Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 27. (1976)

1976 / 7. szám - Bor Ambrus: Á. és N. (novella)

BOR AMBRUS A. és N. J. (Támpontok) Magánleveleket, levélmásolatokat, naplókat, jegyzeteket közlök. Az anyagot T. Á. technikumi igazgatótól kaptam. Nyilatkozatát alább ide iktatom. Be­szélgettünk. Unszolásomra átengedte egy iratgyűjtőbe rendezett magánlevelezését. Az egyik levelező ő maga, Érden született, 1921-ben. Apja: néhai T. M. pénzintézeti cégvezető; anyja: néhai S. A. háztartásbeli. Állandó lakóhelye: Debrecen. Levelezőtársa Nicoletta Albi. Fiuméban született, 1923-ban. Apja: néhai Carlo Don­­nolis hajózási vállalkozó („Eneo", 1300 BRT teherhajó, építési éve: 1912.); anyja: Matilda Merzljak. Foglalkozása: igazgatói titkárnő egy lakberendező cégnél. Állandó lakóhelye: Róma. A szövegekhez alig nyúltam. N. A. leveleit kellett javítanom és némileg stilizálnom: magyar nyelvismerete már gyarló. Meghagytam a levelek, írások pontatlan időrendjét. Néhol közéjük iktattam egy-egy rövid szerkesztői jegyzetet. (T. Á.: „Tessék. Csak jelölje meg, hogy szerkesztői jegyzet.") 2. (T. Á. nyilatkozata: 1975. február 22.) Tisztelt Uram, rendbe raktam és megküldöm a kért levelezést. Jogi aggodalma ne legyen: nem írói kéziratot engedek át, hanem do­kumentumokat. Közzétételüket megengedem, szerzői jogot nem tartok fenn. Csupán kikötéseim vannak. Anyagomból nem írhat regényt. Ha ez a széphistória irodalom lehet, akkor csakis mint valóságirodalom lehet az. Biztosítson diszkréciót. Minden családnevet helyettesítsen más névvel. N. keresztneve meghagyandó. Ha kérdése van, keressen föl levélben vagy személyesen. Szívélyes üdvözlettel T. Á. 3. (T. A. jegyzete, 1972. december 18.) Karácsonyi és újévi üdvözlő lapok. Kevés, mert értelmetlen. P. Palinak humorosnak szánt levél, holott humortalan, mert önmagamról. Címnoteszban lapozva hirtelen N. tavaly fölfedezett címe. Ötletszerű lap: „Buon Na­tale e felice capo d'anno - A." Üdvözlő kártya, borítékban. Mutatós bélyegeket kértem, sárga lánykökörcsin stb. 4. (Debrecen, 1973. február 5.) Kedves Nicolette, ha jól írtam föl a címedet (és jó a cím, és a posta is bírta a szeretet nemzetközi csúcsforgalmát), akkor kaptál tőlem egy lapot. Majdnem harminc év múlva meglephetett. Azt hiszem, illik, hogy meglepődése­det eloszlassam. Véletlenül bukkantam a címedre, tavaly nyáron, M.-ben. Két hetet töltöttem ott. M. a kisebb pénzű turisták adriai Mekkája, és nincs messze tőlünk. Címedhez a turistairodá­ban jutottam. Napokig jártam oda, mert elsőre nagyon rossz fizetővendég-szobát adtak. Magam is összejártam különben, mindjárt első este, a falut meg a parti villasort, ke­restem jobb szállást, de hiába. Talpalásom viszont egy szempontból mégis érdekes: a parti sétányon elmentem a Villa Donielis-Merzljak-ig, sőt I.-ig. I. azóta összeépült M.-mel. A villát körüljártam. Nem tudom, miért vettem eleve biztosra, hogy már nem a tiétek. Igaz, hogy nagy, szép, hogy nem családi üdülőé a mérete, a jugoszláv állam pedig a háború után neki ítélt, volt olasz területen is erősen korlátozta a magántulaj­­j­dont. Mégsem tudom, miért voltam biztos a dolgomban. Lakhattatok volna ott, éppen

Next