A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

A végállomás a végtelen! „A kozmológia azt bizonyítja, hogy a Világe­gyetem végtelen. Többnyire itt nagyon is tisz­tázatlan, mi is értendő „kozmológián", „Világ­­egyetemen", „végtelenségen'' és „bizonyítá­son". Az egyetlen világos szó ebben a mondat­ban a »hogy* kötőszó". (G. I. NAAN) Az ember helyének meghatározása a Világe­gyetemben, a Világegyetem felépítésének, végtelenségének problémája kétségkívül az emberi elmét igen régóta foglalkoztató kér­dések közé tartozik. Az emberi kultúra nagy gondolkodói ezekre a kérdésekre is megkísé­reltek választ keresni. A tudományok és a spontán tapasztalat adatainak összesítése és ennek általánosítá­sa nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Ezt végezte a múltban és végzi ma is — ha nem is eléggé teljesen és mélyen — a filozófia. A filozófia feladata, hogy megvaló­sítsa az olyan, nemcsak a tapasztalatból ismert objektumokra, folyamatokra jellemző tulajdonságok felmérését és általánosítását, ama bonyolult, a fizika és más természettu­dományok által fel nem ölelt folyamatokban, amelyekkel az ember, az objektív világ meg­ismerése során találkozik. A csillagászat bővizű forrásként táplálja már évezredek óta a filozófia tudományát, annak ellenére, hogy eredményei és megfi­gyelési módszerei nem honosodtak meg úgy a köztudatban mint más tudományoké. Az ok többé-kevésbé érthető is. A csilla­gász olyan nehezen elképzelhető, néha egé­szen elképesztő számokkal, távolságokkal és időtartamokkal dolgozik, hogy a laikus visz­­szaretten ezektől. Mivel az ember maga is alkotott törvényeket, a természet törvényei mögött is kereste a törvényhozót. Az emberi gondolkodás, az érzékszerveken beérkező információk segítségével formálódott. Éppen ezért érthető, hogy egy-egy csilla­gászati előadás után mindig szerepelnek az olyan kérdések, mint: Hogyan lehetséges, hogy a Világegyetem véges, vagy végtelen? Mi van ezeken a határokon túl? Mit jelent az, hogy a tér görbült. Miért van az, hogy a Világegyetem kora véges, hiszen valaminek mindig kellett léteznie? A már említett okokból az ember számára éppen olyan elképzelhetetlen a görbült tér, vagy a végtelenség, mint a Szahara sivatag kellős közepén élő hangjának (mely élete során nem kerül kívülebb egy szűk, néhány km-es körzetből) az óceán. De lássuk közelebbről a végtelenség fogal­mát. A Világegyetem végtelensége már az ókorban, az antik filozófusok jóvoltából fel­vetődik, ennek ellenére még ma is nyitott kérdés. Ennek a kérdésnek a megválaszolá­sában a filozófia játssza a legaktívabb szere­pet, s be kell vallanunk, hogy maga a válasz óhatatlanul mai ismereteink szintje által kor­látozott. Mindezekhez még hozzájárul, hogy a filo­zófia mindazon dolgok megértéséhez, ahova még az emberi tapasztalat nem juthatott el, a logikát hívja segítségül. A logika törvényei viszont, akárcsak más törvények, szintén ta­pasztalati eredetűek. Csakhogy az emberi­ség több millió éves fejlődése során szerzett tapasztalatai kizárólag véges halmazokkal kapcsolatosak. Ebben az értelemben a leg­csekélyebb garancia sincs arra, hogy az emberi logika alkalmazható a végtelenre is. A cikk elején idézett G. I. NAAN híres csil­lagász és filozófus szerint a végtelenség problémája a természettudományok és a filozófia határterületi kérdése, s ez nem old­ható meg kimerítően (véglegesen) bármely civilizáció létezésének véges idején belül. Vagyis azt tudjuk, hogy a Világegyetem vég­telen, csak azt nem tudjuk, hogy milyen értelemben. Filozófiai érvelésekben igen fontos szere­pet játszik a Világegyetem anyagi kimeríthe­tetlenségére vonatkozó következtetés. Az anyagi világ végtelensége nem a határok mindenen túli kiterjedését, mennyiségi vég­telent, hanem elsősorban minőségi, tartalmi végtelent jelent, ami az anyag formáinak átalakulási lehetőségeiben, kimeríthetetlen­ségében rejlik, s ennek csak egyik mozzana­ta a térbeni és időbeni végtelenség. Habár a filozófia a világegyetem anyagi kimeríthetetlenségét feltételezi, nem ad semmiféle utalást arra vonatkozólag, hogy milyeneknek kell lenniük ezeknek, a ma még ismeretlen anyagi megjelenési formáknak. Ennek a megállapítása a csillagászat és a fizika feladata. A Földünkön ismert három halmazállapoton belül is szinte megszámlál­hatatlan az anyag átalakulási formáinak a sokasága. A Világegyetemben már „ismer­jük" a Nap és a csillagok ún. plazma halmaz­­állapotát és a neutroncsillagok valamint a „fekete lyukak" anyagát alkotó szupersűrű halmazállapot tulajdonságait. Ezenkívül sok olyan csillagászati objektum van megfigyelés alatt, amelyekben lejátszódó fizikai folyama­tokra ma még nem tudunk egyértelmű ma­gyarázatot adni. Ilyenek például a kvazárok és a Seyfert-galaxisok. A csillagász távcsöveinek teljesítőképes­sége korlátozott. Ameddig ma látunk, az képezi az ember számára a Világegyetem „határát". A múltban közelebb voltak e hatá­rok, a jövőben a műszerek segítségével még távolabbra tolódnak ki. Az ember viszonyulá­sa a Világegyetemhez mindenkor a világné­zet visszatükrözője és csalhatatlan próbakö­ve volt. Kereste helyét időben és térben, kutatta a dolgok rendjét évezredeken át lankadatlan szorgalommal, hogy ismerete­inek apró mozaikkockáiból összerakja az egységesen összeállítható képet. A világe­gyetemmel összefüggő nézeteinek forradal­ma a sötét középkor által emelt akadályok leküzdése óta, termékenyítően hatott az em­beri kultúra minden területén. Leküzdötte a Föld vonzereje által szabott határokat, űr­szondákat küld a szomszédos bolygók vizs­gálatára s a világegyetem sötét mélyéből egyre inkább előtűnnek az emberi megisme­rés dicsőségét hirdető „kozmikus világítótor­nyok". Az ember parányiságát épp e megismerés szünteti meg, hogy megfigyeli és megérti a Világegyetemet. E megismerésben nincs mi korlátokat emeljen vagy határt szabjon. Tö­retlenül halad előre, egy olyan cél irányába, ahol a végállomás a végtelen. BÖDÖK ZSIGMOND A fény olyan gyorsan terjed, hogy 1 másodperc alatt 7 és félszer megkerülné a Földet Erről a galaxisról — mely alakja után a Sombrero elnevezést kapta — a fény 55 millió év alatt ér el hozzánk. (A szerző felvétele) Játék a betűkkel A beszéd- és hallássérültek számára nem csupán televíziós játék a „Splink" angol elektronikus készülék, hanem létfontosságú segédeszköz is a kapcsolattartásban. A ké­szülék a kezelőtáblán betáplálható, összesen 950 kulcsfontosságú­ szóból és kifejezésből mondatokat alkot a képernyőn, így a betegek nem papírra írva közvetítik az orvosnak, ápo­lónőnek szóló üzeneteket. A mindössze két kilogrammos hordozható kezelőtáblát nem vezetékek kötik a televíziókészülékhez, ha­nem a betáplált szót infravörös fény jelzi a mikroprocesszornak. Kis gyakorlással a be­tegek percenként akár 20 szót is varázsol­hatnak a képernyőre. 18 Alaptalan félelem a vízözöntől Nem kell félni az egész világot érintő második vízözöntől, amely elöntené a tengerparti városokat és a Föld mélyeb­ben fekvő területeit — ezt bizonyítják az antarktiszi Ross-jégselfen végzett legújabb kutatások. A vizsgálatok során teljes mélységben átfúrták a Rosself jégpajzsát és megállapították, hogy a jég alatt ugyanolyan sebességgel meg­fagy a tengervíz, mint ahogyan a felszíni jég olvadna, ha két fokkal emelkedne a Föld középhőmérséklete. A második vízözön rémképét azok a tudósok vetí­tik elénk, akik szerint a következő év­századokban két fokkal emelkedik a Föld középhőmérséklete. Ennek követ­keztében megolvadna a jégtakaró egy része — amelynek a Ross-self az egyik fő összetevője —, s öt-hat méterrel emelkedne a világtengerek vízszintje. Ha viszont a Ross-jégself ellenáll a hőmérséklet ilyen mértékű emelkedé­sének, nem kerülhetne sor katasztrofá­lis következményekkel járó tenger­­szint-emelkedésre. Ennek a kérdésnek a vizsgálatára az amerikai Antarktisz­­expedíció 15 tonna súlyú fúrótornyot állított fel a Ross-jégselfen. A fúrások során 300 méternél mélyebbre sikerült hatolni, akkor azonban a fúrólyuk fúrás közben befagyott. Később szovjet kuta­tók is csatlakoztak az amerikai kutatók­hoz, bevetve a Leningrádban kifejlesz­tett különleges hőfúrót. A szovjet kuta­tók 402 méteres mélységbe hatoltak, amikor hirtelen leállt a fúró , az utolsó fúrómag már tengervíz-jég volt: a jég­pajzs alatt fagyott a tengervíz. Az újabb fúrások is megerősítették azt a megál­lapítást, hogy a jégpajzs alatt megfagy a tengervíz. Még további kutatásokra és vizsgálatokra van szükség, de annyi máris megállapítható: alaptalan a féle­lem a második vízözöntől. Hídláb a levegőben Acélkábeles aláfeszített szerkezettel készült a Neckar folyó völgyét 900 méter hosszan és 127 méter magasan átívelő híd légtámasza. A Krupp Művek fővállalkozásában 31 hónapig épülő híd (amely egyben a Stuttgart-Singen autó­pálya utolsó szakasza) tervezői a ked­vezőtlen alapozási lehetőségek miatt kényszerültek erre a megoldásra.

Next