A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
175 éve nyílt meg a lévai gimnázium „Tudatlanság pedig és vakság a tudományok legfenébb ellenségei. Nem gyarapodnak ezek a szelíd palánták, ahol jó földet nem találnak, mint a sovány iszapban, csak sínlődnek, és hogy virágjukba mehessenek, szükség, hogy az elmék, melybe beoltatnak, valamennyire elkészülve legyenek". Kármán József írta le e sorokat 1794-ben, A nemzet csinosodása c. írásában. Talán e sorokon is elgondolkodva fogtak össze a két szomszéd megye, Bars és Hont felvilágosult elméi, hogy az új — tizenkilencedik — században a Garam és Ipoly mentén létrejöhessen egy olyan intézmény, ahol az elmék „valamennyire" felkészülhetnek a tudományok befogadására. Már az 1802-es országgyűlésen sürgették Bars és a szomszédos megyék, elsősorban Hont követel egy gimnázium felállítását Léván. Épület lett volna, hiszen a „kalapos király" rendelkezése folytán a ferencesek 1786-ban elköltöztek Léváról — ám Bécs urai, II. József halála után, nemigen lelkesedtek a kultúra és műveltség terjesztéséért. Nehezen feledték 1795-öt, Martinovics apátot és társait. Négy nappal a magyar jakobinusok kivégzése előtt Magyarország nádora emlékiratot intézett bátyjához, a császárhoz. E szerint Magyarországon sok az olyan tanító, aki veszélyes eszmékkel fertőzi meg tanítványait. A gimnáziumi tanárokat ezentúl erkölcsi megbízhatóságuk szerint kell kiválasztani. Ilyen kormányzati alapállás mellett nem csoda, ha a barsiak 1802-es kérelme is „nem sürgős" címkével kerül az elintézendő ügyek tárába. 1806-ban azonban felcsillan a remény. Lévára is eljut a hír: a piarista tanárok — kiknek erkölcsi megbízhatóságához kétség nem férhet — elhagyni készülnek a kőszegi gimnáziumot, amely majd egy másik szerzetesrend, a bencések irányítása alá kerül. Nosza, gyorsan küldöttség indul Léváról Budára a Magyar királyi helytartótanácshoz, hogy:.......az Magyar Nyelvnek úgy virágzó Tudománynak vagy hasznos Erköltsöknek bővebben és bűvebben való gyarapodásra és iskoláknak béhozására, minthogy abbúl érzékenyessen az környül levő Nemes Vármegyék is tapogatható fogyatkozást szenvedni láczatnak, valami módot annak megszerzéseire ejthetnénk ..." A helytartótanács nem siet a döntéssel, ám végül is — röpke egy év leforgása után — igent mond. 1807. június 2-án utasítja a lévaiakat, hogy teremtsék meg a tanítás anyagi feltételeit. A ferencsesek által elhagyott épületek tatarozására s karbantartására Bars megye közgyűlése kérőlevelekkel fordul saját s a környező megyék nemeseihez. Hont megye 1 500 forintot, Körmöcbánya városa 12 000 zsindelyt küld. Bőkezű mecénásnak bizonyul Hont megye főispánja, Koháry Ferenc gróf, aki egymaga 500 forinttal járul hozzá a gimnáziumi épületek rendbehozatalához. (Tájékoztatásul) 1 forintért egy pár csirke, vagy 2 kiló marhahús vagy 5 liter tej volt kapható; 14 forintba került egy pár csizma, 4—6 forintért pedig már jó minőségű szűznadrágot adtak). A művészetek pártfogójaként ismert, Haydn és Beethoven barátságát bíró Esterházy Miklós herceg, kinek Barsban s Hontban is kiterjedt uradalma van, tekintélyes alapítvánnyal támogatja a lévaiak nemes igyekezetét. Úgy látszik, minden készen áll az első iskolaév megkezdéséhez — ám ekkor, mint már annyiszor a történelem során — Minerva istennő érlelődő diadalát Mars hadisten hiúsítja meg. 1805-ben a francia hadak Győrnél csúfosan megverik az utolsó magyar nemesi felkelés (insurrectio) résztvevőit. A gimnáziumnak szánt épületek hadikórházzá alakulnak, hogy befogadhassák a győri összecsapás sebesültjeit. A váratlan fordulat ismét évekre veti vissza a lévai gimnázium ügyét. Az ispotály-jelleg megszűnte után jöhet újra a tatarozás. Ráadásul a gimnáziumot átvenni készülő piaristák, akkori közismert nevükön: a kegyes-tanítórend, főnöke újabb s újabb követelésekkel lép fel. Hol a tantermek számát kevesli, hol a lakóépület komfortját találja nemkielégítőnek. Végül odáig fajul a viszály, hogy Bars megye a korábban Léván működő ferenceseket szándékozik felkérni a gimnázium átvételére. Szerencsére a kegyesrend élére új rendfőnök kerül, a történészként s hitszónokként egyaránt jeles Bolla Márton, aki 1814-ben egyezséget köt a város elöljáróival — kötelezik magukat egy új épület négy éven belüli felépítésére. Ezzel megszűnik a piaristák utolsó aggálya is és 1815. október 18-án megérkezik Lévára a lévai rendház és gimnázium első igazgatója Ugróczy Ferenc. Poggyászában ott lapulnak a kezdés legfontosabb kellékei: a pecsétnyomó, a jegyzőkönyvek és a Ratio Educations (Oktatási Nevelési Rendszer) 1806-os kiadása. Rövidesen megérkeznek tanártársai is: a már hetedik X-et taposó, lévani születésű segédtanár Pék Ágoston, Zelneki Gáspár a negyedik, Bartók Mihály a harmadik, Mojzer Jeromos a második és Hoffman Ignác az első nyelvtani osztály tanára. A gimnázium ünnepélyes megnyitójára 1815. Szent András Havának (november) 5. napján kerül sor. A Hazai és Külföldi Tudósítások c. pesti lap november 15-i számában „helyszíni tudósítás" olvasható a nagy eseményről. A nap fényét emelte a megye második emberének, Ambró Károly alispánnak személyes részvétele. Az ünnepeıség Pék Ágoston deák (latin) nyelvű köszöntőjével kezdődött. Ezt követte az egykori ferences templom újra szentelése és az ünnepi istentisztelet, melyet maga „az új Collegium igazgatója és az Iskolák Kormányzója" Ugróczy Ferenc celebrált. A magyar nyelvű ünnepi szónok, a lévai lelkipásztor, Szekfü Ferenc Lukács evangélista „Ma lett ezen háznak idvessége" soraival indította prédikációját. A hivatalos rész befejezte után Léva városának tanácsa a több mint száz vendég számára már az új gimnázium épületében adott díszebédet. „A mesterséges muzsikai eszközök édessen hangzása, a különbféle egésségekért való poharak kiürítése és a mozsaraknak erre szüntelen durrogása, nem különben a Tiszt. Zelneky Gáspár Negyedik Deák Oskola Tanítója által ezen alkalmatosságra készített, és a muzsika eléneklett magyar Versei vidámították és mulattatták a Vendég Urakat" — írja a korabeli tudósító. Az 1815/16-os tanévvel megkezdődött tehát a gimnáziumi oktatás Léván. Az első tanévben 135 diákja volt az iskolának, zömével Bars és Hont megyéből, de akadt köztük pozsonyi, esztergomi, váci, jászberényi, sőt budai illetőségű is. Tegyük azonban mindjárt hozzá: az 1815-ben megnyílt gimnázium csak csonka gimnázium volt! A már említett 1806-os Ratio Educationis ugyanis hat osztályt ír elő a gimnáziumok számára: a négy grammatikai (nyelvtani) osztályt, melyekben a fő tananyag a részletes és rendszeres latin (deák) nyelvtan volt, egy kétosztályos ún. humaniórákat oktató felső tagozat egészített ki. Ebben az ötödik (poétikai) és hatodik (retorikai) osztályban már a latin és görög klasszikus szerzők műveit tanulták a „deákok" elsajátítva a költészettan és szónoklattan alapjait is. Az új lévai gimnázium fiatal és ambiciózus igazgatója Ugróczy ezért már 1815-ben megkezdi a kilincselést a humaniórák osztályainak felállításáért. Bars megye december 19-én Aranyosmaróton tartott közgyűlésén lelkes felszólalásával eléri, hogy a közgyűlés körlevélben szólítja fel a környező megyéket, ill. azok egyházi hatóságait a lévai gimnázium anyagi támogatására. 1816. május 6-án pedig Ipolyságon, Hont megye közgyűlésén ismét személyes megjelenésével s lelkesítő szónoklataival rábírja a honti rendeket, hogy 1 500 forintos alapítvánnyal támogassák a humanióra osztályok megnyitásának tervét. A honfiak bőkezűségének is köszönhetően 1816 őszére összegyűlik a szükséges 8 000 forintnyi tőke, megkezdődhet a két újabb osztály részére szánt cselédház tatarozása. 1816. november 1-jén megnyílik az 5. és 6. osztály is, Godin József, ill. Szigly Gábor tanárok vezetése alatt. Az 1816—17-es tanévre már 219 diák iratkozik be. Bars megyéből 137, Hontból 35. Ezzel befejeződött a két szomszéd megye, Bars és Hont küzdelme a gimnáziumi oktatás megteremtéséért. Majd száz éven át — az 1913-ban Ipolyságon megnyíló gimnáziumig — a lévai piarista gimnázium volt a Garam s Ipoly mentén a művelődés fáklyavivője. Tanárai közt olyan kiválóságokkal, mint az első igazgató, a szekszárdi születésű Ugróczy Ferenc (1786—1836), aki 1827-ig igazgatta a lévai iskolát, vagy a nagy tudományú kertészkedő, növénynemesítő Katona Mihály Dénes, aki 1827-től 1829-ig működött Léván. Rövid ideig, 1907-ben, Léván tanított a piaristának induló Juhász Gyula költő is. Ma, amikor ismét napirendre kerül iskoláink jelenes jövője, talán nem felesleges felidézni a múltat sem, hogy elődeink fáradhatatlan igyekezetéből erőt s ösztönzést nyerjünk oktatásunk, patinás múltú iskoláink felvirágoztatására. Dr. Kiss László bars És Hont küzdelme a nemzet csinosodásáert______________________________________ KINCSÜNK AZ ANYANYELV Pacifikum, motivika, misztifikum Hazai magyar sajtónkat olvasva sokszor eszembe jut, van-e értelmük a nyelvművelő cikkeknek és adásoknak, hiszen kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ugyanazok a hibák és ugyanazok a hibatípusok bukkannak fel újra meg újra. Az örökzöld témák között is előkelő helyet foglalnak el az idegen szavak. Már többször is felhívtuk a figyelmet arra, hogy a latin vagy a görög szavak nemegyszer más-más alakban és jelentésben kerültek be az egyes modern európai nyelvekbe, ezért fordításkor tanácsos utánanézni, hogy például a szlovák szövegben előforduló latin vagy görög szó megvan-e a magyarban is, illetve milyen formában és jelentésben él. Most idézendő példáink szerzői azonban ezt elmulasztották. Néhány hete a rádióban a jegyzetíró egy éppen akkor a mozikba kerülő amerikai filmet ajánlott a hallgatók figyelmébe. A történet helyszíne a Csendes-óceán, melyet az újságíró többször is Pacifikumnak nevezett. Ha szigorúan elméleti és nyelvtudományi szempontból ítélnénk meg ezt a szót, a Pacifikum alak ellen nem lehetne kifogásunk, mert a Csendes-óceán neve a modern latinban maré Pacificum. A nyelvgyakorlat oldaláról szemlélve azonban ezt a megoldást nem tekinthetjük szerencsésnek, ugyanis a magyarban egyszerűen Csendes-óceánról beszélünk, a Pacifikum alak ismeretlen. Az Idegen szavak és kifejezések szótárában is csak a Pacific címszót találjuk, ezzel a magyarázattal: A Csendes-óceán angol neve. Érdemes kissé elidőznünk a név keletkezésének körülményeinél is. Az Amerika és Ázsia között elterülő tengert elsőként a spanyol Balboa érte el, és Déli-óceánnak nevezte; később Buache francia geográfus a Nagy-óceán nevet adta neki, utalva arra, hogy az óceánok között is a legnagyobb kiterjedésű. Általánosan elfogadottá azonban a portugál Magellán elnevezése vált, aki azért választotta az „el mar pacifico" vagyis a Csendes-tenger nevet, mert úgy találta, hogy az átlagosnál kevesebb a vihar és az erős szél. A portugál pacifico és az angol pacific végső soron a latin pacificus szóra megy vissza, mely a pax egyik származéka. A pax szónak az általánosabb és ismertebb 'béke' mellett van 'csend, nyugalom' jelentése is, ezért fordítjuk e tenger nevét Csendes-óceánnak. A magyarral ellentétben a szlovák nyelvben a Tichy oceán elnevezés mellett létezik a Pacifik is, nem meglepő tehát, ha az amerikai film címének lefordításakor ezt választották. A Pacifikum forma tehát elméletileg lehetséges ugyan, ám a magyarban ismeretlen; újságíróink azonban olykor egészen különleges szavakat, neologizmusokat is alkotnak. Egy popegyüttes lemezét bemutató írásban például a következő szavak fordultak elő: motívakincs, motivika, motivikailag, misztifikum. A jegyzetíró valószínűleg szlovák szöveg alapján dolgozott, a motíva szót a szlovák motív „magyarosított" változatának vélte, nem tudva, hogy az magyarul motívum. Mit kezdjünk azonban a többivel ? A Motivika szó például nincs sem a szlovákban, sem a magyarban — legalábbis a szótárak tanúsága szerint. Lehet, hogy ezt és a motivikailag szót is a szlovák motivický melléknévből „vonta el" szerzőnk, a misztifikum meg talán a misztikum és a misztifikál keveredésének a következménye. A misztikum a görögből a latin közvetítésével jutott el hozzánk, jelentése 'titokzatosság, rejtelmesség, sejtelmesség’; a misztifikál ige az idegen szavak szótára szerint francia eredetű, jelentése 'ködösít, szándékosan megtéveszt'. Nem tudom, a jegyzetszó melyik szóra gondolt, pontosabban mit akart mondani, mikor ezt a mondatot leírta: „A hanglemez dalai tehát szorosan emberközpontúak, még ha a misztifikum hatására valamicskét veszítettek is hitelességükből." Számomra a mondat értelme többszöri olvasás után is rejtély maradt. Lehet, hogy a szerző szándékosan ködösített, azaz misztifikált? Talán inkább arról van szó, hogy eszébe sem jutott elővenni az idegen szavak szótárát és ellenőrizni, létezik-e egyáltalán ilyen szó. SZABÓ MIHÁLY GIZELLA