Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)

1955 / 1-2. szám - Szűcs László: Sötét felhők (elbeszélés)

— Adjatok nekem is. — Kapsz. — Azt tudom. — Én hoztam és kész. — Igen, és az egyenlőség ? — keseredtem el. Az egyenlőség , mi egyszer megesküdtünk, hogy mindenben egyenlően osz­tozkodunk. Mindenki egyenlő részt kap, legyen az akármi, és ki szerezte ? Végül nagy nehezen csak meg tudtunk egyezni, még Jutka is kapott két töltényt, csak hogy ne sírjon annyit. S így telt el lassan az idő, azon vettük észre, hogy éhesek lettünk, dél van. Elindultunk haza. 4. Jutka magyarázott. Szomorúan, bánatosan búgott a hangja. _ Egy kis piros ruha, keskeny hófehér gallérral. De szép is lenne. Jaj, vájjon mi is lenne, ha nekem is volna egy kis piros ruhám. Olyan boldog len­nék. És lenne egy nagy alvó porcelán babám, barnahajú, feketeszemű. Mindig kis piros ruháról álmodozott és alvó babáról. De ez csak álom volt. Álom, mint a kerékpár és a Verne könyvek, öcsi kerékpárt szeretett volna, én meg Verne könyveket. De az álom csak álom, sajnos nem valóság. Haza is értünk. A lépcsőn mentünk felfelé. Egyszer csak láttam, hogy Öcsi megáll, meg­fordul, öt-hat lépcsőt visszalép és bekukucskál egy kamaraablakon. Megálltunk mi is, kíváncsian néztük, hogy mit akar. Egy kis idő múlva int a kezével, hogy menjünk csak. Már­is ott voltunk. — Nézzetek csak be ,­mutatott az ablakra. Benéztünk. — Egy kosár alma — nézett fel Jutka csodálkozva. — Alma és ... — Mit akarsz vele ? Öcsi elmosolyodott. Nem értettük, mit akar Öcsi. — Nem akartok enni almát ? — kérdezte és könnyedén megtolta az ab­lakot. Nyitva volt, kinyílt. Ott volt a kosár alma egy félméternyire a polcon, egy kicsit nyújtózni kellett s már el is lehetett érni. — Csak egyet, egyet veszünk ki ! — Persze... é­s kivett négy darabot. Szép nagy piros almák voltak. Csuda finomak. Pillanatok alatt megettük, csak Jutka harapdálta meg a csutkát. Lopva egymásra pillantottunk, bizony jó lenne még egy kicsi. Hosszú csend után Tinta szólalt meg. — Jó volt az alma Jutka ? — Jó. — És jó volna még egy kicsi ? — Jó. Újból kinyílt az ablak. —• Csak kettőt veszünk ki és majd felezünk — magyarázott Öcsi és kivett kettőt. Aztán kivettünk még kettőt. Még kettőt. Végül alig maradt négy darab a kosárban. Tanakodni kezdtünk azon, hogy mit csináljunk. Én azt javasoltam, hogy vigyük el azt is. Öcsiék ellenezték. — Csak nem visszük el mindet. — Már úgy is mindegy. — Nem mindegy. 3

Next