Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)
2004 / 5. sz. - KÖNYVSZEMLE - DINNYEI BÉLA: A szabadság értelme - az értelem szabadsága
Magyar Tudomány • 2004/5 Könyvszemle A szabadság értelme -az értelem szabadsága Ludassy Mária neve közismert a filozófia és a politikai gondolkodás története iránt érdeklődők, valamint a közéleti-politikai folyóiratok olvasói számára. 2004. január 14-én, az ő születésnapja alkalmából látott napvilágot A szabadság értelme - az értelem szabadsága című tanulmánykötet, amelynek szerzői Ludassy Mária egykori tanára, kollégái, barátai és tanítványai, neves filozófusok és eszmetörténészek. A könyv nem szokásos Festschrift, alkalmi ünneplő írások gyűjteménye, hanem tematikus tanulmánykötet, az eddigi életmű témáira vonatkozó szakmai diskurzus, amely magában foglalja az oeuvre továbbgondolását, sőt, az azzal folytatott tárgyszerű polémiát is. Dénes Iván Zoltán, a kötet szerkesztője értő műgonddal rendezte tematikus egységekbe a szerzők munkáit. Olyan egységekbe, amelyek Ludassy Mária munkásságának egy-egy témájára és alapkérdéseire vonatkoznak. A fejezetcímek a felvilágosodás és a francia forradalom kapcsolatára („ Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit"-Felvilágosodások), a személyes szabadság és a politikai közösség szabadságának viszonyára („Sem vele, sem nélküle"- Politikai modernitások), az erkölcsi autonómia dilemmáira és értelmezéseire („Moralisták és terroristák" - Morális autonómia), a kollektív identitások megalkotására („Téveszméink eredete" - Kollektív identitások) és a politika természetére utalnak („Szabadság, egyenlőség, igazságosság"- A politika értelmezései, a demokrácia technikái). A kötet olyan szellemi vállalkozás, amely autonóm gondolati teljesítményeket foglal közös szerkezetbe. Az olvasó meggyőződhet arról, hogy a szerzők nagy filozófia- és eszmetörténeti anyagot elmélyülten dolgoztak fel, amelynek részletes bemutatása, belső összefüggéseinek maradéktalan feltárása messze aúllépne a recenzió keretein. A könyv első tematikus egységében olvashatóak Fodor Géza, Márkus György, Horkai Hörcher Ferenc és Hahner Péter tanulmányai. A felvilágosodás emblematikus szereplőinek (Jean-Jacques Rousseau, Immanuel Kant, Edmund Bürke és François-René de Chateaubriand) gondolatait rekonstrálható írásaik alapján láthatjuk, hogy a felvilágosodás különböző irányzatokra tagolódott, korántsem volt egységes és egynemű. A nemzetközi szakirodalomban nem véletlenül találjuk már évtizedek óta a „felvilágosodások" kifejezést a „felvilágosodás" helyett. A tizennyolcadik század eszméinek öröksége napjaink diskurzusainak meghatározó eleme, és a kor filozófusainak gondolatai aktuálisak. Ludassy Mária írásainak rendre visszatérő kérdése a politikai közösség és az egyén szabadságának érzékeny, sokszor súlyos ellentmondásokat hordozó viszonya. Munkáiban amellett érvelt, hogy a közösség szabadságára hivatkozva fel lehet számolni az egyéni szabadságot, hiszen a közösségi erény olvasztótégelyében elveszhet a magánéletek sokfélesége. A kötet második részének szerzői - Dénes Iván Zoltán, Mester Béla, Boros Gábor, Csepeli Réka, Szécsényi Endre -írásaikban erre reflektálnak. Változatos képet 668