A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Hangulat és összkép a lakásban Amikor belépünk egy lakásba, annak hatása alá kerülve, kellemes, vagy kellemetlen érzés tölt el bennünket. A lakásberendezés művészetének fontos tényezője az az érzelmi hatás, amelyet az összkép az emberre gyakorol. Ez sok összetevőből adódik és érdemes ezeket sorra venni, ha lakásunkat művészi igényességgel kívánjuk kialakítani. Érzeteink a külvilágtól érzékszerveinken keresztül jutnak el hozzánk. A lakás hangulatát, művészi egységét más tényezők is befolyásolják, amelyek az érzetek összességéből, a hangulati tényezőkből adódnak. Érzékszerveink, elsősorban a látás, olyan hatásokat összegeznek, amelyeket érdemes kissé közelebbről megvizsgálni. Kiemelünk néhány tényezőt, amikor is a tárgy mérete, tömege, felülete, súlya, továbbá a zártnyitott, függőleges-vízszintes, ritmikus-szabálytalan stb. kiképzése hat ránk. Egy nagy sötétbarna szekrény pl. nemcsak mint bútordarab, hanem mint nagyméretű sötét tömeg is hat ránk, és az összhatás szempontjából ezeknek a benyomásoknak az egymáshoz való kapcsolata adja a lakás hangulatát és összképét. A korszerű összhang követelményeinek figyelembevételével kialakított lakásban a hangulati elemek egymást kölcsönösen kiegészítik, egyensúlyban vannak. Nézzünk egy példát: a magas és az alacsony tárgyak váltakozása bizonyos hangulatot kelt. A tudatos lakásberendezés az alacsony és magas tárgyak egységét, harmóniáját igyekszik megteremteni. Sok magas tárgy egymás mellett unalmas, éppen így a sok alacsony is. A magas és alacsony tárgyakat úgy kell összehangolni és egymás mellé helyezni, hogy ezek a tárgyi elemek egymást kiegészítsék, hatásukban is egyensúlyt teremtsenek. Így szemlélve a kérdéseket, a lakásberendezés alatt nemcsak szép tárgyak, elemek egymás mellé helyezését értjük, hanem úgy véljük, hogy a művészi igényességgel berendezett lakás a tárgyak , olyan összesítése, amely művészi hatását azzal nyeri, hogy ezekre az egymást kiegészítő tényezőkre épít. Talán egy kissé különösnek tűnik, ha a lakásművészettel kapcsolatban a testfelületi érzéklés, tapintás stb. tényezőit is megemlítjük. Pedig ha egy puha fotelba vagy egy kemény padra ülünk, nemcsak a kényelem, de a hangulat különbségét is érezzük. Vonatkozik ez a különböző tapintású textilekre éppúgy, mint a szőnyegen járás puha vagy a padlón járás kemény érzetére. Az összbenyomás, melyet egy lakás kelt, ilyen és hasonló apróságokból tevődik öszsze, ezért ismételten ki kell emelni, hogy a lakásberendezés nem egyszerűen az elemek összerakását jelenti, hanem olyan tevékenység, amely számol a bútorok, tárgyak formájával, színével, méretével stb. azokat a nagy egység elemeinek tekinti és úgy csoportosítja, hogy az előbbiekben felsorolt tényezők egymást kiegészítő, egymással harmonizáló egységes összképet adjanak. A színekkel kapcsolatban is ezeket az egymást kiegészítő hatásokat kell keresni, nem helyes pl. az összes berendezési tárgyat, bútort egyszínű garnitúrába foglalni, mert a jól összehangolt színek, kapcsolódva az előbb említett tényezőkhöz, sok szólamú művészi hatásnak és gazdag kifejezésnek lehetőségét adják, amelyeket kár elveszíteni. Beszélünk hideg és meleg színekről, vidám és nyomasztó, világos és sötét, kiugró és háttér színekről: ezek lényegében szintén az egymást kiegészítő optikai hatásoknak a tényezői. A színek érzékeléséhez kapcsolódnak a fényérzetek, a lakás természetes nappali vagy mesterséges esték világítása, amelyek az élet alapvető feltételeinek megteremtésén túl döntő érzelmi és hangulati hatásúak. A fényérzet, a fények és árnyékok a lakás kialakításában nagyon fontos szerepet játszanak. Rossz fényben és megvilágításban a legszebb tárgy és legszerencsésebb összeállítás is hatását veszti. Nem arról van szó, hogy a lakást hatásvadász fényjátékokkal árasszuk el — a tényleges funkció kárára — hanem arról, ahogy a lakás berendezésekor figyelembe kell venni a fények és árnyékok összhatását is: meg kell keresni a megvilágításnak azt a módját, amely a lakás berendezésének leginkább megfelel. Tehát a szépség, a lakás esztétikája nem a díszes vagy álmodern tárgyak összehordásából adódik, hanem az ízléses és tárgyilagos berendezési elemek olyan mértéktartó csoportosításából, amely a formák, a látószögek a fények-árnyékok színek és egyéb hangulati tényezők tekintetében is maximális művészi hatást képesek nyújtani. Az arányérzék és mértéktartás híján túlzásba vitt korszerűsítés a régi, merev hagyományokat úgy feszíti szét, hogy helyébe zavaros, tarka összevisszaságot teremt. Ez nyugtalanítóan hat, ingerli és kifárasztja érzékszerveinket, és végül épp oly unalmassá válik, mint a régi, nyárspolgári ízléssel berendezett lakás. Az ilyen modernkedés elriasztó példája az álmodern csillárok „áramvonalas“ tobzódása vagy a rossz értelemben vett „absztrakt“ nyomott anyagok szín- és formatúlzásai. A tárgyaknak megvan a maguk belső és formai logikája, és ennek meg kell mutatkozni a tárgyak elhelyezésében is. Elképzelhető tehát az, hogy azok helye nem feltétlen egyértelmű, mert ugyanazt a helyiséget a legjobb kihasználási lehetőségek mellett is általában többféleképpen lehet berendezni. Elsősorban úgy kell a tárgycsoportosításokat megoldani, hogy az összhatás a lakásba érkezés és a fő tartózkodási pontok látószögéből a legjobb legyen. Az ülőbútorok elhelyezésénél például figyelemmel kell lenni arra, hogy mit és hogyan látnak azok, akik odaülnek, vagyis milyen hatások érik az embert a lakás különböző pontjain. Nem szabad egy sarokba, vagy a lakásnak csak egy részére zsúfolni a tárgyakat, hanem a szobának egységesen levegősnek, ugyanakkor betöltöttnek kell lennie, a középtereket lehetőség szerint szabadon hagyva. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy mennyivel kellemesebb hatású egy olyan szoba, amelynek közepét nem foglalja el az ún. ebédlő garnitúra, hanem levegős, áttekinthető, ez még a legkisebb szobában is érvényes. A lakásban elhelyezett tárgyak szépsége akkor érvényesül, ha ezek a tárgyak nem raktárszerű zsúfoltságban és merevségben, hanem kötetlen természetességgel helyezkednek el, kölcsönösen kiemelve egymás művészi értékeit. Meg kell tanulnunk az új életkörülményeknek megfelelően korszerűen lakni. Ki kell ismerni azt a módot, ahogy a régi és új berendezési tárgyainkkal áthidalhatjuk a lakáskultúra terén tapasztalható elmaradást. Nagyon fontos, hogy a kereskedelem korszerű tárgyakat hozzon forgalomba, de ezzel a lakáskultúra problémájának csak egyik része oldódik meg. A lakásberendezés kultúráltsága az elemek ízléses összehangolásában mutatkozik meg. P. Hasko felvételei A modern hálószoba A BRNÓI ARUMINTAVASÁK ÚJDONSÁGAI Igényes, korszerű ülőgarnitúra Házikertek gondozása Gombaölő szerek A kertészeti növényeket károsító gombák fellépését, fertőzését általában réz- vagy kéntartalmú védőszerekkel akadályozhatjuk meg. Az egyik gombára réz-, a másikra csak kéntartalmú szer van hatással. Ennek megfelelően kerülnek forgalomba réztartalmú permetező- és porozószerek, illetve kéntartalmú permetező- és porozószerek. Réztartalmú védőszerek Bordeilé. A gombabetegségek ellen — a lisztharmat kivételével — egyik legjobban bevált permetezőszer, amelyet 0,5—2 %-os töménységben használunk permetezésre. Az 1 %-os hordódét úgy készítjük, hogy zsákvászonba teszünk 1 kg rézgálicát. A zsákot fahordóra, betonkádra, keresztbe fektetett rúdról belefüggesztjük pl. 20 liter vízbe. A rézgálicoldat eléggé savas hatású. Egymagában permetezve perzselné a növényzetet. Savasságát mésszel kell közömbösíteni. Közömbösítéshezvegyünk 2 kg szalonnás oltott meszet, és külön edényben — 10 liter vízben — oldjuk fel. Az oldatot szűrőn öntjük a permetező (fa- vagy beton-) kádban levő 70 liter vízhez. Az így kapott 80 liter mésztejhez — folytonos keverés közben — öntsük hozzá a 20 liter rézgálicoldatot (80 + 20 + 100 1). Sem a kékkő oldására, sem a bordóslé tárolására nem alkalmas a fémedény, mert a fémre rárakódik a léből a réz hatóanyag. Még azt jegyezzük meg, hogy mindig a rézgálicoldatot (a kéket) öntsük a mésztejhez (a fehérhez), különben a permetlé „túrós“ lesz, és a savassága is megmaradhat. Spritz — Cupral. Sürke színű, szagtalan, réztartalmú, permetezőszer. 0,5—1,5 %-os töménységű permetlevet készíthetünk belőle. A szert előbb kevés vízzel péppé áztatjuk, majd folytonos keveréssel egyre hígítjuk, és végül 100 literre egészítjük ki. Mész nem kell hozzá. Következő számunkban ismertettük a legújabb permetezőszereket melyek üzleteinkben kaphatók. 18