Akadémiai Értesítő, 6. kötet (1895. évfolyam)
1895 / 6. szám
Elnöki megnyitó beszéd. 323 korában , de amit nem hoznak el nekünk mások, azért elmehetünk mi magunk, nyitva áll előttünk a világ s a tudománynak nincsen oly csarnoka, melyet a magyar ifjú zárva találna, ha tudományszomjasan kopogtat ajtaján. Vajha mennél többekben ébredne fel s nyerhetne kielégítést az a vágy, hogy a külföld tudományos kincses házait fölkeressék s az ott gyűjtöttekkel nemzetük tudományát gazdagítsák,, s vajha azok, akik ezt nem tehetik, nyelveket tanulva, képesítenék magukat arra, hogy a világ tudományos irodalmát javunkra kiaknázzák. Igaz, hogy a ki tudományt gyűjt, még evvel egymagával nem csinál tudományt, s kicsinyeltetésre volna méltó az a nemzet, mely erre a compilatori munkára szorítkoznék, de a tudomány épületét magasabbra építeni s annak önalkotta új erkélyein a maga zászlóját kitűzni csak az fogja, a ki az épület alapjait és tervét is ismeri. A ki ehhez nem tud, az legfeljebb vályog kunyhót tákol össze, melynek görnyedező szalmafedelén a kitűzött zászló bármennyire pompás is volna, nem a dicsőségnek jelvénye, hanem csak a gúny tárgya lehetne. A mi nemzetünk törekedjék arra, hogy a tudománynak ne kunyhót, hanem palotát építsen. A külföld tudományának meghonosításán kívül a mi saját tudományunknak fejlesztésére nem kevésbbé fontos tényező még az is, amelyet már előbb jeleztem, t. i. munkásságunk eredményeinek a világ előtt nyilvánosságra hozatala. Ez a tudományos nyilvánosság nemcsak arra való, hogy az elért eredmények általa szép megvilágításban mintegy közszemlére kiállíttassanak, hanem szükséges különösen a végből, hogy ébren tartsa azt a tudományos munkásságot, mely ilyen eredményekhez vezet, mert nélküle az elismerés, buzdítás és komoly kritika hiányában kedvetlenség, csüggedés és közönbösség veszerőt épen azokon a legjobb munkásokon akik egész erejüket a tudomány előbbvitelére fordítván, jutalmat mástól nem várhatnak. Nyilvánosság nélkül a tudományban sincs haladás. Az ókor némely népeinél titokban őrzött ismeretek, a középkor kolostorainak erős falak közé zárt tudománya inkább a megőrzés, mint a haladás vágyáról tesznek tanúságot. Az igazi haladás a tudományban is, úgy mint a műveltség egyéb ágaiban a nyilvánosság hatalmas eszközének, a sajtónak felfedezésével indult meg. De amikor sajtóról szólok, nem azt a sajtót értem, a mely a nagy sokaságot táplálja ismeretekkel, szórakoztatja híveivel s a mely a közvéleménynek kifejezést adva s azt nem egyszer maga alkotva meg, a közélet minden mozzanatára befolyást gyakorló hatalommá növekedett, nem a hírlapi sajtót értem, mely olyan gyorsan, a mint maga dolgozik. 21.