A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN KISGÉRES (Malý Horeš) A Helmed-dombság meleg, délnyugati oldalán fekszik a Bodrogköz szívében. A Géres községek nevével már 1214-ben találkozha­tunk, a leleszi alapítólevélben, megkülönböz­tetve csak 1403-ban. Kisgéres régi eredetű, földműves-szőlőtermelő község. A falu észak­keleti szegélyén látható, közismerten igen kiterjedt pincesor eredete századokra vezet­hető vissza, és mutatja a szőlőtermesztés és borkereskedelem jelentőségét. Nem tudjuk, volt-e régebbi temploma, a ma is meglevő református a XVIII. század második felében épült. Négyosztályos magyar tanítási nyelvű alapiskolája évtizedek óta működik. A község polgármestere Berta László, a Csemadok-szer­­vezet elnöke Furik Ilona. Népszámlálási adatok: 1980: 1375 lakosból 1313 magyar (95,5 %) 1991: 1240 lakosból 1217 magyar (98,2 %) KISKÖVESD (Malý Kamenec) A Tarbucka lábánál, amely a Bodrogköz legmagasabb pontja (277 m), a déli, napsütötte oldalon fekszik a község, amelyet az okiratok mint különállót először a XIV. század végén említenek, mint a nagykövesdi vár birtokát. Évszázadokon át a kedvező éghajlatot és talajt kihasználó szőlősgazdák lakták. Református temploma kettő is épült, a kisebb és régibb még a XVIII. században, a tágasabb út már a múlt század szorgos híveinek köszönheti létét. A község polgármestere Máté Ágnes, a Csemadok-alapszervezet élén pedig Sallai Tamás áll. Magyar tanítási nyelvű alapiskolája, ahol a Hoffman házaspár volt az utolsó pedagógus, a 70-es évek végén szűnt meg. Népszámlálási adatok: 1980: 573 lakosból 548 magyar (95,6 %) 1991: 529 lakosból 517 magyar (97,7 %)­ ­ TŐKETEREBESI JÁRÁS KISTÁRKÁNY (Malé Trakany) Bodrogköz szélén, közvetlenül a Tisza partján fekszik. Nevével 1339-ben találkozhatunk ok­­iratos formában "Kystarkyan"-ként. Homok­dombokon épült, a régebbi telepesek közül legnevezetesebbek a kelták. Temploma (kato­likus) valószínűleg már a középkorban volt, a helyén épült fel a mai református templom 1772-ben. Bejárata fölött egy 1839-ből szár­mazó Árpád-fej díszült. Összevont, alsó tago­zatos magyar tanítási nyelvű alapiskolája évtizedek óta működik. A község polgármes­tere Petlik Árpád, a Csemadok-alapszervezet elnöke Varga László. Népszámlálási adatok: 1980: 1159 lakosból 1088 magyar (93,9 %) 1991: 1010 lakosból 967 magyar (95,7 %) KISTORONYA (Malá Tma) A Zempléni-szigethegység egyik déli, festői szépségű völgyében fekszik a nemrég önálló­sult község. Környéke ősidők óta lakott, és a település neve is régi eredetű — "Turul"-for­­mában már 1221-ben feljegyezték. Határa lényegében a tokaji borvidék peremkerülete, ezért itt mindig is jelentős volt a szőlő- és bortermelés. Nagytoronyéval együtt régi kolos­tora volt, de ez már a középkorban elpusztult. Református temploma robusztus, késő gótikus stílusban épült a XVIII. század közepén, bejárata fölött ma is olvasható korabeli latin felirattal. A II. világháború után magyar tanítási nyelvű iskolája nem volt. Polgármestere Dóczy Ferenc, a Csemadok-szervezet most alakul. Népszámlálási adatok: 1980: 527 lakosból 222 magyar (42 %) 1991: 497 lakosból 163 magyar (32,8 %) KISÚJHELY, KARLATANYA (Slovenské No­vé Mesto) További ismert magyar nevei: Kisállomás, Szlovákújhely. Régmúltról ennél a határmenti községnél nem beszélhetünk, mert tulajdon­képpen 1920 után létesült, amikor a trianoni szerződés értelmében a szomszédos és Ma­gyarországon maradt Sátoraljaújhely vasútál­lomása mint a Kassa—Csap vonal része, Csehszlovákiához került. Szlovák neve is utal arra, hogy mintegy a határ túloldalán levő magyar város párja kívánna lenni, pedig lényegét tekintve mindig csak falu maradt. Műemlékei érthetően nincsenek, csupán a zsinagógából átalakított kápolna szolgálja a római katolikus híveket. Magyar tanítási nyelvű iskolája sohasem volt. Jelentősége a gyalogos- és közúti határátkelőhely kihelyezése után csökkent. Polgármestere Ján Sivák. Népszámlálási adatok: 1980: 1077 lakosból 151 magyar (14,0 %) 1991: 1026 lakosból 212 magyar (20,66 %) és 67 roma LADMOC (Ladmovce) Nevét 1298-tól "Ladamacha" alakban jegyzik a krónikák, később "Ladamoc" és "Lagmoc" formában is előfordul. Ma a Zempléni-sziget­hegység mészköves peremén fekszik a Bodrog jobb partján. 1834-ig a folyó közvetlen köze­lében állt, de a gyakori áradások kikényszerí­tették az áttelepülést. Ekkor épült a dombon magasodó klasszicista stílusú református temp­lom. A szép fekvésű község ismert szőlőter­mesztésről, és régebben nagyon elterjedt volt a helyi mészégetés, amelynek nyomai ma is láthatók a falu fölött a Somos- (más néven Meszes)-dombon. Ki tudja, milyen múltat idéz — természetvédelmi területté nyilvánított — dombja, amelynek Kasvár a neve. Magyar alsó tagozatos iskolája 1979-ben szűnt meg, utolsó tanítói a Bunda-házaspár volt. A község polgármestere Bárány István, a Csemadok­­alapszervezet elnöke Olexa Irén. Népszámlálási adatok: 1980: 505 lakosból 464 magyar (91,9 %) 1991: 414 lakosból 385 magyar (93 %) Összeállította: Bogoly János (Folytatjuk) Az időszerű Móricz Zsigmond "Mi is lelkesítsen? Én már eljutottam oda, hogy ma már tudom, hogy a vagyon nem cél, a vagyon nem javít, hanem ront, rombol, elkorcsosít. A gazdagok annyival értéktelenebbek, amennyivel gazdagabbak." (Idézet az író naplójából) Nem tudom, olvassa-e ma valaki Móricz Zsigmondot. Nem tudom, olvas-e ma valaki szépirodalmat. Kinek van ilyen "fényűzésre" ideje ebben a hirtelen ránkszakadt fenenagy "demokráciában". Pedig Móricz ma ismét oly időszerűvé kezd válni, amilyen a saját korában volt a század elején, amikor a Hét krajcárt vagy a húszas­harmincas években, amikor a nagy társadalmi regényeit írta. A közép-kelet-európai rendszerváltások alatt eltelt két-három év elegendő volt arra, hogy e régió csaknem arra a "magaslatra" jusson, ahol a húszas-harmincas években volt, az általános szegénységből az általános nyomor színvona­lára; a frissen hatalomra került zagyvafejű politikusok boldog rémületükben nem találnak (nem is keresnek) más kiutat, csak az úgynevezett magánvállalkozások útját, amely százezrek munkanélküliségbe, tehát nyomorba taszításával jár. Magyarországon a harmincas évek derekán minden ötödik munkaképes lakos munkanélküli volt. A mai helyzet vészesen kezd hasonlítani az akkorihoz, de nemcsak Magyarországon, hanem az egész említett térségben. Mindez tetézve mocskos nacionalista gyű­lölködéssel, sőt, sok helyütt vérengzéssel. Móricz Zsigmond, fájdalom, most is találna tollára való, tollához méltó témát. Regényeit, novelláit azt hiszem kivétel nélkül elolvastam többször is. Most, halálának 50. évfordulóján mégsem a Fákulát, a Rokonokat, az Úri murit vagy más remekművét emelem le a polcról, hanem válogatott publicisztikai tanulmányait, s hamarosan rá kell jönnöm, nem igen volt a magyarságnak Móricznál szenvedélyesebb közírója. "... ma az ember érzi, hogy megmozdult a talaj a kultúra alatt, cseppfolyóssá vált minden, ami szilárdnak látszott a közéletben, össze­omlóban vannak a társadalom oszlopai, titok­zatos és ismeretlen sámsoni erők rázzák a végtelen időkre szánt templom falait. Hagyd a politikát, s hamar építs magadnak kunyhót a szabad mezők közepén, építs fedezéket a sövények mögett, óvóhelyet, ahová bementsd azt a becses, azt a megvédeni méltó kis kultúrkincsedet, az életedet! A létedet!" Ugye, mintha ma íródtak volna, akárcsak a következő mondatok is: "A mai ember program nélkül él. Mire csináljon programot?... Pénzkeresésre nem csinálhat, mert az egy divatját múlt műfaj... Állítólag ma is van aki tud keresni, de általában ma senki sem tud találni... A mai ember életét viszont ez a kérdés alapozza. Az egész kultúra pénzre van építve, ahogy némely koroknak a hősiességre vagy a lovagiasságra vagy a vallásosságra vagy a morális, avagy immorális célokra. Ma ez mind benne van abban az egy szóban, hogy: pénz. Nem akarom a pénzt támadni, nem lehet már újat mondani ellene. Az egész emberiség tudja, hogy elméletileg gonosz és káros dolog, de jobbat nem tud helyette ajánlani senki, ennél fogva fel kell fedezni, hogy a pénznek jó tulajdonságai is vannak. A pénz tud jót is adni: a kézbe került pénz... Csak a hiányzó pénz okoz bajt és olyan kínokat, amiről a régi filozófusoknak sejtelmük sem volt." Amint látjuk, nem csak szenvedélyes közíró volt, a humora sem hiányzott, az iróniája, amit bízvást öniróniának is felfoghatunk, hiszen tudjuk, hogy noha az egyik legjobban kereső író volt (persze a legtöbbet dolgozott is), rengeteg baja volt a pénz miatt, egyik adósságát ki sem fizette, máris újakat csinált, pedig takarékos embernek ismerték őt. Az hogy mindig az elnyomottak, a "megalá­­zottak és megszomorítottak" oldalán állt, teszi őt ma is időszerűvé, hiszen ezek száma ma ismét egyre növekszik. ZS. NAGY LAJOS A HÉT 15 KRÓNIKA

Next