Abauj-Kassai Közlöny, 1896 (25. évfolyam, 4-56. szám)

1896-01-23 / 4. szám

XXV. évfolyam. 1896. SZERKESZTŐSÉG CS 1211—4. /M­vC 37 1­2 3 Kassa, január hó 23-án. /.___________________________I KIADÓHIVATAL: Fő-utcza 64. sz. /£­ 2>10( jg <?G ABAUJ-K­ASSAI A A Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Levelek csak bemnentesen fogadtat­ KÖZLÖNY nak el. A lap megjelen minden csütörtökön. politikai, közgazdasági és Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva, v. vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt — kr. Félévre...... 3 „ — „ Negyedévre 1 „ 50 „ Hirdetési díj 4 hasábos petit sorért 6 kr. Bélyeges íj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 4 hasábos petit sor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatalhoz b­é­r­­t mentve küldendők. 1 Béke az ezredik évben. Ami szépet a szív érezni, ami jót a jellem végezni képes , azt Apponyi Albert gróf elgondolta, át is élte. Bol­dog volt, mert egy évet élt át alig két óra alatt. Kétszeresen boldog volt, mert a millennáris évet álmodta végig. Nem úgy, amint kellene, csak úgy, amint lehet. De ahogy kellene, úgy nem le­het, és ahogy lehetne, úgy nem kell. És mégis : ha az álom boldogí­totta Apponyi Albert grófot egy pár óráig, boldog volt a dajka is, mely a nemes álmodozó felé hajolva figyelt. A dajka : a nemzet. A nemzet ! Hát van ilyen is ? És a nemzet volt a dajka, mely a nemes álmodozó felé hajolva figyelt? Hisz a nemzet: a kormány. A nemzet: a kor­mánypárt. A nemzet : a fizetett sajtó. Bizony a minisztereknek jól beütött a millennáris év. A rebach lovagoknak is. A vicinálisoknak is. A közkereseti tár­saságoknak azonképen. Az új bárók­nak, nemeseknek, kir. tanácsosoknak nemkülönben. A főispánok sem boldog­talanok. Még kevésbé a mindenrangú felftgyelők. Legkevésbé az igazgató-ta­nácsosok. A stréberek térdig járnak a “«Whan. — akár papok legyenek, akár czivilek. Akár Budapesten, akár j­­oltszéken. Az ország pénzén kitartott­­ apók télen farkasbundában, nyáron­­­­egnyilatkozva híven ugatnak. Harap­­n­­ak is, mikor a gazda azt kiáltja : huczcz ! Ez a nemzet­ így néz ki a nem­zet élebről. De a háttér sötét, rongyos. Nem­zetiség, felekezeti háború, elégetett nem­zeti zászló Zágrábban, kétfejű sas a magyar miniszteri és a magyar dele­­gáczionális palotán, közjogok feladása, polgári jogok elrablása, autonóm jo­gok megsemmisítése, távollét az aradi Golgotha megdicsőitésének ünnepén, szökés a Kossuth-gyász elöl, jó ma­gyarok kivándorlása, nem magyarok térfoglalása, birtoknak, jövedelemnek elviselhetetlen megadóztatása, csalások, sikkasztások planétája, elvhűség üldö­zése, elvtagadás jutalmazása, főispánok fütyülése tánczra, fütyülésre nem tán­­czolóknak kenyeröktöl, becsületöktől megfosztása. Azoknál, akik már nem látnak : fásultság, akik még látnak : közöny, akik jól látnak : vergődés. Nemde, csak álom, hogy a millen­náris évben az a fényes előtér meg­szűnik s az a sötét háttér eltűnik ? Egy idealistának merész álma. De édes álom. És az a nemzet, amely a nemes álmodozó felé hajolva figyelt — az is álom. Csak az nem álom, hogy a kopók egy nap reggel körül szaglás­szák az idealistát, másnap délben megugatják, harmadik nap este neki harapnak. Hát nekünk nincs hitünk a magya­rok Istenében, hogy az ezredik év meghozza Apponyinak megálmodott bé­­j­kéjét. De van reményünk a magyarok­­ Istenében, hogy az ezredik év után lesz­­ küzdelmes életünk, mint volt ezer éven­­ át, búval megtü­skézve, próbáltatáson megedzve, dicsőséggel megkoronázva, j Ami jó volt, eiőLorba nyomói, ami ios­>­. volt, háttérbe szorul. A kopó pedig sintér­ kézre kerül. TARCZA. Mámor. Ereszkedik az alkony pírja, Felleg borúi, sötétedik — Hajrá fiúk, bort a pohárba, igyunk, vigadjunk reggelig! Ma még piros bor szítja kedvünk, Vérünkben kedv s erő buzog, Holnap tán kiterítve fekszünk S némán bólingatnak felettünk Sötét árnyékú ciprusok. De hogy mi lesz — minek keresned Hiszen a perez még a mienk, Mienk a dal, a lány, a serleg, S a mámor, mely bennük kereng, S míg ennek aranyos ködében Elménk káprázattal mulat, Hiába gyűl felhő az égen, E csalfa fény győz a sötéten És kedvünk egyre szilajabb. Hajrá fűlik, sohase bánjuk, Hogy kótyagos lesz a fejünk, Ha mindig józan fejjel járjuk, Nyomorúság az életünk. Szerelme nőnek, lángja bornak Hitvány mint a föld más pora, Mi benne kéjt, gyönyört lobogtat, Mitől szíveink feldobognak, Az egyedül csak mámora. Inczédy László. A zóna megdrágítása. Már régen híre jár, hogy az államvas­utaknál úgy a személy, mint az árudíjszabást fel fogják emelni A múlt héten e hírt hiva­talosan megerősítették és a zóna megdrágítá­sára vonatkozólag a következőket jelentik: Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter a minisztertanács hozzájárulásával elhatározta, hogy’ a magyar királyi államvasutaknak 1889. évi augusztus 1-je óta érvényben álló személy díjszabása, az úgynevezett vonalszakasz rend­szerű díjszabás egyes részeiben módosíttassék. E módosítások a szomszédforgalomra, továbbá az I. kocsiosztály díj­tételére és a tizenharma­dik, valamint a tizennegyedik vonalszakaszi díj­­tételére vonatkoznak. A jelenleg érvényben álló díjszabás sze­rint a szomszédos forgalomban két vonalsza­kasz van, a következő díjtételekkel: Menetdíj krajczárokban Vonalszakasz Távolság I. II. III. kocsi osztály X. első állomásig 30 15 10 2­. második állomásig 40 22 15 A valószínűleg folyó évi márczius 1-én életbelépő új díjszabás szerint szomszédos for­galomban három vonalszakasz állapíttatik meg a vonalszakaszok pedig a kilometrikus távol­ság szerint tagozódnak. Az első vonalszakasz 10 kilométerig terjed, a második vonalszakasz tíz kilométernél távolabb, de 15 kilométernél közelebb fekvő viszonylatokat foglalja magá­ban, végül a harmadik vonalszakaszba esnek a 15 kilométernél távolabbi, de 20 kilométer­nél közelebbi viszonylatok. Az ekként képzett díjszabás tételei a következők: A távolsági forgalomban a személyvona­tok Hl. kocsiosztályának díjtétele változatlan marad, a II. kocsiosztály díjtétele hasonlóké­­pen­­’áltozatk/1 marad az első tizenkét vonal­­•szakasz~~Z~E II. vonalszak . . . jezár­ral < j, Esk’S30 krajcza­ ormja­ Az >1 XIV. .. ^f­iniszter „ ?r L­ raiczie^S az L 1Ro kiajTfsz^h?zólK> krajezárra. A*1 .és_,az Aócsi osz­tály Gry‘ mzot me­g ed­dig az I. vonalszakasz­ban ',érK?ikes­ áros volt, 60 krajezárban állapít­tatott meg ér. a mint eddig az egyes vonal­­szakas­zok díjtétele az 50 krajezáros alapon fog képeztetni. gy például a XII. vonalszakasz díja az eddigi 6 forint helyett 5 forint 20 kraj­­czár. A XIII. és XIV. vonalszakasz díjtétele a következőleg állapíttatott meg: A gyorsvonatoknál a III-ik kocsiosztály díjtétele az első tizenhárom vonalszakaszban marad, a XIV. vonalszakasz díja lesz az eddigi 480 krajczár helyett 500 krajczár. Hasonló­képpen változatlan marad a II. kocsiosztály díja az első 12 vonalszakaszban, a XIII. vonal­­szakaszban 650 krajczárról 700 krajczárra, a XIV. vonalszakaszban 700 krajczárról 800 kraj­czárra emelkedik. A gyorsvonat I. osztályának díjtétele az első vonalszakaszban az eddigi 60 kr. helyet 75 krajczár lesz, a XII. vonalsza­kasz díjtétele a következőleg állapíttatott meg : Jelenlegi Uj Távolság menetdíj kr. Vonalszakasz kilométer I. II. III. i I — IO 30 15 IO 2 ix —15 40 22 15 3 16 — 20 50 30 20 Jelenlegi: Uj XIII. szakasz 700 810 XIV. „ 700 900 díjtétel krajczárokban XIII. vonalszakasz 840 10.50 XIV. , 960 12.00 Előléptetési szabályzat. — A közös hadsereg számára. — A cs. és kir. hadseregre vonatkozó, nem rég megjelent Normal - Verordnungsblatt az 1895. t­v deczember 30-val életbelépő új elő­léptetési zabályzatot közli, a­melyet a követ­kezőkben ismertetünk: A jelen szabályzat hatályon kívül helyezi az 1895. decz. 24. kiadott előléptetési sza­bályzatot s ezzel egyidejűleg ő Felsége elren­deli, hogy a tábori tüzőrségnek a vártüzér­­ségtől való elválasztása, valamint a tüzér törzs­kar felosztása is Az új szabályzat bevezs ma ötöd­ször_tört2ne­sz­*,zm­^" nyolc képezik, szólítja fel Blanche ?ések módozataira vxoly márkit, de hihetőleg?2" zák s a régi sz;­­rt [ia ön ma mint rendesen 'Rk, Ezután a úvik a párbaj elől, akkor mi önt ben történő e­melet nélkül megtámadjuk, és és pedig első­zör annyian volnának is, addig vonatkozó hat.^ a ,n­g csaj £ lehetséges lesz. része a scnc.relőtt a L>astard felelhetett volna szavaira> egy apród szólalt ! -"-“--'t ’ Aon dón Bhíiippifi tiái.U­nogonjafi? Ezek k­­l szólk­ A^s^rsona, a viasl.o­^E rásnak megi Na, mvt , kívüli viszo /eu! dióknak z egész, a mit den vonatkozókig ódj' -szlikar mt mondott, bályoztatik, ,,bj-nely így szól D’Arambure visz- A tisz m,ang becsülést,az engem már viselőjének,. ,<első jelei ugyan nőt a legmagasabb hadúr visel s mzroiuok­­lása kell, hogy legyen a legfőbb törekvése a képzett katona-ifjúságnak s a legszebb jutal­mul kell, hogy szolgáljanak azok, a fáradha­tatlan tevékenységért s az odaadó kötelesség­tudásért. Szennytelen múlt, minden tekintetben kielégítő szolgálat és erkölcsös életmód adják meg, — a tiszti rang elnyeréséhez kötött egyébb feltételeken kívül, — az igényt eme oly tisz­teletreméltó álláshoz. Kassa Város nagi­ pecsétje 1504-ből. M­i­h­a­l­i­k József tanár a magyar tu­dományos akadémia arch. bizottságának közlö­nye, az »Archaeologiai É­r­t­e­s­í­­t­őo legutóbb megjelent kötetében, érdekes czikket közöl Kassa város 1­504. évi nagy pe­csétjéről. Az értekezés tárgyánál fogva bennün­ket kassaiakat érdekelvén első sorb­an, helyes­nek találtuk tehát azt kivonatolva — kihagyván abból a szigorúan tudományos részleteket — lapunkban is bemutatni, mellékelvén hozzá a pecsét hű fotográfiai mását, melyet dr. H­a­m­­p­e­l József úr, egyetemi tanár s a budapesti magyar nemzeti Múzeum régiség-osztályának igazgató őre lapunk részére a legszívesebben átengedett, melyért itt a kitűnő tudósnak leg­melegebb köszönetünket fejezzük ki. Az érte­kezést a következőkben közöljük : A fejlődés többszörös fázisán átment Kassa városi czímernek utolsó bővítése s ezzel vég­leges megállapítása az 1502. évre esik. Ezen évben öregbíti II. Ulászló király a városi czímert saját és neje, Anna királyné, családi czímerjelvényeivel. Az általa megbővített czí­­mer a következő: A fejénél egyenes vágású czímerpajzs három mezőre oszlik; a felsőben kék alapon három arany liliom, a középsőben vörös alapon négy ezüst szelemen látható. Ugyanezen mezőnek közepében, az említett négy szelemen között bal felől egy felében el­vágott arany koronás, arany csőrű, arany lábú, nyelvét kiöltő ezüst sas áll. Az alsó mező színe kék és a felső jobb szögletből harántosan az alsó bal szögletbe húzódó, négy helyen arany­­koczkás vörös gerenda által van ketté osztva. A gerendán felül egy, a gerenda alatt pedig két arany liliomot találunk. Ezen liliomok Anna királyné czímeréből adományozott jelvények, míg a fél sas Ulászlóéból van véve. A czímerpajzsot ametiszt színű, aranyos tunikába öltözött, kiterjesztett égszínű szárnyú angyal tartja maga előtt két kézzel. Fejét fűzér díszíti, melyből, a feje fölött lebegő dicsfény irányá­ban, arany kereszt emelkedik. A paizsra jobb s bal felől egy-egy csőrsisak van helyezve, me­lyek Jaksics Demeter azon párbajára vonatkoz­nak, melyet ez 1491-ben tatár ellenfelével a királyi sátrak előtt vívott s a melyben győztes is maradt. A sisak nyílt, leveles arany koro­náiból kék-sárga szárnyak emelkednek, melyek közepén egy-egy arany­­ liliom díszült. A taka­rók színe mindkét oldalon zöld és vörös. Kassa város tanácsa ezen megbővített czí­mert 1­504-ben pecsétlőbe véseti. Ezen pecsétlő most is meg van még s a városi titkos levél­tárban őriztetik. A 60 milliméter átmérővel bíró, köralakú ezüst pecsétlő egy fél centimé­ternyi vastagságú ezüstlapot képez. Közepén szép renaissance stílű pajzsot látunk, melyet bő redőzetű tunikás, kiterjesztett szárnyú an­gyal tart. A pajzson két zárt csőrsisak foglal helyet, melyeknek koronáiból a szépen stylizált szárnyak emelkednek, egy-egy liliomot visel­vén középső részükön. A pecsét kerületén, többszörösen behajló s az egész pecsét kerületét körülfutó mondatszalagon, e lapidaris legenda : SIGIL­LVM CI­VITA­TIS ■ CASSA • A pecsétlő hátlapján hasonló betűkkel be­vésve : f LIBER • AB • OFFICVS ■ GAVDN­ ENS ANTON 19 ARTE HOC CELAVIT MAI9 QVD ■ HABET MEA CASSA SIGIL • 1504. A pecsét, eltekintve a csőrsisakok gothi­­záló jellegétől, minden részében tiszta renais­sance stylben van tartva. De, bár a renais­sance hatása alatt Zsigmond király uralkodása (1387—1447) első évtizedeiben tűnik fel is ok­leveleinkben Kassa latinizált neve: Cassovia, pecsétünkön még Kassa régi nevével találko­zunk.­­ Magáról a pecsétről csak elismeréssel szól­hatunk. A heraldikailag korrekt elhelyezés, a festői beosztás s maga a technikai kivitel oly objektumot állít elénk, mely művészi szépség tekintetében ritkítja párját hazánkban, a városi pecsétek sorában. Némi hibával azonban itt is találkozunk, ez azonban heraldikai tévedés, nem technikai hiba s így a pecsétlőt metsző művész terhére nem írható. A pecséten ugyanis, a pajzsot tartó angyal mellén, keresztbe futó szalagokat látunk, melyekről II. Ulászló adománylevelében emlí­tés nem tétetvén, nyilvánvaló, hogy ezek itt egészen fölöslegesek. E keresztszalagok még Zsigmond király idejéből erednek, a mikor ő (1423-ban) Kassa czímerét paizstartó angyal­lal bővíté. V. László 1453-ban az angyal mellszalagjait fekete keresztekkel díszíti, de II. Ulászló czímerbővítő, illetve adományozó /g-

Next