Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-22 / 16. szám

16. szám. Kassa, április hó 22-én. IV. évfolyam, 1875. H*"­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 70. sz. II. udvari emelet" Semmit sem közlünk, ha nem tud­juk kitől jön. Kéziratok visszakül­désére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden OC csütörtökén. ABAUJ-KASSAI LONY. (HALADÁS.) Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva r. vidékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj t 5-hasábos petit­sorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petit­sorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők.­ ­Teendőink. III. A homogeneitás külömböző nevezetű pártok közt leginkább abban gyökerezik, ha politikai pro­­grammjuk lényegben azonos. E tételt alkalmazva a közjogi ellenzékre, látni fogjuk, hogy annak mind a három árnyalata a 67- iki közjogi alapot elvetendőnek tartja, s politikai hitvallása abban kulminál, hogy Magyarország ön­álló, minden más államtól független, vére­s va­gyona fölött önállóan rendelkező ország. Ezt vallja a bihari pontok­­ alapján,, álló elvhű baloldal, úgy, mint a függetlenségi és 48-as párt. Már­­most, ha ezen pont képezi — s ki ál­líthatná az ellenkezőt?! — a pártprogramot lénye­gét, s mégis a lényegben megegyezők az egyesü­lésre egy lépést sem tesznek akkor, a­midőn a lut­heránus politika hívei fuzionálnak a 67-iki közjogi alap híveivel azon jőszándékkal, hogy sprengolják a szélsőbalt, sőt némelyek oszentativ módon, ála Vid­­licskay, kijelentik urbi et orbi, hogy jövőre is zsák­­utczában maradnak politikájukkal, — ily eljárás in­dokát az elfogulatlan szemlélő személyes differen­­cziáknak fogja tulajdonítani, de a részakarat ezzel nem elégszik meg, gyanúsításra hajló természete mindenben, s természetesen a szélsőbal egyenetlen­­kedésében is titkos rúgót fog keresni. E sorok írója egy alkalommal, közjogi elvei miatt, tiszteletreméltó egyéniség által megtámadtatván, ezen támadás éle a szélsőbal forradalmi tendencziája ellen volt irá­nyozva, s midőn támadó ellenfelemet a közjogi el­lenzék nyilt, loyális programmjára, mely távol áll minden erőszakos tendencziától, utasítottam, s­őt biztosítom, hogy pártom alkotmányos eszközökkel, menten minden erőszaktól kíván érvényt szerezni elveinek, azon választ nyerem tőle, hogy nem min­den tagja pártunknak gondolkozik így, minek bi­zonyítékául felhozta a szélsőbal három árnyalata közt fenforgó differencziák kiegyenlíthetlenségét. — Tisztelt ellenfelem e szerint a szélsőbal pártárnya­latainak külön-külön állását úgy magyarázza, hogy az egyik loyális, a másik nem. S ellenfelem e meg­győződését osztják ezeren és ezeren, s felhasználják ellenünk azok is, kik nem kételkednek program­­mánk őszinteségében, de nem viseltetvén valami kü­lönös jó­indulattal irántunk, lelkiismeretlenül tő­két csinálnak ellenünk ily czáfolatra nem érdemes insinuácziókból. De a tömeg könnyen kapaczitáltatja magát lel­kiismeretlen izgatók által s azért nem csatlakozik pártunkhoz sok helyütt ott sem, hol az általunk kép­viselt elvek különben viszhangra találnának, s prog­­rammunkkal rokonszenvezne a nép, mert kételkedik őszinteségünkön, a midőn látja, hogy magunk közt sem tudunk megegyezni. A közjogi ellenzék három,,árnyalata_ tehát már azért Á is­"-Tart­ozik.. egyesülni,...nehogy programmja őszinteségét, kétségbe vonja valaki, s az egyik ár­nyalatot loyálisnak hirdesse a'T­raSik rovására. Ezt szándékoztunk még hozzáadni előző czik­­künk indokolásául, melyben a közjogi ellenzék min­den árnyalata szoros egyesülésének szükségét han­goztattuk. * A politikai aposztáziát nagyon megkönnyíti azon cinikus könnyelműség, mely egyes emberek elvhűtlensége fölött napirendre tér. Nálunk nem szégyen a politikai vándorlás. A szélsőbalról átcsapni a szélsőjobbra nálunk nem tar­tozik a ritkaságok sorába. A legcsekélyebb csalást bünteti a bíró, de a választók kijátszása még hazafias ténynek hirdette­­tik A hazugság megbélyegzi az embert, csak a kép­viselő bír erre immunitással. Az adott szó megsze­gése megbecstelenít mindenkit, ki igényt tart arra, hogy a tisztességes emberek közé soroztassék ; csak a képviselőnek szabad azt megszegni és széttépni a szerződést, melyet programmjával magáról kiállított. S mindez azért történik oly könnyen s gyak­ran, mert a választók nagyon kiskorúak, kik a he­lyett, hogy hűtlen képviselőjöket felelősségre von­nák, őt kolompnak tekintik, mely után a nyájnak, — nekik, a választóknak — indulniok kell. És ily körülmények közt még találkoznak ép­pen pártunk kebelében legtöbben, kik pártolják az átalános szavazatjog ez idő szerinti behozatalát. A szavazatjogra, valamint a legtöbb politikai jogokra bizony éretlen a mostani választók 80 százaléka is. *) De térjünk vissza a dologra! Mily módon le­hetne hát azon segíteni, hogy az elvek aposztáziája tűnjék le a napirendről! Erre más mód nincsen, mintha pártunk kö­rében oda hatni fogunk, hogy pártunk minden elvhű tagja, minden egyes apostatával a leghatározottabb megvetését éreztesse, s e megvetést átvihetjük a szo­­cziális térre is. Ha nem tudjuk becsülni a szava­­szegő, ámító, csaló, hazug embereket az élet egyébb viszonyaiban, miért volna erre szabadalmuk csak a politikai iparlovagoknak ? Mert tisztelet minden meg­győződésnek ! S mi elsők vagyunk, kik nem kíván­juk a politikai differencziák oly nemű elmérgesedé­sét, hogy párt­ellenfelek ellenségekké váljanak, sőt tiszteljük azt is, ki azon meggyőződésben van, hogy „mutavit consilium in melius", azaz ki önérdek nél­kül változtatta meg politikai elveit, s meggyőző­désből átment az ellenpárthoz; ily dezercziót nem is bélyegeztünk meg soha, s például Ghyczyről min­dig és mindenki tisztelettel fog megemlékezni. Ám a politikai anosztaták kilencz tizedrésze nem azért hagyja el a régi zászlót, mintha meg­győződött volna, hogy add­ig~~T037—ügyiért­ lMifi volt, de mert önérdeke, hiúsága hamarább talál ott ki­elégítést. A közügy náluk semmi, saját énjök pedig minden. S bármint vélekedjék valaki a közvélemény csalatkozhatlanságáról, abban az egyben nem lehet kételkednünk, hogy tisztakezű, önzetlen embereket nem szokott gyanúba venni. A­kit a közvélemény gyanúba vészén, az rendszerint kétes jellemű ember. Ilyenekkel kell éreztetnünk teljes megvetésünket. Hogy azonban a merev pártszempont igazság­elleni bűnné ne fajuljon el, erre még egy igen-igen lényeges kellék hiányzik pártunk jelen szervezeté­ben, s erről a jövő számban. Hedry Bódog. ‘­­ Lapunk szerkesztője a kassai balpárt tagjaiból mintegy negyvenet _I. hó 18-án értekezletre hitt össze, melyen a május 11-iki gyűlés körüli té­­­en­dők tárgyaltattak. Az értekezlet egyhangúlag ki­monda, hogy marad ezután is közjogi ellenzék s helyeslő tudomásul vette a gyűlés tárgyában ed­dig tett intézkedést. Ezután elhatározta, hogy a Pestről érkezendő országgyűlési képviselőket, május hó 1-én az indóháznál küldöttségileg fogja fogadni. Majd szóba jött a­ vendégeknek magán­házakhoz történendő elhelyezése, s bár külvárosi polgártársaink a legnagyobb készséggel vállalkoztak vendégek el­fogadására, mindazáltal — nehogy esetleg, ha vendé­geink nagyobb számmal érkeznének, egyik másik elv­társunk szállás nélkül maradjon — kimondatott, hogy a magánházakhoz való elszállásolás mellőzte­­tik ugyan, de egyeseknek szives ajánlata köszönettel fog vétetni. (Ily ajánlatok már is téteztek szerkesz­tőségünknél, nevezetesen Schifbeck Mátyás barátunk négy szobát ajánlott fel az orsz. képviselők számára, Bulyi Dezső és többen szintén tettek ajánlatot.)­­ Határoztatott továbbá, hogy május hó 1-én a Léderer szálloda nagy­termében értekezlet, ezután Schalkháznál ismerkedési estély fog tartatni. A gyű­lés m­ájus 2-án d. e. 10 órakor veszi kezdetét a polgári kör és esetleg a nagy kaszinó termében. A gyűlést társas ebéd zárja be, mely Léderernél fog megtartatni, s melyen nem elvtársak is szivesen fognak láttatni. — Az országgyűlési 48-as pártot gyűlésünkön K. Baldácsy Antal és Szederkényi Nándor fogják képviselni; a függetlenségi párttól hivatalos értesí­tést még nem kaptunk, de magán­értesülés szerint Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Orbán Balázs és Csávolszky Lajos szándékoznak jönni.­­ Hogy a gyűlésen mily indítványok kerül­nek tárgyalás alá, azt az értekezlet fogja megálla­pítani ; eddigelé csak egy öt pontból álló indítvány­ról van tudomásunk, melyet Timkó József és társai fognak elfogadás végett benyújtani. — Végül a városunkban netalán egészen is­meretlen elvtársainknak tudomásukra hozzuk, hogy megszállásul Schifbeck, Léderer, Schalkház és az Európa czímű vendégfogadókat ajánljuk. *) Az átalános szavazatjogot illetőleg t. barátunkkal egy nézeten vagyunk, de nem oszthatjuk véleményét a kis­korúak %-ára nézve. Szerk. Kit illethet a kezdeményezés érdeme ? Mondja aztán valaki, hogy a magyar iparosok nem kívánnak haladni a korral, vagy hogy a poli­tikai téren nem fejlődtek már odáig, hogy idejében képesek jelezni azon átalakulást, mely mint a pa­­rázstűz a hamu alatt, csak az alkalomszerű közve­títést várta, hogy emésztő lánggal lobogjon fel. A „szabadelvű párt“ diadalát üli. Átalakulá­sok s egyesülések történnek a különböző elvű pár­tok közt, és a sokat jelentő név által megemészte­­tik minden, a­mi a múltban keserűséggel tölté el a nemzetet. Tiszáé a dicsőség, ki hét évi küzdelme után végre feltalálta a mentő eszközt, a hangzatos ne­vet, mely alatt sorakoztatja hű embereit. A nagy alkotmányos pártoké az érdem, kik a „szabadelvű­ség“ elnevezésével elvhű vezéreik körül, szilárd el­­tökéléssel csoportosulnak — megmenteni a hazát. Megnyertünk, mindent, a­mit valaha még csak re­ményleni is merészkedtünk, és a megyei és városi politikai egyesületek, üdvözlő feliratok s kivilágítá­sok tanúskodnak arról, hogy a magyar nemzet va­lóban boldog — mert elérte kívánságainak neto­vábbját. Csak a méltányos beismerésnek és a valódi igazságnak nincs még szövetnek gyújtva. A mi ez­előtt 9 hónappal még bűnnek tartatott, sőt politi­kai nagy lapjaink által egyaránt gúnyos czélzatok­­kal rágalmaztatok, — ma mint egyedüli mentő esz­köz dicsőrttetik minden oldalról ugyan, de azért az igazság be nem ismertetik. A vezéreket győzelmükben dicsfény körözi. A szegény lenézett közharczosokról elfelejtkezik a tör­ténelem, holott pedig ezek nélkül győzni nem lehet. Midőn a zombori ugaron 1874-ik év julius hó 2-án a közgazdasági s politikai szakképviselet felett megkezdődött az elvi harcz, a politikai pártemberek nézetkülönbség nélkül hangoztatták, hogy le Ráb­­­bal s az iparos mozgalommal, mert ez sérti az or­szág becsületét. Az iparosok jelezni óhajtván kor­szerű mozgalmukat, jelvényekre: „A mádi választó­­kerület szabadelvű pártjának zászlója“ czímet hí­mezték. Mindenki gúnyolta a törekvést, s iparkodott rágalommal illetni azon egészségesnek bizonyult köz­­gazdasági mozgalmat, vezetőit s jelöltjét, kik az uj zászlót felemelni merészkedtek. Kilencz hó alatt megérett az eszme; az uj kormány első­sorban közgazdasági érdekeket ígér érvényre emelni s Tisza magáénak vallja a szabad­elvű törekvések kezdeményezését. A kilenczbó előtti

Next