Abauj-Kassai Közlöny, 1908. augusztus (37. évfolyam, 175-198. szám)
1908-08-01 / 175. szám
4.A/ZA, XXXVII. évfolyam, 1908 —175-ik sz. Kassa, szombat augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: tantMra 16. sz. Telefon 150. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállakozunk. A lap megjelenik MINDENNAP. ABAUJ-KASSAI OZSONY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Stekker Károly. — Kiadótulajdonos : A párt. Előtti Meist Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— 14 évre . . 3.50 5.— Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám 4 fül. Hirdetési díj megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatalhoz bérmentve küldenek. A választási reform. uij Kassa, július 31. A parlamenti szünet politikai csendjét most ismét a választási reform ügye zavarta meg. Közeledik a nagy reform előterjesztésének időpontja és így nem csodálható, ha egyre nő az izgatott érdeklődés a törvényjavaslat iránt, amely regenerálni lesz hivatva politikai életünket. Az utóbbi napokban az egyes sajtóorgánumokban ismét sűrűbben jelennek meg a választási reformról szóló cikkek és értekezések. Mégpedig nemcsak azokban az orgánumokban, amelyek ellenzékiséggel koholt értesüléseket is szívesen használnak fel arra, hogy az eseményeknek elébe vágva a kormánynak gáncsot vessenek, hanem olyan lapokban is, amelyek a kormányt és a mai politikai rendet támogatják. Rendkívüli érdekességre tarthat számot ezek közül a „Budapesti gazdasági tekintetében egyaránt túlsúlyban levő magyar fajnak és a legközelebb álló nem magyar ajkúaknak szupremáciáját továbbra is biztosítja. Megóvja a társadalmi egyensúlyt azzal, hogy minden társadalmi osztályt fajsúlyának megfelelő befolyáshoz juttat. Szellemileg fejlettebbek, a békés fejlődésben anyagilag érdekeltebbek, a történelmi tradíciók által áthatottabbak befolyása számszerű súlyuknál nagyobb mértékben fog érvényesülni, hogy az irányító szerep továbbra is nagyobb és tisztább belátásúak kezében maradjon. Az uralkodói és a végrehajtói hatalomnak a választásra való befolyását a legszűkebb térre szorítja a javaslat, amely az egyes elvi szempontokat nem alkalmazza mereven és rideg következetességgel. Ha az egyetemes célra irányuló nemzeti akarat minél tökéletesebb, és minél szabadelvűbb megnyilvánulásának biztosítása úgy kívánja, a többes és egyenlő szavazat, a titkos és nyílt, a községenként vagy körzetenkint TAUCA. Amerikai történetek. (Egy magyar globetrotter naplójából.) (Ai. „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája.) II. — Isten az atyám ! — fiuk nincs igazatok, szólt derék Vadnay barátunk. Nincs igazatok abban, hogy a magyar szállók nem nyújtanak elég kényelmet s ami a fő, hogy a közbiztonsági állapotok nem kielégítők. Inkább azt mondom tinéknek, hogy a legutolsó útszéli magyar csárdában nyugodtabban hajtom le fejemet, mint New York legelőkelőbb hoteljének rafinált kényelemmel berendezett szobájában. — Vagy nem hiszitek? no akkor elmondok ti néktek egynéhányat azokból a történetekből, melyek velem Amerikában való tartózkodásomkor megtörténtek s hiszem, hogy azonnal meg lesztek elégedve a hazai viszonyokkal s nem kívánjátok magatokat oda, hol az arany, európai hiedelmek szerint, a földön hever s csak le kell érte hajolnia az embernek, hogy felvehesse. Phönixvillben (Pennsilvánia) egy balesetbiztosító társaságnál nagyobb állást töltöttem be. Engemet bíztak még azokkal a felelősségteljes s nehéz feladatokkal, hogy az Isten háta mögötti bányaterületekre, az ott dolgozó s társaságunknál beHirlap“ vezércikke, amely nem mindennapi elmeéllel próbálja megrajzolni — mint ő mondja — a reform valószínű keretét és várható tartalmát. A vezércikk sorozatból, amelynek az a célja, hogy megvilágítsa az általános választói joggal összefüggő problémákat, közöljük az első közlemény következő érdekes részletét: A választási reform, amelynek gerincét a műveltségi cenzus alkotja az öncélú és független továbbfejlődésre hivatott magyar nemzet továbbfejlődését fogja szolgálni. Az eszme, amely a reform útját bevilágítja, a magyar nemzeti egység megteremtése és teljes függetlenségének kivívása. Ezért a választói jog széles alapú lesz és biztosítja a lehetőségét annak, hogy a nemzet kulturális és gazdasági továbbfejlődésével párhuzamosan, önmagától minden további törvényhozási intézkedés nélkül gyarapodjék a magyar alkotmány sáncait védik tábora. A reform az államalkotó, az egységet munkáló, erkölcsi, szellemi és biztosított munkásoktól az esedékes összegeket beszedjem. E kis bányatelepeken, hol az emberek, miként az állatok, törik magukat, a minden bűnre csábitó, de minden örömöt megszerző arany után, se posta, se távirda állomás nincsen. Mert bizony az itt levők iránt a külvilág nem igen érdeklődik s egy embernek sincs arra szüksége, hogy a modern technikai vívmányok szolgálatába szegődjenek. Megérkeztem a bányatelepre. Az egyetlen rongyos, piszkos s undorítóan szurtos Hotel nem tudott eléggé bámulni azon, hogy miképen kerül az ilyen elegáns ékszerekkel pazarul megrakott úriember, erre a madár sem látta területre. Mert még Amerikában sem tudtam levetkőzni azt az európai rossz szokást, hogy szerettem jól öltözködni s az ékszerek iránt is különös előszeretettel viselkedtem. Ez a szerencsétlen magyar betegségem azután nem egyszer, majd hogy nyakamat nem szegte. Mondom tehát, hogy megérkezve a bányatelepre, az ottani kliensektől beszedtem a díjakat s úgy körülbelül 8—10 ezer dollárral megrakodva siettem az utolsó éjszakát szerény szállásomon eltölteni. Lefeküdtem, Isten az atyám, nem ijedek meg a magam árnyékától de ezen az éjszakán valami különösen furcsán éreztem magamat. Az itteni viszonyokhoz mérten is sok pénz volt nálam. A szobám pedig sokkal rozogább volt, semmint egy esetleges betöréstől megmenthessen. Jónak láttam mindenesetre bőröndömet, mely elég súlyos volt, ajtóm elé állítani, ezenkívül a szobában levő s az ágyon kívül egyetlen bútordarabot, a szekrényt is az ajtó elé állítani. Nem tudtam elaludni. Vártam valamire. A hold ezüst fénye kísértetiesen sütött be szobám picinyke ablakán. Miként tigrisvadászaton, vártam az esetleg felbukkanó vadra. Sejtelmem nem csalt. Éjfél után lehetett. A hold egy eléje került felhő következtében elsötétült s vak éjszaka vett körül mindent. E percben kopogtattak ajtómon. Nem adtam választ, mély álmot tettetve. A kopogás dörömböléssé fajult. Kellett válaszolnom. — Ki az ! — kiáltottam harsányan. — Telegram ! — hangzott a válasz. E percben eszembe villant, hogy hiszen itt nincs is sürgönyállomás, tehát csak ürügyül használták, hogy ajtómat kinyissam. — Majd reggel — szóltam ki erélyesen, de revolveremet görcsösen szorongattam kezemben. A kitnnt levő erre dühösen próbálkozott ajtómon, de az eléje gördített akadályok nem engedtek az erőszaknak. E percben revolverlövés dördült el. Az ajtómat lőtték keresztül. Az ágyra célzott a haramia, de én ekkor már régen lesben álltam s a golyó nem talált. Most már én se sajnáltam revolveremet, találomra kilőttem az ajtó szabadon maradt részén. Halk sikoly, majd elsurranó léptek válaszoltak lövésemre.