Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-10 / 23. szám
< Kassa, junms IV. évfolyam. 1875. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő utcza 70. sz. II. udvari emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csüti>rti.kUn. 23. szám. ABAUJ-KASSAI LONY. (HALADÁS.) Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva a vidékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj t 5-hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Kossuth Lajosnak lapunk szerkesztőjéhez írt, részben magánügyekre vonatkozó leveléből adjuk a következő — közérdekű részeket: Nagy hazánkfia megemlékezvén a Felsőmagyarországi Múzeumról is, ezeket írja: „A Felsőmagyarországi Múzeum-egyletről szólva, engedje Ön kérdeznem: van-e már ez egyletnek természethistóriai gyűjteménye a Felsőmagyarországi ásványokból s növényekből (a faneműeket különféle átmetszetű törzsdarabokban is értve). Nagyon czélszerű dolog az ily vidéki termény-gyűjtemény. Minden megyében kellene lenni. Melléjük kellene tenni példányokat az iparmű czikkekből, melyekre ama nyers termények anyagul szolgálnak. Ily gyűjtemények nemcsak a vidék produktivitását ismertetik meg, hanem ha gyakorlati irányú felolvasások berendezésével hozatnak kapcsolatba, igen előnyös tényezők lehetnek a hasznos ismeretterjesztés áldásos munkájában. Nagyon örvendenék, ha értesülnék, hogy e szerény figyelmeztetésem későn jött.“ (E tekintetben megnyugtató felvilágosítással szolgáltunk. Szerk.) Alább : „Régóta bánt, boszant, keserít, hogy akadnak emberek az országban, kik nem átallanak igénytelen nevemmel visszaélni.“ Itt hosszabban ír a lapunk 20-ik számában Simonides által feltüntetett visszaélésekről s a hazahívási ügyről. A levélnek ezen részét következőleg zárja be:—p Hogy a nevemmeli_visszaélések engem nagyon elkedvetlenítenek, azt nem tagadhatom. De ha netalaki (mit nem tudok) e visszaéléseknél valahol azon számítás is találna lappangani, hogy a bosszantások, elkedvetlenítések engem oda vihetnek,hogy a közügyek iránti érdeklődéstől visszavonuljak: megmondom kereteken, hogy e számításból semmi sem lesz. Kettőt mentettem meg ..az élet viharából. A lelkiismeret nyugalmát s a kötelesség érzetet. S míg eszemet tudom s tagjaimat birom, nem adhatja magát elé, az elkedvetlenítésnek oly özöne, hogy a másodikról megfeledkezve, az elsőt feláldozzam.“ ^ A közügyekre vonatkozólag ezeket írja »A kép........ bizony nem vigasztaló. Megerősíti azon benyomást, melyet a közjogi ellenzék kassai gyűlésének gyakorlati eredménye felől a hírlapokból merítettem. Hiszen amennyi történt, helyesen történt, de én megvallom, többet vártam. Vártam annak a bizonyos szervesen beosztott összevágó munkásságnak berendezését, melyhez a hangyák meg a méhek oly jól értenek, de mit mi a magyarok Istenének ingyen kegyelmére támaszkodó nép, úgy látszik még saját kárunkon sem tanultunk el. Én legalább a kassai gyűlésnek az akczió terén nyomát nem igen látom. Lehet, hogy rósz szemem nem jól lát a távolba, de biz én nem látom. És én ezt nagyon sajnállom. A mostani választás nem amolyan periodicus restaurationális alkalom ám, melynél az ember azon megnyugtató érzéssel sürög-forog, hogy végre is „kurta szám a három“ — majd helyrehozzuk 78-ban, amit 75-ben elhanyagoltunk. Nem ilyen alkalom ez. Nagyon válságos időket élünk. Az uralkodók ölelkeznek, de lábaik alatt vulkán forr; a gőz feszül, s csak aki a boldogok álmát alussza, az nem érzi, hogy reng a föld s „az ítélet közéig“ — amint az órajelző Muezzin mondja. Nem valószínű, hogy az Európai „fegyverzett béke, ez a nagy kaszárnya állapot, melynek terhe alatt a népek roskadoznak, még a most választandó országgyűlés végéig feltartható legyen. Láttuk csak e napokban is, mi pókháló szálakon függ ez a béke, melyet ép azért emlegetnek annyit, mert senki sem hiszen benne. És én a dolgot akként látom, hogy fia, a mostani választásoknál a Nép józan esze s hazafias ösztönszerűsége nem mutat fel Európa előtt egy legalábbis igen tekintélyes számú pártot, mely az állami függetlenség zászlaját kiemeli a sorból, melybe a volt balközépi párt képviselőinek a Deákpárttal összeolvadása azt megbocsáthatlanul belegyűrte; ha e választásokból nem kerül ki párt, elég erős arra, hogy felelevenítse Európában a most már jóformán kiveszett hitet, miként Magyarország állami függetlenségének kérdése még mindig oly kérdés, mely a Magyar Nemzet egy legalábbis nagyon tekintélyes részének aspiratióiban elevenen él; — ha ezen nemzeti aspiratiók nem lesznek annyira számbavehetőleg képviselve az országgyűlésen, miszerint nyilvánvaló legyen a világ előtt, hogy dacára minden közösügyes adaparfüsióknak bizony Magyarország csak még sem lett Austriává ; — ha Hazánk személyesitése csak a házi szennyes mosó teknője körül lesz észrevehető s nem egyszersmind akként is, miszerint lássa a világ, hogy Magyarországon, melyet a közösügyes bús magyarkák (mint hajdan Metternich Italiát) geographiai elnevezéssé degradáltak: Nemzet él, mely állami egyéniségét nem adja fel, s melyet mint ilyet kell számba venni a világ politika combinátióiban, nem pedig csak mint bárkát, melyet a nagyon kétes jövőjű Austria vontat: — bizony bizony mondom, ha a nemzet a mostani választásoknál nemzeti fenmaradásunk e feltételeiről kellő eréllyel nem gondoskodik; — sokan élnek hazánkban, akik megérik azon keserves napot, melyen a történelem kérlelhetlen logicája elmondandja Hazánk felett az ítéletet: „finis Hungáriáé“. Aztán még ha eléggé fatalisták lennénk is, hogy a Magyarok Istenébe vetett bizalommal ne gondoljunk a láthatáron feltornyosuló sötét fellegekkel, azt legalább nem kellene felejteni, hogy ha semmi nagyobb válság nem hökkenti ki az események kerekét a vágásból, hát annyi bizonyos, hogy a jövő országgyűlés cyclusába a quota kérdése bele esik. No hiszen majd meglátja a Nemzet, miként oldja meg számára e kérdést a közösügyes Deák- Tiszapárt, ha a választók nem gondoskodnak, hogy a Bécs iránti alázatos condescendentia erélyesen fékezve legyen. Véletlenül csodálkozom, hogy eddig a választási mozgalmakban e fontos körülmény még csak szóba sem hozatott. Az mondatik, hogy Magyarországon a hatályos működéshez legalábbis vidéki tekintély kell....... Hja ez perse baj. Én a helyzetet oly világosnak látom, s a magyar nép józan esze felől tapasztalás után, oly jó véleménnyel voltam, miszerint azt hinném, hogy a kérdés nem olyan bonyodalmas, hogy tekintélyre legyen szükség, választást tenni a pártok közt. Az ország zilált háztartásáról annyit legalábbis mindenki tud, hogy e ziláltság s a közösügyes rendszer behozatala közt a legszorosabb kapcsolat van; nemcsak a rettenetes terhek miatt, melyeket ez a nemzet nyakába rótt, hanem azon szembetűnő pressió miatt is, melyet az ország pénzügyeinek s közgazdászatának egészséges berendezése ellen gyakorol. — Ha Shakespeare Julius Cesarja elmondhatta, hogy őz a veszély egy napon született ikertestvérek; — bizony Magyarországnak a tönkrejutás fokáig nőtt bajai is elmondhatják, hogy ők s a közösügy egy napon született ikertestvérek. Idősebb ez. (Ez nagyon mérsékelt felfogás. Én a közösügyes rendszert a bajok anyjának tartom.) A dolog tehát így áll. Hazánk hajója a közösügyes szirttől egy léket kapott, s ezen annyi víz tódult be, hogy a hajó már sülyedő félben van. — A hajó legénysége két partra oszlik. — Az egyik azt mondja: álljunk neki, dugjuk be azt a léket, mert azon több víz tolul be, mint amennyit kézi szivattyúinkkal kihúzhatunk, így el kell vesznünk. A másik azt mondja: nem szabad ahoz a lékhez nyúlni, azt hagyni kell; az „kétoldalú szerződéssel“ van garantirozva. Hát csak maradjunk a kézi szivattyúknál. Kell ahoz tekintély, hogy aki veszni nem akar, meg tudja választani, melyik párthoz álljon ? De ha mégis tekintély kell, nem úgy van már ma, hogy a tekintély örökbe száll. Most a tekintély a tett szülöttje. Hát nem azért van semmit sem tevés, mert nincs tekintély, hanem azért nincs tekintély, mert nincs cselekvés. Tenni kell és lesz. — Nem lesz jelige az: „Veletek, általatok, ha nektek tetszik. Nélkületek, ellenetek, ha kell. Én elmondhatom : probatum est. Van szerencsém Önt tisztelettel üdvözleni. Kossuth.