A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Az új brit miniszterelnök A konzervatív párt választási győzelmével Edward Heath személyében olyan ember került a miniszterelnöki székbe, aki megpróbálta „áramvonalasítani", korszerűsíteni — s a jelek szerint nem teljesen eredmény nélkül — az angol nagytőke, a viktoriánus „nagy Angliáról" ábrándozó arisztokrá~cta pártját. A konzervatív pártban Macmillan után a bomlás jelei mutatkoztak, szükség volt tehát egy olyan emberre, aki a tory-tábornok megfelelő nézetekkel, de modern eszközökkel képes vezetni a pártot, s elhódítani a Labourtól. A megfelelő ember Edward Heath személyében kínálkozott, akiről akkoriban a Daily Worker (a Morning Starnak, a brit kommunista párt lapjának elődje) azt írta, hogy „mindig a tetőn levőket szolgálta . Heath a szolgálathoz, s a vele járó feladathoz a tehetséget sem nélkülözte. A háború idején a hadseregben, később pedig a polgári életben is fényes karriert futott be; a Broad Staes-i építőmester fia egészen az egyik londoni bankház igazgatóhelyettesi tisztéig vitte. Politikai pályája is folyamatosan ívelt felfelé, az oxfordi egyetemen a konzervatív vitaklub elnöke, majd a háború után képviselő, s a tory parlamenti képviselőcsoport egyik hangadója lett. Gazdasági tapasztalatait 1950 után szerezte, amikor a parlament tagjaként a Közös Piac megteremtését célzó — Akkor ugyan kudarccal végződött — munkában vállalt nagy szerepet. A „menedzseri forradalom“ híveként ismert Heath most megalakított kormányában a konzervatív párt új erőt, az „irányított kapitalizmus" hívei kerültek kulcspozíciókba. Ezzel a koncepcióval a konzervatív párt újabb kísérletet tesz, hogy a százéves eszmékkel a tudományos-technikai forradalom időszakában is egy „Intenzív fejlődés" útjára vezérelje az alaposan lemaradt Angliát. Hogy erre Heath valóban képes-e, arra a választ nem elég a múltjában, illetve a róla szóló, nemegyszer reklámszagú újságcikkekben keresni. Hiszen ennek az általa hirdetett Intenzív fejlődésnek komoly nemzetközi feltételei is vannak, s eddigi nyilatkozataiból nem tetszik ki, mintha a „menedzser Heath" a külpolitikában valami újat talált volna fel ahhoz a tory koncepcióhoz képest, amely már öt évvel ezelőtt sem tündökölt eredetiségével. A .Az ember nem képes belenyugodni, hogy meg kell halnia, ősidők óta keresi a hosszú élet és azörök ifjúság titkát. Más azonban a hosszú élet, más az örök ifjúság avagy az örök élet kérdése. Hosszúéletű emberek ma is élnek és nem egynek az emlékét őrzik a krónikák. A karánsebesi Rovin Jánosról feljegyezték például, hogy 172 évet élt, a felesége pedig 164 esztendőt ért meg. 147 évig éltek együtt boldog házasságban. A korabeli krónika azt is feljegyezte, hogy mi volt a titka hosszú életüknek: „Az eledele mind a kettőnek volt Tél és hamu alatt sült Törökbázából való pogátsa. Aki tehát hosszú életet akar élni tanuljon ezeknek példájukkal szűkön és mértékletesen, kenyérrel s tejjel, és ennek fogyatkozásában vízzel élni.“ Csakhogy a kenyéren és vízen, hamuban sült pogácsán és tejen senki sem kívánkozik hosszú életet élni. Ezért mindmáig kevés követője akadt Rovin Jánoséknak Ha akadt is, csak a szegények közt, akik kényszerűségben éltek ilyen rabkoszton, de egy sem élt kiváltképp hosszú életet. A gazdagok inkább választották a rövid és szép élet gyönyöreit. A hosszú élet ugyanis hosszú öregség. De mit ér a hosszú öregség? Közmondás tanúsítja, hogy „a vén lányt az ördög sem viszi el táncolni“, hogy „az öreg ember szerelme olyan, mint a gyertyavilág a vak ember szobájában: elég és a vaknak sémi haszna sincs belőle." Ezért a mértékletesség árán megszerzett öregség hívei csak nagyon kis tábort alkotnak. Akiknek módjában állt és módjában áll, inkább az örök ifjúság ábrándját kergetik. Mesék és legendák A mesebeli ifjító forrásvíztől kezdve a majommirigy átültetési kísérleteken keresztül egészen a modern szívátültetésekig mind erősebben él az emberiségben az a vágy, hogy megtalálja azt a megoldást, amely minden keserves önsanyargatás nélkül rövid időn belül ifjúvá varázsolja az elaggott szervezetet. A görög hitregék szerint Héra istenasszony időnként felkereste az Ifjúság Forrását és abban megfürdött. Így őrizte meg örök ifjúságát és szépségét. E legenda nyomán az emberiség évszázadokig kereste az élet vizét. Keresték Skandináviában, Amerika felfedezése után Amerikában és a Rimini-szigeteken. Nem találták. Közben azonban felfedezték a gyógyvizeket, a gyógyító fürdőket és ezek valóban meghosszabbították néhány embernek az életét. India csodás fűszereinek megismerése után az életelixírt kezdték kergetni, majd a vegyészet térhódításával a bölcsek kövét akarták előállítani, megfiatalító kúrákkal és életbalzsamokkal kísérleteztek. A keleti miszticizmus elterjedésével különböző titkos eljárásokról, varázslatokról kezdtek suttogni. Az emberek éjt nappallá téve bújták a bibliát és csodálkozva fedezték fel Dávid király esetét. „Dávid király pedig megvénhedett és megidősödött vala, és őtet betakarják vala leplekkel, de meg nem melgeülhet vala. És mondanak neki az ő szolgái: keressenek az én Uramnak, a Királynak egy leányt, aki légyen a Király környül és őtet táplálja, és háljon mellette, hogy melegedjék meg az én Uram, a Király. Kérésének annak okáért egy szép leányt Izraelnek minden határában, és találák a Szunam városából való Abiságot, kit hozának a Királyhoz. A lány pedig igen szép vala és a Királyt táplálja vala és szolgál neki ...“ Ennek hatására divatos lett a fizunamitizmus hóbortja, és meg kell vallanunk, hogy különösen a művészvilágban még ma is kedvelik. Jómódú emberek fiatal feleséget vagy szeretőt keresnek, hogy felfrissítsék a maguk öregedő vérét, hogy melegítőpalack gyanánt használják őket az ágyukban. El kell ismernünk, hogy ha ez a módszer nem is hosszabbítja meg az életet, de kellemesebbé teszi az öregkort. Az első orvosi kísérlet A XVI. század közepén újabb megifjodási láz hozta izgalomba Európát. Többé nem a Rimini-szigeteken keresték az örök ifjúság forrását, mert rájöttek, hogy minden élet és erő forrása a vér. Ettől a felismeréstől csak egyetlen lépést kellett tenni, hogy rájöjjenek a nagyszerű ötletre: meg kell csapolni a fiatalokat az öregek javára, azaz fiatal vért kell engedni az öregek ereibe, és azok ismét megifjodnak. Biztos adatok maradtak ránk, hogy Robert Dezgabets vetette fel először a vérátömlesztés gondolatát. Néhány év múlva Lowers sikeresen végezte el két kutyán. Erre XIV. Lajos udvari orvosának, Jean- Baptiste Denisnek támadt az az ötlete, hogy kipróbálja az embereken. Nem tudományos cél vezette, de a megfiatalítás gondolata, és ezért a párizsi „örökifjú hölgyek" izgatottan lesték a sikert. Egy beteg, lesoványodott munkás jelentkezett a kísérletre. Egyelőre csak bárányvért ömlesztettek bele. És csodák csodája, az ember friss erőre kapott. Párizs ujjongott. Gyorsan elvégezték a másik és a harmadik kísérletet is. És ekkor jött a csapás. A harmadik ember belehalt a kísérletbe. Az özvegy kártérítést követelt, amit a bíróság meg is adott és egyben betiltotta a további kísérletezést. Az álmok ismét szertefoszlottak. 1968 történelmi eredménye Az utána következő évszázadok során megoldódott a vérátömlesztés problémája, de megint csak kiderült — a nagyszerű eredmények mellett nem oldotta meg az örökifjúság, az örök élet problémáját. 1968-ban az orvostudomány történelmi eredményt ért el. A szívátültetéssel tulajdonképpen motorcserét hajtott végre az emberi szervezetben. De nemcsak a szívátültetés okozta a fordulatot. Ma már ha bármikor, bárhol elromlik valami az ember szervezetében, az orvostudomány képes azt kicserélni, hibátlannal helyettesíteni. Orvosok, tudósok és technikusok ezrei fáradoznak azon, hogy végre valóban teljesíthessék az ember fantasztikus álmát, az élet végtelen meghosszabbítását. Az orvosok ma már 29 pótalkatrészt képesek a világ legbonyolultabb gépezetébe, az ember szervezetébe beszerelni. De honnan szerzik ezeket a pótalkatrészeket? A tudomány lassan ezt a kérdést is megoldja. A jelenlegi pótalkatrész-források: a beteg saját szervezete (bőr, végtagok stb.) más élő vagy halott ember teste, állatok testrészei, gyárban készített műanyag vagy mechanikus pótalkatrész, boldog test és ember? De a tudás nem volna még elég. Hogy testesüljön nagyszerű művekben. A halhatatlanság is kellene. Mit képes tenni az arasznyi lét? E két fa rejti mind e birtokot, S ettől tiltott el, aki alkotott. Tudsz, mint az Isten azt ha élvezed, Ettől örökifjú marad kecsed. (Madách: Ember tragédiája) Modern paradicsomi pár