ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXII. SZEGED 1985

TANULMÁNYOK - Szigeti Lajos Sándor: A csönd motívuma József Attila költészetében

SZIGETI LAJOS SÁNDOR A CSÖND MOTÍVUMA JÓZSEF ATTILA KÖLTÉSZETÉBEN A József Attila-i költészet fontos sajátossága az eszmélésre törekvés: sajátos, a tűnődéstől az eszmélésen át az eszméletig (felismerésig) vezető­ ív fedezhető föl egy-egy motívumának belső történetében, de egy-egy versében is. Ennek tipikus pél­dájaként értelmeztük egy korábbi munkánkban az 1932-ben írt Ritkás erdő alatt című verset, amely világlátásában, gondolatmenetében a legnagyobb versek — az Óda, az Elégia, az Eszmélet —, illetve a késői versek felé mutat, motívumai az életmű kulcsmotívumai közül nem eggyel mutatnak rokonságot, olyan vers, amelyben már megjelenik az érett költőre jellemző „eget mér és bólint" magatartása s a felismerései­ből, a „törvény" kegyetlenségéből fakadó reménytelenség és kiesettség tudata. Olyan érzések kapnak tehát hangot a versben, amelyek majd a késeiekben — köztük például a Ritkás erdő alatt címűre leginkább emlékeztető (Talán eltűnök hirtelen...) címűben — manifesztálódnak, jelennek meg a maguk teljességében. A Ritkás erdő alatt József Attila egy átmeneti korszakának minden jellegzetességét magán viseli, s mint ilyen, alkalmasnak mutatkozott arra, hogy nyomon követhessük benne a költő gondolko­dásának, képalkotásának, szerkesztésének átalakulását. Mint felismerésrers sugallja a természeti bezártság, az elmúlásra eszmélés érzését s azt is, hogy a természet örökké­valóságával szemben az ember ember­ mi­volta fényében eleve tragédiára kárhoztatott. A verset záró „kifestő jegyek" jelzős szerkezetet a sehova sem tartozás, az emberi—egyé­ni lét reménytelenségének s korábbi hitek széthullásának felismeréseként értelmeztük. A versben ott érezhető annak a hirtelen felismerése is, hogy a természet és az emberi társadalom törvényei egylényegűek, egyaránt kegyetlenek, ott érezzük tehát a „létben felismert otthontalanság" érzését is, mindez azonban nincs benne a versben, legföljebb csak látensen, ugyanis a Ritkás erdő alatt az objektív líra képépítkezésére emlékeztető módon elvágja az értelmezés útját, a költő nem enged utat a pszichikai—emocionális reagálásnak. Olyan vers ez tehát, amelyben már megfogalmazódik a felismerés ténye, de el is hallgat egyúttal a költő, még mielőtt magát a felismerést kibontaná, mielőtt kimondaná, hogy miben áll e felismerés. Ezzel magyarázható, hogy joggal neveztük dalnak és éreztük idillinek s ugyanakkor a költői magatartásforma szerint elégikusnak a verset s ez az oka, hogy látszólag megfejthetetlennek tűnik a „kifestő jegyek" jelzős szerkezet. Minderre maga József Attila ad választ, amikor a Kiknek adtam a boldo­got... kezdetű versében ezt írja: „Kitágul, mint az űr, az elme: a csöndbe térnek a dalok." A Ritkás erdő alatt című vers is e csöndbe térő „dalok" közül való. A vers értelmezésének ilyen lezárása után azonban meg kellett válaszolnunk arra a kérdésre, mit jelent a csönd József Attila költészetében, azaz, hogy értelmezhető a csöndbe térésnek ez a módja. E dolgozat tehát arra keres választ, milyen jelentések tulajdonít­hatók a csönd motívumának József Attila költészetében. 3

Next