A Hét 1993/1 (38. évfolyam, 1-26. szám)

1993-06-18 / 25. szám

A LEPOROLT HISTÓRIÁK A világ leghíresebb alezredese "Vérszagra gyűlik az éji vad..." Arany János: A walesi bárdok A focitörténelem nagy egyénisége — minden magyar ÖCSIJE — Für Lajos honvédelmi minisztertől nemcsak visszakapta az őrnagyi rangját, ha­nem alezredessé is előléptették. Mindez még 1992 augusztusában történt. Pályafutásáról százszámra jelentek meg könyvek, fotók és különböző írások. Beköpései szinte szállóigévé váltak. (Kis pénz — kis foci!) Ő volt az aki "Öregnek" merte nevezni Farkas Mihály hadseregtábornokot az ötvenes években, azt az embert, aki az élet és halál ura volt abban az időben. Ő volt az, aki el tudta intézni a játékostársainak a pénzt a “főhely­ről", és ő volt az, amikor Madridban (már Real játékosként) a rendőr leállította a forgalmat amikor "Pancho" (spanyolul: Öcsi) át akart kelni a kereszteződésen. Nem könnyű valami újat írni róla. Az ötvenes években létezett egy sportszázad, teli kitűnő sz­irtolókkal és olimpiai bajnokokkal. Ők mind a Bp. Honvéd állományába tartoztak. Ebben a sportszázadban volt egy katona, akit 1944-ben 17 éves korában behívtak a németek. Puskás felettesei azt tanácsolták, le kell a fiút szereltetni, mert nem illik egy volt német katona az új szocialista Néphadsereg tagjai közé. Erre "Öcsi" a "nagy ember" előtt levetette zubbo­nyát, és azt mondta: akkor egy katonával ismét kevesebb lesz széles e hazában. Erre a "górék" közölték vele, hogy maradhat az illető, sőt, ennyi "meghurcoltatás" után — Pus­kás javaslatára — főhadnaggyá lép­tették elő. A válogatott csapat 1954 február­jában Kairóban portyázott. Amikor megérkeztek a piramisokhoz, hogy azokat megtekintsék, Mándi Gyula segédedző kiadta a parancsot: — Fiúk, kiszállás! Puskás, aki Szojkával és Csordás­sal kártyázott, az ő tipikus fejhangján felkiáltott: — A franc se száll ki! Pesten is van elég kő, csak nem rakták fel ilyen magasra. Őt — aki talán a legismertebb magyar ebben az ellentmondásos és furcsa világban — is aggasztotta a magyar futball helyzete. Mert ugye a magyar ember muzsikaszó és foci (jó foci!) nélkül nem élhet. Őt is a szíve hozta haza (1981) és a foci. Most élete talán legnehezebb feladata előtt áll: szövetségi kapitányként helyére kell tennie a magyar futballt. Ahogy körülnézett az MLSZ berkeiben, ta­pasztalhatta, hogy az MLSZ-en belül levő klikkek bizony nemigen örültek Puskás "főnökké" avatásának. Ezek a "magyar emberek" (ki kellene tiltani őket a sportpályák környékéről) be akarják bizonyítani, hogy azért neki sem fog minden sikerülni. Magyaror­szágnak vannak kitűnő sportolói (Egerszegi, Darnyi stb.), az eredmé­nyeik megdobogtatják az ember szí­vét, de a FOCI az közügy, népügy, az MINDENKIÉ. Bármilyen furcsán hangzik is, most nemzeti összefogás­ra van szükség. Dániában például a spanyolok elleni vb selejtező előtt a szövetségi kapitány mellé állt az egész focivezérkar, a játékosok, az újságírók és a szurkolótábor is (meg is lett az eredménye). Vannak bará­taim Magyarországon. Beszélgetése­ink nagy részét "végigfocizzuk". Szo­morúan tapasztaltam, hogy nagyon sokakból hiányzik a hazafiasság és a szent ügyért való lelkesedés. Egy szombathelyi barátom meg is súgta nekem: "Látod, mi most itt tartunk. Mi, akik 1956 októberében, szinte puszta kézzel nekimentünk a világ legerősebb katonaságának, a Vörös Hadseregnek, nem tudunk beállni a sorba..." Bizony ezek aggasztó té­nyek. Az elmúlt évtizedekben Magyar­­ország számos zsidó származású sportolója kitűnő hazafi volt: Hajós Alfréd, Székely Éva, Ádler Zsigmond (Papp Laci edzője), Keleti Ágnes neve méltó helyre került a magyar sport ARANY könyvében. Hallatlanul fon­tosnak tartom, hogy hasonlóan jó hazafiak Szepesi Györggyel az élen, Puskás mögé sorakozzanak fel. Ha ez megtörténik, elmozdulhat a magyar foci az immár negyedszázados holt­pontról. A rossz, az sátáni dolog, az nagyon ragadós — és ezekből lesz mindig több. Az emberek szeretik a vérszagot... Ezért féltem Puskás "Öcsit" az egyetemes magyarság és a magyar futball érdekében. BABJÁK LÁSZLÓ : Puskás Öcsi 25 év után 1981 júniusában is­mét a Népsta­dion zöld gye­pén az öregfiúk csapatában Sting kint van a vízből Kétségtelen, hogy Sting napjaink szupersztárja, akitől hangos a világ. Valóban fordulatokban gazdag életpályát tudhat maga mögött, volt buszsofőr, tanár, árokásó és köztisztviselő. — Gyűlölöm a fogságot, lehet, hogy lelki klausztrofóbiám van. Még senkinek nem sikerült korlátok közé szorítania. Sokszor megpróbálták, de mindig sikerült kibújnom — vallotta az énekes. Sting énekel, zenél, tartalmas dalszövegeket ír, filmekben és színpadon játszik és egy igazi nagy család az övé. Azt, hogy nem hullócsillag, már bebizonyította. Zenei munkásságának jókora hatása, szavainak súlya van. Sting a pusztuló amazóniai őserdőket szeretné megmenteni, és síkra szállt az őslakos indiánok sorsának a jobbra fordításáért. Tucatnyi filmben játszott, az 1979-ben készült Quadropheniától az 1989-es Münchausen báró kalandjai­ig. A The Bride című filmben Frankenstein bárót alakítja, partnere Jenifer Beals, akit a Flashdance című filmből ismerünk. Európa-turnéján óriási siker kísérte. Az új albumát mutatta be, amely Ten Summoners Tales címen látott napvilágot. — Ez az album a szó legszorosabb értelmében vett poplemez — jellemezte Sting. A felvételek nyolc hét alatt készültek el. Sting élete legjob zenekarát állította maga mögé, így igazi zenei csemege született, tele váratlan fordulatokkal, érzelmekkel, mély tartalommal. J

Next