A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-22 / 47. szám
századvég cseh műfordításai között számbeli és minőségi tekintetben is előkelő helyet foglalnak el a nagy magyar mesemondó elbeszélései és regényei. Már a hetvenes években ott vannak a könyvtárak polcain. A járomén Ruka nevű munkásegylet könyvjegyzéke röviddel megalakulása után két Jókai-regényt említ meg. Olvasták könyveit a legnagyobb cseh írók, például, Jan Neruda és sokan mások, újabb irodalomtörténeti közlemények szerint Petr Bezruc is, akire Vladimír Va Sek, a költő édesapja hagyott Jókai-könyvet. Jól ismerte a magyar regényírót a cseh szabadsághős, Josef Václav Frié, aki a francia id. Alexandre Dumas és a lengyel Józef Ignác Kraszewski termékeny munkásságával vetette öszsze Jókai alkotóképességét, kiemelve azonban a már akkor is közismert tényt, hogy Dumas jól fizetett titkárokat és munkatársakat tartott, s azok segítségével állította elő évi ötven-hatvan regényét, Jókai pedig tizenöt-húsz kötetet ad ki évente, amivel felülmúlja tíz-tizenkét kötetet alkotó lengyel pályatársát, Kraszewskit. Jókai könyvei sem kerültek nyomban megjelenésük után a cseh olvasó kezébe. Javarészt német fordításban ismerkedett meg velük a cseh értelmiség, így volt ez Petőfi Sándor költeményeivel is. Jan Neruda, aki Csehországban Petőfi első népszerűsítői közé tartozott, Jókai révén ismerte meg a szabadságharc költőjének életét, 1865-ben jelent meg Jókai-mű első ízben csehül, ámde rendszeresebben csak fél évtized elmúltával kerülnek művei kiadásra cseh nyelven. Jókai műveinek egyik első tolmácsolója Frantinek Brábek volt. Brábek 1848-ban az európai forradalmak évében született a csehországi Branovice u Trna községben, de minthogy édesapját, aki császári és királyi hivatalnok volt, többször áthelyezték, Szerencsen és Miskolcon töltötte gyermekéveit. Magyarországi tartózkodása során nemcsak magyarul tanult meg, hanem megismerte és megszerette mindazt, ami szépet és értékeset magyar alkotók adtak a világnak. Brábek szinte felmérhetetlen értékű munkát végzett a cseh és a magyar nemzet kölcsönös megismerése és megértése területén. Emlékezések, útleírások, jellemrajzok, színművek, regények, elbeszélések és költemények fordításai — mindez csak keretét képezi annak a munkásságnak, amelyről hasábokat lehetne teleírni. Odaadó segítőtársa volt cseh műfordítóknak, például ő végezte el Petőfi költeményeinek nyersfordítását Karel Tuma és Jaroslav Vrchlicky számára. 1870-től azután rendszeresen foglalkozott Jókai Mór munkáinak fordításával. Ezek részint a Svétozor c. folyóiratban, részint könyvalakban jelentek meg. A Szegény asszony áldozata után hamarosan A két szász, A tündérnő fia, Attila király halála és temetése is megjelent csehül. Ezeket követték Az élet komédiásai, a Fortunatus Imre, A cigánybáró és a Rútak rútja — című kötetek, amelyek közül több még a múlt században négy-öt kiadást is megért, s mivel a népszerű olcsó könyvtár kiadványaként jelent meg, a cseh nép legszélesebb rétegeihez is eljutott. Jókainak, akinek műveit német, angol, francia és olasz kiadók jelenítették meg, örömet okozott a cseh tolmácsolás is; szívesen járult hozzá a cseh kiadásokhoz már azért is, mert így legalább a közeli rokon nyelvén olvashatta műveit az egyszerű szlovák ember. A felső-magyarországi megyékben ugyanis Jókai Mór a szlovákság egy részénél rideg elutasítással találkozott a nyolcvanas években. A szlovák értelmiség, amely magyar iskolát járt, eredetiben ismerhette meg a magyar irodalom büszkeségét, de aki nem kívánt magyarul JÓKAI MÓR műveinek fogadtatása Csehországban olvasni, csak németül olvashatta regényeit; az Osztrák—Magyar Monarchia széthullásáig szlovákul csak három Jókai-könyv jelent meg: a Páter Péter, a Fortunatus Imre és Az új földesúr, meg kb. százhúsz — folyóiratokban közölt — rövidebb elbeszélés. Csehországban ezzel szemben hamarosan ismertek lettek és elterjedtek Jókai művei. A városi és falusi nép a magyar világot, egy ismeretlen nép mentalitását ismerhette meg, Jókai elbeszéléseiből, regényeiből. Érthető, hogy Jókai Mór szívesen indult el prágai útjára és jól érezte magát a cseh fővárosban, ahol írói rangjához méltó megbecsüléssel fogadták. A hagyomány szerint Bedřich Smetana Eladott menyasszony című operáját mutatták be a magyar vendég tiszteletére. Visszatérve Magyarországra lelkes szavakkal számolt be a csehek hagyománytiszteletéről, nemzeti büszkeségéről, nagyszerű emlékeket őrző fővárosáról. Kesernyésen állapítja meg, mily könnyen alkudott meg Béccsel a magyar, s csodálattal adózik Prága iránt, amely meg nem alkuszik, amíg Fehérhegyre emlékezik... Éppen száz éve, hogy sor került e látogatásra, amely a cseh—magyar kulturális kapcsolatoknak egyik kiemelkedő pontját jelenti. Negyven évvel Jókai születése után, 1865-ben Chrudim cseh városkában jött világra Gustav Narcis Mayerhoffer, akiből később Brábek munkásságának folytatója lett. Különös módon tett szert a magyar nyelv ismeretére. A hajdani Josefstadt (ma Josefov) erődjében, a 60. magyar ezredben szolgálta le egyéves önkéntes idejét. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy a magyar bakák megtanították anyanyelvükre, a vele katonáskodó Bródy Sándor pedig megismertette a magyar irodalom nagyjaival és alkotásaival. Mayerhoffer sokat tett például a csehek és szlovákok kapcsolatának megszilárdításáért, a cseh iskolaügy és irodalom fejlesztéséért is, de legnagyobb érdemei a magyar irodalom kiemelkedő műveinek csehországi népszerűsítéséhez fűződnek. 1888-tól, teljes negyven éven át Jókai műveinek átültetésével foglalkozott. Folyóiratokban megjelent első fordításai a Lagos torony, Mi van a föld alatt?, A veszélyes titok és más Jókaiírások; könyv alakban pedig az Akik kétszer halnak meg és Akháma utóda — Véres könyv nyitották meg a félszáznál több kötetet számláló cseh Jókai-sort az ő tolmácsolásában. Mayerhoffer több mint nyolcvan ismertebb vagy azóta már feledésbe merült magyar írót szólaltatott meg cseh nyelven, egyesektől több elbeszélést vagy regényt is fordított. Jókai meghívására 1900-ban látogatott el Magyarországra első ízben. Szeretettel emlékezett vissza harmincöt esztendővel későbben, a Prágai Magyar Hírlapban, az élményteli budapesti tartózkodásra, a svábhegyi Jókai-villa kertjében töltött órákra, a hajlott hátú öregúr szellemes beszédére... Annak ellenére, hogy a magyar irodalom két nagy propagátora, Brábek és Mayerhoffer az értékesebb Jókai-művek mellett kevésbé időtálló regényeket és elbeszéléseket is fordított, a csehek csaknem átfogó képet alkothattak maguknak a nagy regényíróról. Hozzájárultak ehhez a kerek évfordulók alkalmával vagy könyvek megjelenése nyomán közölt bírálatok, jegyzetek, tanulmányok és ismertetések. 1928 után azonban már gyérebben jelentek meg Jókai-könyvek Csehországban. Az író halálának 50. évfordulóján tekintélyes cseh lapok emlékeztek meg a magyar irodalom klasszikusáról Rákos Péter, Jaroslava Pauiaková és más kapcsolattörténeti szakemberek írásait közölve. A jubileumi évben Ladislav Hradsky tolmácsolásában, Hegedűs Géza előszavával jelent meg a Rab Ráby s öt évvel később, 1959-ben ugyancsak Hradsky fordításában s a műfordító utószavával A kőszívű ember fiai. Tegyük hozzá, hogy Szlovákiában az évfordulót követő néhány év alatt több Jókairegény jelent meg: Az arany ember, Rab Ráby, A lőcsei fehér asszony, Janicsárok végnapjai s a Szegény gazdagok. (Csehországi könyvkereskedőkkel beszélgetve megtudtam, hogy a közös könyvtájékoztató alapján sok cseh olvasó szlovák fordítású Jókait is megrendelt.) A régi műfordítók tolmácsolása, különösen Brábeké, ma már túl régies. A kiadók többnyire olyan esetben is, amikor már régebben lefordított művet jelenttetnek meg, új fordítóval dolgoznak. Jókai kétszáz kötetes életművében azonban még sok olyan alkotás van, amelyet nem fordítottak le cseh nyelvre, holott megérdemelnék. Így például az Odeon szépirodalmi könyvkiadó 1969-ben megjelenítette a Sárga rózsát. Ladislav Hradskynak a Cseh Tudományos Akadémia munkatársának mesteri tolmácsolásában. Az újabb cseh fordítások művészi színvonalának is érdeme, hogy minden újonnan megjelenő Jókai-kötet hetek, sőt napok alatt elfogy a cseh- és morvaországi könyvesboltokban. Hetven év telt el Jókai halála óta. A kiadók újra fokozott érdeklődéssel fordulnak Jókai felé, különösen a nemrég lezajlott konferencia óta, ahol a regényírót a magyar sci-fi irodalom megteremtőjeként mutatták be. A Prágai Rádió is ünnepi műsorral emlékezett meg a nagy magyar klasszikusról, akit a cseh irodalmi köztudat kissé a sajátjának is tekint. SZÁNTÓ GYÖRGY Korabeli kép Josefstadt (ma Josefov) városából, amelynek erődjében Gustav Narcis Mayerhoffer egyéves önkéntes a magyar katonáktól sajátította el Jókai Mór nyelvét A FÁK ÖSSZEHAJOLTAK A fák összehajoltak. Lombhoz lomb bújt. Gally se zörrent, mikor a szél megindult. Ők csak mentek sötétle rengetegben, vad fájdalommal egy-egy sebzett isten. Mögöttük jaj, fölöttük jeges ormok, a sűrű és fáradt vállukra omlott. Mögöttük kin, bitó, siralom, rabság, itt, a hegyekben a zordon szabadság. Dénes György versei Űzött szabadság mécse a szívekben, halál ellen halál, fegyver ellen fegyver. Nem győzött a győztes, fakad a hajnal, virraszt a bosszú, kőszáli sas szárnyal. Virraszt a bosszú, lecsap a hegyekből, sziklák omlanak, zúgnak seregestől. Fülelő kis falvak, fegyver szól, halljátok? Zörget a szabadság, foszlanak az árnyak. Partizánösvény vérharmatban ázik, piros a föld már, pirosat virágzik. KERESLEK, KERESLEK Hol a morc szellő sir, hol meg a csönd kiált, kezemben emléked, törékeny kék virág. Lelkemben szép szemed felmerül, mint az éj, felmerül, mint a hold, mint a hold, elalél. Kereslek, kereslek, nem tudom hol lehetsz, nem tudom, merre jársz, hogyha már nem szeretsz. Szellő sir, sir a lomb, jó éjt, jó éjszakát, nyitja a mély álom aranyos pitvarát.