Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)

1965 / 3. szám - MŰHELY - Vajthó László: Levél Áprily Lajosnak

Vajtha László: Levél Aprily Lajosnak Kovalovszky Miklós: Szindbád negyedik útja VAJTHA LÁSZLÓ Levél Áprily Lajosnak Kedves Barátom! Mindenekelőtt kijelentem: bárkinek említettem levelem szándékát, szenvedélyesen igyekezett lebeszélni róla. Egy baráttal, egykorú pályatárssal szemben lehetetlen moz­dulat ez - mondogatták. De ha Puskint még Nálad is jobban szeretem? S ha jobban szeretem, ezzel Neked is használhatok, már amennyiben rábírhatlak pompás Anyegin­­fordításodnak egy újabb kiadására. Mert kitűnő az, de sajnos, hozzá kell tennem: egy-két százalék híján. Érdemeidet most felesleges lenne részleteznem, aligha van művelt magyar, aki Anyeginodat ne ismerné. Az olvasóközönség részéről csak szépet és jót hallottam róla. Gyönyörű! - vágott a szavamba egy kispesti Puskin-rajongó tanárnő, mikor egészen halkan néhány észrevételt mertem kockáztatni. S valóban, hogy röviden szól­jak: fordításodban minden megvan, amit költőfordítótól ilyen rendkívüli alkalommal megkívánunk. Csak az az egy-két százalék gyarlóság - csak azt tudnám feledni! Vagy áltatnám magam s olyasmit teszek, amit másra kellene hagynom? S hihetetlen volna, hogy valaki úgy reszkessen a más műve sorsáért, mintha a saját magáé volna az? S akadhatnak majd olyanok is, akik buzgóságomat rosszul leplezett irigységre, féltékenységre magyarázzák? Hadd emlékeztesselek hát rá, hogy mennyi kedves emlék fűz engem Puskinhoz s fő­ként központi művéhez, az Anyeginhoz. Bizony nekem is több mint félszázados él­ményem a nagy orosz. Magyar remekműveket sem olvastam többször, mint az Anyegint, Bérczy Károly varázslatos fordításában, már siheder koromtól fogva. Talán ez is oka, hogy Bérczy sokszor emlegetett avultságát én legfeljebb avittságnak, pati­nának vettem, melyet előbb-utóbb semmiféle alkotás el nem kerül. Anyegin-mámoromban nemegyszer még fogyatékossági érzésem is támadt, mivel­hogy Byron „Don Juan"-ját legfeljebb másfélszer ha olvastam, vagyis másodszor csak lapozgatva, azt is nagy időközökben, míg az Anyegint... mit tudom én, hány százszor! Az volt az aggodalmam, hogy csak az édesszájú költőket bírom (mert Puskin forra­dalmas lelkülete csak később nyílt meg előttem), ellenben már a „keményebb kötésű" angolhoz, kit akkoriban túlozva nevezgettek Puskin „mesterének", már nem bírok felemelkedni. Megzavart Marxnak egyik kijelentése is, bár kevéske vigaszt is leltem benne. Azt mondja valahol, hogy Byron, ha történetesen nem hal meg fiatalon, előbb-utóbb elzüllik, viszont Shelley hasonló esetben tovább haladt volna a maga töretlen útján. Kétségbe voltam esve, miből sejthette, miből következtethette ezt

Next