ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XII. SZEGED 1972
Petőfire emlékezünk - Nacsády József: Az irodalmi népiesség és az 1848/49-es forradalom
ez megfogalmazódott. Az természetes, hogy a liberális nemesi illúziók óriási devalválódása következett be a parasztság magatartásának láttán. A radikálisok, a márciusi fiatalok igazolva láthatták magukat, köztük elsősorban Petőfi. Ellenkező értelemben igazolva láthatták korábbi aggályaikat a centralisták is. Ugyanakkor azonban az események alaposan megtépázták azokat a baloldali reményeket is, amelyek— kimondva-kimondatlanul — a paraszttömegek forradalmi tudatosságához fűződtek, s a parasztságban egy nyugat-európai típusú, gyökeres polgári átalakulás következetes végigvitelére alkalmas tömegbázist vártak. A Kossuth és a radikálisok által is fölismert megoldás: az érdekek maximális egyesítése. (Ezen belül Kossuth inkább az egyensúlyban tartandó, a radikálisok csoportja a parasztság javára billentendő mérleg égisze alatt állt.) Az egyensúly azonban rendkívül nehezen volt megtartható: nyílt harcban álló osztályok egymásrautaltságának történelmi paradoxonát kellett taktikailag realizálni. A helyzet és a tennivalók fölismerésében a márciusi fiatalok jártak az élen. Szinte Petőfi korábbi költeményeinek visszhangjaként fogalmazta meg Jókai 1848 májusának végén „a forradalmi fiatalság klubjának megbízásából" írott cikkében: „Mi magunkat hosszú ideig csaltuk. Azt hittük, hogy népünk van, pedig nincs... szabadságáért bárki más iránt háládatos, csak hazája iránt nem. Ha azt mondjátok neki, hogy keljen fel hónát védelmezni a muszka ellen, sírva fakad s azt mondja, hogy inkább robotol és éhezik... Értünk fegyvert nem fog, szavainkban nem bízik, terveinkben nem segít; bünteti bennünk Isten apáink vétkeit. De mi föltettük magunkban, hogy a népet szabad úrrá tesszük, mert kell, hogy legyen magyar nép, szabad és úr, mint volt hajdan... Azért még azon percben is, midőn keresztre feszít bennünket a nép, éljen a nép!"47 Június elején Vasvári Pál — a francia forradalom önvédelmi harcára hivatkozva — megemlíti a veszélybe került hazában parancsoló szükséget: „Minden pártkérdés felett áll a nemzetegység".48 És Petőfi, bár látja a veszélyt, ami a forradalom eredményeit veszélyezteti a föltétel nélküli egység hangoztatásában, maga is hasonló értelemben nyilatkozik. Harcostársai és barátai pedig helyenként átveszik a liberálisok jelszavát is: a nemesség józan belátásból, jószántából mondott le kiváltságairól. Ismét francia párhuzamokat említve, cikksorozatának Nemesség és táblabírák c. részében Jókai propagálja a nemességgel szembeni méltányos álláspontot.49 Táncsics — bár az országgyűlésben hevesen támadta a nemességet, szükségesnek érezte a Munkások Újságában már áprilisban hasonlóan nyilatkozni.50 Ezek a formulák a nyáreleji és nyári események során hol föl-, hol eltűntek — taktikai megfontolásoktól is függően — a radikális hírlapokban, de a közben meginduló legjelentősebb, legnagyobb példányszámú és legszínvonalasabb néplap, a Petőfi által is helyeselt célkitűzésekkel induló Nép Barátja, ebben a szellemben dolgozott. A Nép Barátja keletkezésének történetéből tudjuk, hogy „közóhaj által létrehozott választmány" mondotta ki olyan néplap rendkívüli szükségességét, amely megmagyarázza a népnek az új törvényeket, a múlt és jelen összehasonlítását célzó példákkal törekszik a nemzeti öntudat fölébresztésére, tájékoztat a politikai események 47 Életképek 1848. máj. 21. 48 Uo. jún. 4. 49 Uo. máj. 21. 50 „A nemesség jószántából és igazságszeretetből" törölte el a dézsmát és robotot — idézi Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok... 1949. 117.1. „A nemesek, a mi testvéreink derekasan, sőt mondhatni, dicsően viselték magukat; épen ezek, a mi nemes testvéreink már régtől fogva törekedtek arra, hogy egyenlőség legyen közöttünk." •— idézi a Munkások Újságát Spira György: Parasztságunk és a forradalom vezetése. Századok 1949. 108. 1.