Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 22. (1971)
1971 / 4. szám - FIGYELŐ - Zöldi László: "Debrecen, a szabadság őrvárosa" (A Rádió debreceni városműsoráról)
ják körül a történelmi csomópontokat, hogy nem erőszakolják meg a valóságot. (Már csak azért sem, mert csupán azokat az eseményeket hozzák fülkörelbe, amelyek határhelyzetben befolyásolták az egész ország sorsát.) A „vagy-vagy" döntésre és a sorsfordító időkben mindig a haladás javára való döntésre kényszerítő helyzeteit illusztráló eredeti dokumentumokból, írók, költők műveiből úgy válogatnak, hogy Gulyás Pál versét a Csokonai kicsapatásának híre kövesse. Kossuthnak a várost jogosan magasztaló nyilatkozatával a „boldog békeidők" tespedése ellenkezik, s Ady sorai nyomán hamarosan Móricz éhhalál elől Pestre menekülő debreceni embere panaszkodik. Vagyis: az irodalmi szemelvények előkészítik, megalapozzák az ellenpontozó kommentárokat, amelyek viszont érzékeltetik a maradiság pozíciószerzéseit, a két történelmi hullámhegy közötti hullámvölgyet, hogy aztán ismét a kétarcú valóság szebbik feléhez irányítsák figyelmünket. A forgatókönyv a tárgyilagos értelmezés és az indokolt érzelmi megközelítés sikerült szintézise. A megvalósítása? A városműsor hatásossága nem kis mértékben a színészeken múlott. Debreceni színészeken, akik városukkal együtt mutatkoztak be a rádióban. Szereplésüknek akár csak futólagos értékelése is óhatatlanul egyet jelent a vidéki színészlét egyik legfájóbb ellentmondásának feszegetésével. (Vidéki hangok.) A rádió egyik rendezője, Rácz György nemrégiben nyilvánosan is szóvá tette - Rádió-és televízióújság, 1971/6. hogy a színpad, tévé, szinkron, s ki tudja még mi minden között pendliző fővárosi színészek nehezen hajlanak a rádiózásra. Kollégája, Török Tamás már ironikusan fogalmaz: „Ha felkapott színész rádiózik, akkor a »felvétel olykor egy nagyhatalom átutazó képviselőjének interjújára emlékeztet«". (A rádió színpadán, MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtárának nyolcadik kötete.) Következtetése helytálló: Ha már a rádió lassan elveszíti korlátlan színészvonzó erejét, akkor ezt valamiképpen vissza kell szerezni. De hogyan? Mindkét rendező tudja, hogy a rádiózás a háttérbe szorított vidéki színészeket nagyobb játékfegyelemre, fokozottabb önismeretre serkenti, egyszersmind arra is rá kellett döbbenniük, hogy a rádió megújulásának egyik feltétele éppen a vidéki színészek bekapcsolódása a rádiózásba. Rácz György a szolnoki, Török Tamás pedig a debreceni színészeket istápolja. Persze ez a tiszteletre és figyelemre méltó munkakapcsolat nem mentes a konfliktusoktól. Egy vidéki színházból nem olyan könynyű felruccanni a fővárosi stúdióba, ráadásul az érzékeny mikrofon veszélyeket is rejt magában: könyörtelenül leleplezi a modorosságot, a darabosságot, a kiérleletlen hangot. A debreceni városműsor felvétele során gyorsan kiderült, hogy a mikrofonnal nehezen barátkozó színészek közül ki alkalmatlan, s ki alkalmas a rádiózásra. Kétségtelen, a jelenlegi, eléggé sanyarú stúdiókörülmények között aligha van arra lehetőség, hogy még az alkalmasak is rutint szerezzenek. De - és ez a lényeg! - néhány debreceni színész már most is meglepetést szerezhetne az unalomig ismert hangok helyett friss hangokra vágyakozó hallgatóknak. Olsavszky Éva és Kun Vilmos például a városműsor gondolati egysége szempontjából olyannyira fontos ellenpontozásokat „hangosította". Nem véletlenül esett rájuk Török Tamás választása. Mindketten a fővárosból járnak Debrecenbe játszani, s mindketten rendszeresen rádióznak. (Ezért is rejtélyes, hogy miért kapnak olyan ritkán képességeikhez, gyakorlottságukhoz illő rádiófeladatot?) Ugyanezen kell töprengenünk Kiss László eszményi kommentátorhangja hallatán. Sárközy Zoltán rokonszenves orgánuma, kitűnő elemző készsége egy kicsit megbosszulta magát a műsoron. A gondolati pillérekül szolgáló verseket ugyanis többnyire ő mondta el - pontosabban: neki kellett elmondania, s ez különösen akkor zavart, amikor a Debrecen szellemét megidéző költőket gyors egymásutánban tolmácsolta. A műsor címadóját és középponti alakját egyedül Sárosdy Rezső jeleníthette meg. Igazán jól járnának a rádióhallgatók, s a rádiósok, ha ez a különlegesen férfias és érett hangú színész gyakrabban rádiózhatta. Török Tamás erőskezű rendező. Elérte, hogy a különböző szintű teljesítmények, a színészek rádiózásban való járatlansága ellenére sem töredezett szét a műsor íve. Munkatársai: az összeállító Taar Ferenc, a szerkesztő Padisák Mihály, a zenei szerkesztő Kutasy Ferenc és a Csokonai Színház tagjai elérték, hogy a második nagy debreceni városműsor tartalmasabbnak, hatásosabbnak bizonyult az elmúlt évek során hallott városműsoroknál. Debrecen sikerült bemutatkozásának sugárzására eredetileg február utolsó napján került volna sor. Szerencsére. Hiszen egy kicsit éppen a jeltelen vasárnap délelőtthöz való igazítás révén vált alkalmassá arra, hogy a „szabadság őrvárosa" méltóképpen - mert szerényen, bensőségesen, nem pedig túlcsorduló érzelmektől áthatva - ünnepelte egyik legbensőségesebb nemzeti ünnepünket, március tizenötödikét. ZÖLDI LÁSZLÓ92