A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-11 / 23. szám
Mi van a sebességszekrényben? Ez a kérdés Lévától (Levice) néhány kilométernyire, a Siklós-hegy oldalán merült fel bennünk. Valami recsegett, visított, sőt üvöltött az említett szekrényben, nem működött a sebességváltó, „nem vette be a sebességet". Eleinte még viccelni is kedvünk volt, mondván, hogy útközben bizonyára elvesztettük a sebességet, de amikor véletlenül a kocsi alá néztünk , azt láttuk, hogy fényes sugárban csorog ki az olaj a sebességváltóból, elment a kedvünk a tréfától. Gyalog megyünk fel a Siklós tetejére, ahonnan 1944 végén és negyvenöt elején Malinovszkij marsall, a II. Ukrán Front főparancsnoka, Irányította a szovjet egységek hadműveleteit,, amint hallottam, lóháton járt fel ide valamelyik közeli faluból — arra gondolok, milyen jól lenne most nekünk is négy barátságos hátasló, hogy egyáltalán eljussunk innen valahová. A hegytetőn lévős úttörők beszélgetnek idős kommunistákkal a negyed évszázaddal ezelőtt lezajlott harcokról. Beülünk a kocsiba és kikapcsolt motorral siklunk le a Siklósról. Az országútra minden baj nélkül legurulunk, ott a sáncpartra ülünk s tanácstalanul bámuljuk az eget. Szerencsénkre Zseliz felől egy súlyos teherautó érkezik, segíteni kész vezetője bevontat bennünket Lévára. — Ott vagyunk, ahol a part szakad — állapítja meg kollégám. Ha lenne alkatrész az a javítóműhely, ahová kenderkötélen bevontatnak bennünket, nem javít Moszkvicsokat. Kérésünkre a műhelyvezető beül a kocsiba, s néhány perces próbálgatás, hallgatózás, sebességváltó-csikorgatás után megállapítja, hogy ... nincsen pótalkatrészük. Azt tanácsolja, menjünk egy másik javítóba, amely direkt Moszkvics kocsik javítására rendezkedett be. Kis csapatunk kettéoszlik. Fényképész kollégámmal itt maradok, hátha közben történik valami, esetleg a magas gondviselés pótalkatrészt pottyant elénk az égből... Lovak dicsérete A kedves, szürke egyenruhás, idős portás áll meg mellettünk, megkérdi „Nincsen párja a jó lónak!" mi járatban vagyunk, majd a következőket mondja: — Higgyék el, nincs párja a jó lónak. — Legfeljebb egy másik jó ló — mondom. — Úgy igaz — nevet az öreg —, az én lovaim például szinte a gondolataimat is kitalálják, sőt, ha mondjuk elalszom a kocsin, maguk is hazatalálnak, vagyishogy közben megállnak a kocsma előtt és megvárják, amíg felébredek. — Gyakran megesik, hogy elalszik a kocsin? — Nem épp gyakran, de ha az ember valamivel többet felhajt a kelleténél, hát előfordul. — Sokat iszik? — Nem mondom, megiszom a magamét, de részegen még ritkán láttak. Olyan tizennyolc-húsz féldecit naponta. — Ejha! — Tudja, fuvarozgatok, aztán mindenütt megkínálnak, meg is sértődnének, ha nem fogadnám el. — A felesége mit szól olyankor, ha ... hm... kissé italosan kerül haza? — Mit szólna? Semmit. Mindennap megkapja azt a háromszáz-négyszáz koronát, oszt nem szól semmit. — Olyan sokat keres? — Úgy, ahogy mondom. Főleg tavasszal meg ősszel megy jól a dolog. Akkor lehet sokat keresni. Persze a lovak eltartása, mivel fedem nincs, pénzbe kerül. — Mennyibe? — Mondjuk napi hatvan koronába. De azért megélünk. Nincsen párja a jó lónak! — fejezi be az idős portás s elballag, felemelni a sorompót, mert egy újabb bajbajutott autós érkezik. Nyári tervek Úgy látszik, nem igaz a mondás, hogy suszter rossz cipőben, szabó rossz ruhában jár, legalábbis az autószerelőkre ez már nem érvényes. Ugyanis az autómechanikusoknak általában jó a kocsijuk. Legalábbis itt, ebben a lévai műhelyben, ahol szinte minden második mechanikus a saját gépkocsiján jár munkába. Ha nem is mindegyik autó vadonatúj, akad Wartburg, Octavia stb. szép számmal, viszont ragyogóan működik valamennyi, én legalábbis úgy vettem észre, hogy példának okáért a sebességváltója egyiknek sem hörög és visít, mint a miénk. „... mindent élvezek, a nagyvárosok kivételével" S minthogy itt a nyár, következik a szabadságok időszaka, kíváncsi voltam, hogyan akarja eltölteni szabadságát egy-egy itteni gépkocsitulajdonos. Ondrej Palic műhelymesternek Wartburgja van. Elmondta, hogy már kétszer járt Lengyelországban, nagyon sokszor Magyarországon (a Balatonnál, Hajdúszoboszlón, ahol reumás derekára keresett és talált gyógyírt, illetve gyógyfürdőt) és hatvankilencben Ausztriában. — Nagyon szeretem a természetet, a hegyeket, vizeket, mindent, ami szép, mindenben tudok gyönyörködni. Stadler Róbert ismét Lengyelországba készül A Siklós