Abauj-Kassai Közlöny, 1911. október (40. évfolyam, 224-242. szám)
1911-10-01 / 224. szám
XXXX. évfolyam. Szerkesztő 8ség iía kiadóbivatal Barang u. 9 * Telefon 150 pí^DHTÉSI DÍJ kaszállajtodás zrz szerint. : í ® JS« JEJLISNIK s in. A órakor 1911. — 224. szám. Kassa; Vasárnap, október 1. Abauj. Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre. K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hőre K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — Egyes számára 4 fillér Újabb latosai követelései. Pár nap óta a Schönaich kében uj közös hadügyminiszter ül, akit hogy Auffenberg Móric lovagnak hívnak, szinte mellékes, mert hát nálunk nem az egyén, hanem a bécsi rendszer az irányadó. Nos és ez a megcsontosodott rendszer az uj had ügyérben — úgy látszik — méltó szószólót nyert, aki joggal vindikálhatná magának a »beszédes« predikátumot, mert még a közös hadügyminiszteri székben 67 óta nem ült olyan bőbeszédű generális, mint ez a legújabb sütetű, akinek folytonos kijelentései egyre foglalkoztatják a nyilvánosságot. Az igaz, hogy ezekben a nyilvánosságra adresszált kijelentésekben nem annyira sok az épületes, mint inkább a szégyenletes, mert Auffenberg Móric generális méltóságán, avagy inkább közjogi jártasságán alulinak tartja, hogy a magyar nemzetről s a magyar államról tudomást vegyen, az ő szótárában csak magyar tipus és idiomata létezik s tudni sem akar arról, hogy van magyar nemzeti szellem és magyar nemzeti érzés. S úgy tetszik, hogy a bőbeszédű generálison nem sokat fogott a gróf Apponyi Albert képviselőházi interpellációja sem, amidőn alapos leckét adott neki a magyar közjogból s darabokra törte azt a bizonyos gépelméletet, amit az uj közös hadügyminiszter hirdet. A maga légkörében megcsontosodott katonai ortodoxia nem igen okult s csak egyre tovább is nyilatkozik szócsövein,az uj hadügyminiszteren át. Ezek a legutóbbi nyilatkozatok azt, a meglevő tudatot erősítették meg bennünk, hogy a horrendum hadügyi követelések nem állapodnak meg a mostani fokon, hanem egyre jobban fognak fokozódni. Nyíltan elárulja, hogy az az erőtöbblet, amelyet a véderőbe most szándékoznak belevinni, még mindig nem elegendő. Szomorú ez a közlés s azt illusztrálja, hogy a tárgyalás alatt álló véderőjavaslat nem fedi a trónörökös katonai programmját, mert Ferenc Ferdinánd, a jövendő legfelsőbb hadúr annál jóval többet akar. Schönaichnak, most már világos, azért kellett megbuknia, mivel e hallatlan követeléseknek a képviseletére nem bírt vállalkozni, ellenben Auffenberg késznek nyilatkozott erre, sőt magának is vannak tervei, miket 1912-ben kíván megvalósíttatni. Ezek a mélyen zsebbe vágó reformtervek előkészítése miatt a delegációkat csak decemberben hívják össze, hogy addig legyen elég ideje az új miniszternek kidolgozni az újabb katonai követeléseket, miután már az 1912. évi hadügyi költségvetésnek több tételét jelentékenyen emelni kívánja, amihez hosszabb előzetes tárgyalásokra van szükség. E szomorú kilátások arról győznek meg bennünket, hogy a Belvedere, hadügyi követelései az egész vonalon dominálnak . Auffenberg lovaggal ennek az uj érának a ránkszakadása következik be, mely a kilences bizottság programmjának realizálását sok újabb százmilliós követeléssel kívánja egybekötni, mit sem törődve azzal, hogy Magyarország ez óriási terhek súlya alatt összeroskad. A hadügyi beruházási Programm tehát még távolról sincsen kimerítve, az új hadügyminiszter gondoskodni fog újabb tervekről, melyeknek végrehajtása rengeteg áldozatokat igényel s már decemberben szédületes katonai beruházások keresztülvitelét fogják forszírozni. Itt természetesen Magyarország teherviselési képességével nem törődnek, amint ez az új hadügyminiszter bőbeszédű nyilatkozataiból elég világosan megérthető. A mottó: több vér- és több pénzáldozat marad rendületlenül. A nemzeten a sor, hogy a hadvezetőségnek megálljt parancsoljon nagyzási hóbortjában s Auffenberg úr tapasztalni is fogja, hogy Bécs tervez s Magyarország végez. Még egy nemzeti hadseregért sem tehetnők tönkre magunkat, annál kevésbbé az osztrák ármádiáért. Előfizetési felhívás. Ez év negyedik évnegyedének küszöbén az előfizetések megújítására kérjük fel olvasóinkat. Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a mai változott politikai viszonyok közepette, egy olyan lap, mint a Közlöny, amely ma is azzal az önzetlen s egyenes becsületességgel szolgálja a nemzeti ügyet, mint 40 év óta mindig, — a független érzelmű polgárságnak mindenkor számíthat támogatására. Előfizetési díjak: Vidékre, postán küldve : Egész évre K 20,— Félévre K 10,— Negyedévre K 5,— Helyben, házhoz küldve : Egész évre K 14,— Félévre K 7,— NegyedévreK 3.50 modern mesék. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. Don Juan utolsó szerelme. Midőn Don Juan betöltötte huszadik évét, duzzadva az életerőtől és ifjúságtól meglátogatta az ördög és reá testálta a lelkét. Az ördög ezért örök ifjúságot ígért neki és hogy szenvedélyesen fogja szeretni minden női lény, aki közelébe jut. Harminc évet élt Don Juan e szerződés megkötése óta s miután körülbelül háromezer év volt neki szánva, tehát kezdetnek is kevés. Bárhogy tékozolt is, gazdag, fiatal és szép maradt. Erejét és gazdagságát nem tudta az élet kimeríteni. És az asszonyok szerették. A szőkék és a barnák, a szenvedélyesek és a jámborak, a fiatalok és az öregek,‘a szépek és érzékiek» a csapongók és a hívek. De Don Juan elégedetlen volt. Üresnek, unalmasnak találta az életet. Kétségbeesve hívta ekkor az ördögöt. A sátán megjelent. — Végy el tőlem tetszésed szerint bármit, de teljesítsd kérésemet. Valamiről megfeledkeztem. Az ördög kárörvendve vigyorgott, mintha csak tudta volna miről lesz szó. —■ Tehát mi a kívánságod? — tudakolta az ördög. — Vedd el kincseimet, rövidítsd meg éveim számát, csak add, hogy szívemből szerethessek. Nem csak szeretve lenni, de szeretni is akarok, szeretni lángolón. Fossz meg érte amitől akarsz. — De hát micsoda kincsekkel rendelkezel? Az emberek reád* nézve értékesek volnának? — kérdezte gúnyos mosollyal az ördög. A lelked már az enyém. — Végy amit akarsz, de taníts meg szeretni. Az ördög Don Juan selyem ágyának szélén ült és lólábait a bársonypaplannal tisztogatta. — A lelked már az enyém. De ha visszaadod a varázst, melyet reád ruháztam, hogy minden nő hódoló szerelmesed legyen, igy te is szerethetsz igaz szerelemmel. Don Juan vágyakozóan nyújtotta ki karját. — Legyen — szólt szilárd elhatározással a lovag. Az ördög vigyorgott és körmeivel a selyem ágyneműt kaparászta. — És azután adósom vagy néhány ezer évvel, amelyben örök ifjúság, gazdagság volt részedre biztosítva. — Vedd el, nyomorult kutya,— de hagyj élni! Az ördög erre elvette Don Juantól az ifjúságot, a szépséget, meg a vagyont. Ekkor egy ifjú szép és szelíd tekintetű leánykát látott meg, de ez hátat fordított neki. Don Juan szívében ismeretlen érzés támadt, azután hazament, lefeküdt selyem ágyába, amit nagykegyesen meghagyott neki az ördög, és meghalt boldog mosollyal az ajkán és az utolsó percig arra a leányra gondolt, akit szenvedélyesen és igaz szerelemmel szeretett, és aki őt nem szerette. Mese a megnémult királyleányról. Volt egyszer egy királykisasszony, aki egy éjszakai ijedtség következtében hirtelen megnémult. És azóta nem hallotta senki sem beszélni. Atyja, a király, hiába hivatta udvarába a legnevesebb orvostanárokat, hiába alkalmaztak azok minden elképzelhető gyógy-