Abauj-Kassai Közlöny, 1876 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1876-05-04 / 18. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kováics utcza al-ib sz. a. ABAUJ-KASSAI Semmit sem közlünk, ha nem tud­juk kitől jön. Kéziratok visszakül­désére nem vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden „ ..... . , s csütörtökön, Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva v­­­idékre postán küldve. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj i 5­ hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3­ hasábos petit­sorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez kármentve intézendők. Ez is érv. Azon eszközök, mik a közvéleménynek, mely független nemzeti bankot s önálló vámterületet kö­vetel, puhitására s nemzetgazdasági kapitulácziónk törvényesítésére s megörökítésére szánvák, egytől­­egyig oly nyomorultak, hogy csak a minden politi­kai morálból kivetkőzött cinizmus, s kötelességéről megfeledkezett udvaron ez szolgalelküség képes ilye­nek használatára vállalkozni. Azonban valamennyi közt a legpimaszabb, s legnyomorultabb azon mentegetőzés, hogy hazánk anyagi érdekeit kellően megóvni azért nem lehet, mert ily egyezséget, mely némi méltányosságot tanúsítana álla­munk iránt, az osztrák reichsrathban lehetetlen volna k­er­e­s­z­tü­l vi­n­ni. Ha tehát kell osztrák barátság, ez csak teljes anyagi abdiká­­cziónk árán szerezhető meg. Hogy találkozik magyar államférfi, ki Magyar­­ország ily brutális megsértését kimondani meri! Hogy akad magyar toll, mely ily gyalázatot komolyképüséggel s pirulás nélkül leírhat!...’ A politikai abdikáczió szomorú, s mint alkalmunk van most bőven tapasztalni, következmény­terhes idejében azzal vigasztalták magukat s a nem­zetet a transigáló kishitüek, hogy azon veszteségünk fejében, a miért hogy sarkalatos politikai közjoga­inkról lemondunk a szomszédi jó viszony és béke érdekében, de kárpótlást fogunk találni anyagi jólétünkben. Ott szabad kezünk lesz, nem akadá­lyozva senki és semmi által. S ime! kilátásba helyezett anyagi független­ségünk most oda lyukad ki, hogy vagy adjuk meg magunkat „auf Gnade und Ungnade“ Auerspergék­­nek, vagy vége lesz az alkotmányos játéknak, mert a Reichsrath nem fog soha más értelmű egyezséget szavazatával szentesíteni, mint azt, mely Magyarország anyagi jólétének feltétlen kapituláczióját­ vonja maga után. S isten bocsá! — találkozik elég oly hülye nálunk is, ki ily érvet komolyan megfontolandó ok­nak tart az engedékenységre. Hogy nem pirul a magyar parlament!!­ Bizony büszke lehet mameluksági „ renoméé “­­jára! Az, persze, eszébe sem jut senkinek Bécsben, hogy hát a magyar parlament tán még­sem annyira kadaver, hogy vele számolni fölösleges volna. Bécs­ben azon hitben élnek, hogy Tisza Kálmán kormány­elnök egy intésére, a háromszáz képviselő, a „mu­száj “-t pártprogrammjának uj dogmájává emelendi. De a „Reichsrath“? „Ez már más, te paraszt“. Ott a kulturnáczió kiberetvált prófétái őrködnek az osztrák gyárosok s bank­részvényesek érdekei fölött. S ha a barbár magyar nem volna hajlandó tovább is magát kizsákmányoltatni e kedélyes, derék szom­szédok által, még eszükbe juthatna minket magunkra hagyni a faképnél, barbár indusztriánkkal, s csatla­kozni kultur­testvéreikhez. Hát bizony e „loyális“ nép­től kitelnék a turpisság, hogy merő hálából a dédelge­­tésért „loyalis“ (!) gemüthlichkeittal isten hozzádot mondjon a habsburgi dinasztiának, s hódoljon a „Heldengreis “-nak. No, hát mi ugyan nem fogunk sírni e nagy csapás miatt, s nem is lepne meg minket a „deutsche Biederkeit“ ilyetén nyilatkozása. De irányadó államférfiainktól s a „szabadelvű" kom­pheusoktól kitelik, hogy döntő érvül fogják fel­hozni a nemzetgazdasági kapituláczió mellett azt, hogy más egyezményt ez idő szerint az osztrák reichsrathban nem lehet keresztülvinni. Ha ez bekövetkeznék, akkor igazán nem ma­rad egyéb hátra, mint Kossuthtal elmondani: „miserere!“ Hedry Bódog. A polgári iskolák, múlt számban kifejtett elvek alkalmazására nézve leghelyesebbnek tartanék az országos polgári iskolai tanegyesület I. évi április hó 11—13-án tar­tott üléseiben megvitatott és elfogadott ide vonat­kozó javaslatokat elfogadni és életbeléptetni. Az említett egyesület a polgári fia-iskolák szervezését, illetőleg a következő határozatokat hozta: „A pol­gár­i f­i­ú -­iskolák tanfolyama két részre osztandó: egy 4 évfolyamú általános műveltséget adó elméleti- és egy 2—3 évfolyamú szaktanfolyamra. Ennek meg­­felelőleg a polgári fiu-iskolák 4 osztá­­lyuakká és szakosztál­lyal megtoldott 6—7 évfolyamuakká szervezendők­. Négy­­osztályú polg. fiu-iskolák azon kisebb helységekben állítandók fel, melyeknek anyagi ereje nem engedi meg egy 6—7 évfolyamú, szakosztál­lyal megtoldott polgári iskola fenntartását. De mindenesetre tekin­tettel kell lenni arra, hogy minden vidéknek meg­legyen az érdekeinek megfelelő szakosztál­lyal meg­toldott polgári iskolája. E végre minden, — valamely vidék központját képező — nagyobb, 5000 lakosnál népesebb helység és sz. kir. város egy szaktanfolyam­mal megtoldott 6—7 évfolyamú polgári fiu-iskola felállítására és fenntartására lenne kötelezendő. Sőt azon vidékeken, — hol az ily nagyobb helység 30 k. méternél (közel 4 posta mértföld) távolabb esik, — a fennírtnál­­ kevesebb népességű vidéki központ­ban állítandó fel egy, az illető vidék igényeinek megfelelő szakosztál­lyal megtoldott polgári fiu-iskola. Hogy az egyes polgári fiu-iskolák közül melyik minő szakosztál­lyal egészítendő ki, ezt általános­ságban kimondani nem lehet, mert erre egyedül azon helység és vidék lakosai többségének foglalko­zása, helyzete és igényei lehetnek mérvadók, mely­ben a polg. iskola fölállittatik. Ott azonban, hol egy vidéken több polgári iskola állíttatnék, oda kel­lene törekedni, hogy többféle szakosztály legyen felállítva. A különböző polgári iskolák kiegészíté­séül mindenesetre szükségesnek látszik az ipar, kereskedelem, közlekedés és gazdászat igényeit venni első­sorban tekintetbe. Ehez képest kívánatos lenne kereskedelmi-, ipari-, közlekedési- és gazdasági szak­osztályok felállítása. Az egyes szakosztályok részletes tervére ez alkalommal nem terjeszkedhetünk ki, ahelyett csak azon főbb szempontokat említjük meg, melyekre kiváló figyelmet kell a szakosztályok fel­állításánál fordítanunk, — így a kereskedelmi szak­osztályoknál tekintetbe kell vennünk a kereskedők és pénzintézetek igényeit. Az ipari szakosztályoknál pedig nem szabad mellőznünk a gyakorlati gépésze­tet, építészetet, ezek vezetését, a fa- és kő­faragást, aczélmetszést, szalma- és vesszőfonást, kosár- és gyé­kény készítést stb., magától értetvén, hogy mindezek egy helyen egyenlő mértékben életbe nem léptethe­­tők, hanem csak azokra kell kiváló gondot fordítani, melyekhez a szükséges anyag megvan s melyek mivelésére azon vidék kiválóan alkalmas. A gazda­sági szakosztályok berendezésénél a vidék igényei szerint kiváló figyelmet kellene fordítnunk a föld- és erdőmivelésre, kertészetre, szőlő és gyümölcster­mesztésre, állat-, méh- és selyemtenyésztésre, öntö­zésre, lecsapolásra, bányászatra stb. A közlekedési szakosztályoknál pedig figyelemmel kell lennünk a vasutak és gőzhajók fentartási és kezelési igényeikre, az előforduló gépek kezelésére, a közönséges utak és hidak építése és jókarban­tartása körül követendő eljárásra, adott tervek kiviteli módozatára stb. Az ily módon szervezett polgári fiú-iskolák égető szükséget fognak pótolni s hatalmas tényezői lesznek a magyar állameszme terjedésének, megszi­lárdulásának ; megdönthetően oszlopai lesznek a nem­zeti ipar, kereskedés, közlekedés, gazdaság felvirá­goztatása által a nemzet jövője biztosításának. Akkor nem lesz igaza Palackynak, midőn azt állítja, hogy a magyar nemzet nem fogja megünnepelhetni a második ezredévet a Duna-Tisza mentén. De okvetlen szükséges egyszersmint biztosíta­nunk a polgári iskolai növendékek számára mindazon előnyöket, melyeket képzettségük folytán jogosan követelhetnek. Kell már a 4 osztályú polg. iskolá­kat végzett növendékek számára az egy évi önkén­tességi jogon kívül mindazon előnyöket biztosítanunk, melyeket e lapok múlt számában fölsoroltunk. Különösen az irodai teendők végzésére minden hiva­talban első­sorban ily növendékek alkalmazandók. A szaktanfolyammal megtoldott polgári fiú­iskolák végzett növendékeinek pedig az egy évi önkéntesi jogon kívül minden nemű vállalatok­ és üzletekhez szükséges hivatalok betöltésénél előnyt kell biztosí­tanunk. Végre a népoktatási­ és ipartörvény azon §§-ait, melyek a mindennapi iskolakötelezettséget szabályozzák oda kell módosítanunk, hogy azok, a mostani 12-ik év helyett, a 4 osztályú polgári isko­lák tanfolyamának megfelelőleg, a 14 éves korig kötelezzék a gyermekeket a mindennapi iskola­láto­gatásra, illetőleg, hogy a 14 évet még el nem ért növendékek tanulóiul felvehetők ne legyenek. E mó­dosítások szükségességét nem csak azon nagyon figyelemre méltó előnyök követelik, melyek az­által fognak eléretni, hogy polgáraink túlnyomó többsége bírni fog a szükséges általános műveltséggel, s hogy hazánkban az általános műveltség színvonala ez­ál­tal jóval magasabbra fog emelkedni, hanem egész­ségi tekintetek is, mert ez által meg lesznek a gyermekek kimérve a korukat és erejüket fölülhaladó testi munkák végzésétől, mi testük erőteljes kifej­lődését mindig gátolja. Ez által lesz lehetővé téve, — a mind inkább elcsenevészedő nemzedék helyett, — egy testileg- lelkileg művelt, kifejlődött, munka­képes nemzedék létrejövetele. Ezen hiányok orvoslását és javítások eszközlé­sét tartjuk szükségeseknek a polgári fiú-iskolák szervezését illetőleg, úgy azok életképességének eme­lése, mint s különösen nemzetünk jövője, hazánk művelődése, nemzetiségünk terjedésének biztosítása, gazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk stb. nemzeti irányú fölvirágoztatása érdekében Most térjünk át röviden a polgári leány-iskolák szükséges átalakítá­sának előadására. ** * A polgári leány-iskolák szervezetében már ko­ránt sem találunk annyi hiányt, mint a fiú-iskolák­­nál. úgy látszik, hogy létrehozóik tisztább fogalom­mal bírták ezek czélját és hivatását illetőleg, s ép ezért minden tekintetben jobban szervezték őket. Annyira, hogy a polgári leány­iskolák jövője jelen szervezetük mellett is biztosítva van. Épen ezért általános, az egész intézményt gyökerében érintő módosításokra nincs is szükség. A 4 évi tanfolyam kerete, melyben mozognak egészen megfelel viszo­nyainknak. Szükséges lenne azonban e kereten belül s az egyes tantárgyak beosztásában és terjedelmében némi, néhol (női munka) lényeges módosításoknak alávetni. Tekintetbe kellene vennünk, — mi a jelenlegi szervezetben nincs eléggé figyelemre méltatva, — hogy a leányok gyorsabban fejlődnek s ugyanazon életkorban fejlettebbek, mint a fiuk. Ezért szüksé­ges lenne az egyes tantárgyakból valamivel többet átvenni s az általános műveltség igényeinek, már az első 3 évben lehetőleg megfelelni és a 4-ik év­folyamban a gazdaszszonyi teendőkkel s a nevelés alapelveivel is megismertetni. Ez által a 4 osztály ott is némi gyakorlati iránynyal bírna. Őrizkednünk kell azonban a felületességtől, a mit magán leány­­nevelő-intézeteink fájdalom még mindig oly elősze­retettel művelnek. Az egyes tudományokban nyúj­tandó alapos képzettségen kívül azonban szükséges lenne leányainknak a finomabb ipar terén oly képzett­séget­ adnunk, hogy ez által esetleg jövőjük is biz­tosítva legyen. E czélból a női munka tanítást egészen más irányban és szellemben kellene berendeznünk. E tekintetben meg kellene polg. leány­iskoláinkban honosítanunk a fonó, szövő, varró ipar, mezei kertész gazdaság-, zöldségtermelés-, játékszerek- és apróbb faragványok készítésének tanítását. Ezekkel kapcso­latban meg kellene ismertetnünk a selyem- és méh­tenyésztés módozataival. Be kellene leányainkat ve­zetnünk a zene és festő­, az arany, ezüst és óra művészet titkaiba. Be kellene őket gyakorolnunk a

Next