Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1989 (96. kötet = Új folyam 34. kötet)
1989 / 2. sz. - KÖNYVTÁRAVATÁS AZ AKADÉMIÁN - KÖPECZI BÉLA: Egy régi olvasó az új könyvtárból
Kívánom, hogy szolgálja ez az intézmény az egész magyar tudományos közösséget, segítse elő kulturális értékeink megőrzését, ápolja nemzeti hagyományainkat és szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Az Akadémia jelenlegi elnöke és főtitkára van most abban a megtisztelő helyzetben, hogy köszönti a Könyvtár új épületének felavatására összegyűlt vendégeket, a Könyvtár munkatársait és az építőket. De a korábbi elnökök és főtitkárok munkája is megtestesül a mai nap eredményében. Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János elnökök, valamint Erdey-Grúz Tibor, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Márta Ferenc és Pál Lénárd főtitkárok nagyon sokat tettek azért, hogy a mai ünnepség megvalósuljon. Róluk is emlékezzünk meg. Egy évvel ezelőtt, az építőkkel, beruházókkal való munkamegbeszélés során határoztuk el közösen, hogy november 3-ára, az Akadémia történetében oly jeles napra az épület olyan állapotban lesz, hogy megnyitható és nagyközönségünknek átadható. Voltak utána nehéz periódusok és valódi objektív nehézségek. De mindenki teljesítette a felvállalt feladatokat. Történelmi önvizsgálódásunk mai nehéz és olykor gyötrelmes önbeismerő szakaszában legyen az Akadémia Könyvtára egy önbizalmat adó szerény példa arra, hogy vannak betartott ígéretek és megvalósított elhatározások is. Köpeczi Béla EGY RÉGI OLVASÓ AZ ÚJ KÖNYVTÁRRÓL Az Akadémiai Könyvtár termeibe a második világháború idején léptem be először, Lukinics Imrét keresve. Ha jól emlékszem, ott kellett kollokválni. A könyvtár a régiség hangulatát árasztotta, mintha csak azért lett volna, hogy őrizze a könyveket és a kéziratokat néhány tudós számára. Ebben az időben, ha egy egyetemi hallgató könnyebben akart könyvekhez jutni, az Egyetemi Könyvtárba járt. Számomra megadatott az a lehetőség is, hogy az Eötvös Kollégium könyvtárában tanulhattam és dolgozhattam, amely akkor az egyedüli olyan könyvtár volt, ahol a szabadpolcos rendszer a tájékozódást széleskörűen biztosította. Az Akadémiai Könyvtár akkor vált fontossá számomra, amikor kutatásaim a XVII—XVIII. század felé fordítottak, s akkor is előbb a kézirattár érdekelt, ahol tájékozott és szolgálatra kész munkatársak segítették vizsgálódásaimat. Később a könyvtár kölcsönzéseivel segített olyan területeken, mint a művelődéspolitika és a kutatásszervezés helyzetének, problémáinak megismerése. A kézikönyvtár lexikonjai jó eszközök voltak az adatok megkeresésében, szűk területe azonban nem tette lehetővé a hozzáférést alapmunkákhoz sem. Dicsérni szeretném a bibliográfiai szolgálatot is, amely a tematikai sokféleség ellenére mindig tudott újabb információkhoz juttatni. Mint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, vagy főtitkárhelyettese, személyes tapasztalataimra is támaszkodva, amennyire a körülmények lehetővé tették, igyekeztem segíteni a könyvtárt gondjainak megoldásában, a raktárépítésnél, majd pedig a bővítés dolgában. Amikor az Akadémián funkcióba léptem, már világos volt, hogy a szemközti telken nem épülhet új könyvtár, 123 Magyar Tudomány 1989. 2. szám