A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

Hangulat és összkép a lakásban Amikor belépünk egy lakásba, annak hatása alá kerülve, kellemes, vagy kellemetlen érzés tölt el ben­nünket. A lakásberendezés művésze­tének fontos tényezője az az érzelmi hatás, amelyet az összkép az ember­re gyakorol. Ez sok összetevőből adó­dik és érdemes ezeket sorra venni, ha lakásunkat művészi igényességgel kívánjuk kialakítani. Érzeteink a külvilágtól érzékszer­veinken keresztül jutnak el hozzánk. A lakás hangulatát, művészi egysé­gét más tényezők is befolyásolják, amelyek az érzetek összességéből, a hangulati tényezőkből adódnak. Ér­zékszerveink, elsősorban a látás, olyan hatásokat összegeznek, amelye­ket érdemes kissé közelebbről meg­vizsgálni. Kiemelünk néhány ténye­zőt, amikor is a tárgy mérete, töm­e­­ge, felülete, súlya, továbbá a zárt­nyitott, függőleges-vízszintes, ritmi­kus-szabálytalan stb. kiképzése hat ránk. Egy nagy sötétbarna szekrény pl. nemcsak mint bútordarab, hanem mint nagyméretű sötét tömeg is hat ránk, és az összhatás szempont­jából ezeknek a benyomásoknak az egymáshoz való kapcsolata adja a lakás hangulatát és összképét. A korszerű összhang követelmé­nyeinek figyelembevételével kialakí­tott lakásban a hangulati elemek egymást kölcsönösen kiegészítik, egyensúlyban vannak. Nézzünk egy példát: a magas és az alacsony tár­gyak váltakozása bizonyos hangula­tot kelt. A tudatos lakásberendezés az alacsony és magas tárgyak egysé­gét, harmóniáját igyekszik megte­remteni. Sok magas tárgy egymás mellett unalmas, éppen így a sok alacsony is. A magas és alacsony tárgyakat úgy kell összehangolni és egymás mellé helyezni, hogy ezek a tárgyi elemek egymást kiegészítsék, hatásukban is egyensúlyt teremtse­nek. Így szemlélve a kérdéseket, a la­kásberendezés alatt nemcsak szép tárgyak, elemek egymás mellé helye­zését értjük, hanem úgy véljük, hogy a művészi igényességgel berendezett lakás a tárgyak , olyan összesítése, amely művészi hatását azzal nyeri, hogy ezekre az egymást kiegészítő tényezőkre épít. Talán egy kissé különösnek tűnik, ha a lakásművészettel kapcsolatban a testfelületi érzéklés, tapintás stb. tényezőit is megemlítjük. Pedig ha egy puha fotelba vagy egy kemény padra ülünk, nemcsak a kényelem, de a hangulat különbségét is érez­zük. Vonatkozik ez a különböző ta­pintású textilekre éppúgy, mint a szőnyegen járás puha vagy a padlón járás kemény érzetére. Az összbe­nyomás, melyet egy lakás kelt, ilyen és hasonló apróságokból tevődik ösz­­sze, ezért ismételten ki kell emelni, hogy a lakásberendezés nem egysze­rűen az elemek összerakását jelenti, hanem olyan tevékenység, amely szá­mol a bútorok, tárgyak formájával, színével, méretével stb. azokat a nagy egység elemeinek tekinti és úgy csoportosítja, hogy az előbbiek­ben felsorolt tényezők egymást ki­egészítő, egymással harmonizáló egy­séges összképet adjanak. A színekkel kapcsolatban is ezeket az egymást kiegészítő hatásokat kell keresni, nem helyes pl. az összes berendezé­si tárgyat, bútort egyszínű garnitúrá­ba foglalni, mert a jól összehangolt színek, kapcsolódva az előbb emlí­tett tényezőkhöz, sok szólamú művé­szi hatásnak és gazdag kifejezésnek lehetőségét adják, amelyeket kár el­veszíteni. Beszélünk hideg és meleg színek­ről, vidám és nyomasztó, világos és sötét, kiugró és háttér színekről: ezek lényegében szintén az egymást ki­egészítő optikai hatásoknak a ténye­zői. A színek érzékeléséhez kapcsolód­nak a fényérzetek, a lakás természe­tes nappali vagy mesterséges esték­ világítása, amelyek az élet alapvető feltételeinek megteremtésén túl dön­tő érzelmi és hangulati hatásúak. A fényérzet, a fények és árnyékok a lakás kialakításában nagyon fon­tos szerepet játszanak. Rossz fény­ben és megvilágításban a legszebb tárgy és legszerencsésebb összeállí­tás is hatását veszti. Nem arról van szó, hogy a lakást hatásvadász fény­játékokkal árasszuk el — a tényle­ges funkció kárára — hanem arról, ahogy a lakás berendezésekor figye­lembe kell venni a fények és árnyé­kok összhatását is: meg kell keres­ni a megvilágításnak azt a módját, amely a lakás berendezésének leg­inkább megfelel. Tehát a szépség, a la­kás esztétikája nem a díszes vagy ál­modern tárgyak összehordásából adó­dik, hanem az ízléses és tárgyilagos berendezési elemek olyan mérték­tartó csoportosításából, amely a for­mák, a látószögek a fények-árnyé­­kok színek és egyéb hangulati ténye­zők tekintetében is maximális mű­vészi hatást képesek nyújtani. Az arányérzék és mértéktartás híján túl­zásba vitt korszerűsítés a régi, me­rev hagyományokat úgy feszíti szét, hogy helyébe zavaros, tarka össze­visszaságot teremt. Ez nyugtalaní­tóan hat, ingerli és kifárasztja ér­zékszerveinket, és végül épp oly unalmassá válik, mint a régi, nyárs­polgári ízléssel berendezett lakás. Az ilyen modernkedés elriasztó példája az álmodern csillárok „áramvonalas“ tobzódása vagy a rossz értelemben vett „absztrakt“ nyomott anyagok szín- és formatúlzásai. A tárgyaknak megvan a maguk belső és formai logikája, és ennek meg kell mutatkozni a tárgyak elhe­lyezésében is. Elképzelhető tehát az, hogy azok helye nem feltétlen egy­értelmű, mert ugyanazt a helyiséget a legjobb kihasználási lehetőségek mellett is általában többféleképpen lehet berendezni. Elsősorban úgy kell a tárgycsopor­tosításokat megoldani, hogy az össz­hatás a lakásba érkezés és a fő tar­tózkodási pontok látószögéből a leg­jobb legyen. Az ülőbútorok elhelye­zésénél például figyelemmel kell len­ni arra, hogy mit és hogyan látnak azok, akik odaülnek, vagyis milyen hatások érik az embert a lakás kü­lönböző pontjain. Nem szabad egy sarokba, vagy a lakásnak csak egy részére zsúfolni a tárgyakat, hanem a szobának egységesen levegősnek, ugyanakkor betöltöttnek kell lennie, a középtereket lehetőség szerint sza­badon hagyva. Saját tapasztalataink­ból tudjuk, hogy mennyivel kelle­mesebb hatású egy olyan szoba, amelynek közepét nem foglalja el az ún. ebédlő garnitúra, hanem levegős, áttekinthető, ez még a legkisebb szo­bában is érvényes. A lakásban elhelyezett tárgyak szépsége akkor érvényesül, ha ezek a tárgyak nem raktárszerű zsúfolt­ságban és merevségben, hanem kö­tetlen természetességgel helyezked­nek el, kölcsönösen kiemelve egymás művészi értékeit. Meg kell tanulnunk az új élet­­körülményeknek megfelelően kor­szerűen lakni. Ki kell ismerni azt a módot, ahogy a régi és új berende­zési tárgyainkkal áthidalhatjuk a la­káskultúra terén tapasztalható elma­radást. Nagyon fontos, hogy a keres­kedelem korszerű tárgyakat hozzon forgalomba, de ezzel a lakáskultúra problémájának csak egyik része ol­dódik meg. A lakásberendezés kultú­­ráltsága az elemek ízléses összehan­golásában mutatkozik meg. P. Hasko felvételei A modern hálószoba A BRNÓI ARUMINTAVASÁK ÚJDONSÁGAI Igényes, korszerű ülőgarnitúra Házikertek gondozása Gombaölő szerek A kertészeti növényeket károsító gombák fellépését, fertőzését általá­ban réz- vagy kéntartalmú védősze­rekkel akadályozhatjuk meg. Az egyik gombára réz-, a másikra csak kéntartalmú szer van hatással. En­nek megfelelően kerülnek forgalom­ba réztartalmú permetező- és poro­zószerek, illetve kéntartalmú perme­tező- és porozószerek. Réztartalmú védőszerek Bordeilé. A gombabetegségek el­len — a lisztharmat kivételével — egyik legjobban bevált permetező­szer, amelyet 0,5—2 %-os tömény­ségben használunk permetezésre. Az 1 %-os hordódét úgy készítjük, hogy zsákvászonba teszünk 1 kg rézgáli­­cát. A zsákot fahordóra, betonkád­ra, keresztbe fektetett rúdról bele­függesztjük pl. 20 liter vízbe. A rézgálicoldat eléggé savas hatá­sú. Egymagában permetezve perzsel­né a növényzetet. Savasságát mésszel kell közömbösíteni. Közömbösítéshez­­vegyünk 2 kg szalonnás oltott me­­szet, és külön edényben — 10 liter vízben — oldjuk fel. Az oldatot szű­rőn öntjük a permetező (fa- vagy beton-) kádban levő 70 liter vízhez. Az így kapott 80 liter mésztejhez — folytonos keverés közben — öntsük hozzá a 20 liter rézgálicoldatot (80 + 20 + 100 1). Sem a kékkő oldására, sem a bordóslé tárolására nem al­kalmas a fémedény, mert a fémre rárakódik a léből a réz hatóanyag. Még azt jegyezzük meg, hogy min­dig a rézgálicoldatot (a kéket) önt­sük a mésztejhez (a fehérhez), kü­lönben a permetlé „túrós“ lesz, és a savassága is megmaradhat. Spritz — Cupral. Sürke színű, szag­talan, réztartalmú, permetezőszer. 0,5—1,5 %-os töménységű permetle­­vet készíthetünk belőle. A szert előbb kevés vízzel péppé áztatjuk, majd folytonos keveréssel egyre hígítjuk, és végül 100 literre egészítjük ki. Mész nem kell hozzá. Következő számunkban ismertet­tük a legújabb permetezőszereket melyek üzleteinkben kaphatók. 18

Next