ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS II. SZEGED 1962

Bíró Ferenc: A Mindenes Gyűjtemény (1789—1792) szerkesztőjének nyelv és irodalomszemléletéhez

BÍRÓ FERENC A MINDENES GYŰJTEMÉNY (1789—1792) SZERKESZTŐJÉNEK NYELV- ÉS IRODALOMSZEMLÉLETÉHEZ* Az 1789 közepén, július elsejével újra meginduló Mindenes Gyűjtemény­nek a magyar nyelvért és a magyar irodalom érdekében kifejtett tevékeny­sége 1790 márciusáig valamiféle, a tényleges herderi fenyegetést megelőző, s ehhez hasonló félelem igézetében folyik; mintha csak a két év múlva, 1791-ben mejelenendő Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit ne­gyedik kötetének a magyarságra vonatkozó sötét jóslatai ellen küzdene a komáromi szerkesztő, öt-tíz naponként röppennek szét a hetenként kétszer megjelenő folyóirat márkusaidról hol figyelmeztetve, hol rémülten, hol biza­kodva, hol pedig — a nyelvrendelet visszavonása után — megkönnyebbülten a sztereotip mondatok, amelyekben a kifejezésre jutó gondolat értelemszerűen pontos reflexió a később igen elterjedt — a XVIII. század végének,és a XIX. század elejének magyar kulturális életére más vonatkozásban is nagyhatású német gondolkodó tollából eredő — nyomasztó próféciára: «­. .. Nosza azért nemes Hazafijak! valakinek ereikben tsak magyar vér tsergedez ne engedjük, hogy a mi restségünk, s hidegségünk miatt a mi szép nyelvünk s azzal eggyütt híres Nemzetünk emlékezete el­töröltessék!« (MGy. I. 5.) »... Hogy a Protestánsok a normától félnek, eggyik fő oka az, mert látják, hogy az a haza nyelvét s a nemzetet el fogja törölni. Taníttas­sanak tsak mindenek magyarul a norma szerint s maradnának meg az oskolák a régi vigyázók alatt, mindjárt könnyebben hajlanának hozzá.­« (MGy. III. 35.). »... De ha az Oskolákban már a Grammticában (a mint kezdik) mindent Németül fordítanak a gyermekeink és semmit se magyarra, úgy három nemzetség alatt, azaz 100 esztendő alatt tsak nem egészen el­ fog töröltetni a, mi Magyar nyelvünk s Nemzetünk.« (MGy. III. 170.) stb. stb. Lehet, hogy a szerkesztő ,­éczeli József számára is írott forrás — talán a Her­­der által is használt, a magyar evangélikus iskolákban pedig tankönyvül szol­gáló Schlötzer féle világtörténelem — volt az elsődleges figyelmeztető; de ez sem változtat semmit azon a tényen, hogy ennek az 1788—89 után különös erővel felbukkanó gondolatnak a beteges komáromi pap volt az egyik legmé­­ g Egy készülő fimmonográfia előmunkálataiból.

Next