A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-30 / 30. szám
Mióta Chilében a baloldali kormánykoalíció került demokratikus parlamenti választásokkal hatalomra, egyre többet foglalkoznak a világ nagy lapjai a „kubai példát követő" Chilével. Az Allende-kormány, melynek kommunista tagjai is vannak, normalizálta kapcsolatait Kubával, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, felvette a diplomáciai kapcsolatokat az NDK-val, belpolitikai vonalon pedig hozzálátott jelentős demokratikus reformok megvalósításához, állami kezelésbe vette a főképp amerikai monopóliumok kezében levő bányaipart, elsősorban az igen jelentős rézbányászatot. S noha a reakció mindent elkövet, hogy megakadályozza a parlament többsége által jóváhagyott messzemenő reformok megvalósítását, a kormánykoalíciónak, a széles néptömegek támogatásával eddig minden támadást sikerült visszavernie. Dehát milyen is ez az ország, amely az utóbbi időben annyi témát ad a világsajtónak? Ott éltem több mint egy esztendeig, így volt alkalmam megismerkedni vele és lakóival. Nincs a világnak még egy országa, amelynek olyan furcsa lenne az alakja, mint Chilének. Ez a keskeny, átlag 175 km széles és 4300 km hosszú ország a déli Csendes-óceán és az Andok vulkanikus hegylánca között terül el. A jobb megértés kedvéért: ha kivágnék a térképen Chile körvonalait , rátennénk Európa térképére, úgy, hogy Chile északi csücske Finnország északi részét fedje, déli csücske Észak-Afrika partjait érintené. Chile felszínének egyharmad részét az Andok hatalmas, az Ojos del Salado csúcsnál 6970 m magasba nyúló hegylánca borítja. Csak a tengerpart mentén található keskeny sík terület. Északon a parti hegylánc és az Andok között az ásványokban gazdag Atacama-sivatag terül el. Az ország középső részét a két hegylánc közötti Központi Völgy foglalja el, amely mintegy 1000 km hosszú és a mezőgazdaság fő területe. Délen az egyre alacsonyodó Andok erdői és legelői a Csendes-óceán partját kísérik, a parti hegylánc folytatása pedig szigetövezetet képez. Itt — az argentin határ mentén — sok tó van. Legnagyobb a Buenos Aires, amelynek 2400 km 2 tükréből azonban csak 1520 km 2 esik Chile területére. A legdélibb részt a Magellán-szoros választja el a Tűzföldtől. Ezt a szigetet Chile Argentínával közösen, fele-fele részben birtokolja. Éghajlata északon sivatagi; Iquique például a világ legkevesebb csapadékot kapó városai közé tartozik, néha tíz évig sem esik az eső. Középső része mediterrán jellegű, tehát mérsékelt éghajlatú. Chilei barátaim büszkén mutatják a hatalmas eukaliptuszligeteket, a tamariszkusz-cserjét, melynek szemcsékké összetapadt, édes ízű nedvét ették a Biblia szerint az Egyiptomból Mózes vezetésével kivonult zsidók „mennyből aláhulló" csodálatos mannaként sivatagi vándorlásuk alatt. Láthatunk különböző formájú kaktuszokat és óriási magasságú pálmafákat.Nem hiányoznak a szőlőskertek sem: a chilei bor felveszi a versenyt a legjobb francia borokkal. Az utakat citrom- és narancsfák szegélyezik. Az utas nyugodtan téphet gyümölcsükből s annyit ehet, amenynyit csak akar. Nem ritkaság három vegetációs szakaszt megfigyelni a narancsfán: érett és még zöld gyümölcsök mellett ott láthatók bimbók és kinyílott virágok is. Az ember csak csodálkozik, hogyan bírják el ezt a Amikor ez a cikk íródott, járta be a világsajtót az újabb szörnyű katasztrófa Ilre: július 8-án hatalmas földrengés rázta meg Dél-Amerika csendesóceáni partvidékét. Egyedül Cililében több mint fétföt ember lett hajléktalanná. A Szovjetunió, a szocialista országok, Kuba és más államok azonnal felajánlották segítségüket a földrengés sújtotta területek lakosságának. A valparaisói kikötő véres rejtély Párizsban Újabb Minden egészen másként történt volna ha „Jean-Jean" jobban céloz, vagy a szép Gilles-nek nincs olyan vasszervezete, vagy ha Raymond .Thomas teherautósofőr május negyedikének reggelén nem játssza a jóságos szamaritánust. És ma „jobb körökben" senki sem beszélne a Bernardi-afférről. Vagy jobban mondva: nem is léteznék ez az affér. Mert ha a rendőrség egy halott férfit talált volna öt golyóval a testében a crévecoeri erdőben, akkor ugyan az autóval egy óra távolságra levő Párizsban kereste volna a gyilkost, de sohasem akadtak volna Jean-Jean Bernardi bártulajdonos nyomára. Így aztán a Bernardi-affér nem hajnali 3 órakor kezdődött, amikor az említett bártulajdonos ötször meghúzta a pisztoly ravaszát, hanem csak 6 óra 20 perckor, amikor Gilles Klotchkoff Thomas teherautósofőrt megállította és hörögve odakiáltotta neki: „Gyorsan, meghalok, segítség!" Hörögve azért, mert egy golyó volt a torkában. Egy másik a vállában, három további a hátában. Utólag nem sikerült megállapítani, ki csodálkozott jobban a coulammiers-i kórházban: az orvosok — mert Kletchkoff öt golyóval a testében még életben volt, a csendőrség — mert egy hivatásos gengszter ilyen hihetetlenül slampos munkát végzett, vagy Giles. Mivel ő maga is azt hitte, hogy vége, amikor Bernardi halottnak vélte és ott hagyta őt feküdni az erdőben. Eltelt néhány nap, amíg ismét öszszefügggően tudott beszélni. Amennyire tudta, megpróbálta időközben a rendőrtisztviselők tudomására hozni, hogy „Jean-Jean", az „In the Wind" bár tulajdonosa lett rá. Egy unokaöccse Marcantoninak, aki Markovics meggyilkolásával kapcsolatban hosszú ideig a börtönben ült. A rendőrök erre behatoltak a bárba és egy bizonyos Marcantoni iránt kérdezősködtek — eredmény nélkül. Feltűnésük figyelmeztető jel volt Jean-Jean Bernardi számára. Biztosan sejtett valamit, mert Klotchkoff megtalálását a rendőrség titokban tartotta. Amikor a gyilkossági nyomozó csoport tagjai visszajöttek Bernardiért, ez már régen árkon-bokron túl volt... A 33 éves mokány korzikai azóta Franciaország legjobban keresett bűnözője. Valamennyi határátkelőhelyen ott függ a fényképes parókával és anélkül. Az az öt lövés, amit a crévecoeuri erdőben leadott, nem az egyetlen ok, amiért a rendőrség körözi. Neve már 1969-ben szóba került, Stefan Markovicsnak, Alain Delon testőrének meggyilkolásával kapcsolatban. A jugoszláv Markovics Delonéknál lakott és étkezett, őrizte Alaint, játszott a kis Anthonyval és gondoskodott róla, hogy Nathalie se unatkozzék. Állítólag azért lőtték agyon, mert túl sokat tudott az előkelő körökről és az ezeket terhelő adatokról. A rendőrség gyanúja egy személyre összpontosult: az 50 éves Frangois Marcantoni exgengszterre, Delonék barátjára és esküvői tanújára. Vidéki nyaralójában talált a rendőrség egy matracot, s egy plasztikzacskóban, amilyenben az ilyen matracokat szokták szállítani, találták meg Stefan Markovics holttestét. Egyik utolsó levelében ezt írta a testőr a fivérének: „Rajtatok múlik, hogy minden bajomért Alain Delont tartsátok 10 000 százalékban bűnösnek. Bűntársa, Marcantoni csúnya játékot űzött velem ..." A rendőrség sohasem hitte, hogy Marcantoni maga bepiszkította volna a kezét. De gyilkosságban való bűnrészességre sem voltak elegendők a bizonyítékok. 60 000 frank óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Unokaöccse, Jean-Jean Bernardi vitte el a pénzt a versailles-i igazságügyi palotába. Mondják, hogy ez a pénz Alain Delontól származik. Alain és Nathalie, Markovics és Marcantoni Bernardi bárjába jártak. És Jean-Jean korábban unokabátyja vidéki nyaralójában lakott. Számára elegendő ok volt, hogy pisztolyt rántson, amikor Gilles Klotchkoff elszerette a bárhölgyét, France-ot. És Markovics ismeretségi köréből mindenki gyanús, aki pisztolyt ránt. —ta— Két férfi versengett a szerelméért, és egyiknek sem hozott szerencsét: Josiane Borin (25), akit számos barátja France-nak hívott. Jean-Jean Bernardi bártulajdonos szedte őt fel Párizs vásárcsarnok-negyedében az utcán és dugta be a lokáljába. Ő ajándékozta neki a sportkocsit, aminek a motorháza tetején pózol, és rábízta a regisztráló kasszát. Ez volt, mint ahogy a bártulajdonos vélte, a nagy sansz a lány életében, France elhitte. Míg egy napon az egyik vendég, Gilles Klotchkoff (26, 2. számú kép) két whisky között megkérdezte tőle, boldog-e ebben a környezetben. France fülig beleszeretett a vagyontalan Gilles-be, aki abból élt, hogy alkalmilag a tévének dolgozott. Bernardi elnézte ezt a kapcsolatot. De aztán jött egy nap, amikor a lány nem jelent meg többé a munkában. Bernardi meghívta Gilles-t vacsorára és hiába faggatta, hol bujkál France. Viszszatérőben Párizsba öt golyót eresztett hátulról a fiatalemberbe. Gilles-t halottnak vélte s ott hagyta feküdni az erdőben. De Gilles életben maradt. Bernardi Alain Delon jó ismerőse. Ugyancsak ismerte Alain testőrét, Markovicsot is, akinek gyilkosát még mindig keresi a rendőrség. 60 000 frank óvadék ellenében hozta ki Jean-Jean Bernardi (jobbról) unokabátját, Marcantonit (3. sz. kép). Az exgengszter Marcantonit, Delonék esküvői tanúját tartják az első számú gyanúsítottnak a Markovics-gyilkosságban. Vidéki nyaralóján terhelő bizonyítékokat talált a rendőrség. Ott