Abauj-Kassai Közlöny, 1908. augusztus (37. évfolyam, 175-198. szám)

1908-08-01 / 175. szám

4.­A­/ZA, XXXVII. évfolyam, 1908 —175-ik sz. Kassa, szombat augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: tantMra 16. sz. Telefon 150. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem válla­kozunk. A lap megjelenik MINDENNAP. ABAUJ-KASSAI OZSONY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő : Stekker Károly. — Kiadótulajdonos : A párt. Előtti Meist Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— Félévre . . 7.— 10.— 14 évre . . 3.50 5.— Egy hóra . . 2 kor. Egyes szám 4 fül. Hirdetési díj megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatalhoz bérmentve küldene­k. A választási reform. uij Kassa, július 31. A parlamenti szünet politikai csendjét most ismét a választási re­form ügye zavarta meg. Közeledik a nagy reform előterjesztésének idő­pontja és így nem csodálható, ha egyre nő az izgatott érdeklődés a törvényjavaslat iránt, amely regene­rálni lesz hivatva politikai éle­tünket. Az utóbbi napokban az egyes sajtóorgánumokban ismét sűrűbben jelennek meg a választási reformról szóló cikkek és értekezések. Még­pedig nemcsak azokban az orgánu­mokban, amelyek ellenzékiséggel ko­holt értesüléseket is szívesen hasz­nálnak fel arra, hogy az események­nek elébe vágva a kormánynak gán­csot vessenek, hanem olyan lapok­ban is, amelyek a kormányt és a mai politikai rendet támogatják. Rendkívüli érdekességre tarthat számot ezek közül a „Budapesti gazdasági tekintetében egyaránt túl­súlyban levő magyar fajnak és a leg­közelebb álló nem magyar ajkúak­­nak szupremáciáját továbbra is biz­tosítja. Megóvja a társadalmi egyensúlyt azzal, hogy minden társadalmi osz­tályt fajsúlyának megfelelő befolyás­hoz juttat. Szellemileg fejlettebbek, a békés fejlődésben anyagilag érde­keltebbek, a történelmi tradíciók ál­tal áthatottabbak befolyása szám­szerű súlyuknál nagyobb mértékben fog érvényesülni, hogy az irányító szerep továbbra is nagyobb és tisz­tább belátásúak kezében maradjon. Az uralkodói és a végrehajtói hatalomnak a választásra való befo­lyását a legszűkebb térre szorítja a javaslat, amely az egyes elvi szem­pontokat nem alkalmazza mereven és rideg következetességgel. Ha az egyetemes célra irányuló nemzeti akarat minél tökéletesebb, és minél szabadelvűbb megnyilvánulásának biztosítása úgy kívánja, a többes és egyenlő szavazat, a titkos és nyílt, a községenként vagy körzetenkint TAUCA. Amerikai történetek. (Egy magyar globetrotter naplójából.) (Ai. „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája.) II. — Isten az atyám ! — fiuk nincs iga­zatok, szólt derék Va­dnay barátunk. Nincs igazatok abban, hogy a magyar szállók nem nyújtanak elég kényelmet s ami a fő, hogy a közbiztonsági állapotok nem kielégítők. Inkább azt mondom tinéknek, hogy a legutolsó útszéli magyar csárdában nyugodtabban hajtom le fejemet, mint New York legelőkelőbb hoteljének rafinált kényelemmel berendezett szobájában. — Vagy nem hiszitek? no akkor el­mondok ti néktek egynéhányat azokból a történetekből, melyek velem Amerikában való tartózkodásomkor megtörténtek s hiszem, hogy azonnal meg lesztek elégedve a hazai viszonyokkal s nem kívánjátok magatokat oda, hol az arany, európai hie­­del­m­ek szerint, a földön hever s csak le kell érte hajolnia az embernek, hogy fel­vehesse. Phönixvillben (Pennsilvánia) egy bal­esetbiztosító társaságnál nagyobb állást töltöttem be. Engemet bíztak még azokkal a felelősségteljes s nehéz feladatokkal, hogy az Isten háta mögötti bányaterüle­tekre, az ott dolgozó s társaságunknál be­Hirlap“ vezércikke, amely nem min­dennapi elmeéllel próbálja megraj­zolni — mint ő mondja — a re­form valószínű keretét és várható tartalmát. A vezércikk sorozatból, amelynek az a célja, hogy megvilá­gítsa az általános választói joggal összefüggő problémákat, közöljük az első közlemény következő érdekes részletét: A választási reform, amelynek gerincét a műveltségi cenzus alkotja az öncélú és független továbbfejlő­désre hivatott magyar nemzet to­vábbfejlődését fogja szolgálni. Az eszme, amely a reform útját bevilá­gítja, a magyar nemzeti egység meg­teremtése és teljes függetlenségének kivívása. Ezért a választói jog szé­les alapú lesz és biztosítja a lehe­tőségét annak, hogy a nemzet kul­turális és gazdasági továbbfejlődé­sével párhuzamosan, önmagától min­den további törvényhozási intézke­dés nélkül gyarapodjék a magyar alkotmány sáncait védik tábora. A reform az államalkotó, az egy­séget munkáló, erkölcsi, szellemi és biztosított munkásoktól az esedékes össze­geket beszedjem. E kis bányatelepeken, hol az emberek, miként az állatok, törik magukat, a minden bűnre csábitó, de minden örömöt megszerző arany után, se posta, se távirda állomás nincsen. Mert bizony az itt levők iránt a külvilág nem igen érdeklődik s egy embernek sincs arra szüksége, hogy a modern technikai vívmányok szolgálatába szegődjenek. Megérkeztem a bányatelepre. Az egyet­len rongyos, piszkos s undorítóan szurtos Hotel nem tudott eléggé bámulni azon, hogy miképen kerül az ilyen elegáns ék­szerekkel pazarul megrakott úri­ember, erre a madár sem látta területre. Mert még Amerikában sem tudtam levetkőzni azt az európai rossz szokást, hogy szeret­tem jól öltözködni s az ékszerek iránt is különös előszeretettel viselkedtem. Ez a szerencsétlen magyar betegségem azután nem egyszer, majd hogy nyakamat nem szegte. Mondom tehát, hogy megérkezve a bányatelepre, az ottani kliensektől beszed­tem a díjakat s úgy körülbelül 8—10 ezer dollárral megrakodva siettem az utolsó éjszakát szerény szállásomon eltölteni. Lefeküdtem, Isten az atyám, nem ijedek meg a magam árnyékától de ezen az éjszakán valami különösen furcsán éreztem magamat. Az itteni viszonyokhoz mérten is sok pénz volt nálam. A szobám pedig sokkal rozo­gább volt, semmint egy esetleges betörés­től megmenthessen. Jónak láttam minden­esetre bőröndömet, mely elég súlyos volt, ajtóm elé állítani, ezenkívül a szobában levő s az ágyon kívül egyetlen bútordarabot, a szekrényt is az ajtó elé állítani. Nem tudtam elaludni. Vártam valamire. A hold ezüst fénye kísértetiesen sütött be szobám picinyke ablakán. Miként tigris­vadászaton, vártam az esetleg felbukkanó vadra. Sejtelmem nem csalt. Éjfél után lehe­tett. A hold egy eléje került felhő követ­keztében elsötétült s vak éjszaka vett körül mindent. E percben kopogtattak ajtómon. Nem adtam választ, mély álmot tettetve. A ko­pogás dörömböléssé fajult. Kellett vála­szolnom. — Ki az ! — kiáltottam harsányan. — Telegram ! — hangzott a válasz. E percben eszembe villant, hogy hiszen itt nincs is sürgönyállomás, tehát csak ürügyül használták, hogy ajtómat kinyissam. — Majd reggel — szóltam ki erélye­sen, de revolveremet görcsösen szoron­gattam kezemben. A kitnnt levő erre dühösen próbál­kozott ajtómon, de az eléje gördített aka­dályok nem engedtek az erőszaknak. E percben revolverlövés dördült el. Az ajtó­mat lőtték keresztül. Az ágyra célzott a haramia, de én ekkor már régen lesben álltam s a golyó nem talált. Most már én se sajnáltam revolveremet, találomra kilőt­tem az ajtó szabadon maradt részén. Halk sikoly, majd elsurranó léptek válaszoltak lövésemre.

Next