt vallja a bihari pontok alapján,, álló elvhű baloldal, úgy, mint a függetlenségi és 48-as párt. Mármost, ha ezen pont képezi — s ki állíthatná az ellenkezőt?! — a pártprogramot lényegét, s mégis a lényegben megegyezők az egyesülésre egy lépést sem tesznek akkor, amidőn a lutheránus politika hívei fuzionálnak a 67-iki közjogi alap híveivel azon jőszándékkal, hogy sprengolják a szélsőbalt, sőt némelyek oszentativ módon, ála Vidlicskay, kijelentik urbi et orbi, hogy jövőre is zsákutczában maradnak politikájukkal, — ily eljárás indokát az elfogulatlan szemlélő személyes differencziáknak fogja tulajdonítani, de a részakarat ezzel nem elégszik meg, gyanúsításra hajló természete mindenben, s természetesen a szélsőbal egyenetlenkedésében is titkos rúgót fog keresni. E sorok írója egy alkalommal, közjogi elvei miatt, tiszteletreméltó egyéniség által megtámadtatván, ezen támadás éle a szélsőbal forradalmi tendencziája ellen volt irányozva, s midőn támadó ellenfelemet a közjogi ellenzék nyilt, loyális programmjára, mely távol áll minden erőszakos tendencziától, utasítottam, sőt biztosítom, hogy pártom alkotmányos eszközökkel, menten minden erőszaktól kíván érvényt szerezni elveinek, azon választ nyerem tőle, hogy nem minden tagja pártunknak gondolkozik így, minek bizonyítékául felhozta a szélsőbal három árnyalata közt fenforgó differencziák kiegyenlíthetlenségét. — Tisztelt ellenfelem e szerint a szélsőbal pártárnyalatainak külön-külön állását úgy magyarázza, hogy az egyik loyális, a másik nem. S ellenfelem e meggyőződését osztják ezeren és ezeren, s felhasználják ellenünk azok is, kik nem kételkednek programmánk őszinteségében, de nem viseltetvén valami különös jóindulattal irántunk, lelkiismeretlenül tőkét csinálnak ellenünk ily czáfolatra nem érdemes insinuácziókból. De a tömeg könnyen kapaczitáltatja magát lelkiismeretlen izgatók által s azért nem csatlakozik pártunkhoz sok helyütt ott sem, hol az általunk képviselt elvek különben viszhangra találnának, s programmunkkal rokonszenvezne a nép, mert kételkedik őszinteségünkön, a midőn látja, hogy magunk közt sem tudunk megegyezni. A közjogi ellenzék három,,árnyalata_ tehát már azért Á is"-Tartozik.. egyesülni,...nehogy programmja őszinteségét, kétségbe vonja valaki, s az egyik árnyalatot loyálisnak hirdesse a'TraSik rovására. Ezt szándékoztunk még hozzáadni előző czikkünk indokolásául, melyben a közjogi ellenzék minden árnyalata szoros egyesülésének szükségét hangoztattuk. * A politikai aposztáziát nagyon megkönnyíti azon cinikus könnyelműség, mely egyes emberek elvhűtlensége fölött napirendre tér. Nálunk nem szégyen a politikai vándorlás. A szélsőbalról átcsapni a szélsőjobbra nálunk nem tartozik a ritkaságok sorába. A legcsekélyebb csalást bünteti a bíró, de a választók kijátszása még hazafias ténynek hirdettetik A hazugság megbélyegzi az embert, csak a képviselő bír erre immunitással. Az adott szó megszegése megbecstelenít mindenkit, ki igényt tart arra, hogy a tisztességes emberek közé soroztassék ; csak a képviselőnek szabad azt megszegni és széttépni a szerződést, melyet programmjával magáról kiállított. S mindez azért történik oly könnyen s gyakran, mert a választók nagyon kiskorúak, kik a helyett, hogy hűtlen képviselőjöket felelősségre vonnák, őt kolompnak tekintik, mely után a nyájnak, — nekik, a választóknak — indulniok kell. És ily körülmények közt még találkoznak éppen pártunk kebelében legtöbben, kik pártolják az átalános szavazatjog ez idő szerinti behozatalát. A szavazatjogra, valamint a legtöbb politikai jogokra bizony éretlen a mostani választók 80 százaléka is. *) De térjünk vissza a dologra! Mily módon lehetne hát azon segíteni, hogy az elvek aposztáziája tűnjék le a napirendről! Erre más mód nincsen, mintha pártunk körében oda hatni fogunk, hogy pártunk minden elvhű tagja, minden egyes apostatával a leghatározottabb megvetését éreztesse, s e megvetést átvihetjük a szocziális térre is. Ha nem tudjuk becsülni a szavaszegő, ámító, csaló, hazug embereket az élet egyébb viszonyaiban, miért volna erre szabadalmuk csak a politikai iparlovagoknak ? Mert tisztelet minden meggyőződésnek ! S mi elsők vagyunk, kik nem kívánjuk a politikai differencziák oly nemű elmérgesedését, hogy pártellenfelek ellenségekké váljanak, sőt tiszteljük azt is, ki azon meggyőződésben van, hogy „mutavit consilium in melius", azaz ki önérdek nélkül változtatta meg politikai elveit, s meggyőződésből átment az ellenpárthoz; ily dezercziót nem is bélyegeztünk meg soha, s például Ghyczyről mindig és mindenki tisztelettel fog megemlékezni. Ám a politikai anosztaták kilencz tizedrésze nem azért hagyja el a régi zászlót, mintha meggyőződött volna, hogy addig~~T037—ügyiért lMifi volt, de mert önérdeke, hiúsága hamarább talál ott kielégítést. A közügy náluk semmi, saját énjök pedig minden. S bármint vélekedjék valaki a közvélemény csalatkozhatlanságáról, abban az egyben nem lehet kételkednünk, hogy tisztakezű, önzetlen embereket nem szokott gyanúba venni. Akit a közvélemény gyanúba vészén, az rendszerint kétes jellemű ember. Ilyenekkel kell éreztetnünk teljes megvetésünket. Hogy azonban a merev pártszempont igazságelleni bűnné ne fajuljon el, erre még egy igen-igen lényeges kellék hiányzik pártunk jelen szervezetében, s erről a jövő számban. Hedry Bódog. ‘ Lapunk szerkesztője a kassai balpárt tagjaiból mintegy negyvenet _I. hó 18-án értekezletre hitt össze, melyen a május 11-iki gyűlés körüli téendők tárgyaltattak. Az értekezlet egyhangúlag kimonda, hogy marad ezután is közjogi ellenzék s helyeslő tudomásul vette a gyűlés tárgyában eddig tett intézkedést. Ezután elhatározta, hogy a Pestről érkezendő országgyűlési képviselőket, május hó 1-én az indóháznál küldöttségileg fogja fogadni. Majd szóba jött a vendégeknek magánházakhoz történendő elhelyezése, s bár külvárosi polgártársaink a legnagyobb készséggel vállalkoztak vendégek elfogadására, mindazáltal — nehogy esetleg, ha vendégeink nagyobb számmal érkeznének, egyik másik elvtársunk szállás nélkül maradjon — kimondatott, hogy a magánházakhoz való elszállásolás mellőztetik ugyan, de egyeseknek szives ajánlata köszönettel fog vétetni. (Ily ajánlatok már is téteztek szerkesztőségünknél, nevezetesen Schifbeck Mátyás barátunk négy szobát ajánlott fel az orsz. képviselők számára, Bulyi Dezső és többen szintén tettek ajánlatot.) Határoztatott továbbá, hogy május hó 1-én a Léderer szálloda nagytermében értekezlet, ezután Schalkháznál ismerkedési estély fog tartatni. A gyűlés május 2-án d. e. 10 órakor veszi kezdetét a polgári kör és esetleg a nagy kaszinó termében. A gyűlést társas ebéd zárja be, mely Léderernél fog megtartatni, s melyen nem elvtársak is szivesen fognak láttatni. — Az országgyűlési 48-as pártot gyűlésünkön K. Baldácsy Antal és Szederkényi Nándor fogják képviselni; a függetlenségi párttól hivatalos értesítést még nem kaptunk, de magánértesülés szerint Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Orbán Balázs és Csávolszky Lajos szándékoznak jönni. Hogy a gyűlésen mily indítványok kerülnek tárgyalás alá, azt az értekezlet fogja megállapítani ; eddigelé csak egy öt pontból álló indítványról van tudomásunk, melyet Timkó József és társai fognak elfogadás végett benyújtani. — Végül a városunkban netalán egészen ismeretlen elvtársainknak tudomásukra hozzuk, hogy megszállásul Schifbeck, Léderer, Schalkház és az Európa czímű vendégfogadókat ajánljuk. *) Az átalános szavazatjogot illetőleg t. barátunkkal egy nézeten vagyunk, de nem oszthatjuk véleményét a kiskorúak %-ára nézve. Szerk. Kit illethet a kezdeményezés érdeme ? Mondja aztán valaki, hogy a magyar iparosok nem kívánnak haladni a korral, vagy hogy a politikai téren nem fejlődtek már odáig, hogy idejében képesek jelezni azon átalakulást, mely mint a parázstűz a hamu alatt, csak az alkalomszerű közvetítést várta, hogy emésztő lánggal lobogjon fel. A „szabadelvű párt“ diadalát üli. Átalakulások s egyesülések történnek a különböző elvű pártok közt, és a sokat jelentő név által megemésztetik minden, ami a múltban keserűséggel tölté el a nemzetet. Tiszáé a dicsőség, ki hét évi küzdelme után végre feltalálta a mentő eszközt, a hangzatos nevet, mely alatt sorakoztatja hű embereit. A nagy alkotmányos pártoké az érdem, kik a „szabadelvűség“ elnevezésével elvhű vezéreik körül, szilárd eltökéléssel csoportosulnak — megmenteni a hazát. Megnyertünk, mindent, amit valaha még csak reményleni is merészkedtünk, és a megyei és városi politikai egyesületek, üdvözlő feliratok s kivilágítások tanúskodnak arról, hogy a magyar nemzet valóban boldog — mert elérte kívánságainak netovábbját. Csak a méltányos beismerésnek és a valódi igazságnak nincs még szövetnek gyújtva. A mi ezelőtt 9 hónappal még bűnnek tartatott, sőt politikai nagy lapjaink által egyaránt gúnyos czélzatokkal rágalmaztatok, — ma mint egyedüli mentő eszköz dicsőrttetik minden oldalról ugyan, de azért az igazság be nem ismertetik. A vezéreket győzelmükben dicsfény körözi. A szegény lenézett közharczosokról elfelejtkezik a történelem, holott pedig ezek nélkül győzni nem lehet. Midőn a zombori ugaron 1874-ik év julius hó 2-án a közgazdasági s politikai szakképviselet felett megkezdődött az elvi harcz, a politikai pártemberek nézetkülönbség nélkül hangoztatták, hogy le Rábbal s az iparos mozgalommal, mert ez sérti az ország becsületét. Az iparosok jelezni óhajtván korszerű mozgalmukat, jelvényekre: „A mádi választókerület szabadelvű pártjának zászlója“ czímet hímezték. Mindenki gúnyolta a törekvést, s iparkodott rágalommal illetni azon egészségesnek bizonyult közgazdasági mozgalmat, vezetőit s jelöltjét, kik az uj zászlót felemelni merészkedtek. Kilencz hó alatt megérett az eszme; az uj kormány elsősorban közgazdasági érdekeket ígér érvényre emelni s Tisza magáénak vallja a szabadelvű törekvések kezdeményezését. A kilenczbó előtti