Alföld. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 6. (1955)
1955 / 1-2. szám - Szűcs László: Sötét felhők (elbeszélés)
— Adjatok nekem is. — Kapsz. — Azt tudom. — Én hoztam és kész. — Igen, és az egyenlőség ? — keseredtem el. Az egyenlőség , mi egyszer megesküdtünk, hogy mindenben egyenlően osztozkodunk. Mindenki egyenlő részt kap, legyen az akármi, és ki szerezte ? Végül nagy nehezen csak meg tudtunk egyezni, még Jutka is kapott két töltényt, csak hogy ne sírjon annyit. S így telt el lassan az idő, azon vettük észre, hogy éhesek lettünk, dél van. Elindultunk haza. 4. Jutka magyarázott. Szomorúan, bánatosan búgott a hangja. _ Egy kis piros ruha, keskeny hófehér gallérral. De szép is lenne. Jaj, vájjon mi is lenne, ha nekem is volna egy kis piros ruhám. Olyan boldog lennék. És lenne egy nagy alvó porcelán babám, barnahajú, feketeszemű. Mindig kis piros ruháról álmodozott és alvó babáról. De ez csak álom volt. Álom, mint a kerékpár és a Verne könyvek, öcsi kerékpárt szeretett volna, én meg Verne könyveket. De az álom csak álom, sajnos nem valóság. Haza is értünk. A lépcsőn mentünk felfelé. Egyszer csak láttam, hogy Öcsi megáll, megfordul, öt-hat lépcsőt visszalép és bekukucskál egy kamaraablakon. Megálltunk mi is, kíváncsian néztük, hogy mit akar. Egy kis idő múlva int a kezével, hogy menjünk csak. Máris ott voltunk. — Nézzetek csak be ,mutatott az ablakra. Benéztünk. — Egy kosár alma — nézett fel Jutka csodálkozva. — Alma és ... — Mit akarsz vele ? Öcsi elmosolyodott. Nem értettük, mit akar Öcsi. — Nem akartok enni almát ? — kérdezte és könnyedén megtolta az ablakot. Nyitva volt, kinyílt. Ott volt a kosár alma egy félméternyire a polcon, egy kicsit nyújtózni kellett s már el is lehetett érni. — Csak egyet, egyet veszünk ki ! — Persze... és kivett négy darabot. Szép nagy piros almák voltak. Csuda finomak. Pillanatok alatt megettük, csak Jutka harapdálta meg a csutkát. Lopva egymásra pillantottunk, bizony jó lenne még egy kicsi. Hosszú csend után Tinta szólalt meg. — Jó volt az alma Jutka ? — Jó. — És jó volna még egy kicsi ? — Jó. Újból kinyílt az ablak. —• Csak kettőt veszünk ki és majd felezünk — magyarázott Öcsi és kivett kettőt. Aztán kivettünk még kettőt. Még kettőt. Végül alig maradt négy darab a kosárban. Tanakodni kezdtünk azon, hogy mit csináljunk. Én azt javasoltam, hogy vigyük el azt is. Öcsiék ellenezték. — Csak nem visszük el mindet. — Már úgy is mindegy. — Nem mindegy. 3