A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-20 / 38. szám

A szarva — szövőszék — a mindennapi használati tárgyakhoz tartozott a Nagykapos (Veľké Kapušany) melletti Dobóruszkán (Ruskov) is. Pamutos, félpamutos és tiszta kendervásznat szőttek. Ez utóbbit inkább csak lepedőnek, zsákoknak. A finomabb dolgokat később hímzéssel díszítették. Az árvácskás kendő (a képen) vőfélykendő később a varrógép takarója volt. Szélét azsúrral szegték és a láncfonalakból borsólyukat csomóztak. —fm— (Prandt Sándor felvétele) Hozzávalók: 1 kg sertéscsülök, 2 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 4 db paradicsom, 3 db zöldpaprika, 1 db sárgarépa, 10 dkg cukorborsó, pirospaprika, 2 evőkanál zsír vagy olaj, 1 del vörösbor, só, bors. Készítése: A csülköt megmossuk, kicsontozzuk, nagyobb darabokra vágjuk. Zsírban megpirítjuk a hagymát, beletesszük a húst, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a pirospaprikát, a szétdörzsölt fokhagymát és a saját levében pároljuk. Majd a sárgarépát, a paprikát összevágjuk, a borsóval együtt hozzáadjuk a húshoz és végül a paradicsomot is hozzáadjuk. Felöntjük vörösbornál és kb. 10 percig a sütőben sütjük. Zsemlegombóccal és tökbefőttel tálaljuk. Csehszlovákia a cipőgyártás abszolút számát tekintve világviszonylatban a 11. helyen van. Ha viszont az egy lakosra jutó itthon gyártott cipő mennyiségét nézzük, az első helyen vagyunk. Fogyasztásban pedig az évi négy és fél pár cipővel a másodikon. A prágai EXICO részvénytársaság, mint a Csehszlovákiában gyártott lábbeli egyetlen exportőrje, a világ kilencven különböző országába szállítja a CEBO jelzésű cipőket. A képen látható cipők a nálunk kevésbé ismert Trebíč—Borovina-i Gustav Kliment cipőgyár modellezőinek asztaláról kerültek a libereci vásár zsűrije elé s ott érmet nyertek. SERTÉSCSÜLÖK ZÖLDSÉGBEN KOZMETIKAI TANÁCSOK Ha a fürdővízbe néhány csepp babaolajat cseppentünk, fürdés után a bőr sima, rugalmas és illatos lesz. A kicserepesedett ajkakat kenjük be a következő, házilag elkészített olajjal: egy kiskanál olívaolajat keverjünk el 2—3 csepp vízzel, ezzel kenjük naponta többször az ajkakat. Ha a tyúkszemet naponta bekenjük ricinusolajjal, egy idő után annyira megpuhul, hogy fájdalommentesen és véglegesen eltávolíthatjuk. Az erős lábizzadást csökkenthetjük, ha naponta pár percre hideg-meleg váltott lábfürdőt veszünk és utána hintőporral szórjuk be a lábfejet. Foghúsgyulladás ellen kiváló öblítőszer a zsályatea, de még jobb, ha a begyulladt foghúst zsályalevéllel dörzsöljük. Pattanásos arcbőrre kiváló házi gyógyszer, ha reggel éhgyomorra egy kis pohár langyos limonádét iszunk, amelyet mézzel édesítettünk. Emellett még ajánlatos mályvateába áztatott vattával mosni a pattanásos arcbőrt. CSAK EGY PERCRE REITER ISTVÁNT minden iránt érdeklődő, fogékony embernek ismertem meg. Érdekli az irodalom, a képzőművészet, a történelem. Sokszor találkozhat vele az ember a bratislavai könyvesboltokban, vagy amint ott turkál a Nyerges utcai antikvárium ütött-kopott könyvei között. Leginkább azonban a zene érdekli, amely gyermekkora óta minden percében jelen van. A kassai Konzervatórium és a Bratislavai Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Szlovák Filharmónia hegedűse lett. A zenekarral, amely számos helyen koncertezett, bejárta egész Európát. Az elmúlt évad végén „távolabbra" utaztak. Egyhónapos turnén vettek részt Japánban. — Hol s merre jártatok, milyen zeneművekkel szerepeltetek a japán közönség előtt? — Nagyon sok japán városban koncerteztünk. Többek között Tokióban, ahol három fellépésünk volt, de hangversenyeztünk Osakában, Korijamában, Sagaban, Jokohamában és más helyeken is. Műsorunkon szerepelt Smetana „Hazám" című szimfonikus költeménye, Antonín Dvořák 8. és 9. szimfóniája, Cikkei „Emlékeim" című műve, Bramhs 1. szimfóniája, Rahmaninov és Grieg egy-egy zongoraversenye, amelyet Marian Lapšanský és Schiff András tolmácsoltak. — S kik vezényelték a zenekart? — Zdenek Košler, Ladislav Slovák és Kobajasi Kenesiro. — Hogyan fogadott benneteket a japán közönség? Közel áll-e a japánokhoz az európai zene? Mit tapasztaltatok ez alatt a rövid idő alatt? — Meglepő szívélyességgel fogadtak bennünket. Azt tapasztaltuk, hogy a japánok, bár idegen számukra az európai zene, rendkívül fogékonyak iránta. Ez a fogékonyság, befogadási, azanulási készség nem kölcsönös, a mi európaiak ugyanis vajmi keveset tudunk a japán zenéről, sajátságos vonásairól, hagyományairól, különös hangzásvilágáról, s egyáltalán a japán kultúráról. — Sikeretek volt-e Japánban? —• A siker relatív fogalom, de állíthatom, nem várt, óriási sikerekben volt részünk, s ez felejthetetlen. — Hol arattátok a legnagyobb sikert? — Jokohamában. Zdenék Košler vezényletével Dvořák 8. szimfóniáját adtuk elő. A zenemű, a közönség és a zenészek olyan „egymásra találását” élhettük itt át, amely még a nagy zenekarok életében is ritkaságszámba megy. A hangverseny olyan jól sikerült, hogy a végén a karmester, a zenekar és a közönség együtt könnyezett. Nagy sikerünk volt a tokiói utolsó hangversenyen is, ahol Kobajasi vezényelt bennünket. — A zenei élményen túl mi tett még rád mély benyomást? — Természetesen a közös zenei élmény volt a legerősebb, de megkapott a japán emberek kedvessége, őszinte vendégszeretete, a szép iránti rajongása, pontossága és rendszeretete, amely nálunk európaiaknál nem mindig tapasztalható. —sík— ?!