A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Szlovákiai magyar néptáncok A történeti Hont vármegye szlovákiai részének határa lényegét tekintve a mai lévai (Levice) és nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásokba sűríthető be. Északon Banská Štiavnica, délen Ipolyság (Šahy), délkeleten Gyarmat (Slovenské Ďarmoty) keleten pedig Nagykürtös határolja. A területet egykor a kései avarok, illetve szlávok birtokolták, majd magyarok telepedtek le itt Ezt bizonyítják az ottani települések elnevezései is, mint Kürt, Hont, Gyarmat, Keszi stb., amelyek nyilvánvalóan nemzetségek, illetve nemzetségfők nevei lehettek. Lakói állattartással és szőlészettel foglalkoztak. A gyakori árvizek megakadályozták a fejlettebb mezőgazdasági földművelést. A terület néprajzi feldolgozottsága egyenletes, nem kielégítő. Csak a nemrég elhunyt neves néprajzkutató, Dr. Manga János munkáját hozhatom fel példaként, aki az Ipolymente ünnepeit, szokásait, dolgozta fel az „Ünnepek, szokások az Ipoly mentén" című könyvében. A bennünket szorosabban érdeklő ágazatokat sem publikálták még kellőképpen. A népviseletekből néhány évvel ezelőtt a Hét hátsó borítólapján adtak ugyan némi tájékoztatást de a népzenei kutatómunkáról szinte nem is lehet többes számban beszélni, mert az egyértelműen Ág Tibor nevéhez fűződik. Az iparosodás itt is megtette gyors hatását a népéletben. Ma már csak elvétve találunk népviseletet viselő aggastyánt. A táncgyűjtés, illetve a feltáró munka kezdetén tartunk. Gyűjtöttünk ugyan a hetvenes évek közepén, de ez korántsem mondható teljesnek, szúró jellegű kutatások voltak csupán. Ismertetem a helységeket, ahol gyűjtések folytak: 1. Szécsénykovácsi (Kováčovce) 2. Ipolyvarbó (Vrbovka) 3. Ipolyszakállas (Ip. Sokolec) 4. Ipolyhídvég (Ip. Predmostie) 5. Kelenye (Kleňany) 6. Ipolybalog (Balog n/spľom) mind a nagykürtösi járásban A felsorolt községek közül azonban csak Ipolykovácsiban, Ipolyszakállason és Ipolyvarbón történt filmezéses feltáró munka. A többi településen csak szöveges jegyzetmunkára szorítkozhatunk. Mindezen nehézségektől eltekintve viszonylag pontosan meg tudjuk határozni a valamikori táncélet egykori típusait. Ezek a következők: Verbunk, csárdás és friss, karikázó, gyertyástánc. A VERBUNK Nagyon nehéz jellemezni, hiszen csak két faluban történt gyűjtés. A tánc viszonylag laza szerkezetű, motívumaiban eléggé gazdag. E két tényező mintegy alátámasztja azt a feltételezést, hogy egy régebbi formáját őrzi a férfitáncnak. Tudvalévő, hogy ha zárt körben táncolták volna, akkor mind szerkezete, mind motívumgazdagsága egyszerűbb kellett volna hogy legyen, mivel a körben való szoros vállösszefogódzás nem engedi a cifrázást s a táncos térbeni elmozdulását. A gyűjtés időpontjában az adatközlők nem tudták megmondani, hogy pontosan milyen dallamra táncoltak, ezért rögtönzésszerűen a Vasvári verbunk egy ismert változatára mutatták be lépéseiket. Legépebb verbunkosunk mindezidáig Hontból az ipolyvárból. KATONA ISTVÁN Fotó: Prónát Sándor —■ HONTES /POLYMENTE