Abauj-Kassai Közlöny, 1890 (19. évfolyam, 2-45. szám)

1890-01-09 / 2. szám

XIX. évfolyam 1890. Kiadóhivatal Fö-utcza 60-ik szám I. emelet.­­Semmit sem közlünk, h­a nem tudjuk, kitől jön. ^Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Wf~ Levelek "WS csak bérmentesen fogadtat­nak el. i A lap megjelen : minden csütörtökön.KÖZLÖNY. Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú hetilap. Az „Ab­auj-Tornamegy­ei tantestület“ hivatalos közlönye. Jlalomarcza 24. sz. Szerkesztőség , 895.­2. szám. //VV.w37 1­18 Kassa, január hó 9-én. 1V B­AU­J-K­A­S­S­AI Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva, v. vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt—kr. Félévre ••• 3­0 — „ Negyedévre I „ 50 „ Hirdetési dij 4 hasábos petit sorért 6 kr. Bélyegdij hirdetésenként­­ 30 kr. Nyilt.tér 4 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bér­mentve küldendők. A karácsonyi szünet után. A karácsonyi szünet — úgy lát­­szik — csak fegyverszünet volt a parlament heves politikai tusaiban. A hírlapi h­arcz e rövid fegyver­­szü­net alatt sem pihent és ha a hirla­­ppk hű tolmácsai a pártok hangulatá­nak az uj év után megnyitandó parla­­nentáris ülésszak ismét heves szók­ar­­tzokban, szenvedélyes jelenetekben gazdag, eredményekben szegény leend. Ez pedig nagy baj, mert igen sok a tenni­valónk, igen sok törvényjavas­lat várja a­z­ elintézést és az ország e törvények életbeléptetésétől várja köz­gazdaságának, jogszolgáltatásának fej­lődését, felvirágoztatását. Nagyon jól tudjuk, hogy Tisza Kálmán és az elvi alapon álló ellenzék között éppen a kormány és a függet­lenségi párt között fennálló elvi ellen­tét miatt békekötésnek absolute nem lehet helye. Pártunk nem törekedett és termé­szetszerűen nem ife törekedhetik ilyen békekötés elérésére Programmja nem képezheti alku tárgyát, e programúj vagy egész teljé­ben győz vagy nem fogadtatik el. Mi várhatunk és hisszü­k, hogy Isten kegyéből eljövend az idő, midőn elve­­ink győzedelme bekövetkezik. De pártunk ezen álláspontja nem zárja ki azt, hogy bizonyos körülmé­nyek között magas állami és nemzeti érdekek kedvéért ne szüneteljen a h­arcz. Hazánk közgazdaságának fejlesz­tése, egy erős, életrevaló ipar megte­remtése immár elodázhatlan. Bármily vélemény­ben legyen valaki Tisza Kálmánról és minisztériumáról, azt senki sem fogja tagadni, hogy ez idő szerint oly kereskedelmi miniszter­rel bír Magyarország, a­milyent csak jó kedvében ad az Isten egy ország­nak. Ez a lelkes, zseniális, vaserélyű­ miniszter kilépett az akczió terére és hazai iparunk és kereskedelmünk fej­lesztése érdekében megindított egy nagyszabású mozgalmat. Hazánk elleni bűn volna e férfiútól a támogatást, nagyszabású kezdeménye­zésétől a közreműködést megtagadni. Ipart törvényparagraphusokkal meg­teremteni lehetetlen dolog, de vannak halaszthatlan törvényhozási intézkedé­sek, melyek nélkül Baross Gábor ak­­c­iója megakad. Szüneteljen a h­arcz legalább addig, míg a parlament Baross előterjesztéseit el nem intézte. Iparunk és kereskedelmünk érdeké­ben kérünk fegyverszünetet a parla­menti pártoktól, első­sorban a mi pár­tunktól, mely minden időben a szemé­lyes kézpontok fölé helyezte a haza, a nemzet, a közügy érdekét. Sileant arma, vivat labor! D­e­l 1 Jenő: Városi ügyek. A regálebérlet és az érdekeltek Nap nap mellett érkeznek kereskedelmi és iparkamaránkhoz panaszok, melyek arról tesznek tanúságot, hogy az új italmérési adó-bérlet nincsen, vagy nem akar azzal tisztában lenni, mi az ő jog- és kötelesség­­köre. Múlt számunkban tettünk a bérlet jog- és törvényellenes kísérleteiről említést, me­lyek a kamarát erélyes fellépésre kénysze­­rítették és ugyanott tettük közzé azon pénzügyigazgatósági végzést, mely — bár tizenöt napi megfontolás után keletkezett, mégis — elég világosan utasítja a bérletet, hogy jogkörét túllépni ne merészkedjék. De a bérlet vezetője vagy vezetői bátor emberek, kik kissé több vagy kevesebb erőszaktól, nagyobb vagy kisebb túlkapás­tól nem igen riadnak vissza. Ezen uraknak — ú­gy látszik — kettős czéljuk van. Első czéljuk — természetesen — minél nagyobb haszonra szert tenni, másik czéljuk, beigazolni, hogy az annyit szidott zsidóbérlet kis Miska egy stylszerű­ antiszemita bérlet­hez képest és hogy az ide számlázottak, a prisztácsok valóságos himpellérek a valódi kosiczki szinacsekekkel szemben. Nekünk — természetesen — nem lehet és nincs is kifogásunk az ellen, hogy az üzletember a kibérelt üzletből tisztességes polgári hasznot akar húzni, de ha valaki oly üzletbe bemászott, mely egészségtelen és minden józan kombináczió szerint, csak bukással végződhetik, akkor viselje férfiasan ballépése következményeit, igyekezzék a megmenthető­ lelkiismeretes gazdálkodás, olcsó régió és ügyes üzleti tevékenység ál­tal megmenteni, de ne akarja magát jog­és törvényellenes módon mások rovására a károsodástól, a vesztességtől megóvni. Ne feledje a mostani adóbérlet, hogy az, ki a népmentő szerepére vállalkozott, közmegvetés tárgya lesz, ha bebizonyulna, hogy ő nagyobb hóhér annál, kitől állítólag meg akarta szabadítani a várost. Önök, t. ez. regálebérlők a kizárólagos italmérési jog mumusával ijesztették az ér­dekelteket, hogy őket egy kalap alá hozzák és most midőn ezen jelszó alatt az adóbér­letet megkapták és minden idevágó városi jövedéket kezeikben egyesítettek, ezt a ki­záró jogot, a monopóliumot akarják gyakorolni anélkü­l, hogy annak áráit megfizették volna. 120,000 frtnyi bér monopólium nélkül lesz üzlet, de a monopólium minden követ­kezményeivel 120,000 frttal nyomorultan van megfizetve. Ha a kereskedőnek és korcsmárosnak a monopóliumot kell eltűrnie, akkor egyálta­lában nem bánja zsidóbérlő vagy antiszemita Philanthrop nyúzza-e bőrét. Akárki legyen a hóhér, fizesse meg a bőr árát. Mi és minden hivatott tényező támo­gatni fogja a bérletet addig, míg jogos, törvényes úton jár, de mi és az összes arra hivatottak kérlelhetlen szigorral meg fogják támadni a bérletet, ha eltér az igaz útról, de nemcsak a bérletet, de mindazokat is, kik a­ bérletet jogtalan cselekedeteiben tá­mogatják. A kereskedelmi kamara köréből. Kamarai közgyűlés. Megtartatott 1889. évi deczember 28-án Szakmáry Károly alelnök elnöklete alatt. Jegyző Deil Jenő titkár. Jelen voltak : Berzáczy Mihály, Bródy TÁRCZA. A tanár ur Jankója. — Újévi hum­oreszk. — Sylvester estéje volt ... Ne ijedjenek­­ meg kedves olvasóim, mert nem czilomn­i önöket újévi frázisokkal untatni. Pihenhet­­­­nék, az idő forgó kerekéről beszélhetnél­, sőt jó kivánatokat is föltálalhatnék és a­­ jövő reményeiről festett rózsaszínű képeke­­t mutathatnék be önöknek, de kerülöm e köznapias utakat és egyszerűen elregélem,­­ miként ülte meg Jankó az év utolsó éjjelét­ és mi történt velt. Jankó ugyanis Hármas tanárnak fac­­totumja volt. Inas, szakács, csizmatisztító egy személyben. A tanár — egy agglegény, egy nőgyülölő — sétaútra ment, hogy egyik barátjának házában az újév éjszakáját meg­ülje. „Jankó — mondá távozáskor — va­lószínű, hogy csak holnap térek haza. Ez idő alatt mulathatsz és felhozhatsz magad­nak egy üveg bort!“ Jankó el is követett mindent, hogy az estét kedve szerint tölthesse el. Tiz órára néhány jó barátot hivott meg és megven­­dégelési czélból nem egy, de tizenegy üve­get tett az asztalra. Kilencz órakor egy fiatal emberrel együtt a tanár ur dolgozó szobájában ta­láljuk Jankót. Az íróasztal mellett ült, előtte pedig több levélpapír hevert, mely­nek balszögletébe egy név volt nyomtatva. — Ma én teszem meg, — mondá egész határozottsággal, éppen ma van a napja! — Csak tedd, ha pórul akarsz járni, — mondá a másik, egy hadnagy legénye, ki földszint lakott, meglásd Jankó, megem­­lékszel szavaimra ! — De én szeretem őt! —kiáltá Jankó átszellemülten, én mindnyájokat tisztelem! — Együttesen ? — Persze, az egyiket igy, a másikat amúgy ! — Én is szerettem már tizennégyet egyszerre, — viszonzá a legény, de óva­kodtam erről csak egy sort is írásban adni. Nem is gondolnád, mint vágyódnak a há­zasság után és ha írásbeli nyilatkoza­tuk van, vége a szabadságnak. Egy törté­netet is elmesélhetnék neked. Volt egyszer egy nagyatyám . . . — Nekem is ugyanannyi volt, — ki­­áltá Jankó dühösen, de oly sok történetet még sem beszéltem róluk. Ismerem vala­mennyi nagyapa történeteidet! A regény elhallgatott és székbe ült. Jan­kó oly mélyen lehajolt a papírra, hogy orra­ majdnem a betűkig ért és hozzáfogott az máshoz. Nem volt ez könnyű feladat, mert az írástudás mesterségében vajmi csekély ösmereteket sajátított el. Nem egy­szer azon kellemetlen helyzetbe jutott, nem sikerült bvtüket ujjával elmázolni és újak­kal pótolni miáltal a levélpapír különös alakot von magára. Fél óra leforgása alatt mégis megszületett egy levél. Diadalittasan dobta le a tolat, önelégülten tekintett az Írásra s aztán e szavakkal fordult barátjá­hoz . „Frigyes, hallgasd meg, mit írtam. Úgy hiszem, nem nsz rossz !“ — Jó, mondáF%yes, hallgatok! Jankó még egyszer bemáratta tollát, hogy az utolsó korrektúrát megcsinálja és aztán el­kezdő színpadi patkóssal. — Nagyrabecsült teremtés! Szeretett Mariskám ! — A többi levelekben termé­szetesen ezen nevek lesznek : Emma, Ilonka stb. — szakítá félbe. . — Természetesen, — monda Frigyes, folytasd csak ! — Szeretett Mariskám ! Annyira má­moros — — Mámoros ‘! Ez nem jó kifejezés, — monda a tiszt regénye. — Nem, nem úgy áll itt, — mondá Jankó, miközben a levelet közelebb a gyer­tyához tartá: Mámoritó, úgy írtam, csak­hogy eltöröltem. Annyira mámoritó csak a gondolat is kegyedre, hogy az alkalmat früstökénél — nem: üstökénél ragadom meg annak kijelentésére, miként szivem ég — — Ég ! Ez nagyon jó — mondá Frigyes. — Nemde ? — erősité Jankó. — Csak tovább ! — Szivem ég, — ismétlé Jankó. — Ezt már hallottam, tovább, — jegyzé meg Frigyes. — Az nem megy oly gyorsan és kön­­­nyen, itt ismét tintafolt van, — figyelj csak, ismét egy szép mondat jön : Kegyed egy elvarázsolt teremtmény, mondhatnám egy Vén­us — — Olyan, mint a múzeumban áll ? — kérdé a legény, ez illetlen. Ily nővel nem szabad összehasonlítanod. — De igen. Vénus a mythologiából származik s ez sohasem illetlen ! *— ügy ? Folytasd ! Jankó tovább olvasott: „Midőn először láttam, vége volt nyugalmamnak. Mindig izgett-mozgott valami szivem tájékán. Nem birtam tovább önmagammal. Miután újév napja beköszöntött és ekkor az emberek a legjobbat kívánják egymásnak én is bátor­ságot veszek magamnak s ugyanezt teszem, hogy a szerelem láng tengerében kúszó szivemet —“ — Ez nem találó, — vágott közbe Frigyes. — Várj csak, itt úgy áll: örömben úszó szivemet. — Ez már tetszik nekem ! Tovább! — Hogy a szerelem láng tengerében úszó szivemet lábai elé tegyem. Tündér, fogadjon el örök hit tisztelőjének. — Ez nagyon szép, nagyszerű! — jegyzé meg Frigyes. — Én magam is annak tartom, de íme az utóirat. Láthatom holnap ? Feszültséggel várom válaszát. — Feszülten. Ez a helyes szó. — hang­­­sulyozó Frigyes. — Igazad van. S most még a többi részére is leírom párszor. — Mind az ötnek el akarod küldeni­? — Persze. Mert akkor remélhetem, hogy legalább az egyik beleharap. — De ha mind az öt megteszi ? — Annál jobb, legalább választhatok. Jankó hozzáfogott a másoláshoz, mely már kissé gyorsabban ment. Leragasztotta a borítékokat, megszimezte s elvitte a postára. Alig ért vissza, máris gyülekeztek vendégei. Az urak a tanár ur előszobájában foglaltak helyet, hol Jankó vacsorát tálalt. Vacsora után a boros üvegeket vette elő, melyek megpillantása örömittas vonásokat varázsolt az arczokra. Ekkor kis nehézség állott be, mert a tanár urnak agg legény­sége idejéből csak három pohara maradt fen s ezek közül is az egyik félig törött volt, de Jankó segitett a bajon s a hiányzó poharakat kávés csészékkel helyettesité. — Ez is sikerült, — mondá Frigyes, ehez hasonlót elmesélhetek nektek nagy­atyámról, kivel ez valóban megesett, de a történet nem jut hirtelen eszembe. Mindenki sajnálta, hogy Frigyes a tör­ténetet elfelejtette, de­ szerencsére egy má­siknak egy adoma jutott eszébe, melyet mindenki tetszéssel hallgatott végig. Jankó a tanár úr pipájára gyújtott és barátait szivarokkal főzte le. A kedélyes­ség nőttön nőtt, és midőn Ferkó, a tanács­nok kocsisa egy dalt indítványba hozott ajánlata nagy tetszéssel egyhangúlag elfo­gadtatott. És a dal uni sono elhangzott. Midőn a dal véget ért, Frigyes a tör­ténet nagyapjáról, mely eközben eszébe jutott, akarta elmondani. De ekkor már egy másik felállt és ezzel jelzé, hogy toasz­­tot szándékozik mondani. „Uraim“, kezdé, „ha azt állítom, hogy nagy események elő­estéjén vagyunk­­ zajos tetszés. „Igaz, igaz“

Next