A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

termelési eredményeket is. Az em­lí­­tett minőségi változáshoz tartozik még továbbá az, hogy áttértünk a takarmánykeverékek etetésére. Ezt nem mindig veszik figyelembe, ha az állattenyésztés fejlődéséről vagy fejlesztéséről van szó, pedig egyike a legfontosabb tényezőknek. Ha a dolgozók és az irányító szervek vi­szonyulásának változását említem az állattenyésztéssel kapcsolatban, akkor még mindig a minőségi változás ke­retein belül vagyunk. Ugyanis ezek, az egészséges állatállomány, a kor­szerű takarmányok használata, a dol­gozók és a vezetők viszonya együtte­sen jelenti azt, amit a minőségi vál­tozás fogalma alatt értek. — Milyenek az eredmények, mi­lyen az állatsűrűség, s milyenek az állattenyésztés fejlesztésének a le­hetőségei a járásban? — Járásunk kerületi méretben a legtöbb húst termeli s adja el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egy hektárra eső hústermelésünk is a legmagasabb a kerületben. Mindez azzal magyarázható, hogy viszony­lag alacsony az állatsűrűség. Az el­múlt évben 100 hektárra 48 darab szarvasmarha esett, s ebből 18,4 da­rab volt a tehén. Ez a kerület többi járásához viszonyítva alacsony szám. 1975-re ezt a számot 51,8 darabra növeljük. Az állattenyésztés termelékenysé­gének a növelése érdekében néhány fontos gazdasági feltételt kell meg­teremtenünk. Ezek közé tartozik a meglévő istállók teljesebb kihaszná­lása és rekonstrukciója, hogy növel­ni tudjuk az állatállományt. Ez így látszólag nem sokat mond, de járási viszonylatban ezzel az egyetlen té­nyezővel elérhetjük azt a számot, amit 1975-re terveztünk. A másik fontos tényező, amit meg kell emlí­teni, az az, hogy a termelőszövetke­zetek önellátók legyenek takar­mányból. A szarvasmarhatenyésztés viszonylatában számolni kell a most felépülő új tejüzem kapacitásának teljes kihasználásával. E téren 80 millió liter tej eladásával kell hogy számoljunk. Ehhez két lényeges té­nyezőt kell biztosítanunk: a megfe­lelő takarmányozást és a korszerű istállózást. A tervek szerint a jelen­legi gazdaságokból kiiktatjuk a mar­hahizlalást, s áttérünk kizárólag a tejtermelésre. A szarvasmarhahizla­lást Pohronský Ruskovban (Orosz­kán) és környékén a cukorgyári mel­léktermékek teljes kihasználásával oldjuk meg. Hasonló módon fejlesztjük a ser­téstenyésztést s a baromfitenyésztést is a járásunk területén. Nehéz, szinte lehetetlen egyetlen cikkben egy ilyen óriási járás mező­­gazdaságának jelenét és jövőjét ösz­­szefoglalni. Ha csupán megközelí­tően is körvonalazódott mindaz, ami lényeges ott, ahol több mint száz mezőgazdasági üzem termel, akkor már nem volt hiábavaló a fáradozá­som. GÁL SÁNDOR :­ ­ „Meseországból ABC-országba ” sorok írója nem járt óvodába, s ez meg is látszik lelkivilágán. Ké­sőn ismerkedett meg olyan csodála­tos dolgokkal, mint a hintaló, játék­autó, fából faragott hét törpe, építő­kockákból magasba szökő várkastély — nem is beszélve a játékűrhajók­ról, amelyekkel akkor sem ismerked­hetett volna meg, ha történetesen óvodába jár. Mondom, mindez meg­látszik a lelkivilágán, bizonyos ke­délybetegségein, hangulatainak ki­számíthatatlan ingadozását — orvo­saival szemben — kizárólag ennek a pótolhatatlan hiánynak tulajdonít­ja, akárcsak azt a gyermeteg szoká­sát, hogy még ma is, őszülő halán­tékkal, szívesen ül a gyerekek közé és végtelen türelemmel építi fel a legbonyolultabb tündérkastélyt, épí­tőkockákból vagy homokból. A muzslai óvodában minderre al­kalma is nyílott volna, ha nem érke­zik későn. Sajnos már négy óra is elmúlt s a gyerekek épp hazafelé készülődtek, az egyébként nagyon kedves óvónénikkel pedig mégsem ülhetett le a homokba mesevárat építeni... Tehát a gyermekek haza készül­tek, a szülők, nagyszülők már a ka­puban várták őket, épp csak annyi időnk maradt, hogy néhány fényké­pet készítsünk még, a füves, virágos udvaron kéz a kézben vidám ének­szó mellett fordultak egyet-kettőt, kezet mostak stb. Kitűnően berendezett óvoda a muzslai. Egyetlen hibája, hogy hiány­zik belőle a központi fűtés, s ez bi­zony télen elég gondot okoz, hiszen míg az osztályokban jó meleg van, a­ folyosókon könnyen meghűlhetnek a gyerekek. A másik hiányosság, amint azt Czibor Mária igazgatónőtől megtud­tuk, hogy a hat óvónő közül csak háromnak van rendes képesítése. Vi­szont az igazgatónő azt is megjegy­zi, hogy még a képesítésnél is fonto­sabb a gyermekek iránti szeretet, arra pedig egyik óvónőnél sem lehet panasz. Arról nem is beszélve, hogy a képesítést az említett három óvó­nő is meg akarja szerezni. E két hiányosságon kívül azután nem is igen lehet panasz semmire. Játékkal, segédeszközökkel bőven el van­ látva az óvoda, van itt minden, amiről csak egy kis lurkó álmodhat. Az óvoda három osztályos, egész­napos ellátással, 76 gyermekről gon­doskodnak, itt. Az osztályok, folyo­sók, mellékhelyiségek ragyognak a tisztaságtól, ami a személyzet szor­galmát dicséri. Az iránt érdeklődünk, hogyan is te­lik el egy óvodás napja. Megtudjuk, hogy hét órától nyolcig tart a gyülekező és az egészségügyi szemle, háromnegyed kilenckor be­zárják az ajtót. Ezután úgynevezett alkotójáték következik, azaz a fel­nőttek munkájának játékos utánzá­sa. A kislányok „főznek“, babát gon­doznak, a fiúk építkeznek, és egyéb „férfias“ foglalkozást űznek. Csak ezután kerül sor az ötperces regge­li tornára, majd kézmosás után a tízórai elfogyasztására. A tízórai után úgynevezett foglalkozási idő követ­kezik, amelynek tartalma naponta változik, s ilyesmi szerepel a „mű­soron“ : testnevelés, értelemnevelés, zenei és képzőművészeti nevelés stb. A gyermekeket életkoruknak megfe­lelően három csoportra osztják. Az óvónénik azt állítják, hogy munkájuk nagyon érdekes és válto­zatos. A gyermekektől mindennap hallanak valami újat, amin jóma­gam nem csodálkozom, hiszen két fiam van, s nem győzöm feljegyezni remek ötleteiket. A kis óvodások még azt is elárulják, ha szüleik ott­hon összezördülnek, sőt azt is, hogy miért. De ilyesmit is hallanak: „Óvó­­néni, kérem, tegnap leöltünk egy nagy-nagy disznót, de feketén ám!“ Amiből az óvónéni nem von le semmiféle komolyabb következtetést, legfeljebb annyit, hogy az óvodások őszintesége magasan túlszárnyalja a felnőttekét. Az idősebb gyermekek az utolsó hónapokban végignéznek és hallgat­nak egy-két órát az iskolában, ahol a következő évben majd folytatják „tanulmányaikat“, vagyis, amint az óvoda egyik tablóján olvastam „me­seországból ABC-országba“ kerülnek. Tehát még egyszer: a muzslai óvo­da kitűnő. Jómagam is szívesen be­iratkoznék oda, sajnos egy kissé el­késtem...! ZS. NAGY LAJOS­ ns Hazafelé Lánc, lánc, eszterlánc Prandl Sándor felvételei A képeskönyv fölött

Next