Abauj-Kassai Közlöny, 1890 (19. évfolyam, 2-45. szám)
1890-01-09 / 2. szám
XIX. évfolyam 1890. Kiadóhivatal Fö-utcza 60-ik szám I. emelet.Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. ^Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Wf~ Levelek "WS csak bérmentesen fogadtatnak el. i A lap megjelen : minden csütörtökön.KÖZLÖNY. Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú hetilap. Az „Abauj-Tornamegyei tantestület“ hivatalos közlönye. Jlalomarcza 24. sz. Szerkesztőség , 895.2. szám. //VV.w37 118 Kassa, január hó 9-én. 1V BAUJ-KASSAI Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva, v. vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt—kr. Félévre ••• 30 — „ Negyedévre I „ 50 „ Hirdetési dij 4 hasábos petit sorért 6 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilt.tér 4 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. A karácsonyi szünet után. A karácsonyi szünet — úgy látszik — csak fegyverszünet volt a parlament heves politikai tusaiban. A hírlapi harcz e rövid fegyverszünet alatt sem pihent és ha a hirlappk hű tolmácsai a pártok hangulatának az uj év után megnyitandó parlanentáris ülésszak ismét heves szókartzokban, szenvedélyes jelenetekben gazdag, eredményekben szegény leend. Ez pedig nagy baj, mert igen sok a tennivalónk, igen sok törvényjavaslat várja az elintézést és az ország e törvények életbeléptetésétől várja közgazdaságának, jogszolgáltatásának fejlődését, felvirágoztatását. Nagyon jól tudjuk, hogy Tisza Kálmán és az elvi alapon álló ellenzék között éppen a kormány és a függetlenségi párt között fennálló elvi ellentét miatt békekötésnek absolute nem lehet helye. Pártunk nem törekedett és természetszerűen nem ife törekedhetik ilyen békekötés elérésére Programmja nem képezheti alku tárgyát, e programúj vagy egész teljében győz vagy nem fogadtatik el. Mi várhatunk és hisszük, hogy Isten kegyéből eljövend az idő, midőn elveink győzedelme bekövetkezik. De pártunk ezen álláspontja nem zárja ki azt, hogy bizonyos körülmények között magas állami és nemzeti érdekek kedvéért ne szüneteljen a harcz. Hazánk közgazdaságának fejlesztése, egy erős, életrevaló ipar megteremtése immár elodázhatlan. Bármily véleményben legyen valaki Tisza Kálmánról és minisztériumáról, azt senki sem fogja tagadni, hogy ez idő szerint oly kereskedelmi miniszterrel bír Magyarország, amilyent csak jó kedvében ad az Isten egy országnak. Ez a lelkes, zseniális, vaserélyű miniszter kilépett az akczió terére és hazai iparunk és kereskedelmünk fejlesztése érdekében megindított egy nagyszabású mozgalmat. Hazánk elleni bűn volna e férfiútól a támogatást, nagyszabású kezdeményezésétől a közreműködést megtagadni. Ipart törvényparagraphusokkal megteremteni lehetetlen dolog, de vannak halaszthatlan törvényhozási intézkedések, melyek nélkül Baross Gábor akciója megakad. Szüneteljen a harcz legalább addig, míg a parlament Baross előterjesztéseit el nem intézte. Iparunk és kereskedelmünk érdekében kérünk fegyverszünetet a parlamenti pártoktól, elsősorban a mi pártunktól, mely minden időben a személyes kézpontok fölé helyezte a haza, a nemzet, a közügy érdekét. Sileant arma, vivat labor! Del 1 Jenő: Városi ügyek. A regálebérlet és az érdekeltek Nap nap mellett érkeznek kereskedelmi és iparkamaránkhoz panaszok, melyek arról tesznek tanúságot, hogy az új italmérési adó-bérlet nincsen, vagy nem akar azzal tisztában lenni, mi az ő jog- és kötelességköre. Múlt számunkban tettünk a bérlet jog- és törvényellenes kísérleteiről említést, melyek a kamarát erélyes fellépésre kényszerítették és ugyanott tettük közzé azon pénzügyigazgatósági végzést, mely — bár tizenöt napi megfontolás után keletkezett, mégis — elég világosan utasítja a bérletet, hogy jogkörét túllépni ne merészkedjék. De a bérlet vezetője vagy vezetői bátor emberek, kik kissé több vagy kevesebb erőszaktól, nagyobb vagy kisebb túlkapástól nem igen riadnak vissza. Ezen uraknak — úgy látszik — kettős czéljuk van. Első czéljuk — természetesen — minél nagyobb haszonra szert tenni, másik czéljuk, beigazolni, hogy az annyit szidott zsidóbérlet kis Miska egy stylszerű antiszemita bérlethez képest és hogy az ide számlázottak, a prisztácsok valóságos himpellérek a valódi kosiczki szinacsekekkel szemben. Nekünk — természetesen — nem lehet és nincs is kifogásunk az ellen, hogy az üzletember a kibérelt üzletből tisztességes polgári hasznot akar húzni, de ha valaki oly üzletbe bemászott, mely egészségtelen és minden józan kombináczió szerint, csak bukással végződhetik, akkor viselje férfiasan ballépése következményeit, igyekezzék a megmenthető lelkiismeretes gazdálkodás, olcsó régió és ügyes üzleti tevékenység által megmenteni, de ne akarja magát jogés törvényellenes módon mások rovására a károsodástól, a vesztességtől megóvni. Ne feledje a mostani adóbérlet, hogy az, ki a népmentő szerepére vállalkozott, közmegvetés tárgya lesz, ha bebizonyulna, hogy ő nagyobb hóhér annál, kitől állítólag meg akarta szabadítani a várost. Önök, t. ez. regálebérlők a kizárólagos italmérési jog mumusával ijesztették az érdekelteket, hogy őket egy kalap alá hozzák és most midőn ezen jelszó alatt az adóbérletet megkapták és minden idevágó városi jövedéket kezeikben egyesítettek, ezt a kizáró jogot, a monopóliumot akarják gyakorolni anélkül, hogy annak áráit megfizették volna. 120,000 frtnyi bér monopólium nélkül lesz üzlet, de a monopólium minden következményeivel 120,000 frttal nyomorultan van megfizetve. Ha a kereskedőnek és korcsmárosnak a monopóliumot kell eltűrnie, akkor egyáltalában nem bánja zsidóbérlő vagy antiszemita Philanthrop nyúzza-e bőrét. Akárki legyen a hóhér, fizesse meg a bőr árát. Mi és minden hivatott tényező támogatni fogja a bérletet addig, míg jogos, törvényes úton jár, de mi és az összes arra hivatottak kérlelhetlen szigorral meg fogják támadni a bérletet, ha eltér az igaz útról, de nemcsak a bérletet, de mindazokat is, kik a bérletet jogtalan cselekedeteiben támogatják. A kereskedelmi kamara köréből. Kamarai közgyűlés. Megtartatott 1889. évi deczember 28-án Szakmáry Károly alelnök elnöklete alatt. Jegyző Deil Jenő titkár. Jelen voltak : Berzáczy Mihály, Bródy TÁRCZA. A tanár ur Jankója. — Újévi humoreszk. — Sylvester estéje volt ... Ne ijedjenek meg kedves olvasóim, mert nem czilomni önöket újévi frázisokkal untatni. Pihenhetnék, az idő forgó kerekéről beszélhetnél, sőt jó kivánatokat is föltálalhatnék és a jövő reményeiről festett rózsaszínű képeket mutathatnék be önöknek, de kerülöm e köznapias utakat és egyszerűen elregélem, miként ülte meg Jankó az év utolsó éjjelét és mi történt velt. Jankó ugyanis Hármas tanárnak factotumja volt. Inas, szakács, csizmatisztító egy személyben. A tanár — egy agglegény, egy nőgyülölő — sétaútra ment, hogy egyik barátjának házában az újév éjszakáját megülje. „Jankó — mondá távozáskor — valószínű, hogy csak holnap térek haza. Ez idő alatt mulathatsz és felhozhatsz magadnak egy üveg bort!“ Jankó el is követett mindent, hogy az estét kedve szerint tölthesse el. Tiz órára néhány jó barátot hivott meg és megvendégelési czélból nem egy, de tizenegy üveget tett az asztalra. Kilencz órakor egy fiatal emberrel együtt a tanár ur dolgozó szobájában találjuk Jankót. Az íróasztal mellett ült, előtte pedig több levélpapír hevert, melynek balszögletébe egy név volt nyomtatva. — Ma én teszem meg, — mondá egész határozottsággal, éppen ma van a napja! — Csak tedd, ha pórul akarsz járni, — mondá a másik, egy hadnagy legénye, ki földszint lakott, meglásd Jankó, megemlékszel szavaimra ! — De én szeretem őt! —kiáltá Jankó átszellemülten, én mindnyájokat tisztelem! — Együttesen ? — Persze, az egyiket igy, a másikat amúgy ! — Én is szerettem már tizennégyet egyszerre, — viszonzá a legény, de óvakodtam erről csak egy sort is írásban adni. Nem is gondolnád, mint vágyódnak a házasság után és ha írásbeli nyilatkozatuk van, vége a szabadságnak. Egy történetet is elmesélhetnék neked. Volt egyszer egy nagyatyám . . . — Nekem is ugyanannyi volt, — kiáltá Jankó dühösen, de oly sok történetet még sem beszéltem róluk. Ismerem valamennyi nagyapa történeteidet! A regény elhallgatott és székbe ült. Jankó oly mélyen lehajolt a papírra, hogy orra majdnem a betűkig ért és hozzáfogott az máshoz. Nem volt ez könnyű feladat, mert az írástudás mesterségében vajmi csekély ösmereteket sajátított el. Nem egyszer azon kellemetlen helyzetbe jutott, nem sikerült bvtüket ujjával elmázolni és újakkal pótolni miáltal a levélpapír különös alakot von magára. Fél óra leforgása alatt mégis megszületett egy levél. Diadalittasan dobta le a tolat, önelégülten tekintett az Írásra s aztán e szavakkal fordult barátjához . „Frigyes, hallgasd meg, mit írtam. Úgy hiszem, nem nsz rossz !“ — Jó, mondáF%yes, hallgatok! Jankó még egyszer bemáratta tollát, hogy az utolsó korrektúrát megcsinálja és aztán elkezdő színpadi patkóssal. — Nagyrabecsült teremtés! Szeretett Mariskám ! — A többi levelekben természetesen ezen nevek lesznek : Emma, Ilonka stb. — szakítá félbe. . — Természetesen, — monda Frigyes, folytasd csak ! — Szeretett Mariskám ! Annyira mámoros — — Mámoros ‘! Ez nem jó kifejezés, — monda a tiszt regénye. — Nem, nem úgy áll itt, — mondá Jankó, miközben a levelet közelebb a gyertyához tartá: Mámoritó, úgy írtam, csakhogy eltöröltem. Annyira mámoritó csak a gondolat is kegyedre, hogy az alkalmat früstökénél — nem: üstökénél ragadom meg annak kijelentésére, miként szivem ég — — Ég ! Ez nagyon jó — mondá Frigyes. — Nemde ? — erősité Jankó. — Csak tovább ! — Szivem ég, — ismétlé Jankó. — Ezt már hallottam, tovább, — jegyzé meg Frigyes. — Az nem megy oly gyorsan és könnyen, itt ismét tintafolt van, — figyelj csak, ismét egy szép mondat jön : Kegyed egy elvarázsolt teremtmény, mondhatnám egy Vénus — — Olyan, mint a múzeumban áll ? — kérdé a legény, ez illetlen. Ily nővel nem szabad összehasonlítanod. — De igen. Vénus a mythologiából származik s ez sohasem illetlen ! *— ügy ? Folytasd ! Jankó tovább olvasott: „Midőn először láttam, vége volt nyugalmamnak. Mindig izgett-mozgott valami szivem tájékán. Nem birtam tovább önmagammal. Miután újév napja beköszöntött és ekkor az emberek a legjobbat kívánják egymásnak én is bátorságot veszek magamnak s ugyanezt teszem, hogy a szerelem láng tengerében kúszó szivemet —“ — Ez nem találó, — vágott közbe Frigyes. — Várj csak, itt úgy áll: örömben úszó szivemet. — Ez már tetszik nekem ! Tovább! — Hogy a szerelem láng tengerében úszó szivemet lábai elé tegyem. Tündér, fogadjon el örök hit tisztelőjének. — Ez nagyon szép, nagyszerű! — jegyzé meg Frigyes. — Én magam is annak tartom, de íme az utóirat. Láthatom holnap ? Feszültséggel várom válaszát. — Feszülten. Ez a helyes szó. — hangsulyozó Frigyes. — Igazad van. S most még a többi részére is leírom párszor. — Mind az ötnek el akarod küldeni? — Persze. Mert akkor remélhetem, hogy legalább az egyik beleharap. — De ha mind az öt megteszi ? — Annál jobb, legalább választhatok. Jankó hozzáfogott a másoláshoz, mely már kissé gyorsabban ment. Leragasztotta a borítékokat, megszimezte s elvitte a postára. Alig ért vissza, máris gyülekeztek vendégei. Az urak a tanár ur előszobájában foglaltak helyet, hol Jankó vacsorát tálalt. Vacsora után a boros üvegeket vette elő, melyek megpillantása örömittas vonásokat varázsolt az arczokra. Ekkor kis nehézség állott be, mert a tanár urnak agg legénysége idejéből csak három pohara maradt fen s ezek közül is az egyik félig törött volt, de Jankó segitett a bajon s a hiányzó poharakat kávés csészékkel helyettesité. — Ez is sikerült, — mondá Frigyes, ehez hasonlót elmesélhetek nektek nagyatyámról, kivel ez valóban megesett, de a történet nem jut hirtelen eszembe. Mindenki sajnálta, hogy Frigyes a történetet elfelejtette, de szerencsére egy másiknak egy adoma jutott eszébe, melyet mindenki tetszéssel hallgatott végig. Jankó a tanár úr pipájára gyújtott és barátait szivarokkal főzte le. A kedélyesség nőttön nőtt, és midőn Ferkó, a tanácsnok kocsisa egy dalt indítványba hozott ajánlata nagy tetszéssel egyhangúlag elfogadtatott. És a dal uni sono elhangzott. Midőn a dal véget ért, Frigyes a történet nagyapjáról, mely eközben eszébe jutott, akarta elmondani. De ekkor már egy másik felállt és ezzel jelzé, hogy toasztot szándékozik mondani. „Uraim“, kezdé, „ha azt állítom, hogy nagy események előestéjén vagyunk zajos tetszés. „Igaz, igaz“