A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
pedig a fáradságot illeti, azt hiszem ez fennáll minden együttesnél. — Akkor ez talán nem is a legégetőbb probléma? — Nem éppen, vagy talán ilyen nincs is. Apró problémáink adódnak szép számmal, csak hát sok kicsi olykor sokra megy. Szükségünk lenne például egy állandó kellékesre. Fellépéseink alkalmával úgyszólván minden technikai munkát egyedül végzünk. Lengyel Lajos, aki egyben gépkocsivezetőnk is, tölti be a színpadmesteri és világosítói szerepet, természetesen képtelen egyedül elvégezni ezeket a feladatokat, s így az együttes szereplőgárdája segít ebben a munkában is. A Szőttes műsorszámainak műfaját tekintve kamaraegyüttes. Ez azt jelenti, hogy kis létszámmal kell dolgoznia. Hogy így is sikereket érnek el, az nagyon dicséretre méltó, mert nálunk ez a műfaj aránylag idegen, s főleg a népitánc területén elég ritkán fordul elő. Tegyük hozzá azt is, hogy aránylag nehéz kamarajellegű színpadi táncokat komponálni. A nagyobb számú szereplő mindig jobban le tudja kötni a közönség figyelmét. Hogy ennek ellenére a Szőttes kamara táncszámai sikeresen helytállnak a nagy színpadokon is, ez csak annak tudható be, hogy mind formai, mind tartalmi szempontból a lehető legjobbat nyújtjuk. Térbeli, hangulati megoldásaik ötletesek, s ezzel elfeledtetik a nézővel azt, hogy a szokottnál kevesebb szereplő mozog a színpadon. Tény, hogy ezt a műfajt csak ily módon lehet megszerettetni a közönséggel. — Milyen új számokkal indul nyári körútjára a Szőttes? • — Az Alföldről származó, „Ostoros“ című koreográfián dolgozom jelenleg, remélem, hogy ezt mint a gombaszögi mind a kelet-szlovákiai nézők már látni fogják. Ezenkívül egy gömöri táncon is dolgozunk. Van ezenkívül két kész új táncszámunk. Ág-Horváth: Üveges lassú és friss csárdás, valamint Ág-Quittner: Karikázunk-karikázunk című koreográfiája, továbbá több új szólóénekszámunk (Gömöri népdalok) és zenekari számunk (pl. az A dúr csárdás) is. Még a félhivatásos együttesek esetében is nagyon sok probléma adódik, ami az együttes szereplőgárdájának jó összefogását illeti. A Szőttes tagjai lelkesedéssel végzik-e a munkájukat? — Bátran állíthatom, hogy nagy lelkesedéssel és önzetlenül, szabadságuk rovására járnak a fellépésekre, dolgoznak az együttesben. Mindannyiunk titkos vágya, hogy a Szőttesből egyszer hivatásos együttes legyen. Úgy vélem, ez lenne az igazi járható út és ez oldaná meg minden problémánkat. Sajnos, jelenleg erre nem sok remény van, de a jövőbe nem látunk, s mi ezzel a titkos reménnyel továbbra is jól és szívesen fogunk dolgozni. Sőt úgy hiszem, akár anélkül is. Írásunkat a sajtóból kiragadott sorokkal kezdtük. Befejezésül a „Vélemények a Szőttesről“ című vastag füzetből idézünk, amelybe a nézők szokták beírni elismerő szavaikat: „Hálás szívvel köszönjük a Szőttes népművészeti együttesnek, hogyellátogatott falunkba, és ősapáink dalait és táncait oly szépen adták elő.“ (Berencs, 1972 március). „Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a magyar kultúra parazsa a hagyományokhoz való ragaszkodással gyűljön lángra, fáklyaként világítson és éltető melege járja át szívünket. Kívánjuk, hogy az együttes fáradságot nem ismerő közössége sikerének útján ne álljon meg! Ezt kívánja sok szeretettel Vámosladány kultúrát szerető közönsége.“ (1972 május). „Fiúk, lányok! Csak így tovább! Legyetek terjesztői a szocialista magyar kultúrának.“ (Tekovské Lužany — Nagysalló). Úgy véljük, e sorokhoz felesleges hosszú kommentár, esetleg annyit: Kívánjuk, hogy az idei nyári fellépéseken hasonló, lelkes fogadtatásban részesüljön a Szőttes. T. KASZA IDA Vásárúti Vontszemű János vezető prímás, Szkva- Gál Éva és Sipos Károly szólótáncosok tekné Kiss Irma és Orosz Gyula szólóénekesek A Szőttes di Szőttes zenekara Felszólalás helyett Többekmagammal részt vettem én is a CSEMADOK XI. országos közgyűlésén, így a ránk háruló feladatokat „elsői kézből" ismerem. Már ezt megelőzően megbízást kaptam járási elnökségünktől, hogy a közgyűlésen szólaljak fel, s mondjam el eredményeinket, illetve problémáinkat. Sajnos egyetlen jelentkező nő sem kapott szót a vitában a kétnapos tanácskozás ideje alatt. Ezért írásban szeretném elmondani, amit akkor nem sikerült. A komárnói (komáromi) járásban igen aktívan dolgozik a legtöbb helyi szervezet. A CSEMADOK tagsága valamennyi szakaszon igyekszik megvalósítani a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból a népművelés és a kulturális munka területén szervezetünkre háruló feladatokat, járásunkban jelenleg 21 aktív színjátszó csoport működik. Ez akkor is szép eredmény, ha a darabválasztás nem mindegyiknél mondható a legszerencsésebbnek. Úgy gondoljuk azonban, ha ennyi ember megtalálta a CSEMADOK helyi szervezeteiben a közös munka örömét, ez már maga is nagy eredmény. Az eddig elért eredmények önmagukért beszélnek. Az izsaiak pl. részt vettek az öntevékeny színjátszók május közepén Šurányban (Nagysurányban) tartott szlovákiai országos seregszemléjén s ott megkapták a legjobb rendezésért járó díjat, az egyik szereplő, Izsák Elvira pedig elnyerte a legjobb női alakítás díját. Talán egyetlen járás sincs az országban, ahol annyi színvonalas irodalmi színpad működne, mint a mi járásunkban. Az április 7—9-én megrendezett ötödik járási fesztiválon nyolc irodalmi színpad mutatkozott be. Közülük a bécsi Irodalmi Színpad, valamint a komáromi Harmos Károly Irodalmi Színpad sikerrel szerepelt az idei jókai napokon. Persze szervezési nehézségek nálunk is vannak. Ugyanis jól indult az együttműködés a járási Népművelési Otthon és a CSEMADOK járási titkársága között, de gyakorlatilag nem mindig sikerült megvalósítani a helyesnek induló elképzeléseket. Például a megígért segítséget — tisztelet az egy két kivételnek — elfelejtették megadni. tánc- És az Énekkari mozgalom Ha lassan is, de örvendetes javulás tapasztalható ezen a téren. Dicséret illeti a naszvadi, kolárovói (gutái), chotini (hetényi) valamint a marcelovai (marcelházi) táncosokat, énekkarokat, a martovcei (martos!) menyecske, a megyercsi férfi kórust, a hurbanovói (ógyallai) énekeseket, (órásunkban jelenleg 14 énekkar, illetve éneklő csoport működik, de megvan az előfeltétele annak, hogy ez a szám még hattal gyarapodjék. Tavaszi rendezvényeink jelentősek voltak. A könyvhónap alkalmából huszonkilenc helyi szervezetben szerveztek könyvkiállítást, ebből nyolc helyen könyvárusítással egybekötve, író-olvasó találkozóra három esetben került sor. (Dénes György Szilason, Lovicsek Béla Zlatnána Ostrovéban (Csallóköz aranyoson) és Tőzsér Árpád Vetký Péteren (Komáromszentpéteren) vett részt.) Irodalmi estet 14 községben rendeztek. A SZAKBIZOTTSÁGOK MUNKÁJA Legaktívabb munkát fejt ki a dramaturgiai, a népművelési és a néprajzi szakbizottság. Kívülük még más szakbizottságok is alakultak. A járási elnökség tagjainak azonban az a véleménye, hogy felesleges az aktív emberek amúgy is kevés idejét felaprózni, inkább kevesebb, de jól működő szakbizottságokra van szükségünk. Húsz éve vagyok tagja a helyi vezetőségnek, több éve a járási elnökségnek, két megbízatási időszakban (1959—19BB) pedig a CSEMADOK KB tagjaként működtem, így hát volt alkalmam a tapasztalatszerzésre. Bátran merem állítani, hogy a becsületes CSEMADOK- tagok mindig tudták, hol a helyük és milyen munkát kell végezniük. Valamennyien, akik vállaltuk és vállaljuk a munkát, tudjuk, hogy nem könnyű a feladatunk. Az út, amely a kitűzött célhoz vezet, sok akadály leküzdésével jár. Az elért eredmények nem születnek maguktól, kitartó, fáradságos munkát, sok lemondást igényelnek. Magunknak is állandóan tanulnunk kell, hogy másokat taníthassunk. Ebben a nemes, de fárasztó munkában nagy segítséget nyújt számunkra a sajtó. Gondolok itt legelsősorban a CSEMADOK KB lapjára, a Hétre. Még többel kellene foglalkoznia a szervezeti élettel. A Hét előfizető-versenye óta járásunkban ezerrel emelkedett az előfizetők, illetve a lap állandó vásárlóinak száma. KURUCZ NÁNDORNÉ ÉNEKKAR ALAKULT A CSEMADOK bušincel (bússal) helyi szervezete a legutóbbi évzáró taggyűlésen megbízta Bomber Gáborné vezetőségi tagot , mint a község legjobb és legaktívabb énekesét, hogy rövid időn belül szervezze meg az énekkart. A szervezési munkák után ma már ott tartanak, hogy az énekkar bemutatkozhat a közönségnek. A kórusnak kb. 35 tagja van: férfiak és nők. Munkások, háztartásbeliek, tanítók, szövetkezeti tagok — olyanok, akik kedvelik a magyar népdalt, szeretik és ápolni akarják a népi hagyományokat. Az énekkar vezetője, Fajcsik János, nagy szeretettel és gonddal tanítja az énekkar tagjait a szebbnél szebb magyar népdalokra és nótákra. A helyi szervezet vezetősége azonban nem éri be csak az énekkar munkájával. Szeretnének egy tánckört is létrehozni, ahol a fiatalabb CSEMADOK-tagokkal Rigó Sándorné és Nagy Tiborné pedagógusok foglalkoznának. Ilyen nagy érdeklődés a közös munka iránt már régen nem volt Bussán. Mindenki abban reménykedik, hogy végre sikerül a kultúrmunkát a régi mederbe terelni. Hisz mindig kultúrára szomjas lakosság élt a községben. Olyan, akik nemcsak passzívan befogadták a kultúrát, hanem maguk is tevékenyen ápolták. VÁMOS GÉZÁNÉ 11