A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

pedig a fáradságot illeti, azt hiszem ez fennáll minden együttesnél. — Akkor ez talán nem is a legégetőbb prob­léma? — Nem éppen, vagy talán ilyen nincs is. Apró problémáink adódnak szép számmal, csak hát sok kicsi olykor sokra megy. Szükségünk lenne például egy állandó kellékesre. Fellépéseink al­kalmával úgyszólván minden technikai munkát egyedül végzünk. Lengyel Lajos, aki egyben gép­kocsivezetőnk is, tölti be a színpadmesteri és vi­lágosítói szerepet, természetesen képtelen egyedül elvégezni ezeket a feladatokat, s így az együttes szereplőgárdája segít ebben a munkában is. A Szőttes műsorszámainak műfaját tekintve kamaraegyüttes. Ez azt jelenti, hogy kis létszám­mal kell dolgoznia. Hogy így is sikereket érnek el, az nagyon dicséretre méltó, mert nálunk ez a műfaj aránylag idegen, s főleg a népitánc te­rületén elég ritkán fordul elő. Tegyük hozzá azt is, hogy aránylag nehéz kamarajellegű színpadi táncokat komponálni. A nagyobb számú szereplő mindig jobban le tudja kötni a közönség figyel­mét. Hogy ennek ellenére a Szőttes kamara­ tánc­­számai sikeresen helytállnak a nagy színpadokon is, ez csak annak tudható be, hogy mind formai, mind tartalmi szempontból a lehető legjobbat nyújtjuk. Térbeli, hangulati megoldásaik ötlete­sek, s ezzel elfeledtetik a nézővel azt, hogy a szokottnál kevesebb szereplő mozog a színpa­don. Tény, hogy ezt a műfajt csak ily módon lehet megszerettetni a közönséggel. — Milyen új számokkal indul nyári körútjára a Szőttes? • — Az Alföldről származó, „Ostoros“ című ko­reográfián dolgozom jelenleg, remélem, hogy ezt mint a gombaszögi mind a kelet-szlovákiai né­zők már látni fogják. Ezenkívül egy gömöri tán­con is dolgozunk. Van ezenkívül két kész új tánc­számunk. Ág-Horváth: Üveges lassú és friss csár­dás, valamint Ág-Quittner: Karikázunk-kariká­­zunk című koreográfiája, továbbá több új szóló­énekszámunk (Gömöri népdalok) és zenekari szá­munk (pl. az A dúr csárdás) is.­­ Még a félhivatásos együttesek esetében is nagyon sok probléma adódik, ami az együttes szereplőgárdájának jó összefogását illeti. A Szőt­tes tagjai lelkesedéssel végzik-e a munkájukat? — Bátran állíthatom, hogy nagy lelkesedéssel és önzetlenül, szabadságuk rovására járnak a fellépésekre, dolgoznak az együttesben. Mind­annyiunk titkos vágya, hogy a Szőttesből egyszer hivatásos együttes legyen. Úgy vélem, ez lenne az igazi járható út és ez oldaná meg minden problémánkat. Sajnos, jelenleg erre nem sok re­mény van, de a jövőbe nem látunk, s mi ezzel a titkos reménnyel továbbra is jól és szívesen fogunk dolgozni. Sőt úgy hiszem, akár anélkül is. Írásunkat a sajtóból kiragadott sorokkal kezd­tük. Befejezésül a „Vélemények a Szőttesről“ című vastag füzetből idézünk, amelybe a nézők szokták beírni elismerő szavaikat: „Hálás szívvel köszönjük a Szőttes népművészeti együttesnek, hogy­­ellátogatott falunkba, és ősapáink dalait és táncait oly szépen adták elő.“ (Berencs, 1972 március). „Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a magyar kultúra parazsa a hagyományokhoz való ragaszkodással gyűljön lángra, fáklyaként világítson és éltető melege járja át szívünket. Kívánjuk, hogy az együttes fáradságot nem is­merő közössége sikerének útján ne álljon meg! Ezt kívánja sok szeretettel Vámosladány kultú­rát szerető közönsége.“ (1972 május). „Fiúk, lányok! Csak így tovább! Legyetek terjesztői a szocia­lista magyar kultúrának.“ (Tekovské Lužany — Nagysalló). Úgy véljük, e sorokhoz felesleges hosszú kom­mentár, esetleg annyit: Kívánjuk, hogy az idei nyári fellépéseken hasonló, lelkes fogadtatásban részesüljön a Szőttes. T. KASZA IDA Vásárúti Vontszemű János vezető prímás, Szkva- Gál Éva és Sipos Károly szólótáncosok tekné Kiss Irma és Orosz Gyula szólóénekesek A Szőttes­ di Szőttes zenekara Felszólalás helyett Többek­magammal részt vettem én is a CSEMADOK XI. országos közgyűlésén, így a ránk háruló felada­tokat „elsői kézből" ismerem. Már ezt megelőzően megbízást kaptam járási elnökségünktől, hogy a köz­gyűlésen szólaljak fel, s mondjam el eredményeinket, illetve problémáinkat. Sajnos egyetlen jelentkező nő sem kapott szót a vitában a kétnapos tanácskozás ide­je alatt. Ezért írásban szeretném elmondani, amit akkor nem sikerült. A komárnói (komáromi) járásban igen aktívan dol­gozik a legtöbb helyi szervezet. A CSEMADOK tagsága valamennyi szakaszon igyekszik megvalósítani a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból a népművelés és a kulturális munka területén szervezetünkre háruló feladatokat, járásunkban jelenleg 21 aktív színjátszó csoport működik. Ez akkor is szép eredmény, ha a darabválasztás nem mindegyiknél mondható a legsze­rencsésebbnek. Úgy gondoljuk azonban, ha ennyi em­ber megtalálta a CSEMADOK helyi szervezeteiben a közös munka örömét, ez már maga is nagy eredmény. Az eddig elért eredmények önmagukért beszélnek. Az izsaiak pl. részt vettek az öntevékeny színjátszók má­jus közepén Šurányban (Nagysurányban) tartott szlo­vákiai országos seregszemléjén s ott megkapták a leg­jobb rendezésért járó díjat, az egyik szereplő, Izsák Elvira pedig elnyerte a legjobb női alakítás díját. Talán egyetlen járás sincs az országban, ahol annyi színvonalas irodalmi színpad működne, mint a mi járásunkban. Az április 7—9-én megrendezett ötödik járási fesztiválon nyolc irodalmi színpad mutatkozott be. Közülük a bécsi Irodalmi Színpad, valamint a ko­máromi Harmos Károly Irodalmi Színpad sikerrel sze­repelt az idei jókai­ napokon. Persze szervezési nehéz­ségek nálunk is vannak. Ugyanis jól indult az együtt­működés a járási Népművelési Otthon és a CSEMADOK járási titkársága között, de gyakorlatilag nem mindig sikerült megvalósítani a helyesnek induló elképzelé­seket. Például a megígért segítséget — tisztelet az egy két kivételnek — elfelejtették megadni. tánc- És az Énekkari mozgalom Ha lassan is, de örvendetes javulás tapasztalható ezen a téren. Dicséret illeti a naszvadi, kolárovói (gu­tái), chotini (hetényi) valamint a marcelovai (mar­celházi) táncosokat, énekkarokat, a martovcei (mar­tos!) menyecske, a megyercsi férfi kórust, a hurbano­vói (ógyallai) énekeseket, (órásunkban jelenleg 14 énekkar, illetve éneklő csoport működik, de megvan az előfeltétele annak, hogy ez a szám még hattal gya­rapodjék. Tavaszi rendezvényeink jelentősek voltak. A könyvhónap alkalmából huszonkilenc helyi szer­vezetben szerveztek könyvkiállítást, ebből nyolc he­lyen könyvárusítással egybekötve, író-olvasó találko­zóra három esetben került sor. (Dénes György Szila­­son, Lovicsek Béla Zlatná­na Ostrovéban (Csallóköz aranyoson) és Tőzsér Árpád Vetký Péteren (Komárom­­szentpéteren) vett részt.) Irodalmi estet 14 község­ben rendeztek. A SZAKBIZOTTSÁGOK MUNKÁJA Legaktívabb munkát fejt ki a dramaturgiai, a nép­művelési és a néprajzi szakbizottság. Kívülük még más szakbizottságok is alakultak. A járási elnökség tag­jainak azonban az a véleménye, hogy felesleges az aktív emberek amúgy is kevés idejét felaprózni, inkább kevesebb, de jól működő szakbizottságokra van szük­ségünk. Húsz éve vagyok tagja a helyi vezetőségnek, több éve a járási elnökségnek, két megbízatási időszakban (1959—19BB) pedig a CSEMADOK KB tagjaként mű­­­ködtem, így hát volt alkalmam a tapasztalatszerzésre. Bátran merem állítani, hogy a becsületes CSEMADOK- tagok mindig tudták, hol a helyük és milyen munkát kell végezniük. Valamennyien, akik vállaltuk és vál­laljuk a munkát, tudjuk, hogy nem könnyű a felada­tunk. Az út, amely a kitűzött célhoz vezet, sok akadály leküzdésével jár. Az elért eredmények nem születnek maguktól, kitartó, fáradságos munkát, sok lemondást igényelnek. Magunknak is állandóan tanulnunk kell, hogy másokat taníthassunk. Ebben a nemes, de fá­rasztó munkában nagy segítséget nyújt számunkra a sajtó. Gondolok itt legelsősorban a CSEMADOK KB lapjára, a Hétre. Még többel kellene foglalkoznia a szervezeti élettel. A Hét előfizető-versenye óta járá­sunkban ezerrel emelkedett az előfizetők, illetve a lap állandó vásárlóinak száma. KURUCZ NÁNDORNÉ ÉNEKKAR ALAKULT A CSEMADOK bušincel (bússal) helyi szervezete a legutóbbi évzáró taggyűlésen megbízta Bomber Gábor­­né vezetőségi tagot , mint a község legjobb és leg­aktívabb énekesét, hogy rövid időn belül szervezze meg az énekkart. A szervezési munkák után ma már ott tartanak, hogy az énekkar bemutatkozhat a kö­zönségnek. A kórusnak kb. 35 tagja van: férfiak és nők. Munkások, háztartásbeliek, tanítók, szövetkezeti tagok — olyanok, akik kedvelik a magyar népdalt, szeretik és ápolni akarják a népi hagyományokat. Az énekkar vezetője, Fajcsik János, nagy szeretettel és gonddal tanítja az énekkar tagjait a szebbnél szebb magyar népdalokra és nótákra. A helyi szervezet vezetősége azonban nem éri be csak az énekkar munkájával. Szeretnének egy tánc­kört is létrehozni, ahol a fiatalabb CSEMADOK-tagok­­kal Rigó Sándorné és Nagy Tiborné pedagógusok fog­lalkoznának. Ilyen nagy érdeklődés a közös munka iránt már régen nem volt Bussán. Mindenki abban re­ménykedik, hogy végre sikerül a kultúrmunkát a régi mederbe terelni. Hisz mindig kultúrára szomjas la­kosság élt a községben. Olyan, akik nemcsak passzí­van befogadták a kultúrát, hanem maguk is tevéke­nyen ápolták. VÁMOS GÉZÁNÉ 11

Next