A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-12 / 45. szám

A RAJZOK MÁSOLÁSA Mielőtt rátérünk a különféle alapöl­tések részletes ismertetésére, meg kell jegyeznünk, hogy nem csupán az öl­tések pontossága az, ami a hímzés si­kerét előidézi. Van némi mondanivalónk a rajzok másolásáról, szövetre való át­viteléről és egyéb figyelembe veendő tanácsokról. Akár saját rajzunk vagy más minta­alap szerint dolgozunk, a hímzendő mintát szalma- (pausz papír — pauzo­­vací papier) esetleg pergamen papírra lemásoljuk, ügyeljünk, hogy az eredeti vonalakról ne térjünk le. A másolás kez­dete előtt a papírt kisimítjuk és több helyen nehezéket helyezünk el rajta. Ez csupán elővigyázatosságból történik, kü­lönösen fontos a nagyobb munkadara­boknál, ahol a mintát az egész felület­re egyszerre visszük át. Ha kisebb raj­zot másolunk, elég egy-két gombostű­vel a szövethez fűzni a papírt. Nem ta­nácsos a rajzot kézzel tartani, mert a legkisebb mozdítás által is elcsúszhat eredeti helyéről. A szövetre való átvi­telnél ugyanúgy járunk el, sőt figyelme­sebbek vagyunk, mert a szöveten a raj­zot nehéz javítani, gyakorlat híján le­hetetlen kiküszöbölni a hibát s ezt mun­kánk minősége sínyli meg. Vékony szö­vetre indigó által, kimondottan után­­rajzolással történik a másolás. Sötét anyagra fehér, világosra kék indigót használunk. A ceruzát ne nyomjuk túl erősen, mert a szövetre tapadt festék megszínezi a fonalat. Szakszerűbb másolási mód a nyoma­tás. A pauszpapírra átvitt rajz vonalait kb. 2 milliméterenként átszurkáljuk. En­nél a műveletnél pokrócot teszünk a pa­pír alá. Durva szövetre szánt nagy min­tákat vastagabb tűvel és ritkábban szurkolunk át. Tulajdonképpen így ke­letkezik egy sablon, melyet a meghatá­rozott helyre illesztünk, mégpedig úgy, hogy a papírnak az a fele, melyen az átszúrás történt az anyagon feküdjön. A tölcséralakú lyukak kifelé álljanak. Gondos előkészítési munkálatok után a sablonon a mintát speciális festék­Ha kisebb rajzot másolunk, elég egy-két gombostűvel az anyaghoz erősíteni a papírt.­ket átnyomatjuk a következő módon: Egy keskeny posztó csíkot összegöngyö­lünk, összekötünk. A vágott szélrésszel végezzük a műveletet. Először folttisztító benzinbe mártjuk a posztót, megvárjuk míg a benzin egy kicsit elillan, azután mártjuk festékbe. Ha száraz, benzinbe, nem színez eléggé festékbe mártjuk a posztót és óvatosan bedörzsöljük vele a sablon lyukas részeit. A dörzsölés ál­tal a festék a kis lyukakon keresztül a szövetre jut és a rajzot pontosan visszaadja. Ne adagoljuk túl sem a fes­téket, sem a benzint azzal a szándék­kal, hogy jobban befogja az anyagot, ez felesleges mert a festék színtartó. Ha sok festék jut át a lyukakon szét­folyik a szöveten. A festék előállítása: 1,5 dkg parafin 4,5 dkg gyanta 0,75 dkg vegyileg tiszta kék festék Lassú tűznél föloldjuk a parafint, ál­landó keverés közben hozzá adjuk a gyantát és a festéket. Ha sima masszá­vá olvadt, lehűtjük. Forralni nem sza­bad, de használni csak hidegen lehet. FÜLÖP MÓNIKA (Fister M. felvétele) SZIVÁRVÁNY Subánk 140 x 70 cm-es anyagra készült — burko­lással. Mivel oly nagyméretű körző nem akad a háznál, amellyel e körcikkeket megrajzolhatnánk, de filctoll igen, így az lesz a körző hegye, szára pedig karunk és a tollra erősített zsineg. Először beosztjuk az alapanyagot. Minden sarkából, mindkét irányban lemérjük a rajzunk bal oldalán centiméterekben megadott távolságokat. A toll hegyét a jelölésre helyezzük, bal kezünkkel az anyag sarkához szorítjuk a zsineget, így rajzoljuk meg a körcikkeket. A színeket számokkal jelöljük: 1 — piros 2 — világos zöld 3 — barna 4 — sárga 5 — sötét zöld 6 — fehér 7 — rózsaszín 8 — szalma sárga 9 — narancs sárga (kép, rajz, szöveg: Fister M.) VÁCLAV NECKAR Különleges pályakezdés az övé: A prágai Luxorban nyolc-tíz évvel ezelőtt megrendezték egyszer a fiatal, vidéki táncdalénekesek bemutatkozó szereplé­sét. A műsor vezetője az akkor­ már jól ismert dalszerző, Bohuslav Ondrácek volt, aki a program elején a plzeni Alfa tehetséges énekesreménységét — Vác­lav Neckár szereplését is beígérte. Mi­előtt azonban a cingár termetű Vasek színpadra léphetett volna, sürgősen in­­terurbán telefonbeszélgetéshez kérték . . . Amikor letéve a kagylót újra plzeni énekesként konferálták be őt, csak eny­­nyit mondott: „Tévedés, már nem va­gyok az Alfa énekese . . . Most közölték velem telefonon, hogy szerződésemet tekintsem felbontottnak!” Bohuslav Ondrácek azonban egyből feltalálta magát. „Sebaj — mondta —, egyez­zünk meg abban, hogy a közönséget most egyben zsűrivé is tesszük. Ha tet­szeni fog a műsorod és megtapsolják, felvétetlek a Rokokó Dalszínházba!” A közönség vastapssal jutalmazta Václav Neckar énekszámait. És ezzel ő elindult a táncdalénekesi pályán . . . V. Neckar mindmáig a legnépszerűbb táncdalénekeseink egyike, s rajongói­nak tízezrei főképpen az ifjúság köré­ben toborzódik. Hazai és külföldi sike­reit elsősorban eredeti fellépésmódja, tökéletes színpadtechnikája, közvetlen­sége és választékos, „testre szabott” re­pertoárja biztosítja. Tehetségének nem­csak a pódiumon, mikrofonnal a kezé­ben, de több filmszerepben is tanú­­bizonyságát adta. Kontár Gyula felvétele 21

Next