Abauj-Kassai Közlöny, 1910. szeptember (39. évfolyam, 198-222. szám)
1910-09-01 / 198. szám
XXXIX. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal Harang u. 9 Telefon 150 PN^DHTÉSI DÍJ megállapodás EE: szerint. == HKUDLKMK d a. 5 órakor POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda 1910. — 198. szám. Kassa, Csütörtök, szeptember 1. Abauj Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7 — Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Nagy hóra K — Egy is számára 4 fillér* Í(. Tanév kezdetén. A vakáció aranyos ideje úgy elröpült, mintha egyáltalában nem is lett volna. Még csak most történt a vizsgák s egyéb évzáró kellemetességek lefolyása, még alig hogy elbúcsúztak a diákok attól az intézettől, ahol ifjúságuk legszebb idejét töltötték, ime már ismét kezdődik a munka, a tudás, az előrehaladás, a kultúra békés és csendes munkálkodásának ideje. Bizony, bizony ez az idő a mi országunkban temérdek gondot s keserűséget szerez a szülőknek. Minálunk még nem jöttek reá arra a praktikus ideára, amely a műveit külföld majd minden országában már réges régen a megvalósulás stádiumában nyújtja áldásos működését. Nálunk még mindig különféle elnevezésű iskolákban osztogatják a tudomány fenséges malasztját. Mi még mindig megkülönböztetünk gymnásiumot, reáliskolát és polgári iskolát. S aki az egyikben nyeri kiképeztetését, az bizony később sok minden pályától már eleve elvágatik, azokra nem kerülhet. Aki véletlenül olyan városban született, ahol sem reál, sem gymnásium nincsen, hanem csupán polgári iskolát bír el vagyonossága s népessége, az bizony, ha csak jómódban nem született, kénytelen a polgári iskolába járni s így az egyetemektől már előre is búcsút vehet, az iskolák elvégzése őt oda nem engedhetik. A diplomás pályákat tehát elzárták előle, csupán azért, mert anyagilag nem volt módjában a más városokban levő gymnásiumot, esetleg reáliskolát látogathatni. Külföldön már csakis az u. n. reálgymnásiumok vannak. Ezek az iskolák egybevetett tanterv alapján az összes diplomás pályákra előkészítik a tanulókat s így a szülőket már előre megkímélik attól a gondtól, hogy gyermekeiket melyik pályára készítsék elő akkor, mikor annak sem hajlamát, sem tehetségét valamelyik pályára még nem ismerik. Ha valaki véletlenül nálunk reáliskolát végzett s később egyéb, gymnásiumi érettségihez kötött pályára érez kedvet, akkor neki a kiegészítő tantárgyakból pótérettségit kell letennie s ha véletlenül nyelvérzéke nincs kifejlődve, előfordulhat, hogy évek hosszú sora alatt sem képes a latinból érettségit tenni s igy kénytelen kelletlen oly pályára szorul, melyhez sem kedve, sem ambitiója nem hevíti. Nehéz tehát ilyenkor a szülők helyzete, mert később aztán, ha gyermekeikkel valamely iskolát nagy nehezen elvégeztettek, még az a szemrehányás is érheti őket, hogy nem gondoskodtak kellőképen fiaik jövendőjéről. S ez mindaddig így lesz, míg a reálgymnasium helyes intézményét, a hazai tanrendszerek programmjába fel nem veszik az illetékes tényezők. A reálgymnasium eszméje, már hosszabb ideje kisért tanügyi körökben s hogy mindezideig az meg nem valósulhatott, annak okát abban kereshetjük, hogy iskoláink még ezideig nélkülözik egyöntetűségüket az irányban, hogy még mindig megkülönböztethetünk állami, felekezeti s különösképen alapítványi intézeteket. Az alapítványokon alapuló intézetek átalakítása pedig az alapitó okiratokba ütközik s igy annak esetleges átalakulása az alapítványoktól való elesést is eredményezheti. S igy bele kell törődnünk abba, hogy ilyenkor a legtöbb szülő gondteli homlokkal jár- I jon, mert nem tudja elhatározni, milyen pályára is készítse elő, s még teljesen kiforratlan s egyelőre nem sejthető tehetségű csemetéjét. Még a legjobban jár mindenesetre az a diák, kinek szerencséje lehet, hogy gymnásiumot végezhet. Ez előtt minden pálya nyitva áll s a szülők gondját már előre elveheti. De jól tudjuk, hogy a vidéken nem áll módjában mindenkinek, hogy gyermekét gymnásiumba járatjhassa. A melyik vidéki városi olyan szerencsés, hogy gymnáziummal rendelkezik, ott természetesen a szülők gondja sem oly nagy, de mit csináljon az a sok többi város szülője, kinek nem áll módjában más iskolát látogattatni a gyermekével, épen, mint a minő ott helyben már van! ? A tanév eleji gondok tehát az idén sem szűnnek meg s nem is fognak mindaddig, amíg a reálgymnásium helyes eszméje a megvalósulás stádiumába nem lép. . ..fekete rém. — A betegség tünetei, — mikből meg lehet ismerni, Kassa, aug. 31. Az emberi elme, amely már oly sok betegség mélyére hatolt , amely már annyi gyógyíthatatlannak látszó kór okait felderítette, a kolerával szemben tehetetlenül áll. Látnia kell, mint vergődik szörnyű kínok között az áldozat , mint végez vele a szörnyű betegség rövid huszonnégy óra alatt. A pusztító kór, amely a maga útjában nem ismer határállomást, amely hegyeken, völgyeken keresztül száguld egy pillanat alatt a nem pihen el addig, míg éhségét s ki nem elégítette, most hazánk határait is fenyegeti. Éppen azért el kell követnünk mindent, hogy gátat vessünk falánkságának. Ezt pedig csak úgy tehetjük meg, ha eltüntetjük mindazt, ami melegágya lehetne a betegség terjedésének. És itt is az egészségügy első követelése lép előtérbe : a tisztaság. Népünknek minden rétegében, az alsóban éppen úgy, mint a felsőben vannak megrögzött rossz szokások, amelyek néha neveletlenségből, máskor figyelmetlenségből, vagy a következményekkel való nem törődésből származnak. Ezek ellen küzdeni kell. Az egészség fenntartására irányuló törekvéseinkben egész özönével találkozunk azoknak az újabb feladatoknak, amelyeket a gyorsan fejlődő társas élet támaszt. Ezeket mind figyelemmel kísérni, értéküket megismertetni, érdekükben fogékonyságot, némelykor talán inkább hangulatot kelteni elsőrendű kötelesség. Mennél jobban fejlődnek ismereteink, mennél több jelenség okát közelítjük meg, vagy legalább véljük, hogy kezdjük megérteni , annál fontosabbnak ismerjük a közegészségügyet és annál őszintébben fogunk törekedni mind emberiel, mint nagyon tiszteletreméltó önzésből Higieia szolgálatába szegődni. Persze ilyenkor, amikor a ragadozó kór réme fenyeget, hatóság és társadalom egyaránt megmozdul és egyesült erővel hadakozik ellene. De olyan ez a hadakozás, mint azé a hadseregé, amely este nyugodtan álomra hajtja a fejét s csak akkor kapkod fegyvere után, amikor az ellenség már puskalövésnyire van. A jó közegészségi politika az, amely mindig éber szemmel figyeli, hol közeledhetik a baj, hogy készenlétben találjon ha felbukkan. Távol áll tőlünk az a célzat, hogy jó eleve rettegést okozzunk. Hiszen meglehet — és adja Isten ! — hogy elkerül bennünket a veszedelem. De sohase bizakodjunk el ! Tegyünk meg mindent és pedig idejekorán, ami szükséges és célszerű. Építsük meg a védőfalakat, hányjuk fel a sáncokat, töltsük meg a fegyvereinket, fújjuk meg a harsonákat. És véde- 1