Abauj-Kassai Közlöny, 1902 (31. évfolyam, 18-39. szám)
1902-05-04 / 18. szám
v Košiciach XXXI. évfolyam 18. szám. ^320/m ABAUJKASSAI KÖZLÖNY KASSAI ÚJSÁG. C Polgármesterünk. em vegyítünk kritikát az ünnep hangra, nem is tódítjuk az ünnepi émelyítő adatot egynéhány édeskés frázissal, ii egyszerűen ünnepelni akarunk Manľivadar polgármesterrel, mikor harminc polgármesteri múltjára visszatekint, fntepeljük Münster Tivadart, mert becs ember.s ne álljon elénk senki avval a hipokrázissal, hogy a becsületességet nem ünnepelni, mert az amúgy is kötelesség, nyúló idők éppen abban különböznek jó korszakoktól, hogy a közerkölcsi felfogás elléhásodik. Márpedig a léhásodás, az erkölcsi érzék eltompulása legelőbb is a kötelesség megvetésében nyilvánul. Mi ma rettenetes satnyuló időt élünk, az erkölcsi érzék elléhásodása mindenekelőtt a kötelességmulasztásban nyilatkozik. A becsületesség hiánya pedig mai nap legfeljebb kötelességmulasztás. Méltán elismerés és ünneplés illeti meg tehát a becsületes embert. Polgártárs, hidd el nem olyan nagyon nagy ezeknek a társasága s ha az állam csak a becsületes embereket adóztatná meg, tán egyetlen szál katona bakkancsára se tellenék. De van még egy érdeme a mi polgármesterünknek, amely aztán valósággal az érdemek koszorúja. Vasárnap, május 4. Münster Tivadar tökéletes tisztviselő, aki szereti a hivatalát. Nálunk szép Magyarországon a hivatal a viselőjét rendesen sokkal jobban szereti, mint a viselője a hivatalát. A hivatal vitulus, ha nem is épen szinekura, de ahhoz nagyon hasonló. Olyan valami, aminek megfejésére fordítanak a legtöbb gondot. Hivatalt megfejni! Csak kifejezésnek fura, de a módszer maga ismeretes és elmondhatni, hogy nagyon népszerű. Az állami hivatalokat napról-napra nehezebb, azok az ellenzéki pártok ellenőrzése alá kerülnek, ott tehát erősebb a fegyelem is. Ezeknél már kezdi egészen divatját múlni. De a törvényhatósági tisztviselői állások egyenesen erre a célra vannak szervezve, ez az ut és mód amelyen a szent korona tagjai ebbéli jogaikat érvényesítik. A törvényhatósági tisztviselőket nem ellenőrzi az ellenzék, mert hála az istennek annyira mégis csak összeolvadt már a magyar társadalom, hogy a törvényhatósági tiszti helyeket nem a rideg pártszempontok, hanem a családi nebszus szempontjából tekintik és egyik család nem igen zavarja a másiknak a cirkuluskáit. Mindenütt igy van ez szép Magyarországon. Münster Tivadar nem feji meg a hivatalát se közvetlenül se közvetve, a legelső a kötelességnél, pihenni legutoljára tér. Neki nincs pártja, nincs klikkje, nincs szövetsége, sokan agyarkodnak reá, sokan gúnyolják puritánságát, sokan talán nyugalomba is szeretnék küldeni, de mindenki tiszteli, gáncsot nem tud neki vetni senki. Talán az egyetlen a maga nemében az egész országban. Nem pózol vele, nem ágál, gyakran nyíltan fel sem is szólal a harácspolitika ellen, de azért a maga csöndes módján mégis csak ő az, aki meghiúsítja amennyire lehet. Okunk van tehát büszke s emelkedett lélekkel ünnepelni Münster Tivadart, nemcsak azért, mert harminc esztendeig türelme volt olyan töviskes székben ülni, hanem azért, mert ő a város tiszta erkölcse és jó lelkiismerete. Az isten éltesse. Ad multos annos. A dijnokelmélet, Dijnokész kormányozza évek óta Magyarország igazságügyét. Mióta egy volt dijnok ült bele abba a kormányszékbe, örökletessé vált ott a szelleme. A mostani igazságügyminiszter nem dijnok, hanem professzor, de a kormányzásra a professzor sem alkalmasabb a dijnoknál. A professzor ha nagy elme, teóriákon nyargal, ha nem nagy elme, csak vesszőparipán nyargal. De a professzori foglalkozás a legtöbb esetben megfosztja a nagy szempontok megfigyelésének a képességétől. Foglalkozása lassanként hozzátér piti tanítványai gondolatmenetéhez. TARCZA. Komjáthy társulata. Hát belementünk vaktába, bizony a mi szinügyi választmányunkban senkinek nem jutott eszébe, hogy mikor afelől volt szó, hogy Komjáthy Jánosnak adjuk át a kassai szinházat, afelől is meggyőződjünk milyen a társulata. Komjáthy ugyan igen jó hírü igazgató, de a fővárosi színházak annyira dézsmálják ma a jobb erőket, hogy bizony bajos tájékozódni. Hát bíztunk a jó istenben meg a szerencsében. Különben a mi szinügyi választmányunkban mindössze két színházlátogató lévén, ezeknek az uraknak édeskevés gondjuk van arra, hogy az emberek nem járnak a színházba, legfeljebb ők is megnyerik a szinügyi választmányi tagságra a kvalifikációt. De hát szerencsére a kassai közönség nemcsak színügyi választmányi tagokból, hanem színházlátogatókból is áll. Ezeknek az érdekében jártunk el, mikor személyes szemlélet alapján kerestünk tapasztalatot, amiről e rövid tárcában ezennel be is számolunk. Egyszeri látásra nem lehet ítélni színész fölött, nem is szabad. Ezek az alább következő megjegyzések sem akarnak tehát kritika lenni Meglehet, hogy mindenben, meglehet, hogy nagyon tévedünk, de azért mégis több irányban megnyugtatással szolgálhat Az első előadás amit láttam, vasárnap délután volt. Félhelyárak ugyan, de zsúfolt ház. De teljesen korrekt előadás, éppen mint az esti, házi mókák, fegyelmetlenség, rögtönzések, kihagyások híján. Ez eléggé nem dicsérhető jelenség. A délutáni előadások nálunk azért nem tudtak meghonosodni, mert nem vette azt senki se komolyan, se direkció, se szereplők, se a közönség. Ennek az utóbbinak a magatartása egyenes folyománya azokénak. Már pedig ez fontos dolog, mert az igazgatóra nézve jövedelmes, hanem éppen mert a szegényebb népet édesgeti be a színházba és éppen ennek juttat olcsóbban, de ép oly műélvezetet, mint az előkelőbbeknek. És ha már arról a bizonyos kulturmisszióról szó esik, hát ez igazán misszió. Délután Egy görbe nap ment, igen szép, összevágó gyors előadásban A darab igazi silányság, de jól adták, gonddal. Mokány Berczit Komjáthy ábrázolta, igazán gyönyörű, magyaros figura. Van egy pompás komikusa, kissé tán a túlzásra és a burleszkségre hajló, de intelligens gondolkodó és nagyon tehetséges színész. Faragó Ödön a neve, azelőtt a tarka színpadon volt, néha vele is esik annak a tónusába. Krakszelhubert játszotta. De különben jellemszerepelt az ambíciója, én csak Esze Tamást láttam tőle a másnap esti Kuruc Feja Dávidban, de ezt azután igazán szépen, érzéssel, kissé túlságos hévvel mondta el Sokat ígérő sokoldalú tehetség, csak a túlzásoktól kell megóvni. Ügyes embernek látszik Nagy Gyula, bár alig volt alkalmam megítélni. Délután Vöröshegyit, másnap este a Kuruc Fejában a Bolondot játszotta, — ez utóbbit igen szépen, diszkrétül s jellemzőleg. A drámai személyzetet voltaképen a Kuruc Feja Dávid előadásán volt módom látni. Komjáthy János játszotta a címszerepet. Komjáthyt ismeri a kassai közönség, jó ízlésű, gondolkodó színész, aki szereti a hatásos pózokat, a plasztikus szép formákért gyakran a realisztikából enged, úgy nevezzük ezt a felfogást qp, hogy régi iskola. Lehet, hogy ez a régi iskola néhány év múlva a legújabb iskola lesz, mert az úgynevezett természetesség lejtőjén már szerencsésen eljutottunk a cochoneriehez és az ízlés teljes hiányához. A régi iskola kelleténél több pathossal beszél, de heve igazi, lelkesedés szülte, koloritja frissebb, plasztikája nemesebb. A kassai biró szerepe az ő kezében egy daliás hős, szemrevaló és kissé pathetikus. Legjobban sikerültek azok a helyei ahol szenvedélye kitör. A második felvonásbeli nagy szerelmi jelenete, az első felvonásbeli kivonulása igazán hősies, imponáló. Komjáthyné Örzsét adta. Felfogása, interpretációja semmi kívánnivalót nem hagy, de sok helyütt a fizikai erő és a démoni tűz nem volt elegendő. Egész alakításában a Tábori Örzse finomabbnak, egy kicsit idealizálva volt feltüntetve. Komjáthyné mindenesetre értelmes, előkelő alakító színésznő, hangja kifejező és a nem túlságosan erős szerepekre teljesen elegendő. Egyike a jobb vidéki hősnőknek. A társulat szendéje úgy látszik Tóth Ilonka, Abbázia " : VÍZGYÓGYINTÉZET SZANATÓRIUMA Erősítő-, edző-, hizlaló-kúrák egész éven át. cT külön: gyermek-szanatórium.