Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1989 (96. kötet = Új folyam 34. kötet)

1989 / 2. sz. - KÖNYVTÁRAVATÁS AZ AKADÉMIÁN - KÖPECZI BÉLA: Egy régi olvasó az új könyvtárból

Kívánom, hogy szolgálja ez az intézmény az egész magyar tudományos közösséget, segítse elő kulturális értékeink megőrzését, ápolja nemzeti hagyo­mányainkat és szélesítse nemzetközi kapcsolatainkat. Az Akadémia jelenlegi elnöke és főtitkára van most abban a megtisztelő helyzetben, hogy köszönti a Könyvtár új épületének felavatására összegyűlt vendégeket, a Könyvtár munkatársait és az építőket. De a korábbi elnökök és főtitkárok munkája is megtestesül a mai nap eredményében. Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János elnökök, valamint Erdey-Grúz Tibor, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Márta Ferenc és Pál Lénárd főtitkárok na­gyon sokat tettek azért, hogy a mai ünnepség megvalósuljon. Róluk is emlékez­zünk meg. Egy évvel ezelőtt, az építőkkel, beruházókkal való munkamegbeszélés során határoztuk el közösen, hogy november 3-ára, az Akadémia történetében oly jeles napra az épület olyan állapotban lesz, hogy megnyitható és nagyközönsé­günknek átadható. Voltak utána nehéz periódusok és valódi objektív nehézsé­gek. De mindenki teljesítette a felvállalt feladatokat. Történelmi önvizsgálódá­sunk mai nehéz és olykor gyötrelmes önbeismerő szakaszában legyen az Akadé­mia Könyvtára egy önbizalmat adó szerény példa arra, hogy vannak betartott ígéretek és megvalósított elhatározások is. Köpeczi Béla EGY RÉGI OLVASÓ AZ ÚJ KÖNYVTÁRRÓL Az Akadémiai Könyvtár termeibe a második világháború idején léptem be először, Lukinics Imrét keresve. Ha jól emlékszem, ott kellett kollokválni. A könyvtár a régiség hangulatát árasztotta, mintha csak azért lett volna, hogy őrizze a könyveket és a kéziratokat néhány tudós számára. Ebben az időben, ha egy egyetemi hallgató könnyebben akart könyvekhez jutni, az Egyetemi Könyvtárba járt. Számomra megadatott az a lehetőség is, hogy az Eötvös Kollégium könyvtárában tanulhattam és dolgozhattam, amely akkor az egye­düli olyan könyvtár volt, ahol a szabadpolcos rendszer a tájékozódást széles­körűen biztosította. Az Akadémiai Könyvtár akkor vált fontossá számomra, amikor kutatásaim a XVII—XVIII. század felé fordítottak, s akkor is előbb a kézirattár érdekelt, ahol tájékozott és szolgálatra kész munkatársak segítették vizsgálódásaimat. Később a könyvtár kölcsönzéseivel segített olyan területeken, mint a művelődés­politika és a kutatásszervezés helyzetének, problémáinak megismerése. A kézi­könyvtár lexikonjai jó eszközök voltak az adatok megkeresésében, szűk területe azonban nem tette lehetővé a hozzáférést alapmunkákhoz sem. Dicsérni szeret­ném a bibliográfiai szolgálatot is, amely a tematikai sokféleség ellenére mindig tudott újabb információkhoz juttatni. Mint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, vagy főtitkárhelyettese, személyes tapasztalataimra is támaszkodva, amennyire a körülmények lehetővé tették, igyekeztem segíteni a könyvtárt gondjainak megoldásában, a raktár­építésnél, majd pedig a bővítés dolgában. Amikor az Akadémián funkcióba léptem, már világos volt, hogy a szemközti telken nem épülhet új könyvtár, 123 Magyar Tudomány 1989. 2. szám

Next