Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)

1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Sebestény Ferenc: Szeptember végén Koltón

SEBESTÉNY FERENC Szeptember végén Költőn A vonat Szinyérváralja után balról lassan közelebb kerül a hegyekhez, jobbról messze a Szamos csillog. Misztótfalu után a busági tölgyerdőn áthaladva már ismerőssé válik a táj: Nagybányához közeledünk. Ezen az útvonalon járt Petőfi is, amikor 1847. szeptember 8-án az erdődi lakodalom nélküli esküvő után feleségével Koltóra indult. Persze ő még lovaskocsin. A szabadság­­harc táján Pesttől csak Szolnokig volt vasút, és a kiegyezés évében is csak Debrecenig. Szatmárig 71-ben épült meg, onnan szekér vitte a postát Nagybányára, jó lovakkal 6- 7 óra s közben a Szamoson is át kellett kelni. Szatmár és Nagybánya között 1884-ben nyílt meg a vasút. Hollósy, Rétiék és a müncheni festőtanítványok a millennium évében már lassan döcögő vicinálison utaztak a bánya­városkába. Itt, Misztótfalunál tört el Petőfi kocsijának a kereke. Aznap nem érhettek már Koltóra, Nagybányán a vendégfogadóban töltötte feleségével az első éjszakát. Nagybányához közeledve föltűnnek a város fölötti jól ismert hegyek: a fordított teknő alakú Morgó, a Kőalja vagy Hegyeshegy, oldalán a megközelíthetetlen Szűzkővel, utána a szelíd hajlatú Virághegy és a komorabb, gúla alakú Kereszthegy, valamivel távolabb a Fernezely-völgy bejárata nyílik. Jókai szerint: „mint óriás háztetők sora, vagy mint titánok sírkertje, emelkedik egyik gömbölyű hegyorom a másik mellett, déli oldalaik szőlőkkel tarkázva, tetejeik, északi részeik, völgyeik nemes gesztenyeerdőkkel koszo­rúzva. Vonatból előbb az új építésű városrészt látjuk meg, majd a város régi részét is, látszólag változatlan. Már messziről kimagaslik a gótikus István-torony és a református templom tornya, Luther-kalap alakú kupakjával. Az annyi festményről ismert épület fala már nem a megszokott fehér, most szürkére festett és a toronysisak sem piros, zöld réz­rozsda színű. Az „Őrhegy", ahonnan Petőfi először pillantotta meg a várost, valamivel távolabbi, ko­csin félórányira fekvő a Szinyérváraljától idáig sorakozó hegyek közül. Így írta le a látványt: „Nagybánya ószerű épületeivel s­kót tornyával, mint egy darab középkor, mit ittfelejtett az idő. A város és az egész völgy felett sajátos tiszta kék köd, mintha az ég leereszke­dett volna a földre. Az ember nem hiszi, hogy nem álmodik, vagy azt gondolja, hogy csak emlékezik, hogy nem most van itt, hanem régen, igen régen volt és boldog órákat élt itt. . ." A sajátos kék köd kohófüst, mely a Fernezely-völgy bejáratánál lengett. Ma már nem működnek ezek a kohók és a kereszthegyi bánya bejáratát is leláncolt régi, kőkeretes kapu zárja. Még látszik a kivezető sínpár és hallatszik a kapu mögött a hegy gyomrából előtörő patak zúgása. Ez a Lobkowitz-akna, ahol Petőfi 1000 ölnyi mélyre ereszkedett 1847 májusában. A „Bányában" című verse őrzi ennek az emlékét. Autó visz a városból tovább Koltóra. A Főtérről indulunk, ahol egykor nem tartott szem­lét az erdélyi hadjáratra induló csapatai fölött; a régi, Désnek vivő országúton me­gyünk. Fadgyason túl, a Fernezely-völgy bejáratát őrző hegyek mögött és fölött tiszta időben magasabb hegyek hullámai, köztük a Plestyor és Sólyomkő látszanak. Messzebb keleten kéklik a Rozsály, utána a Feketehegy és a szeszélyes sziklagerincű, kakastaréjos Gutin. Továbbhaladva széles lapályra jutunk, a Lápos folyik rajta végig, balról a Lápos-hegység vonulata. Messziről föltűnik a kastély, a híres „vad gróf" egykori hajléka. Az út nagyot kanyarodik jobbra, a hegyek hátunkba kerülnek és csakhamar beérünk Koltóra. A Teleki-kastély a falu északi szélén fekszik. A korabeli metszet négyzet alaprajzú emeletes épületnek ábrázolja. Később a kapubejáratnál rizalittal, északi oldalán loggia­

Next